Tálalás középfokon. Paprikás krumpli kolbászos koszorúban.

Ha azt írtam volna:  felsőfokon tálaltam ételemet, az nem lenne igaz, és hihetetlen egóról árulkodna, így maradok annál, hogy igen szépen nézett ki. Az étel külső megjelenése legalább annyira fontos, mint az íze. Ezt az alapelvet rajtam kívül, sok neves szakács is magáénak vallja. Egy olyan egyszerű ételt, mint a paprikás krumpli, mivel lehet egyedivé tenni? Természetesen külalakjával, aminek érdekében mindent meg is tettem.

Az ízéért is, de ha adott alapanyagokból kell készíteni az ételt, azt csak úgy lehet másokétól különlegesebbé tenni, hogy másként fűszerezed, valami olyat teszel hozzá, ami másnak nem jutott eszébe.

Így került a zsűri elé.

Szeretem az efféle kihívásokat. Legnagyobb, gasztronómiai sikereimet így értem el eddig is. Megadott, kötelező hozzávalókból kellett dolgozni, és a fantáziámra volt bízva, mit adok még a kötelezőkhöz. A paprikás krumpli esetében túl nagy lehetőség nincs a variálásra. Ezt az egyszerű, de nagyszerű ételt, majd mindenki ugyanúgy készíti, apró változtatásokkal.

Én is úgy csináltam, mint mások, krumpliból, zsírból, hagymából, kolbászból, lecsóból, virsliből, galuskából. Ezek közül az első négyet kaptuk! Tettem viszont hozzá saját kertemből származó lestyánt, kakukkfüvet, a tavalyi év terméséből vitaprikot (darált paprikát) és napon szárított paradicsomot is.

Az ehető dekoráció szerepét egy előző nap elkészített finom kelt tészta töltötte be, és aki megkóstolta, mindenki megdicsérte. Már az gyanús volt, hogy a zsűri elé tett dekorált paprikás krumpli köré készített koszorú, visszaérkezéskor rendkívül hiányos volt. A paprikás krumpliból minden zsűritag egy falatnyit vesz az értékeléshez, mert ennyi bőven elég a véleményalkotáshoz, a tördelős koszorúból viszont több hiányzott, mint a zsűritagok száma.

Ezek szerint ízlett, aminek örülök, hiszen ez a cél. Mint más, én is akkor vagyok boldog, ha ízlik ételem. Kicsit később kiderült, a zsűrinek is ízlett. Akkor nézzük, hogyan csináltam először a tördelőst, de a paprikás krumplimat is leírom később. Természetesen, nem csak a zsűrire gondoltam, a nagyüzeminek szánt étkeztetéssel, mert egy másik adag is készült, így megbizonyosodtam, ízlik barátaimnak is a kolbászos, mustáros tördelős. Így neveztem el, ezt a kelt tésztából, csípősre fűszerezett sütit, ami úgy gondoltam, illeni fog a paprikás krumpli mellé. Jól gondoltam!
Mi kellett hozzá?

1/2 kiló finomliszt,
1/2 kiló rétesliszt,
3 ek. zsír, 
1 ek. rozmaringos fűszerolaj,
1 szál enyhén csípős kolbász,
2 ek mustár,
1, 1/2 csomag szárított porélesztő,
1 deci száraz fehérbor,
1 ek. só, kevés frissen őrölt bors,
3 ek. tejföl,
A tészta megkenéséhez extra szűz olíva olaj, tetejére frissen őrölt bors, só.

A finomlisztet, a réteslisztet az élesztővel összekevertem, a zsírt, az olajat, a tejfölt, a bort, és vizet hozzáadva 10 percig dagasztottam kézzel, míg a tészta nem ragadt az edény falára, és a kezemhez sem. Ez hamarabb bekövetkezett mint más esetben, mert rétesliszt is volt benne, valamint a zsiradékoktól hamarabb veszítette el ragacsosságát a tészta.

1 órát pihentettem úgy hogy konyharuhával letakartam, majd ismét átgyúrtam. Nem nyújtottam, (bár ezt is tehettem volna) hanem több részre osztottam, és nagyobb vágódeszkán kb. 1 cm-es re lapogattam. Ezután boros pohárral kiszaggattam. A maradékot újból összegyúrtam. A kiszaggatott korongokat szétnyomkodtam, közepébe az előzőleg feldarabolt, és mustárba forgatott kolbászt tettem, majd golyókat formáltam belőlük. Teflonos tortaformába tettem úgy, hogy a golyók érintkezzenek egymással, mert számítottam a sütés során történő újabb kelésre, és arra, hogy az érintkezési felületnél a golyók összetapadnak, de törhetőek maradnak, így kitűnő dísze lesz a tálalt ételnek. A forma megtartása miatt a közepébe sütésálló tálat tettem, kicsivel nagyobbat, mint a később használt edény, de akár az is maradhatott volna. A koszorú tetejét extra szűz olíva olajjal megkentem, majd sót, és durva borsot őröltem rá. Úgy sütöttem 30 percig, hogy a sütő aljára kevés vizet tettem külön edényben párologni.

Elsőként a tálaláshoz sütöttem ki a koszorút, de mivel nem csak a zsűrit akartam elkápráztatni, készült egy másik, több pogácsát tartalmazó tördelős is, a barátaim, családom részére. Ez már aznap este elfogyott, így nyugalommal indultam a főzés napja elé. Azt már tudtam, hogy a tördelős ízlett, és illik a paprikás krumpli mellé.

Másnap reggel pedig nekiálltunk a főzésnek. Gyula most felavatott rendezvényközpontjában a Göndöcs kertben főztünk, 15 csapattal egyetemben. Előző este ugyanitt találkoztam egy barátommal, akivel sokszor főztünk már együtt, és nem kellett sokat unszolni, hogy segítsen. Az idő eleinte nem fogadott kegyeibe bennünket, de mire beindult a főzés, az eső is elállt, így feldolgozhattuk a kapott, és a hozott alapanyagokat. Kaptunk 5 kiló krumplit, 3 fej hagymát, 1/2 kiló szeletelt gyulai kolbászt, 1/2 kiló zsírt. Olyan volt, mint egy jótékonysági élelmiszerosztás, ami eddig kimaradt életemből.

A három fej hagyma gyanúsan kevésnek tűnt az 5 kiló krumplihoz, így jó 1 kilónyit még vittem, valamint 1 kiló virslit, és a saját kertemben szedett fűszereket is tettem hozzá.

