Mexikói zöldséges tészta.

Kedvet kaptam hozzá! Éppen zöldséges ételeket készítettem, és a pillanatnyi ötlettől vezérelve gyorsan kifőztem egy adag tésztát a zöldségekhez. Mindössze két adagnyit készítettem, de ez a szerény mennyiség bebizonyította, hogy máskor is érdemes lesz ezt a párosítást megvalósítani.
Miért mexikói? A ma divatos válasszal: Csak! Zöldséges ragu tésztán, csupa olyan alapanyaggal ami akár lehetne mexikói is, csípősen, így ez jutott eszembe. És nem azért, mert a közismert mexikói fagyasztott zöldségkeverékből készült, mert abból egy gramm nincs benne. Imádom a zöldségfélék feldolgozását! Jobb kezem részleges bénultsága miatt, nekem ez felüdítő gyakorlat, ezzel tudom bizonyítani azt, hogy még képes vagyok alkotni. Legjobban zsülienre szeretem vágni a zöldségeket. Ez azért is jó, mert gyorsabban puhulnak meg ebben az állapotban, de mégis roppanósak maradnak.
Megint belebonyolódok az előjátékba, de ki akar a recept helyett gasztro pettinget?

Íme a recept:

1 szál sárgarépa,
4 fej kisebb gomba, 
1 marék zöldbab, 
1 marék zöldborsó, 
1/2 színes paprika,
1 db. paradicsom,
1/2 lilahagyma,
1 szál újhagyma,
só, frissen őrölt bors,
csilipehely ízlés szerint,
kevés olíva olaj.

Széles metélt (tagliatelle) tésztát tettem fel sós, forró vízben főni.
A lila hagymát megtisztítottam, hosszában felcsíkoztam. A sárgarépát csíkokra (zsülienre) vágtam, a paprikát is felcsíkoztam, a paradicsomot apró kockákra, a gombát rusztikus szeletekre vágtam. Látványban, inkább a gombát akartam kihangsúlyozni, és úgy érzem sikerült is.
A hagymát, és a sárgarépát egyszerre pirítottam kevés olíva olajon, majd megsóztam, és hozzányomtam 1 fokhagymát. A paradicsomot is hozzátettem, majd a gombát, a zöldbabot is. Borsot őröltem rá, hozzáadtam a csilipelyhet, (lehet, hogy kicsit többet mint mások) és 2 percre lefedtem a serpenyőt. Hozzáadtam a zöldborsót, a felcsíkozott paprikát, és 5 perc alatt fedő alatt készre pároltam. 
A tésztát leszűrtem, és a zöldséges raguval tetején tálaltam. 1 szál újhagymát felkarikáztam, és azzal szórtam meg fogyasztás előtt.

Ennyi a storry, ami nem is annyira különleges! Az történt mint máskor. Ha főzök, elfelejtkezek magamról, és észre sem veszem, hogy megéheztem. Ez most sem történt meg, csak gyanús volt, hogy órák óta nem ettem még. Éhes nem voltam, de hogy elejét vegyem későbbi esetleges szenvedésemnek, egy finom, egészséges, tészta egytállal csillapítottam, még mielőtt jelentkezett volna.

Ja! A kerámia edényt, amiben tálaltam a viszkis rablóként megismert Ambrus Attila készítette. A börtönben kitanulta a fazekasságot, és mióta szabadult, ebből él. Én meg vagyok elégedve munkájával, és döntésével is!

Csípős, ketchupos, pikáns csirkecombok zöldséges krumpliágyon.

Egyre többször fordul elő konyhánkban ez a fajta kaja. Előkerül a nagyobb sütőtál, de most kisebb testvére is jelentkezett a feladatra. Szükség is volt rá, mert nejem bevásárolt, és nem a megszokott létszámra. Drága anyósom kórházban van, és úgy tűnik már a jobbulás útjára lépett, és hála az Istennek, az étvágya is majdnem a régi. Időnként már éhes is. Jobbulást Mama!
Hasonló kaját készített Párom, mint amit legutóbb a születésnapomra, és azóta többször frissítette. Most a 6.0 verziónál jár, és bejött neki. 
Mindenkinek ízlett, aki kóstolta. Mivel kétféle kaját  csinált, mindkét tálban kicsit más ízesítéssel, a kisebb tömegűt enyhébb, a nagyobbat erőteljesebb verzióval jellemezhetném. Magyarul: a nagyobb tálban sült cucc, némileg csípősebb volt, legnagyobb örömömre. A másikból vitt a Mamának, mert a gyenge gyomrának így esett jól. Azért egyik sem volt annyira csípős, sőt én még tettem volna rá egy kis csilit. Így is jól esett, bár semmibe sem tellett volna elővenni a bekészített csili őrlőt, a nyári terméssel a potrohában.
Ha már a gép elé ültem, leírom, hogyan készült.

Hozzávalók:

8 db csirkecomb,
só, őrölt bors,
1 kanál ketchup, 
2 kanál étolaj,
1 teáskanál őrölt pirospaprika,
3 kiló krumpli,
5 db. sárgarépa,
3 db petrezselyem gyökér, 
8  gerezd fokhagyma, 
1 nagy fej hagyma.

A csirkecombokat az ízeknél kettévágtuk, az összekevert gyors páccal bekentük. A zöldségeket megtisztítottuk, a krumplit feldaraboltuk, a répát és a gyökeret felkarikáztuk. A zöldségféléket elosztottuk a két tálban, enyhén megsóztuk, feldarabolt hagymát, fokhagymát tettünk a tetejére,  a csirkecombokat bőrével felfelé is ráfektettük, majd a nagyobb tálban lévőket külön adag csilipehellyel bővebben megszórtuk. A kisebb tálban, füstölt paprikát használtunk. Lefóliázva sült 20 percig, majd nejem bekapcsolta a vízforralót, ami kiverte a biztosítékot. Ezután mérgében levette a fóliát, és kicsit rápirított a tetejére.

