Mexikói zöldséges tészta.

Kedvet kaptam hozzá! Éppen zöldséges ételeket készítettem, és a pillanatnyi ötlettől vezérelve gyorsan kifőztem egy adag tésztát a zöldségekhez. Mindössze két adagnyit készítettem, de ez a szerény mennyiség bebizonyította, hogy máskor is érdemes lesz ezt a párosítást megvalósítani.
Miért mexikói? A ma divatos válasszal: Csak! Zöldséges ragu tésztán, csupa olyan alapanyaggal ami akár lehetne mexikói is, csípősen, így ez jutott eszembe. És nem azért, mert a közismert mexikói fagyasztott zöldségkeverékből készült, mert abból egy gramm nincs benne. Imádom a zöldségfélék feldolgozását! Jobb kezem részleges bénultsága miatt, nekem ez felüdítő gyakorlat, ezzel tudom bizonyítani azt, hogy még képes vagyok alkotni. Legjobban zsülienre szeretem vágni a zöldségeket. Ez azért is jó, mert gyorsabban puhulnak meg ebben az állapotban, de mégis roppanósak maradnak.
Megint belebonyolódok az előjátékba, de ki akar a recept helyett gasztro pettinget?

Íme a recept:

1 szál sárgarépa,
4 fej kisebb gomba, 
1 marék zöldbab, 
1 marék zöldborsó, 
1/2 színes paprika,
1 db. paradicsom,
1/2 lilahagyma,
1 szál újhagyma,
só, frissen őrölt bors,
csilipehely ízlés szerint,
kevés olíva olaj.

Széles metélt (tagliatelle) tésztát tettem fel sós, forró vízben főni.
A lila hagymát megtisztítottam, hosszában felcsíkoztam. A sárgarépát csíkokra (zsülienre) vágtam, a paprikát is felcsíkoztam, a paradicsomot apró kockákra, a gombát rusztikus szeletekre vágtam. Látványban, inkább a gombát akartam kihangsúlyozni, és úgy érzem sikerült is.
A hagymát, és a sárgarépát egyszerre pirítottam kevés olíva olajon, majd megsóztam, és hozzányomtam 1 fokhagymát. A paradicsomot is hozzátettem, majd a gombát, a zöldbabot is. Borsot őröltem rá, hozzáadtam a csilipelyhet, (lehet, hogy kicsit többet mint mások) és 2 percre lefedtem a serpenyőt. Hozzáadtam a zöldborsót, a felcsíkozott paprikát, és 5 perc alatt fedő alatt készre pároltam. 
A tésztát leszűrtem, és a zöldséges raguval tetején tálaltam. 1 szál újhagymát felkarikáztam, és azzal szórtam meg fogyasztás előtt.

Ennyi a storry, ami nem is annyira különleges! Az történt mint máskor. Ha főzök, elfelejtkezek magamról, és észre sem veszem, hogy megéheztem. Ez most sem történt meg, csak gyanús volt, hogy órák óta nem ettem még. Éhes nem voltam, de hogy elejét vegyem későbbi esetleges szenvedésemnek, egy finom, egészséges, tészta egytállal csillapítottam, még mielőtt jelentkezett volna.

Ja! A kerámia edényt, amiben tálaltam a viszkis rablóként megismert Ambrus Attila készítette. A börtönben kitanulta a fazekasságot, és mióta szabadult, ebből él. Én meg vagyok elégedve munkájával, és döntésével is!

Zöldséges csirke curry.

Szeretem a keleties ízesítésű ételeket, és mivel ezeket az alapanyagokat találtam itthon, összedobtam egy gyors, currys csirkét. Íze különleges a curry fűszerkeverék miatt, inkább indiai jellegű, bár a végén hozzáfűzött mellékletből kiderül, hogy a fűszerkeverék, Angliában érte el pályájának csúcspontját. 
India sokáig Angol gyarmat volt, így az onnan származó fűszerek kedveltek lettek az óhazában is. A munkafolyamat tervezett összehangolása miatt, 30 perc körül végeztem az előkészítéstől, az étel tálalásáig. Gyors, finom kaját dobtam össze rövid idő alatt. 