A lestyánnak volt a legnagyobb sikere. Mint kiderült, kevesen ismerik ezt az erőteljes illatú, és ízű fűszernövényt. Mindenki morzsolgatta, szagolta, és nekem sokszor el kellett mondanom, hogy az erdélyi konyha egyik alapfűszere, amit Maggi fűszernek is neveznek, hiszen majd minden ételízesítő alapvető szárított alapanyaga. Szerencsére elég sokat vittem magammal belőle, így maradt a tálaláshoz is, ahol fontos szerepet szántam neki. De menjünk szépen sorban, hiszen meg kellett főzni a paprikás krumplit. Innentől, akár át is tehetném írásomat másik, bográcsos oldalamra, hiszen bográcsban készült étel következik. Akár ide is hozhatnám azon az oldalon közzétett első bejegyzéseim egyikét, de ígérem, nem puskázok! A hozzávalók, és az ételkészítés leírása tehát, a mostani bográcsosra értendőek.

5 kiló krumpli, 
1,5 kg. hagyma,
5 gerezd fokhagyma, 
0,5 kg. gyulai kolbász,
1 kg. virsli,
20 dkg. füstölt szalonna,
1 üveg lecsó,
3 kanál zsír, 
2 zöldpaprika,
1/2 hegyes csípős paprika,
2 kisebb csili,
1 üveg (200 g.) házi készítésű darált paprika (vitaprik)
1 üveg (200 g.) házi aszalt paradicsom
1 lestyánlevél,
2 szál kakukkfű, 
néhány bazsalikomlevél.
kevés só,
1 kávéskanál köménymag,
2 tojás, 25 dkg liszt, kevés víz a galuskához.
A hagymát felaprítottam, a fokhagymát szétnyomtam. A szalonnát felszeltem, és bevagdostam.

Kevés zsíron a szalonnát kisütöttem, a "kakastarélyokat" kivettem, és a hagymát, a fokhagymával együtt megpároltam. Enyhén megsóztam, majd a köménnyel együtt tovább pirítottam rövid ideig. A lecsót, és a darált paprikát is hozzáadtam. (mint később kiderült, őrölt pirospaprika, és só hozzáadására sem volt szükség, mert a 2 dl.-es üvegekbe zárt vitaprikom, pont egy bográcsra elegendő mennyiség lett.) Felöntöttem annyi vízzel, hogy bőven ellepje, majd a fűszernövények, a napon szárított paradicsom, a csípős paprika, és a szeletelt zöldpaprika hozzáadásával felforraltam. Jöhetett hozzá a szeletelt kolbász, ami szintén javított a bográcsos színén, a virsli, és kicsivel később a galuska is bele lett szaggatva. Mielőtt a galuska is hozzákerült, a lestyánt, a csípős paprika csumáját, a kakukkfű szárait kihalásztam. Így csak kioldódott ízük maradt a már elkészült ételben. Mint később kiderült, igen finom lett a kész mű.

Gyors étel, amire csupán annyi gondot kell fordítani, hogy míg a krumpli bele nem kerül időnként megkavarni, később csak a bográcsot forgatni, nehogy a hasábra vágott krumpli megtörjön. Kitűnő időbeosztással, meg azzal, hogy a galuskát átadhattam másnak, gyorsan összedobtam mellé egy salátát is Néhány uborkából, két kisebb cukkiniből, 5 paradicsomból, valamint 5 zöldpaprikából, kaporral, bazsalikomlevéllel, kevés extra szűz olíva olajjal, egy kanálnyi almaecettel. Komplett ebéddel sikerült tehát vendégül látni a közben összegyűlt barátokat, ismerősöket, és a családtagokat, akik már az étel illatára érdeklődtek, megkóstolható-e a kaja.

Jelentem, minden elfogyott. Szerencsére, még nekem is jutott belőle, bár én jól szoktam lakni az étel főzése közben az illatokkal. A zsűrizésből visszaérkezett maradékot megettem, és meg voltam elégedve az elvégzett munkával. A zsűri, és a közben odasereglő éhes barátok, vendégek is! És mivel nyertem egy bográcsállványra tehető pecsenyesütőt, valószínű, hamarosan azt is felavatjuk. Az alakját tekintve szelet, saslik, pácolt húsok, de akár paella is készíthető benne. Ki fogjuk próbálni!

A díjátadóra természetesen a szebbik nemet küldtem. Köszönöm a képet a figyelmes fotósnak!

Szerénységem tiltakozik ugyan, de mégis közzéteszem a végén a trófeát, mint a jól végzett munka jutalmát.