A lényeg, a lényeg: csodaszép aranybarna réteg keletkezett a combokon, a zöldség kellő mennyiségű levet engedett, ami hűlés után rögtön kocsonyásodni is kezdett. Én ekkor rohantam meg másodszor a tálat, és ráhajtottam a zselatinos lében állomásozó zöldségre! 
Mint bizonyára észrevette a nyájas olvasó, hogy szinte végig felséges többest használtam, ugyanis nálunk nincs önálló munka. Ha mással nem, én azzal járulok hozzá a közös sikerhez, hogy végigfotózom a munkát, majd megírom róla a beszámolót. Ez is nagyon fontos, mivel így őrzöm meg a recepteket a jövendő generációnak, utódainknak, ezzel hozzájárulva a jövendő nemzedék gasztonómiai neveléséhez!

Zöldséges csirke curry.

Szeretem a keleties ízesítésű ételeket, és mivel ezeket az alapanyagokat találtam itthon, összedobtam egy gyors, currys csirkét. Íze különleges a curry fűszerkeverék miatt, inkább indiai jellegű, bár a végén hozzáfűzött mellékletből kiderül, hogy a fűszerkeverék, Angliában érte el pályájának csúcspontját. 
India sokáig Angol gyarmat volt, így az onnan származó fűszerek kedveltek lettek az óhazában is. A munkafolyamat tervezett összehangolása miatt, 30 perc körül végeztem az előkészítéstől, az étel tálalásáig. Gyors, finom kaját dobtam össze rövid idő alatt. 

Ezekből készült: 

30 dkg. széles metélt tészta, 

2 db. csirkecomb, 

1 db. sárgarépa, 

1 db. színes paprika, 

3 db. kisebb paradicsom, 

1 db. lilahagyma, 

2 szál újhagyma,

2 gerezd fokhagyma, 

fél marék zöldbab, és ugyanannyi zöldborsó, 

10 dkg. csiperke gomba, 

kevés gyömbér, 

1 kk. őrölt koriander, 

1 kk. curry por, vagy paszta, 

só, őrölt bors,

kevés olaj.

A csirkecombokat sós vízben feltesszük főzni. A  sárgarépát megtisztítjuk, csíkokra vágjuk. A hagymával ugyanezt tesszük. A fokhagymát szétnyomjuk, felaprítjuk. A gombát felszeleteljük, a paradicsomokat negyedbe vágjuk. A közben megfőtt csirkecombokat kicsontozzuk, csíkokra vágjuk.

Kevés olajon megpirítjuk a hagymát, a fokhagymát, és a felcsíkozott répát. Hozzáadjuk a megfőtt, csíkokra vágott csirkecombokat is. Megsózzuk, majd kevés csirke alaplét öntünk rá a comb főzővizéből. 

Lobogó sós vízben feltesszük főni a tésztát.

Őrölt koriander maggal, és curry porral ízesítjük,  valamint gyömbért reszelünk rá. Rövid idő után hozzátesszük a negyedelt paradicsomokat, a csíkokra vágott paprikát, a zöldbabot. A zöldborsót, és a szeletelt gombát is hozzáadjuk. A durvára vágott újhagyma is hozzákerül, és frissen borsot őrlünk rá.

A közben megfőtt, leszűrt tésztára halmozzuk. A tésztát nem kell átöblíteni!

A curry keverékhez illik a csili is, és bár én kivételesen nem tettem bele, ajánlom azt is hozzá. Akár így, akár úgy, kitűnő tésztás egytál a végeredmény. És nem utolsó szempont, hogy gyors, és nem is drága.

"A curry az angolok révén vált általános kifejezéssé, amit mindenféle indiai étel fűszerezéseként értelmeztek.

A nálunk erős, jellegzetes fűszerkeverékként ismert curry Indiában valójában nem létezik. Ma már azonban a curry szó leginkább bizonyos őrölt fűszerek keverékét jelöli. Ezt a keveréket a gyarmatokról hazatelepülő angolok fejlesztették ki, hogy egyfajta tipikus indiai ízt utánozhassanak szárított fűszerek segítségével.

A fűszerkeverék összetétele erősen változó lehet; karilevelet nagyon ritkán tartalmaz. Legfőbb alkotóelemei: római kömény, kurkuma, lepkeszegmag, csilipaprika.

Az indiaiak körülbelül 25-30 fűszerből produkálják a különböző karis-aromákat, egy-egy ételbe általában hat-nyolcféle fűszert tesznek. A fűszereket frissen, közvetlen a fogyasztás előtt őrlik és a megadott mennyiségben adagolják az ételekbe.

A különféle fűszerkeverékeket maszalának nevezik, az illatos, aromás fűszerkeveréket pedig garam maszalának hívják, amit a már majdnem kész ételekbe tesznek"  (forrás: wikipédia)