Ezekből készült: 

30 dkg. széles metélt tészta, 

2 db. csirkecomb, 

1 db. sárgarépa, 

1 db. színes paprika, 

3 db. kisebb paradicsom, 

1 db. lilahagyma, 

2 szál újhagyma,

2 gerezd fokhagyma, 

fél marék zöldbab, és ugyanannyi zöldborsó, 

10 dkg. csiperke gomba, 

kevés gyömbér, 

1 kk. őrölt koriander, 

1 kk. curry por, vagy paszta, 

só, őrölt bors,

kevés olaj.

A csirkecombokat sós vízben feltesszük főzni. A  sárgarépát megtisztítjuk, csíkokra vágjuk. A hagymával ugyanezt tesszük. A fokhagymát szétnyomjuk, felaprítjuk. A gombát felszeleteljük, a paradicsomokat negyedbe vágjuk. A közben megfőtt csirkecombokat kicsontozzuk, csíkokra vágjuk.

Kevés olajon megpirítjuk a hagymát, a fokhagymát, és a felcsíkozott répát. Hozzáadjuk a megfőtt, csíkokra vágott csirkecombokat is. Megsózzuk, majd kevés csirke alaplét öntünk rá a comb főzővizéből. 

Lobogó sós vízben feltesszük főni a tésztát.

Őrölt koriander maggal, és curry porral ízesítjük,  valamint gyömbért reszelünk rá. Rövid idő után hozzátesszük a negyedelt paradicsomokat, a csíkokra vágott paprikát, a zöldbabot. A zöldborsót, és a szeletelt gombát is hozzáadjuk. A durvára vágott újhagyma is hozzákerül, és frissen borsot őrlünk rá.

A közben megfőtt, leszűrt tésztára halmozzuk. A tésztát nem kell átöblíteni!

A curry keverékhez illik a csili is, és bár én kivételesen nem tettem bele, ajánlom azt is hozzá. Akár így, akár úgy, kitűnő tésztás egytál a végeredmény. És nem utolsó szempont, hogy gyors, és nem is drága.

"A curry az angolok révén vált általános kifejezéssé, amit mindenféle indiai étel fűszerezéseként értelmeztek.

A nálunk erős, jellegzetes fűszerkeverékként ismert curry Indiában valójában nem létezik. Ma már azonban a curry szó leginkább bizonyos őrölt fűszerek keverékét jelöli. Ezt a keveréket a gyarmatokról hazatelepülő angolok fejlesztették ki, hogy egyfajta tipikus indiai ízt utánozhassanak szárított fűszerek segítségével.

A fűszerkeverék összetétele erősen változó lehet; karilevelet nagyon ritkán tartalmaz. Legfőbb alkotóelemei: római kömény, kurkuma, lepkeszegmag, csilipaprika.

Az indiaiak körülbelül 25-30 fűszerből produkálják a különböző karis-aromákat, egy-egy ételbe általában hat-nyolcféle fűszert tesznek. A fűszereket frissen, közvetlen a fogyasztás előtt őrlik és a megadott mennyiségben adagolják az ételekbe.

A különféle fűszerkeverékeket maszalának nevezik, az illatos, aromás fűszerkeveréket pedig garam maszalának hívják, amit a már majdnem kész ételekbe tesznek"  (forrás: wikipédia)

Mini mozzarellával töltött mediterrán húsgolyók, paradicsomos pastával

Többször csináltam már olaszos tésztát, különféle ragukkal, így nem ismeretlen előttem az olasz konyha. Az olaszok Polpette al sugo néven ismerik, de én jelentősen változtattam a recepten. Ez az étel is nagyon finom lett, és itt a leírás, hogyan készült:

Hozzávalók, a húsgolyókhoz:

kb. 80 g. mini mozzarella, (8-10 db.) 30 dkg. darált sertéshús, 1 evőkanál rizs, 1 tojás, friss bazsalikom, oregánó, petrezselyem zöld, snidling, ½ mag nélküli csili, só, frissen őrölt bors.