Aszalt szilvás, unikumos, krémes kocka

Eredetileg "Ütős, aszalt szilvás, krémes piskóta, ami ráadásul márványos is" nevet adtam sütimnek ami mind igaz. 
Hogy lehet ilyen hosszú címet adni egy írásnak?.... Ráadásul, még azt nem is írtam oda, hogy ez is a Receptrangadóra készült. A 4. fordulóra.
Ha már a Receptrangadónál vagyunk. Az utolsó forduló, desszert készítés. Én eddig is komolyan vettem, és valóban a játékszabályok szerint, a kötelező alapanyagokból, sok gondolkodás után, készítettem el az ételeket. Nem kellett többször nekifutnom, mert amit csináltam, az jó is lett. Ennek az volt az oka, hogy fejben mindent, többször lejátszottam. Végiggondoltam az ételkészítés szabályait, az ízek harmóniáját. Tudom, nem vagyok szakács. Van viszont egy kialakult, különleges tulajdonságom, tudniillik, megérzem gondolatban is az ízeket. Néhány éve alakult ki bennem, és örülök neki. Ajándék a sorstól, ha már más területen kicsit elbánt velem. 
A Receptrangadóra visszatérve. Szombaton hajnalban tették fel a kötelező alapanyagokat. Bevallom, nem erre készültem. Már előre gondolkoztam, mivel fogom elkápráztatni olvasóimat, és természetesen a zsűrit. Komoly nyereményekért folyik ugyanis a versengés. Nincsenek vérmes reményeim, de úgy érzem, eddig mindig helyt álltam. Mind a négy kaja, (beleértve ezt is) elég magas színvonalú, és a fotóim sem utolsóak. Egyik fordulót sikerült is megnyerni. Tehát most is készültem. Gondolatban, többször. Már írtam, másra számítottam, az alapanyagok terén. Nyár van, így valamilyen idény jellegű gyümölcsre, esetleg más könnyű alapanyagra. Ezek helyett: tojás, cukor, vaj, étcsoki. Klasszikus desszert alapanyagok. Tudom, az én hülye agyam bonyolítja túl mindig a dolgokat, de ennél egyszerűbbeket nem tudtak volna kitalálni. Egyedül a cukor az, ami számomra nem nyerő! Azt szorbittal helyettesítem. Elhatározták tehát, hogy sütni kell! Szombaton reggel, tehát megnéztem a kötelező alapanyagokat, és örömmel konstatáltam, hogy voltak olyanok, akik nem tudtak aludni. Már voltak fent ugyanis receptek. Természetesen, senki nem kelt fel hajnalban, hogy a még nyitva sem lévő boltból, bevásárolja a kötelezőket, és nekiálljon éjnek évadján sütkérezni, hanem a már meglévő receptet, fotót, töltötte fel, esetleg kicsit átalakítva. Most eszembe jutott: mi lenne, ha valóban, versenykörülmények közt, egy konyhában kellene bizonyítani. Ott ahol eléd rakják az anyagokat, és a kamrában, választhatsz még mellé azt amit tudsz, ami éppen van. Nem veheted elő, a Mama kézzel írott, itt-ott olvashatatlan fecnijeit a receptekkel.
Egy időben, sűrűn néztem a TV-ben az ilyen műsorokat. Jobban lekötött, mint egy akciófilm. Én is velük játszottam gondolatban, és én is velük főztem, sütöttem a képernyő előtt. 
De megint, kicsit bővebb lére engedtem gondolataimat! Szóval! Megvoltak a kötelezők, voltak akik már le is tudták, én meg elkezdtem gondolkozni. Mi van itthon, mit kell venni. A kötelezők közt mélyalmos tojás van. Ennél mélyebbet, mint Anyósom tyúkjainak termése, az Isten nem látott. El ne áruljátok, hogy nem a boltban vettem! Cukker (szorbit), vaj, mindig van a kamrában, hűtőben, egyedül az étcsoki amit venni kell. Abból is diétásat. Na meg valami mást, ami feldobja a készülő finomságot. Meggyre gondoltam. El is határoztam, hogy a legnépszerűbb bejegyzésemként számon tartott márványos meggyes piskótát gondolom újra (ez Párom alkotása), és rummal, vagy konyakkal, krémmel bolondítom meg. Vasárnapra volt tervezve a bevásárlás, és mily szerencse, hogy vasárnap hajnalban álmom volt. Megálmodtam a kaját! 

Nejem, szereti az unikumot. Mióta kitalálták az új aszalt szilvásat, azóta ha véletlenül sor kerül rá, szívesen fogyasztja. Én is kedvelem. A rum, konyak, és meggy ugrott tehát, és jött helyette az unikum, és az aszalt szilva. Hosszú gondolkozás, a krém, a süti megbeszélése, Anya bevonása a munkába! Nem tudtam volna egyedül ilyen színvonalasan megcsinálni. Lehet, hogy egyáltalán nem. Neki lényegesen nagyobb gyakorlata van a sütésben, de ez így is van rendjén. Így tehát én dirigáltam, de csak az instrukciókat adtam, Ő pedig végrehajtotta a rá bízott feladatokat. Én meg kicsit többet aggódtam, mint azt máskor szoktam. 
A végeredmény fenomenális lett. Magam sem gondoltam, hogy ily finom lesz. Minden a terv szerint alakult, és kitűnő új süti született. Utána is néztem! Sehol nem találtam hasonlót a neten! Lehet, hogy egyedit alkottunk? Majd kiderül.
Megint hosszúra sikerült a bevezető, de én már csak ilyen vagyok. Ha eddig már elolvastátok, akkor még megéri a következőket is megnézni, mert most jön a lényeg. Ez lesz a legkönnyebb, mert a már beküldött szöveget kell bemásolnom. El is megyek a kamrába egy üveg kontrolcéért, és egy másik kontrolvéért.
Itt is van:

Hozzávalók: 
A piskótához:
10 tojás,
10 ek. liszt,
10 ek. szorbit, (cukor)
2 ek. kakaópor,
1 cs. sütőpor,
200 g. aszalt szilva,
2 ek. diabetikus kékszilva-lekvár,
4 cl. Unicum,
A kakaós – unicumos krémhez:
4 dl. tejszín,
1,5 ek. kakaópor,
2 ek. szorbit (porcukor),
2 cl. unicum,
A bevonáshoz:
125 g. 80%-os csokoládé,
30 g vaj,
pár db. aszalt szilva a díszítéshez.

A piskóta hozzávalói 40x25 cm-es sütő tepsire értendőek!
Az aszalt szilvát forró vízbe áztatjuk 1 órára, majd lecsöpögtetjük. Néhány szebb darabot, meghagyunk a díszítéshez, a többit feldaraboljuk. 4 cl. aszalt szilvás unikummal, kevés szilvalekvárral összekeverjük, és többször megforgatjuk. Míg a piskótát kikeverjük, állni hagyjuk!

A tojásokat szétválasszuk. A fehérjét a szorbittal (cukorral) felverjük, majd hozzáadagoljuk a tojás sárgáját, és a sütőporral elkevert lisztet. A masszából 3 csíkot teszünk a tepsibe (nagyjából 2/3 rész). A megmaradt 1/3 részbe kakaóport keverünk, ezt tesszük a csíkok közé, majd kanál nyelével „márványozzuk”. Hosszanti, és kereszt irányban húzzuk a kanál nyelét. Rászórjuk az aszalt szilvát, és előmelegített sütőben, 200 fokon készre sütjük. (tűpróba!)

A krémhez a tejszínt felverjük, és szorbittal (porcukor), kakaóport, valamint unikumot keverünk bele.
Mikor a piskóta megsült, kihűlés után, sütőpapírra borítjuk úgy, hogy a teteje kerüljön alulra. Hosszanti irányban, középen kettévágjuk, a felső részt félretesszük. Az alsó részt, megkenjük az elkészült krémmel. A félretett piskótát visszaborítjuk rá.
A csokoládéból, és vajból bevonó masszát készítünk, amibe először a fogpiszkálóra tűzött szilvákat mártjuk, amikkel a kész sütit díszítjük. Ezeket sütőpapírra rakjuk kihűlni. A masszával a süti tetejét bevonjuk, majd hűtőbe tesszük. 

Kocka alakú szeleteket vágunk, melyeket a krémmel, és a bevont aszalt szilvával díszítünk. 