Sörös csülök, zöldséges krumpliágyon

Kedvelt kaja nálunk a csülök. Általában a bőrös húsok, mert szaftosak, kitűnően ízesíthetők, és változatosan fűszerezhetők. Rákaptunk arra is, hogy a körettel együtt készítjük el a húst, mert egyszerűbb, kevesebbet kell mosogatni, de a legjelentősebb előny az, hogy a hús fűszerezését a köret, jelen esetben a zöldséges krumpli is átveszi, ezzel még különlegesebb, komlex ízű kaját biztosítva asztalunkra. Mikor máskor, mint hétvégén, ugyanis ez az étel mégis nagyobb előkészületet igényel, mint egy főzelék, de a hétvégi, vagy ünnepi ételsor meg is kívánja a sültet.
Szerencsénkre kitűnő, bejáratott hentesnél vásárolunk, ahol mindig lehet a bőrös húsok széles skálájából olyat választani, ami a legjobban megfelel igényünknek. A vásárláskor viszont nem előre kigondolt recepttel érkezünk kedvenc hentesünkhöz, hanem kiszemelve a legszebbnek talált árut, a fűszerezést, az elkészítés módját ahhoz alakítjuk, milyen is a husi állaga, kinézete.
Nem véletlenül használom a többes számot, mert felségemmel egyenrangúak vagyunk a konyhában, sokszor közösen, de minden esetben egyetértésben főzünk. Ismerjük is egymás, és a család ízlését, így nincs konfliktus az elkészített ételekkel kapcsolatban.
A bőrös húsokhoz, így a malachoz is vannak olyan fűszerek, sütési eljárások, melyek kifejezetten hozzá valók. Jók a bőrös húsokhoz a rozmaring, a kakukkfű, a mustár, de a csípős ízeket is kedvelik, valamint a kesernyés ízű sört, amit a komló ízesít. 
A sör másra is jó, de most receptet írok nemde! 

Lássuk, hogyan készült, és miből!

2 kg. krumpli,
3 db. sárgarépa, 
3 db. hagyma, 
6 gerezd fokhagyma,
1,5 kg. csontozott csülök, 
1 farok,  (Nem az enyém! Piszkos a fantáziád!)
csilipehely,
só, őrölt bors,
2 dl sör,
kevés étolaj.

A csülköt durva szemű sóval bedörzsöljük, megborsozzuk, sörrel meglocsoljuk, majd hűtőbe tesszük egy éjszakára. A krumplit megtisztítjuk, feldaraboljuk, a hagymát nagyobb cikkekre vágjuk. A fokhagymagerezdeket megpucoljuk, kés lapjával megnyomjuk. A sárgarépát vastagabb karikákra vágjuk.
Sütőtál aljára kevés étolajat öntünk, majd beletesszük a felaprított zöldségeket. Megsózzuk, majd jól összeforgatjuk. Tetejére rátesszük a előző este bepácolt csülköt, a páclét is rácsorgatjuk, majd megszórjuk ízlés szerint csilipehellyel. Lefóliázva sütjük addig, míg a húst már puhának nem találjuk, (kb.40 percig) majd a fóliát levéve készre sütjük. Ilyenkor célszerű csak felső sütést használni. 

Az ízek a sütés során összeérnek, és egy igen finom egytál a végeredmény.
Ja és még egy! A farok az én kedvemért került a cucchoz, mert imádom! Legjobb barátom, lelki társam, Kimi kutyám is, aki a csont illatát rögtön kiszúrja, és lábamnál türelmesen várja, hogy osztozzunk. És nem vár hiába, mert a csontot ugye én nem tudom elrágni. Meg miért is rágnám el!

Említésre méltó, hogy barátomnak nem kell beérnie ilyenkor azzal az egy farokcsonttal, hiszen hétvégi ebéd nem létezik leves nélkül, és ha már látogatást tettünk hentesünknél, onnan nem távozhatunk húsos csont nélkül. Ennél jobb párosítást mint a zöldséges orjaleves, és a csípős, fűszeres, sörös csülök zöldséges krumpliágyon, kevés létezik az Univerzumban. Magunk, és kutyám legnagyobb örömére!

Csípős, tökös lecsó.

Már több hete főztem ezt a különleges csípős tököst, amit csak félve neveztem el lecsónak. Tény, hogy a lecsó három fő alkotórészét is tartalmazza az étel, így van benne hagyma, paprika, és paradicsom. De ezeken kívül sok más is. Például sárgarépa, szárzeller, csili, és tök. A tök ráadásul domináns szerepet tölt be!
Sokszor észrevettem már, hogy mindenféle tök, kitűnő ízgyűjtő, ízhordozó. Felveszi a többi hozzávaló, és a fűszerek ízét, zamatát, és ezeket magában is tartja, így komplex élményt nyújt az étel fogyasztásakor. Így is történt! Egytálételként, kitűnő zöldséges tálat tehettem magam elé, és nem hiányzott belőle semmi. Nem biztos, hogy elrontotta volna kevés rizs, ami felszívta volna a szaftot, de akkor nem kellett volna a keményítő, amivel viszont kicsit ázsiai jellegűvé tettem az ételt. Megint leltárba vettem azokat az alapanyagokat amiket itthon találtam, és azokból főztem.

Hozzávalók:

250 g. sütőtök, (én kanadait használtam)
2 db. sárgarépa,
1 nagy fej hagyma,
3 gerezd fokhagyma,
1 szál halványító zeller, (szárzeller)
1 kiskanál csilipehely,
1 db. kaliforniai paprika,
1 nagyobb paradicsom,
só, frissen őrölt bors, 
1 kanál szójaszósz,
1 dl száraz fehérbor,
1 kanál étkezési keményítő,
1 kanál olíva olaj.

Kevés olíva olajon megdinszteltem a megtisztított, szeletelt sárgarépát, majd hozzáadtam a feldarabolt hagymát, és a szétnyomott fokhagymát is. Megsóztam, majd hozzáadtam a darabolt szárzellert, a csilipelyhet, és felöntöttem kevés borral. A serpenyőbe került a feldarabolt sütőtök, a csíkozott paprika, és a nagyon apróra darabolt paradicsom is. Kevés szójaszósz is került hozzá, majd rövid ideig fedő alatt pároltam tovább. Borsot őröltem rá, majd megszórtam egyenletesen keményítővel, összekevertem, és ismét pár percig fedő alatt pároltam tovább. 
Kihagytam receptemből azt a jelentéktelen mennyiségű maradék csirkecombot, ami az étel ízén semmit nem változtatott, de mivel maradék volt, és a hűtőből rám tukmálta magát, megesett rajta a szívem, és azt is hozzáadtam ehhez a finom csípős tököshöz.