A raguhoz:

1 db. színes paprika, 1 szál sárgarépa, 1 szál újhagyma, ½ szál szárzeller, 3 gerezd fokhagyma, kevés petrezselyem zöld, néhány bazsalikom levél, só, frissen őrölt bors, 3 – 4 dl. paradicsomszósz.
40 dkg. száraztészta ( hosszú metélt, spagetti, makaróni, fodros kocka, vagy bármilyen olaszos jellegű, de nem nagyméretű tészta)

Elkészítése:

A húsgombócokat készítem el először. A darált húshoz rizst, tojást, kimagozott apróra vágott csilit, és apróra vágott zöld fűszereket keverek, sózom, enyhén megborsozom, majd összedolgozom. Egy órára a hűtőbe teszem.
A mini mozzarellákat kétfelé vágom, és kis húspogácsák közepébe teszem, majd enyhén olajos kézzel golyókat formálok belőlük. Ebből a mennyiségből 16 kisebb golyót készítettem. Forró, enyhén sós vízben, a golyókat megfőzöm. Addig kell főzni, míg a forrás közben a golyók a víz tetejére emelkednek, és utána még öt percig.

Míg a húsgolyók főnek, elkészítem a ragut.
A sárgarépát, és a színes paprikát vékony csíkokra (zsülienre) vágom, az újhagymát felkarikázom, a fokhagymát szétnyomom, a halványító zellert is felkarikázom. Néhány bazsalikom, és petrezselyem levelet apróra vágok. Kevés olíva olajon először a sárgarépát, majd a többi zöldségfélét megpárolom, és mikor enyhén megpuhultak, megsózom, megborsozom, és hozzáadom a szétnyomott fokhagymát, valamint felöntöm paradicsomszósszal.

Használható hozzá konzerv hámozott paradicsom is, de én a papírdobozos paradicsomszószt használtam, majdnem az egész dobozt. Összeforralom, majd a közben forró, sós vízben kifőzött tésztát, valamint a leszűrt húsgombócokat is beleforgatom a serpenyőbe. A tésztát nem csepegtettem le, hanem a főzővízből, szűrővel, közvetlenül a serpenyőbe tettem. Jól átforgattam, majd tálaltam. Három fő részére elegendő adag lett belőle.

A mozzarella nem folyt ki a főzés során, megvágva viszont enyhén folyós állapotban volt. Majdnem olyanban, mint a lágy tojás sárgája.

Tésztasaláták.

Furcsa, hogy több mint egy éve valamilyen formában meg is jelenítem azokat az ételeket, amiket elkészítek, de a tésztasalátákról eddig szó sem esett. Most pótolom az elmaradásomat, és rögtön hármat is közzéteszek. Hozzátartozik az igazsághoz az is, hogy van egy verseny, ami ugyan az a lájkolós fajta, amit egyáltalán nem csípek, de én is szerencsét próbálok. A hétvégén tehát csináltam tésztasalátákat direkt azzal a céllal, hogy feltöltsem a játékba. Esélyem egyáltalán nincs, mert mint mindenhol, itt is azonnal megjelennek a profi lájkgyűjtők, akiknek kiépített hálózatuk van erre a célra, és minden ilyen játékban győznek. Néha komoly nyereményeket, (ipodot, utazást, drágább konyhai gépeket) de van amikor egy hűtőmágnesért is komoly küzdelmet fojtatnak. A játékot szervező cégeknek pedig az a céljuk, hogy minél több emberhez jussanak el, így olyan marketing kell, melyben a játékban résztvevő, és az azokra szavazó is (szerény ajándék reményében) tagja lesz az oldalnak, és általában ott is marad. Sokkal olcsóbb promóció, mint egy országos reklámkampány. (tudom, mert én is csináltam már ilyet) 
Tegnap feltöltöttem három tésztasalátás képemet a játék oldalára, és kaptam elismeréseket is. Köszönöm. Az is igaz, hogy egy később, más által feltöltött lényegesen gyengébb minőségű kép, (elnézést, de ez az igazság) fél óra alatt ötször annyi tetsziket kapott, mint az én három képem összesen. Mivel van objektív értékelés is, én ebben bízom. A verseny lájkolós része nem érdekel, a szakértő bírálatnak viszont nagyon örülök. Többnyire elismerik munkáimat.
A hétvégén, tehát elkészült háromféle tésztasaláta, amit már végig is fotóztam, valamint recepteket is fűzök hozzájuk, sokak örömére. Már érdeklődtek nálam, így főleg nekik szól ez az írás.