Ez lett tehát a kép mellé feltöltve. Nejem lektorálta a receptet, és mivel úgy szereti, hogy a reciből világosan látszódjon a folyamat, és biztosan el lehessen készíteni a leírás, kép alapján az ételt, szerintem minden jól sikerült. Képekkel is szolgáltam közben, mert megszokott, hogy mindent dokumentálok. Most talán kicsit többet is fotóztam, mert az én bőrömet vittem vásárra. Úgy érzem, a márványozást is sikerült elég jól szemléltetnem. Eddig mindig megkértelek benneteket, hogy amíg lehet, szavazzatok a receptemre, de ezt most nem teszem. Eddig sem voltam híve a lájkolós dolgoknak, és bevallom, nem az én stílusom. Ha a szakértő zsűri úgy látja, hogy ér valamit eddigi munkám, majd díjazza. Sokkal jobban fogok neki örülni, mint az ismerőseim zaklatásával megszerzett elektromos fakanálnak, vagy világító tortazselének. Akik eddig szavaztak munkáimra, mindenkinek külön köszönöm!

Most pedig, hogy lezajlott a verseny, várom az eredményhirdetést, és természetesen az új kihívásokat!

Még csak annyit! Januárban kezdtem írni a konyhánkban, és más helyeken főzött ételekről. Jelenleg nyolc blogoldalam van, amiket igyekeztem, egymás közt is átjárhatóvá tenni. Úgy érzem, elég színvonalasan végzem munkámat, mert január óta oldalaim látogatottsága meghaladta a hetvenezret. Kedvenc kajáinkról szóló oldalam a napokban túl lesz az ötvenezren. Nagyon sokan követitek, sok új barátot szereztem, soha ennyi felkérést nem kaptam, amit köszönök! 

Ezek a történések, kötelezettséggel is járnak! Igyekszem tehát a jövőben is megfelelni ezeknek, és még magasabb színvonalon végezni munkámat, aminek bevallom őszintén, szerelmesévé váltam. 

Soha nem fognak megtörni a rosszindulatú kritikák, mert azok nem munkámnak, hanem nekem, mint személynek szólnak olyanoktól, akik egyáltalán nem ismernek, hiszen soha nem találkoztunk! 

Ilyen világban élünk!

Tagliatelle, rókagombás, aszalt paradicsomos raguval. A Receptrangadóra. (3. forduló)

Megint Receptrangadó van! Új feladat, új alapanyagokkal. Tegnap megejtettem a bevásárlást, de akadt egy kis probléma. Az egyik előírt alapanyag nem volt készleten, így egy ugyanattól a gyártótól származó, másik tésztafélével helyettesítettem. Ez is tagliatelle, sőt még olcsóbb is volt a másik fajtánál. Remélem, ez nem okoz problémát!

Apropó verseny! Mindazok kedvéért, akik csak néznek, miről is süketelek, be kell avatnom benneteket a részletekbe. Közel három hete indult a Receptrangadó, ahol minden héten négy alapanyagot megadnak, és ezekhez annyi saját dolgot tehetek, amennyit csak akarok. Két ételemet már feltöltöttem, és ma a harmadikat is sikerült. Úgy érzem, elég jó vagyok a szeren. Természetesen, nincsenek vérmes reményeim, mert ahogy néztem, profi szakácsok is vannak a feltöltők közt. Remélem, tisztességgel helyt tudok állni. Szeretem az efféle kihívásokat!
Adott volt tehát, a négy alapanyag: tagliatelle tészta, olajbogyó, szárított paradicsom, mozarella. Gondoljátok végig, ti mit csinálnátok belőlük.

Nem kapkodtam el! Sokszor végiggondoltam, és döntöttem. A piacon megkerestem kedvenc gombászomat, de mivel gyönyörű, friss rókagombája volt, és vargányából csak szárítottat tudott volna adni, a vörös, ravaszdi mellett döntöttem. Nem kellett sok hozzá, mert más is került a raguba. A hét vége csirkés sütés-főzéssel telt el, így kölcsönvettem három csirke felső combot. Vettem még pár szál sárgarépát, a többi hozzávaló pedig volt itthon. Most le fogom írni a hozzávalókat, és az elkészítést is, a dumát később folytatom.

Tagliatelle, rókagombás, aszalt paradicsomos raguval, morzsolt mozarellával.

Hozzávalók, 4 jó étvágyú személy részére:

1 csomag tagliatelle tészta (500 g.)

150 g. szárított paradicsom,

150 g. magozott olíva bogyó,

125 g. mozarella sajt

3 db. csirke felsőcomb,

150 g. friss rókagomba,

3 db. nagyobb paradicsom,

2 ek. sűrű  paradicsompüré,

1 db. kápia paprika,

1 dl. száraz fehérbor,

1/2 szál halványító zeller,

3 db. vékonyabb sárgarépa,

1 kisebb csomag újhagyma,

petrezselyem zöld, néhány levél bazsalikom,

só, őrölt bors.

Elkészítés:

A csirkecombokat sós vízben előfőzöm, majd kicsontozom, vékony csíkokra vágom. A vékony karikákra vágott sárgarépát, az aszalt paradicsommal együtt, a paradicsom olaján párolom. Keveset adok a hozzá, az üvegben lévő capribogyóból is. A leforrázott, héjától megfosztott paradicsomokat szétnyomom a serpenyőben, és felöntöm borral.  

5 perc után hozzáadom az előfőzött, felcsíkozott csirkecombokat, a  paprikát, a felszeletelt szárzellert, és a  karikákra vágott újhagymát, majd a tépkedett rókagombát is. Paradicsompürét, és félbevágott olajbogyót is teszek hozzá. Sózom, borsot őrlök rá, majd a rusztikusra vágott petrezselyem zöld, és a tépkedett bazsalikom levelek is hozzákerülnek.

A közben forró, sós vízben megfőtt tagliatelle tésztára halmozom, és lecsöpögtetett mozarellát morzsolok rá.

Mivel a gyulai Lidl áruházban nem sikerült a kiírásban szereplő tagliatellét vásárolnom, ugyanannak a gyártónak egy másik termékével készítettem. Tagliatelle ez is, és még olcsóbban megúsztam. Remélem, ez nem okozza a versenyből való kizárásomat!