A csípősséget mindenki saját ízlése szerint alakítsa. Én szeretem az átlagosnál csípősebb ételeket, sőt nem állnak távol tőlem az extrém mennyiségű kapszaicint tartalmazó kaják sem. De én bírom, és így szeretem!

Babgulyás bográcsban, német vendégeknek.

Bérfőzést nem, de más, baráti társaságban való bográcsozást mindig szívesen vállalok. 

Nem először fordult már elő, hogy Német testvérvárosunk Ditzingen küldöttségének főzzek. Most is egy régóta ismert, baráti társaság jött, és megkértek a szervezők, hogy valami olcsó, magyaros, bográcsost készítsek a vendégeknek. Adott volt a keret, és három lehetőséget kínáltam, melyek közül a babgulyásra esett a választás. Kalkulációmra jellemző, hogy a megadott összeget mindössze 20 Ft, azaz húsz magyar forinttal léptem túl. Én sem értem, hogyan sikerült, mert húsz főre szólt az előzetes tervezet. 

Mindent bevásároltam, otthon előkészítettem, másnap pedig csak főzni kellett. 
Eredeti írásomat, melyet másokkal együtt egy "jóakaróm" megheckelt, és letörölt, még az előkészítés közben elkezdtem írni. Előre dolgoztam tehát kicsit. Soha nem csináltam még ilyet, de kivételesen előre megírtam a receptet, melyen alig változtattam később. Nem mintha szükség lett volna konkrét receptre, mert nem papírral megyek főzni, hanem bográccsal, fakanállal. Kivételesen azonban a receptet is megírtam a hozzávalókkal, és az elkészítés módjával, mert fordult már elő ugyanebben a társaságban, hogy igényt tartottak a dokumentációra is. Az előzőleg főzött ételem is nagy sikert aratott. Soha semmit nem titkolok mások előtt, így most elébe mentem, az esetleges problémának.

Mivel pedig előtte való napon ünnepeltem a születésnapomat, kellően fel is voltam töltődve energiával.

A németek ismerik a babgulyást, bár nem ebben a formában. Nagyon ízlett nekik a füstös, magyaros íz, a sűrű zöldséges babos egytálétel.

Ezekkel kezdtem hozzá:

2 kg. tarkabab,
1 közepes füstölt csülök, (1 kg.)
1 pár füstölt kolbász (400 g. enyhén csípős)
1 kg. sertés lapocka.
2 db. nagyobb paradicsom,
3 db. zöldpaprika,
1 csomag leveszöldség (répa, petrezselyem)
1 db karalábé,
2 csomag kész csipetke (2 x 200 g.)
1 doboz tejföl, (450 g.)
őrölt pirospaprika,
4 fej hagyma,
néhány babérlevél,
1 db. csípős zöldpaprika,
kevés almaecet,
kevés liszt a habaráshoz,
só,
5 gerezd fokhagyma,
1 kisebb csokor lestyán levél,
néhány szál csombor (borsikafű)

A csülköt, és a babot előtte átöblítem, majd éjszakára külön-külön edényben beáztatom. A bab majd háromszorosára dagad, így számolni kell vele! A répát, a petrezselyem gyökeret karikára, a karalábét hasábokra vágom. A hagymát nagyon apróra kockázom, a fokhagymát kés lapjával megnyomom, majd azt is felaprítom. A lapockát felkockázom.
A beáztatott babot felöntöm bőven vízzel, és 3 kanál sót teszek hozzá. Alágyújtok a bográcsnak. Két kanál almaecetet, néhány babérlevelet teszek bele. Hozzáteszem a beáztatott csülköt is középen bevágva, és az apróra vágott hagyma, a szétnyomott fokhagyma egy része is belekerül.
A petrezselyem zöld, 1 kis csokor lestyán, és 2 szál csombor (borsikafű) is megy a lébe. Ezeket a végén kiveszem.

Felforralom. Egy kis idő után hozzáadom a kockázott húst is. Megkóstolom, ha szükséges fűszerezem. Addig főzöm, míg a csülök leválik a csontról. Mikor ez megtörtént, a csülköt kiemelem, és hagyom kihűlni. A bab közben fő tovább. 
Az apróra vágott paradicsomot, paprikát is hozzáadom, valamint a karikázott répát, petrezselyem gyökeret, és a karalábét is.
A csípős, hegyes paprikát csak megvágom, és egészben kerül a bográcsba. Közben felkockázom a már megfőtt, meghűlt csülköt, és a kolbászt is felkarikázom. Ezeket is beleteszem, valamint a kész csipetkét is, és mikor úgy érzem minden megfőtt, a léből keveset kiveszek, 2 kanál tejföllel, 1 púpos kanál liszttel, 1 kanál őrölt pirospaprikával, csomómentesre keverem, és behabarom vele a gulyást.

Bár előzetesen 20 személyre szólt a megrendelés, biztonsági tartalékkal is számoltunk. A lényeg az volt, hogy mindenkinek jutott bőven repeta, és én is hazahoztam saját adagomat, amit másnap le is fotóztam mielőtt elfogyott volna. Jellemző! A gasztrobloggert arról lehet megismerni, hogy főzés közben állandóan fényképez, és mire a többiek az asztalhoz ülnek, már jól lakott az illattal, a látvánnyal. 
Akár így is történhetett volna velem is, de a baráti társasággal hosszan beszélgettünk, söröztünk, boroztunk. A társalgás nem volt nehéz, mert a német mellett angolul is kitűnően megértettük egymást, sőt mivel a hosszú évek során, már-már családi kapcsolatok is kialakultak, van aki már a magyar nyelvvel is kitűnően boldogul. Én pedig ígéretet kaptam arra, hogy megtartanak szakácsként, így gondolkozhatok a legközelebbi bográcsozás újabb receptjén. Szívesen teszem, natürlich!