Első salátám amit készítettem, zöldséges tésztasaláta, teriyaki szósszal.
Fusilli (orsó) tésztából csináltam, mint ahogy a másik salátát is. Ezt a tésztát sűrűn használják salátákhoz, mert mind alakja, mind a színezett tészták esetében megjelenése is jól illik hozzájuk. Most spórolósra vettem a figurát, hiszen hó vége volt, és a színezett negyedébe kerülő, sima orsótésztát használtam. Abból is a Spar saját termékét, ami igen jó volt erre a célra.

A tészta főzésével kezdtem, amit bő, forró vízben végeztem sóval, és kevés ecettel a vízben. Ezzel már ízesítettem a tésztát, hiszen a salátához nem natúr, főtt tészta illik. A főzés után leszűrtem, és jól átöblítettem. Ezzel meg is hűtöttem, valamint kizártam azt, hogy keményítő maradjon rajta, így ragacsos maradjon. Nagyon vigyázni kell, hogy kellő állagú legyen a főtt tészta, ne főjön szét, de mégis al dente legyen, tehát a tökéletes tészta állapotba kerüljön.
A tésztasalátánál, mint minden ételnél a látvány sem lényegtelen. Akkor szép, ha tálaláskor az alkotórészei is jól megkülönböztethetők, és jó ránézni. Bevallom, most ez utóbbi volt a fő szempont nálam. Mellékesen, az íze is igen jó lett, így nincs okom panaszra. A tészta megfőtt, így már csak az összeállítás maradt, ami már receptszerű lesz.

Hozzávalók:
150 g. orsótészta,
1 kápia, vagy kaliforniai színes paprika,
3 db. sárgarépa,
1 db. nagyobb paradicsom,
1/2 kígyóuborka,
1 kanál rizsecet, vagy almaecet,
1 kanál teriyaki szósz

A tésztát enyhén ecetes, sós vízben megfőztem, majd leöblítettem. A zöldségféléket egyenlő csíkokra (zsülien) vágtam, a paradicsomból előbb a lágy részt kivágtam. A felcsíkozott sárgarépát enyhén megsóztam, majd állni hagytam fél óráig. 
Óvatosan, hogy se a zöldségek, se a tészta ne törjön, összekevertem őket kevés rizsecettel, és a teriyaki szósszal.
Hidegen tálaltam.

Íze ázsiai jellegű, a nagyon pikáns szósz miatt. Mivel szép színes is, népszerű partyételnek mondható.

Második salátámat sonkás, májas, tejfölös tésztasalátának neveztem el, ezzel utalva alkotórészeire. Előre terveztem, de azt tudni kell, hogy az egész napot ételkészítésre szántam, így ez a saláta kapcsolódik a csirkemáj pástétomhoz, ami szintén ekkor lett kész. Adott volt a májpástétom, valamint a májdarabok, és ezek felhasználásával készült ez a saláta. Kevés sonkát daraboltam még bele, a tésztát összekevertem tejföllel, kevés balzsamecettel, a májdarabokkal, valamint az éppen elkészült májpástétomból kevéssel, és már kész is lett ez a szintén különleges ízű tésztasaláta.
Ehhez nem írok receptet, mert nincs szükség rá. Az előbb leírt ismertető alapján, ha kedvet kaptál elkészítéséhez nyugodtan fogj hozzá. Azt viszont leírom, én mit tettem bele, így könnyebb dolgod lesz.