Ezt a kísérő szöveget írtam tehát receptem mellé, és ebben a lényeg benne van. 
A feltöltés után, belekukucskáltam a mások recijeibe is. Hááááát! Vannak ám, akik komoly fogalomzavarban szenvednek. Volt olyan, ahol a kötelező alapanyagokból egy sem!!! szerepelt. Ugyanez a feltöltő az étele nevének a saját nevét írta be. (később a játék szervezői törölték is)

Más anomáliákkal is találkoztam. Két verseny zajlik párhuzamosan. Az egyik a zsűri, a másik a közönség szavazataiért. Na ezzel az utóbbival nem nagyon foglalkozok! Ritkán kérek bárkit, hogy lájkoljanak. Ha teszem, akkor is csak a pofátlanság határáig. Most is meg fogom tenni a legvégén, de ez nem kötelező! Mármint szavazni! Ha megteszed, megköszönöm! Nem fogom viszont az összes ismerősömnek körüzenetben, erőszakosan felhívni a figyelmét, hogy szavazzon, különben öri hari! Vannak viszont, akik ha ételükkel nem is tudnak nyerni, mindent megtesznek a szavazatokért. Így fordulhat elő, hogy egy gyenge étel is nyerhet.

Visszatérve a kajára. Igen jól sikerült. Mindkét fiamat megkínáltam, és a lehetőségek erejéig jól is laktak vele. Gyakorlatilag, a négy személyes ebéd elfogyott. Még jó, hogy én nem vagyok nagyétkű, és meg tudtam kóstolni. (mire észbe kaptam, tényleg csak néhány falat jutott) Kicsit aggódtam, mert ha nem sikerültek volna a fotók, akkor nem tudtam volna megismételni őket. Kell ennél nagyobb dicséret egy amatőr szakácsnak?

(Itt volt található a szavazásra navigáló link, de mivel az már lezárult természetesen kitöröltem. Köszönöm a szavazataitokat!)

Egy hét múlva pedig az utolsó feladattal is jelentkezek. Az lesz ám a desszert! Mivel a desszert forduló hozzávalói is meg lesznek határozva, azzal egy új bejegyzésben jelentkezek. Még gondolkodnom kell! Több variációval készülök, de a kötelező alapanyagok mindent el fognak dönteni.

Végiggondoltam, és úgy döntöttem, ha legközelebb vegetáriánus vendégeim jönnek, minden további nélkül fogadhatom őket, ételem vegán változatával. Mindent hasonlóan csinálok, csak a húst hagyom ki belőle. Jó lesz?

Záradék: Véget ért a verseny, ezen szakasza! Telefon csörgött, és még szerencse, hogy ültem! Azt a hírt kaptam, hogy ez a receptem nyerte a fordulót. Én is homo ludensből (játékos ember) vagyok. Ha nevezek valamilyen játékra, titkon remélem, nyerek is. Mégis meglepett az elismerés. Nem a nyeremény az elsődleges! Számomra az a leglényegesebb, hogy nem lájkolós versenyben diadalmaskodtam! A zsűri választotta ki receptemet, és találta a legjobbnak. Ennél nagyobb dicsőség egy amatőr szakács számára nem létezik! Köszönöm!

Nyereményemmel.

Lazac steak balzsamecet redukcióval, muzsdélyos salátával. A Receptrangadóra. (2.forduló)

Ritkán fordul elő, most mégis úgy történt, hogy előre írtam meg a receptet készülő ételemhez. Újabb fordulóhoz érkezett a Receptrangadó, és ezúttal a kötelező hozzávalók: salátamix, lazac filé, extra szűz olíva olaj, tengeri só. Szombat hajnalban kerültek fel az összetevők, de reggel már találkoztam feltöltött receptekkel. Verseny van, és vannak, akik alig várják a startpisztolyt, így nem tudtak aludni! Pedig itt nem a gyorsaság, hanem a minőség a lényeg. Furcsának találom, hogy van, aki letölt egy képet a netről, esetleg egy régebbi, egészen más anyagokból készített kajafotójához kreál egy új recit, de ez már csak ilyen. Nem lepődtem meg azon sem, hogy van aki becsületesen, valóban erre az alkalomra készíti el az ételt. Örültem, mikor bloggertársam bejegyzésében felfedeztem az elmúlt hét versenyfeladatát. Igen jól sikerült receptet töltött fel, amihez nemes versengést kívánva, gratuláltam. Gondolom, Ő is mint én, meggondolta, megrágta a feladatot. 
Bár a múltkorihoz hasonlóan, most is szinte azonnal körvonalazódott bennem az étel, azért gondolkodtam kicsit. Aztán, véglegessé vált a recept. Mint írtam, általában előbb főzök, és csak később  írom meg hogyan csináltam, sokat improvizálok, de most fejben játszottam le a folyamatot előre.

Abban biztos voltam, hogy citromos páccal készítem el a lazac filét. Gondolkoztam, mivel tudom kicsit megbolondítani ami illik hozzá, nem túl hivalkodó, ízben is követi fő elvemet, az édes, sós, kesernyés, pikáns ízvilágot. Mivel a saláta kötött volt, annak az ízesítését is ki kellett gondolnom, hogy egy pompás összhangot varázsoljak a tányérra. A balzsamecet redukción gondolkoztam a legtöbbet, de végül mégis mellette döntöttem. Remélem jól!
Ma reggel azzal kezdtem a napot, hogy leírtam a receptet. Így sikerült:

Hozzávalók

1 cs. lazacfilé,

1 citrom,

1 kisebb csili,

1 dl. balzsamecet,

1 cs. saláta mix,

7 gerezd fokhagyma,

3 ek. olíva olaj,

1 dl. szénsavas ásványvíz,

1/2 kk. őrölt pirospaprika,

só, őrölt bors,

csipet cukor,

1 ek. tárkonyecet.

Elkészítése:

5 gerezd zúzott, sózott fokhagymából, 1 evőkanál olíva olajból, 1 dl. szénsavas ásványvízből, ½ kávéskanál őrölt paprikából muzsdélyt készítek, és hűtőbe teszem.

A halszeleteket kiolvasztom, majd egy citrom levével, kevés sóval, bedörzsölve azt is a hűtőbe rakom.

Elkészítem a balzsamecet redukciót, amit 1 dl. balzsamecet , és 1 mokkáskanál cukor forralásával végzek, állandó kavargatás mellett, úgy, hogy a térfogata kb. harmadrészére csökkenve besűrűsödjön.

Több órás pácolás után a halszeleteket jól leitatva, kevés olajon mindkét oldalán  3 percig sütöm.  Az olajba 2 gerezd zúzott fokhagymát, és szeletelt mag nélküli csilit is teszek. (ez elhagyható, ha valaki nem szereti a csípőset) A hal akkor sül meg, ha ujjunkkal megnyomva ruganyos az állaga. Papírtörlőre szedve, leitatom, és melegen tálalom, a balzsamecet redukción. Tetejére kevés sót, és friss borsot őrlök.