Csirkemell falatok, fúziós Thai zöldségkörettel.

Nem én csináltam, hanem az első feleségem, aki 33 éve betölti ezt a tisztséget. Konzultáció viszont volt. Már a bevásárlásnak is története volt. Megláttam a Lidl akciós újságban, hogy lehet burgundi csigát kapni. Ráizgultam! Nem volt. Kacsacomb is volt az online újságban, de az sem volt. Lelombozódtam! Párom vigasztalt, hogy félretette a csirkemellet, a csirkepaprikásból, és válasszam meg az elkészítés módját. Volt háromféle fagyasztott zöldségkeverék. Én a Thai mellett döntöttem, amire szemrebbenés nélkül nejem is rábólintott. Természetesen, megnéztem az apróbetűs részt. Ezt ajánlom mindenkinek!

Így megtudtam mit tartalmaz a zacsek, és már gondolkozhattam rajta, mit teszek hozzá saját otthoni készletemből, ami igen bőséges. Volt Thai fűszerkeverék, és többféle szószom. Szójaszósz, halszósz, ami minden ázsiai étel elengedhetetlen kelléke. Én ebben  élem ki magam. Imádom keverni az ízeket, és az ázsiai konyha kifejezetten erre épül. A négy fő íz harmóniájára. De a fúziós konyha nagy híve is vagyok. Nem szentségtörés egy ázsiai étel mellé nem a hagyományos rizs, vagy rizstészta köretet adni. Nézzetek csak szét, a legközelebbi kínai gyorskajáldában! Ott van a sült krumpli is. Thai csirkemell zöldségekkel, sült krumplival rendel! Nejem meg kedvembe járt. Kívánságom szerint elkészült az étel, tökéletesen. Igaz, halszószt én tettem saját adagomra, sőt nejem megkért, azonnal tegyem vissza kupakot a szószos üvegre, mert nem csípte az átható illatát. (a halszósz már csak ilyen) 
Mindjárt megtudjátok, hogyan készült, és a hozzávalók mennyiségét is. 

Hozzávalók:
1 csirke melle kicsontozva,
1 fej hagyma,
1 csomag Thai zöldségkeverék, Összetétele az alábbi képen látható,

kevés só, frissen őrölt bors,
Thai fűszerkeverék.

A kicsontozott csirkemellet apróra daraboltuk, kevés olajon fehéredésig pirítottuk, sóztuk, borsoztuk, kevés karikára vágott hagymát, majd a Thai zöldségkeveréket is a serpenyőbe tettük. Összepároltuk, és kész is volt a finom étel.

Pofonegyszerű volt, és nagyon gyorsan elkészült. A mellehusi pillanatok alatt kész, és még privát kívánságom is teljesült. Én karikára szelt sült krumplival  ettem. Pedig akár köret sem kellett volna mellé.

Ratatouille, a Francia lecsó

Néhány héttel ezelőtt elhatároztam, ahányféle lecsót el tudok készíteni még a nyár végéig, megteszem. Csináltam Török lecsót (menemen),  Olasz lecsót (peperonata),  rizses lecsót,  lecsós májat,  és írtam egy átfogó cikket is a különféle lecsókról.  Kezdők konyhája oldalamra is írtam a lecsókról. 
A lecsót sok nemzet tartja magáénak. Így a Franciák is, akik lecsója tán a leggazdagabb. Szemben a mi Magyar lecsónkkal, ők a paprikán, paradicsomon, és hagymán kívül, más zöldségféléket is adnak hozzá. Ahány ház, annyi szokás ott is. Így konyhánként változik, ki mit rak bele. A padlizsán, a cukkini, a fokhagyma, és az olíva olaj viszont majd mindenhol hozzákerül. A fokhagyma természetes, hiszen a franciák, mindig híresek voltak ennek a fogyasztásáról. Gúnyosan, fokhagymazabálóknak is nevezték őket. Akkoriban, még nem volt nyilvánvaló a fokhagyma jótékony hatása egészségünkre, de lehet, hogy igazuk volt. Én is szeretem különleges ízét, illatát, különösen, mikor vele kezdem a főzést - sütést, és illata belengi a konyhát. 

Így történt most is, hiszen a ratatouille készítés első lépései közt van a fokhagyma hozzáadása. Én sem ragaszkodtam az eredeti recepthez, mert sok recept kering, és mindet az eredeti, hamisítatlan, egyetlen valódi receptként tartja számon annak készítője. Én pedig általában, megyek a saját fejem után, és minden esetben máshogyan csinálom ételemet, mint azt legutóbb tettem. Szerencsére ritkán éri szó, a ház elejét! Többségében előre átgondolom az ételt, és csak a fűszerezéssel, az elkészítés módjával improvizálok. Most sem történt másképpen. A hozzávalókat külön - külön felaprítottam, és külön edényben gyűjtöttem, míg a serpenyőbe kerültek. Az alapanyagoknak hosszabb - rövidebb idő szükséges, így mindent az általam vélt legjobb időben tettem hozzá az ételhez. Nem használtam hagymát, illetve csak újhagymát, és pórét. Ezzel ételem nem lett annyira markáns, ízét inkább a csili használatával tettem karakteresebbé. Lássuk miből, és hogyan.

Hozzávalók:

20 dkg. csirkemell nyesedék (egy másik étel készítése során maradt, a csirkemell formázásával. Több is adható belőle, de el is hagyható)
fél szál füstölt kolbász,
1 padlizsán,
3 kisebb cukkini, 
1 csokor újhagyma,
1/2 póréhagyma,
4 gerezd fokhagyma,
4 szál sárgarépa,
4 db. közepes hámozott paradicsom,
5 db. lecsópaprika,
1 dl. száraz fehérbor,
só, őrölt bors,
kevés friss kakukkfű,
kevés olíva olaj.

Nagyon kevés olíva olajon megpirítom a csirkemell nyesedéket. Mikor kifehéredik, hozzáadom a felkarikázott sárgarépát. A meghámozott paradicsomot szétnyomom a serpenyőben. Kevés bort öntök rá. A darabolt padlizsán, és a karikázott cukkini egyszerre kerül ezek után az edénybe, az apróra vágott fokhagymával együtt. A felszeletelt lecsópaprikát is hozzáadom, megsózom, megborsozom, és kevés kakukkfüvet adok hozzá.

Addig főzöm, míg kicsit megfonnyad, de roppanós is marad. Szeletelt füstölt kolbász is adható hozzá, valamint kevés csili is, ha vaklaki csípősen szereti. A pórét, és az újhagymát csak a legvégén adom hozzá, amivel csak összeforgatom, és tálalható az étel. Fogyasztható önmagában, de köretnek is kitűnő húsos ételek mellé. Akkor viszont csak zöldségeket használjunk hozzá!
Hús, kolbász nélkül, vegetáriánusok is fogyaszthatják. Akár úgy is, hogy sült paprikába töltik, és tetejére sajtot reszelnek, vagy mozzerellát morzsolnak. Ezt még mikróban is el lehet készíteni.

Challenge completed! Igaz, az időjárás már nem kedvez a lecsó alapanyagainak, még egyet szeretnék készíteni az idei friss, paprikából, paradicsomból. Valahogy, a szabadföldinek más az íze mint a melegházi egyedeknek. Bár lehet, hogy csak a tudat alatt motoszkál bennem, hogy az más. Sajnos egyenlőre vége a friss lecsók korszakának, de vigasztal, hogy lesz még nyár egy év múlva is.
És újra lesz lecsó is. Minden formájában!

Töltött paprika, indukciós főzőlapon

Készítettünk már töltött paprikát számtalanszor, és most sem különbözött sokban az elkészítés a többitől. Egyedül a főzési módszer, mert ezzel avattuk fel a szülinapomra kapott indukciós főzőlapot. Tudom, sokan használjátok, és tapasztalataitok is vannak alkalmazásával kapcsolatban, de hátha tanácsaim hasznosnak bizonyulnak mások számára is.

A főzőlapon, nem minden edény használható! Nézzétek meg az edény alját, mert ott jelölik alkalmas-e az indukciós tűzhelyre. Mivel a főzés a mágnesesség segítségével jön létre, általános, hogy vas, vagy acél edények alkalmasak rá. (állítólag, egyes Zepter edények sem) A sütőlaphoz külön vásárolható rátéttel, más edény is használható vele, de ezzel kapcsolatban nincsenek tapasztalataim. Nem használati utasítás írása volt a célom, de azt mindenképpen ajánlom, hogy az első üzembe helyezés előtt olvassátok el. Általános tapasztalatom, hogy ha megszokjátok, lényegesen könnyebb dolgotok lesz, mint a gázzal, vagy villannyal.
Eddig szó nem esett a töltött paprikáról, pedig a mai nap eredménye mégiscsak az volt. A fűszerezése semmiben sem különbözött az eddigiektől, hiszen kedvesem ebben profi! A különbség csak annyi volt, hogy ma nem a 12, hanem a 8 literes fazékban készült. Kevesebben voltunk, elég lett ez is. Lássuk a hozzávalókat:

1 kg. darált hús (legjobb a dagadó, vagy a lapocka)
1 nagy fej hagyma nagyon apróra vágva, (ez lehet ízlés szerint több is)
1,5 marék rizs,
2 tojás,
só, őrölt bors,
1,5 - 2 kg. tölteni való paprika (annyi, amennyibe a húsos tölteléket lazán bele lehet nyomni)

1 doboz paradicsompüré (1/2 liter)
zsír, liszt a rántáshoz.

A tölteléknek valókat összegyúrjuk, majd a megmosott, kicsumázott paprikákba lazán beletöltjük. (a töltelék a főzés során dagad, így ne töltsük túl, mert a paprikák különben kirepednek!) A paprikákat sorba rakjuk a fazékba, annyi vizet teszünk rá, hogy ellepje, kicsit megsózzuk, majd felforraljuk. (Ez az indukciós lapon 240 fokon, nem egészen 3 percet igényelt.) Ekkor a hőmérsékletet lecsökkentettük 140 fokra, és hozzáadtuk a paradicsomszószt is. Mikor ismét felforrt, a hőmérsékletet 80 fokra csökkentettük és fedő alatt főztük. (érdekesség, és az indukciós főzés jellemzője, hogy a hő emelésével, azonnal!!! forrni kezdett.)  A főzőlap kényelme, leginkább ebben mérhető le. A lap a főzés közben is hűvös marad, csak az edény hőmérsékletét veszi át. Kaptam egy tanácsot közben, hogy azért a "fazekat ne kapjam az ölembe!" És valóban! A fazék, ugyanolyan forró, mintha a gázról, vagy villanyról kaptam volna le. Az is biztos, hogy az ebben készített kaják, szinte egyáltalán nem éghetnek le. Ha viszont ebben melegítjük a már megfőzött ételt, ez is lehetséges! A főzési hőmérséklet azonnali növelésével, ill. csökkentésével kényelmessé tehető a főzés. Nem fut ki a tej, mert hirtelen csökken a hő, és nem kell várni rá. Mikor már szemre is megfőtt a töltelék, kevés zsírból, és két kanálnyi lisztből rántás lett kikavarva, és az egész, még egyszer fel lett rottyantva. 