A saláta keveréket az elkészített muzsdéllyal, és kevés tárkonyecettel öntöm meg, valamint újhagyma karikákat vágok rá. 

Így dolgoztam előre, és hacsak nem történik valami, nem is változtatok rajta. Főzni csak a hét közepén fogok, és addig talonba teszem a folytatást! 

*****
Itt vagyok újra! Elkészült a nagy mű. Nem hittem volna, hogy ilyen finom lesz. Megérte gondolkodni rajta, és megrágni egy kicsit. Azért is kellett kicsit várni, mert tegnap vásároltam meg a hozzávalókat. A lazacot, és a salátát. A másik két hozzávalót fölösleges volt, mert mindkettő van itthon, sőt az olívából ugyanaz a márka, a sóból is csak tengeri sót használok. 
Nagyobbik fiam, nagy gourmet! Vele teszteltem az egyik adagot. Nagyon ízlett neki. Szívből örülök, és sikerült ismét bebizonyítanom, hogy valamit konyítok a konyhai praktikákhoz. Különösen a balzsamecet redukció illett nagyon a lazachoz. Valószínű, hogy nem minden nap lesz ilyen étel asztalunkon, de ennyit megért. Igen finomat főztem, és úgy érzem ételemmel, ismét helyt állok egy nemes versengésben. Úgy legyen!
Mivel a szavazásnak vége, az arra utaló linket eltávolítottam. Köszönöm, hogy szavaztatok receptjeimre! Utólag elárulom, egy másik receptemmel megnyertem az egyik fordulót, a négy közül.

Azóta más módon is elkészítettem a lazacot, mustáros narancsmártással. Ennek a receptjét az Ecolunge portál Gasztro rovatában olvashatjátok, aminek közben a szerkesztője lettem. 

Csupaszív raguleves, kalap alatt. A Receptrangadóra. (1. forduló)

Szeretem a kihívásokat! Na meg a receptversenyeket. Ha mindkettő együtt van, akkor különösen. A minap, megszokott tevékenységemet végeztem, 
(itt ültem a gép előtt) és mivel hétvége volt, némi üdítő, hideg fröccs mellett tettem, megakadt a szemem egy felhíváson. Receptrangadó! Ez kell nekem! 
A szokásos protokoll után megnéztem a feladatot. Négy kötelező hozzávalóból kell levest főzni, bármi hozzáadásával. 

A hozzávalók: Tolnay chardonay (máris elájultam) kakukkfű, (eddig jó) tejszín, (még jobb) leveles tészta (???) Megakadtam. Nem sokáig, mert rögtön belekortyoltam fröccsömbe, ami azt jelenti, hogy direktbe kapcsoltam az agyamat, és hátradőltem. 
Közben elolvastam a hozzászólások egy részét. Hát! Nem kötelező mindenkinek fantáziát tartani a mellényzsebében, de ha nincs neki, legalább ne dicsekedjen! Voltak kevésbé minősíthető kommentek is, de engem nem keserített el. Állítom! Nem telt bele két perc, és tudtam, mit fogok készíteni, és hogyan. Természetesen olyat, amit még soha nem csináltam, ha már kihívás. Azért jól megrágtam magamban, és mivel pénzszűkében vagyok, a legolcsóbb alapanyagok közül választottam. Eszembe jutott gyermekkorom, amikor a csirke szíve nekem lett kiszedve a tányérba. Később volt veszekedés, mert ugye a csirkének csak egy szíve van szegénynek. Na itt nem lesz veszekedés!

A leveles tészta adott volt, de gondoltak rám, ezért akcióban volt (199 Ft.) A tejszín, 175, a chardonay is akcióban, a kakukkfű..... 
Itt töredelmes vallomás következik. Nem a megadott márkát használtam. Ezt akkor is vállalom, ha ezért kizárnak a nemes versengésből. (volna a feltöltött recepttel kapcsolatban néhány észrevételem, de ezekről később.) Tehát, a saját szárítású kakukkfüvemet használtam. Emellett vettem még 30 deka csirkeszívet, kemény 135-ért, így majd minden megvolt. Zöldség, répa, krumpli a kosárban itthon, így akár neki is kezdhettem. Először főzni, majd fotózni, a legvégén receptet írni. Ez a bevált sorrend. Közben már be is neveztem, a receptet is feltöltöttem, így könnyebb a dolgom, mert leírtam.

Ezekből készítettem:

1 cs. leveles tészta, (275 g)

2 dl. tejszín,

2 dl száraz fehérbor,

1 kk. kakukkfű,

30 dkg. csirkeszív,

2 sárgarépa,

1 petrezselyem gyökér,

5 db újkrumpli,

1 kis csokor újhagyma,

1 kk. szárított kapor,

1 ek. liszt,

kevés zsiradék,

1 tojás sárgája,

só, bors.

Így írtam le a munkamenetet:

A sárgarépát, és petrezselyem gyökeret megtisztítom, karikákra vágom. Kevés zsiradékon párolom, megsózom, és hozzáadom a csirkeszívet. Addig párolom, míg a szív fehéredni kezd. Felöntöm a száraz fehérborral, friss borsot őrlök rá, és fedő alatt 10 percig párolom, időnként megkeverve. Ezután, annyi vizet töltök rá, hogy bőven ellepje. Forrásig fedő alatt főzöm. Belekerül a krumpli, a kakukkfű, és a finomra vágott újhagyma úgy, hogy a zöldjéből is kerüljön hozzá. Ezekkel, újabb 10 percig főzöm. Mikor készre főtt, a tejszínt a főző léből keveset kivéve temperálom, és kevés liszttel, a levest behabarom. Ekkor teszem bele a kaprot, és felforralom. A tésztát kiterítem, és az edényemnél kicsit nagyobb tányér mellett körbevágom. A szélét körbekenem tojás sárgájával, a levest az edénybe szedve a tésztát ráborítom, majd körbenyomkodom. A tetejét is megkenve a tojássárgájával, 20 percig előmelegített sütőbe teszem. 2-3 fő részére bőséges kaja. A leveles tészta 2 edényre elegendő.

Tulajdonképpen ez volt a lényeg, de nálam nem lehet megúszni ennyivel. Szóval! Ha már feltöltöttem, természetesen szerény marketinget is végeztem, mert jól esne, ha szavaznának is, ha már ennyit dolgoztam. Nem vagyok híve az önfényezésnek, de sajna minden ilyen verseny úgy van kitalálva, hogy valamilyen közönségsikert is el kell érni, hogy labdába tudj rúgni. Bízom, hogy a szakértő zsűri, értékelni fogja munkámat! 