A főzőlapon lett volna lehetőség a főzés idejének beállítására is, de ezt nem használtuk. A teljesítményt is időközben visszavettük, mert az 1600W nem volt szükséges. Pár perc után 1000W teljesítményre kalibráltam a főzőlapot. Ekkor viszont a hőmérsékletet is vissza kellett állítani, mert az automatikusan az alapértékre 240°-ra ugrott.
A főzés, így is minimális figyelmet érdemelt. Előfordult, hogy a fedő alól kifutott a lé, de nem égett a tűzhelyre, hanem törlőronggyal gond nélkül letörölhettük. A főzőlapon nincs rés, amibe bármi beleszivároghatna, használat után, csak meg kell törölni.

A puding próbája természetesen, az evés. Miben más, az így készült töltött paprika a többitől? Szinte semmiben ízre. Nejem ebben nagy spíler! Ami viszont más volt: kb félannyi idő alatt lett kész, mint máskor. És még valami nagyon fontosat vettem észre! Én úgy szeretem a paprikát, hogy amibe töltöttem, az is roppanós maradjon, amennyire lehetséges. Mivel más a főzés technológiája, ez most olyan lett, ahogy szeretem. A töltelék tökéletesre főtt, egyetlen főtlen rizsszem nem volt benne, a paprikaburok, mégsem esett szét.
A technika eme vívmányát tehát percek alatt megszerettük, és biztosan sűrűn fogjuk használni. Ha van rá lehetőségetek, Ti is próbáljátok ki. Azoknak pedig, akik más módon készítik a töltött paprikát, tudok korábbi receptekkel szolgálni. Legutóbb pl. így készült.

Lecsó a köbön ..... rizses lecsó, babos lecsó, lecsó virslivel, tojásos lecsó, és ezek kombinációi.

Lecsószezon van, de nálam nem az a szokás, hogy statisztikát akarok javítani. Ezért nem minden általam sütött, vagy főzött ételről írok külön, hanem időnként a hasonló ételeket egy csokorba gyűjtöm, és együtt adom közzé elkészítésük módját. Így van ez idén nyáron is. Még az is előfordulhat, hogy később új receptet fűzök hozzá ehhez az íráshoz, mert minek írjak külön újabb cikket, hiszen az alap, abban is ugyanez lesz. Tettem már ilyet saláták, és a muffin esetében is. 
Igazi Hungarikum, bár számos más nemzet is magáénak tartja a lecsók különféle fajtáit. Ilyen a Francia ratatouille is, ami szintén lecsó, de más alapanyagokból készül mint a mienk. A balkáni, az Olasz, a Török, és számtalan más térség is magáénak tartja a lecsót. A legegyszerűbb, leggyorsabb nyári étel. Az alapja a hagyma, paprika, és paradicsom. Ezeken kívül, sok más alapanyaggal növelhető élvezeti értéke. Füstölt, és másféle kolbászokkal, virslivel, debreceni párossal, krinolinnal, szafaládéval, és a már nevében is felhasználására utaló lecsókolbásszal. Dúsítható rizzsel, kölessel, hajdinával, gerslivel, és más gabonafélékkel. Jól tűri a gombát is, de mint kiderült a babot is. Önmagában, de köretként, vagy raguként is fogyasztható. Szóval, igen sokoldalú. El is határoztam, idén minél több lecsót, és lecsós ételt készítek.
Megint, amolyan alapreceptet fogtok kapni tőlem, aminek a felhasználásával sok ételt tudtok elkészíteni. A lecsó alaprecept pedig a következő. Ez az én bevált alapom, ami természetesen nem szentírás! Az én hozzávalóim:

1 kg. lecsópaprika,
0,5 kg. paradicsom,
3 -4 fej hagyma.
Ezeken kívül kevés zsír, vagy étolaj, só, őrölt bors, esetleg pár gerezd fokhagyma, és csípős paprika, kinek - kinek ízlése szerint. 
Én mindent rusztikusra vágok, tehát nem aprózom feleslegesen a hozzávalókat. A hagymát is vastagabb félkarikákra, a paradicsomot negyedre, vagy ha nagyok a paradicsomok, kicsit apróbbra, a paprikát is 1 centis karikákra vágom.
A hagyma megdinsztelésével kezdek. Ezután beleteszem a fokhagymát, majd megsózom. Szinte azonnal jön hozzá a paradicsom, amit hagyok, hogy kicsit szétfőjön. Ekkor teszem hozzá a paprikát, amit csak addig főzök, hogy roppanós maradjon. Így a legjobb! A hagyma, és a paprika megkülönböztethető, a paradicsom, egy viszonylag semleges, de mégis kitűnő ízhordozó.

Rövid főzést igényel. Serpenyőben, fazékban, lábasban, ha több vendégnek készítjük bográcsban, sőt akár wokban is csinálhatunk lecsót. A főzése közben ízlés szerint adhatunk bele frissen őrölt borsot, csípős paprikát őrölve vagy frissen, és van, aki a színe miatt őrölt pirospaprikát is tesz hozzá. (én ezt felesleges luxusnak tekintem, mert lehetőleg többszínű paprikából csinálom inkább) A lecsópaprikában is vannak színesek, de ha nem, néhány kápia, vagy pritaminpaprika színesebbé teszi.