Már említettem, hogy találtam a már feltöltött receptek közt furcsa dolgokat. Nem csak itt, máshol is! Legtöbb bajom a plagizált fotókkal, receptekkel van. Számtalanszor elhatároztam már, hogy nem jelentetek meg kajaképet, csak emblémával ellátva, de a nagy szívem! Itt is sok olyan képpel, recepttel találkoztam, amit már láttam. És nem a feltöltő nevével fémjelezve. Lelkük rajta! Azért bánt, hogy mások fáradtságos munkáját, csak így el lehet tulajdonítani. Ez ugyanis, már tényleg lopás! Azt még megbocsájtható bűnnek tartom, hogy nincs valakinek fényképezőgépe, a saját receptje mellé keres a neten egy jóképű fotót, és feltölti. Akkor is illene megjelölni a forrást! De ez, amikor versenyre nevez valaki olyan recepttel, fotóval, amit nem Ő készített..... Döntsétek el...

Most, hogy kicsit ki is panaszkodtam magam, remélem minden visszatér a normális kerékvágásba. 

Érzem, hogy egész jó kis kaját csináltam. És ezt nem a nyeremény reményében tettem. Azért a jövő héten is meglesem, mik lesznek a megadott alapanyagok, így valószínű néhány hétig jelentkezek!

Ui.: Ne lepődjetek meg, hogy néhány hét múlva meg foglak szórni benneteket receptekkel, mert van néhány készen. Ígéretet tettem viszont, hogy addig nem blogolok róla, amíg abban a magazinban meg nem jelenik, ahonnan felkértek. Az ígéret pedig szép szó!

Bolognai spagetti, szülinapi tálalással.

Miről is szól e bejegyzés? A szülinapról, és a bolognairól. 
Egy szülinapon, mindenki boldog. Az ünneplők is, de legfőképp az ünnepelt. Ha gasztroblogger, akkor különösen! Kezdőként, tudom milyen jól esik, hogy egyre többen nézik meg bejegyzéseimet. Először, naponta lestem a statisztikákat, de idővel múlik a kíváncsiság. A lelkesedés nem! 
Nagy öröm, hogy az indulás (2012 Karácsony) óta, több mint 8000 látogató járt oldalaimon. 
A gasztrobloggerek, egyre népesebb családja, már csak ilyen. Örömmel, szeretettel osszuk meg receptjeinket, az általunk kipróbált, kitalált eljárásokat, adunk tanácsokat nálunk gyakorlatlanabbaknak, és fogadunk el javaslatokat, tőlünk tapasztaltabbaktól. Közben, barátságokat kötünk. 
Az én kapcsolatom, kedves "Nassoló Naplopó" barátommal is ilyen. Távoli, de szoros, és gyümölcsöző. A naplopót viszont nem értem. Az, aki képes minden nap valamit produkálni, és ezt megosztani másokkal, színvonalasan megírni beszámolóit, nem ezt a jelzőt érdemli! Rossz választás volt Detti! Megérdemelnél egy táblácskát, konyhád falára azzal a felirattal "Hiperaktív Nassoló". Sztem, van aki elkészítse! Ugye?
De hagyjuk a süket dumát! Térjünk a lényegre! Mert ezen az oldalon, minden a kajáról szól. 
Engedélyt kaptam, hogy receptet lopikáljak. Meg is tettem. Amit ezután láttok, az a külcsínről, a tálalásról fog szólni, különféle variációkban. És minden a kettes körül fog forogni! 
Már egy hete csak a kettesre gondolok! Meg a Mamára, aki a bolognait viszi fel a....  Lelki szemeim előtt megjelennek különböző képek, ugyanarra a témára. A téma, pedig a bolognai. 

Ez egy korábbi spagetti.
Van máááásiiik!

Tudjátok, hogy Bolognában hiába keresnétek a helyi specialitást? 
Köze nincs Bolonyához! 
A II. Világháborúban, az Olaszországot megszálló amerikai vitéz urak vitték haza ezt az egyszerű ételt, amit a hadi menzán kaptak. Ők nevezték el spagetti a la bolognésének, és terjedt el ezen a néven, szerte a világon. 
De jó, hogy elterjedt! 
Mivel Áron fiam kedvence, a receptet kisujjamból kirázom.
Azért megnéztem barátom oldalán, mert a szabál, az szabál.
Megérkezett, a jó öreg Kontrolcékontrolvé, és máris itt a recept:

Darált husi a bótból.

Hagymából kicsit több.

Bazsalikomból, sokkal több.

850 gramm pulykamellet ledaráltam. 
(Kizártok, ha nem én daráltam, hanem úgy vettem a bótban?)
2 közepes fej hagymát felaprítottam és kevés olajon megdinszteltem, majd ráraktam a darált húst és fehéredésig pirítottam (ezután ezen a ponton tehetünk bele bort - ki fehéret, ki vöröset, de száraz legyen). (Ezen a ponton tettem bele bort, de megakadtam, mert többször végigolvasva a recit, minden olvasásnál töltöttem bort. Mikor a serpenyőbe, mikor a szakácsba.)
Sóztam, borsoztam, 1 ek oregánót, 1 ek bazsalikomot, késhegynyi szerecsendiót (Álljunk meg egy szóra. Rájöttem, hogy nincs itthon szerecsendió. Most mit tegyek? Lehazudjam a szerecsendiót az égről, vagy kihagyhatom. Ez utóbbi mellett döntöttem. Lehet, hogy kicsi bort reszelek helyette.) és pici kakukkfüvet szórtam rá, 3 gerezd fokhagymát is rádobtam felaprítva, majd rálocsoltam egy 500 grammos doboz sűrített paradicsomot és öntöttem hozzá kb. 1 dl tejet
(A tejet nem csípjük. Helyettesítettem, a bevált száraz fehérrel. Fehér-fehér.) és hagytam hogy a husi megpuhuljon.

Reszelt szerecsendió. 

Közben kifőzzük sós, olajos vízben a tésztát al dente  (Akinek protkója van, milyenre főzze?)  és lehet is tálalni bőven megszórva reszelt trappista sajttal. (Van aki még ketchupot is nyom rá! :))
FONTOS! Így spagettihez viszont tehetünk hozzá több paradicsomszószt és tejet, hogy folyósabb legyen, de ez ízlés dolga. :)  .... jobb ha van leve! :) (A tejet már megbeszéltük.)

(((Tudom ám, hogy a zárójel, meg a kettőspont a szmájlikat takarja, de én nem élek velük. Inkább iszok még egy kis bort! Attól én leszek a szmájli.))))

Már csak tálalni kellene, nyakamban a privát használatra rendelt képítővel, és feltöltött Duracellel. De ez még csak a reci volt. Az anyag később készül. Először gondoskodnom kell a megfelelő tálalásról. 
Több forma jár az agyamban. Azt még nem tudom, hogy fiam elé melyik verziót fogom tolni. Mindegy, mert maradéktalanul be tud pakolni egy 3 személyes adagot. És még ketchupot is nyom rá! A tálalás sem érdekli. (Helyesbítek! Ő döntötte el, melyik a legszebb kép. Jól döntött!)
A bolognait elkészíteni könnyű. Mondhatnám, gyerekjáték.  Mint tudjuk, az ember homo ludensből van. (játékos ember) Ezért vagyok itt. Több más sorstársammal együtt. Már az elején leírtam, hogy napokon keresztül gondolkodtam a megjelenítésen. Hogyan fogom tudni szülinaposabbá tenni a bolognait. Gondolkoztam a tortán. Nem rossz, de elvetettem. (Páromnak nyáron, abált szalonnából csináltam tortát) 
Jutott eszembe számtalan, szebbnél szebb gondolat, de végül is döntöttem. A bolognainál könnyebben elkészíthető étek kevés van. A tálalás módjával, viszont feladom magamnak a leckét! Inkább ezt dokumentáltam. Remélem Barátom örömére, és a köz hasznára!

Az első próba. Tovább lett
fejlesztve!

A most következő megoldás nincs szabadalmaztatva, így bátran használhatjátok. 
Egyik szakmám, a képalkotás. Blog, és weboldalamon, külön sorozat foglalkozik az ételfotózással. Több cikkemben írok arról, hogyan lehet javítani ételfotóitokat. Tehát, némi képi látásom van.
Kísérletező, kreatív embernek tartom magam, de semmit nem hamarkodok el. Ezt a megoldást is bejegyzésem véglegesítése előtt próbáltam ki. (Hangsúlyozom, először a tálalásokat próbáltam el, a spagetti csak azután jött) A készülődés, viszont engem is hiperaktívvá tett. Ma meg is csináltam az eszközt. Még nem biztos, hogy ez a végleges, de ha már kész, akkor közzé teszem.
Kinyomtattam egy kettest. Mást is nyomtathattam volna, (betű, ábra) de az alkalomhoz ez illett. Körbevágtam, de a kivágott negatív formát sem dobtam ki. Mint kiderült, szerencsémre! Fülecskét ragasztottam rá, hogy a szórás után, könnyebben ki tudjam emelni. A bolognaihoz, mi illik? A paradicsom, és a bazsalikom. Mindkettőből szárítottam a nyáron. Jó, hogy lepróbáltam, mert lesz alkalmam dönteni, melyik fűszerrel fogom tálalni a szülinapi spagettit. 

Második próba. A kukában
landolt.

Aludtam rá egyet, és máris megvan az új megoldás. Aki kíváncsi, hamar megöregszik! Vigyázok a korotokra, ezért máris megmutatom, mit csináltam. Bazi nagy kettest, papírmaséból. Tudtam, hogy nem lesz könnyű egyben tartani, ezért készítettem hozzá formát. Nem találtam a ragasztópisztolyomat, de nem fogott ki rajtam az ötlet. Megint nyomtatás, a legnagyobb tányérom méretében, papírszeletelés, majd ragasztás a formára. (Mivel a ragasztópisztoly szabadságon van, antiallergén, sebragasztóval.) Mikor úgy éreztem elég tartós lett, közepét végigvágtam, és jöhet bele az anyag. Ebbe halmoztam volna a spagettit, de nem vált be, így ment a kukába. (Nem a spagetti!) Be kell ismerni azt is, ha az ember hibázik! Mivel ez a megoldás, nem volt számomra elég esztétikus, az ötleten felbuzdulva, tettem még egy próbát.
Újabb kettes nyomtatás, hátulja lefóliázva, (adunk a higiéniára) közepe kivágva.
Végre eljutottunk, a főzőcskézéshez. Innentől, élesbe ment át a buli!

Spagetti sós vízbe, közben készül a ragu. Úgy, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Persze az általam észrevételezett, kisebb módosításokkal. A tányérra, spagetti halmozva, majd rá, a bazi nagy kettes. Már láttam, hogy jól okoskodtam. Az eredmény, magáért beszélt. Persze a kettesbe belekerült a ragu is, majd némi díszítés, sajtreszelés, fotó, és még fotó.

A harmadik próba bejött!

Azért ha már ennyit gürcöltem, megcsináltam a másik verziót is. Döntsétek el, melyik a jobb. A már összekevert spagócát halmoztam, az előzőleg preparált tányérra. Kedves talján barátaink is ugyanazt a trikolort használják mint mi, így nem volt nehéz elkészíteni. A nyáron szárított paradicsomport, és morzsolt bazsalikomot használtam hozzá. Ez is teccik!!!

Most, hogy mindennel megvagyok, le kell öblítenem a dolgokat! 
Azért szerencse, hogy ezeket az eszközöket a főzés előtt készítettem el. Mi lett volna, ennyi vágóeszközzel körülvéve, a főzés közben elfogyasztott szerecsendió pótló után?
Majdnem minden bevégeztetett, csupán meg kell mutatnom a pályaműveket! De előtte, egy kis szülinapi köszöntő, a tőlem megszokott stílusban: 
ITT kívánok Boldog Születésnapot!

Az egyes számú pályamű.

Erre is büszke vagyok!

Kedves Detti! Már privátban, megírtam, hogy nem elsősorban a nyeremények miatt játszom. A múlt nyár óta ismerjük egymást, de személyesen, sosem találkoztunk. Ennek ellenére sokat tudunk egymásról. Mindkettőnknek gyönyörű gyermekeink vannak. Nekem fiaim, neked lányaid. Az enyémek lényegesen idősebbek, de ez a korom miatt természetes. Az elmúlt időszak, sok szülinapot hozott életembe. Kisebb fiam most volt 20 éves, a nagyobb 30. Drága anyósom holnap lesz 70. Ezért viszonyulok kicsit érzékenyebben a születésnapokhoz, és ezért lehet, hogy jobban megértem, mit is jelent számodra ez az ünnep. 
További sikereket, és kellemes ünneplést kívánok!