A lecsó tehát jó önmagában, kitűnő egytálétel, nem mellesleg rendkívül egészséges, akár vegetáriánusoknak is. Ha esetleg sült szalonna kisült zsírján kezdünk hozzá a hagyma pirításának, akkor természetesen, ez már nem igaz.

Rizzsel sokat turbózhatunk rajta, de más gabonafélékkel is. Egyszerűen, szórhatunk rá nyers rizst, amivel a lecsó levét felszívhatjuk, így egységessé téve ételünket. Ilyenkor kevés vízzel, vagy alaplével pótolni is kell a felszippantott nedvességet. Adhatunk hozzá előfőzött rizst, vagy maradék rizsköretet is. Ebben az esetben nincs szükség alaplére, vagy vízre!
Az így kapott rizses lecsó önmagában is kitűnő étel, de akár szolgálhat köretként is. Például sült húsok mellé. A rizs, és a lecsó kombinációira azért hozok két példát. 

Fokhagymás tarja rizses lecsóval

Lecsós sertésszelet rizzsel.

Rizses lecsó, csirkemell csíkokkal.

Lecsós csirkemáj sütőtálban.

A krumpli, és a lecsó is kitűnő kombináció köretként, de önmagában is. Ilyenkor karikára, vagy hasábra vágjuk a krumplit, és tepsiben, együtt sütjük a hagymával, a paradicsommal, és a paprikával. Fólia alatt sütjük a zöld fűszerekkel. Ezek lehetnek kakukkfű, bazsalikom, oregánó, majoránna, rozmaring. Kitűnő köret, egyben, vagy szeletben sütött húsokhoz, csülökhöz, tarjához, pulykacombhoz, vagy csirkemájhoz. Korábban készült már konyhánkban rozmaringos csülök lecsós krumplival, és lecsós máj is.

A különféle kolbászok, valamint a virsli is nagyon illik a lecsóba. Az alap, ebben az esetben is ugyanaz, és a virslit is hozzáadhatjuk főve, vagy választhatjuk az, hogy a lecsóval együtt főzzük meg. A virsli is gyorsan megfő, tehát mindössze annyira kell figyelni, ha főtt virslit teszünk hozzá, azt a legvégén, ha nyers, de karikára vágott virslit, azt a paprikával együtt adjuk hozzá.
Én még ezen kívül is végeztem rajta egy srófolást, mert egy dupla csavarral főtt babot is tettem bele. Nem bántam meg ezt sem. Az előre megérzett ízharmónia bevált, és aki kóstolta, mind dicsérte. Ebben sem volt semmi különös, hiszen a babot beáztattam, majd másnap megfőztem, sós vízben. Főve, virslivel együtt került hozzá az alapreceptben leírt módon főzött lecsóhoz.

A natúr lecsón kívül, talán a legegyszerűbb a tojásos lecsó, amikor tojással dúsítjuk lecsónkat. Ezt nem illik mással enni, mint friss, puha kenyérrel, amivel a szaftot tunkolhatjuk, és a végén, akár szárazra is törölhetjük vele a tányért, de akár a serpenyőt is. Ezt nem is illik másban tálalni, mint amiben készült. Elkészítése rendkívül egyszerű. A kész lecsóra, annyi lazán felvert tojást ráütni, amennyit felvesz. Az általam leírt alaprecepthez 6 - 10 tojás adható. Attól függ, mennyire szeretitek tojásosan a lecsót.

A lecsófogyasztásnak nincsenek etikai szabályai. Nem vagyok benne biztos, hogy bármelyik 3 Michlein csillagos étterem étlapján találkozhatunk vele. Bár, szerintem mindenhol kezdenek rájönni, nem csak a flancos, drága ételek eladhatóak. És a lecsó is variálható. Nagyon sokféleképpen. Mivel ebben a pillanatban jutott eszembe, le is írom, mert a szó elszáll az írás megmarad. Az előbb a tojásos lecsóról írtam. Eszembe jutott, ha szarvasgombát rakok tojás, de rizs közé is, akkor mindkettő átveszi a szarvasgomba semmihez nem hasonlítható fűszeres aromáját. Időnként, barátom meg szokott lepni vele, így legközelebb ezt sem felejtem el! A lecsószezon, szerencsére október végéig eltart, mindaddig, amíg van friss, finom, húsos, Magyar PAPRIKA.

Azt pedig, hogy nem csak engem foglalkoztat a lecsó, az ÍzesÉlet oldalán található eszmefuttatás bizonyítja legjobban (az eredeti cikk itt)


A lecsófőzésben egyetlen dolog biztos, mégpedig az, hogy a lábasba kerülnie kell valamilyen zsiradéknak, vöröshagymának, paprikának és paradicsomnak. Itt be is fejeződik az össznépi egyetértés a lecsó mibenlétét illetően. És hogy miről szólnak a viták? Lássuk!

1. Zsíron, vagy olajon készüljön-e az étel?
2. Kockára vagy szálasra vágjuk-e a hagymát?
3. Karikára, csíkra vagy kockára szeleteljük-e a paprikát?
4. Héjazzuk-e le a paradicsomot vagy sem?
5. Egyszerre tegyük-e oda főni a paprikát és a paradicsomot, avagy egymás után? Melyik legyen az első?
6. Kolbásszal, virslivel, szalonnával dúsítsuk-e az ételt, vagy legjobb az csak a maga természetes egyszerűségében?
7. Rizzsel, tojással, nokedlivel, tarhonyával, vagy mindezek nélkül?
8. Csípősen vagy édesen?
9. Pirospaprikával vagy nélküle?
10. Bográcsban, lábasban, tepsiben?

Az én írásomból is kitűnik, hogy hasonló gondoltok jutottak eszembe nekem is a lecsó kapcsán. Kár, hogy előbb nem olvastam el az előbbi kérdéseket!