150 g. orsótészta sós, enyhén ecetes vízben megfőzve.
3 db. csirkemáj fűszerezve megsütve, apróra darabolva.
10 dkg szeletelt sonka, apróra kockázva.
3 evőkanál tejföl,
1-2 evőkanál májkrém, vagy 10 dk.- kenőmájas.
1 evőkanál balzsamecet,
kevés só, és frissen őrölt bors.

A harmadik salátám más lett. Egyrészt, más tésztát használtam, valamint egészen más alkotórészeket, és elsősorban a látványra koncentráltam. Az íze sem mellékes, de nem érheti kifogás, az esztétikai élmény mellett, ezt sem. Többsajtos tésztasalátát készítettem harmadikként, de mint írtam, különösen díszítettem. Régen észrevettem, hogy ha népszerűségre hajtok, akkor különlegesen, néha csicsásan, giccsesen kell tálalnom, aminek nem vagyok híve, de mégis kompromisszumot kell kötnöm néha. A díszítést is előre elterveztem. Ha sajt, akkor illik hozzá az egér. Ezért amikor a salátát bekevertem, nekifogtam egeret gyártani. Ennek a munkafolyamatát nem fotóztam, mert bevallom izgultam, és eszembe sem jutott. Rögtön sikerült! Neki sem fogtam új egérke gyártásának, hanem megmaradtam a prototípusnál. Négy tojást főztem meg, készülve a kudarcra, de a sikeres produktum után, a megmaradt tojásokat beledaraboltam a már elkészült salátába. Így, tán még jobb lett. Ha gondoljátok, tehát tehettek cikkekre vágott tojást is a már bekevert salátába, én viszont most a receptet, anélkül adom meg.

Hozzávalók: 
125 g. rizstészta (metélt) elkészíthető más tésztából is.
kis pohár tejföl (140 g.)
1 fej lila hagyma, hosszában felcsíkozva,
100 g. trapista sajt, apró kockákra vágva,
100 g. reszelt cheddar sajt,  lehet, más érlelt sajt is pl. parmigiano (parmezán)
100 g. tömlős sajt,
1 kanál almaecet,
kevés só, és frissen őrölt bors.

A tésztát 5 perc alatt megfőzöm. A rizstésztának, csak ennyi időre van szüksége. Más tészta használata esetén tartsd be az utasításokat! Mikor megfőtt, átöblítem, hagyom lecsepegni.
Közben felcsíkozom a lila hagymát, megsózom, (jó hozzá az újhagyma is) a sajtot felkockázom, a mások sajtot lereszelem. Összekeverem a kihűlt tésztát a tömlős sajttal, a reszelt sajttal, a tejföllel, az almaecettel. Vigyázok, hogy a tészta lehetőleg ne törjön! Hozzáteszem a sózott lila hagymát, és a sajtkockákat, majd ezzel is összeforgatom. Tehető még hozzá cikkekre vágott főtt tojás is, amivel még jobb lesz az íze.

Megint több salátát kaptatok, egy bejegyzésben. Már többször megírtam, nálam nem a mennyiség, hanem a minőség számít. Mivel egyszerre készítettem ezeket, nem bontom szét írásomat. Azzal javítanám blogom statisztikáját, mert nem egy, hanem három írással bővülne bejegyzéseim száma. Így viszont korrektebb. Ha valaki rákeres a tésztasalátára, rögtön három elkészítési módot láthat. Egyet kétszer is, mert a legutolsó, többsajtos tésztasaláta szerepel a kezdőknek szánt, legújabb oldalamon is. Szerintem, ők is örülni fognak neki!

Szecsuáni sertés sok zöldséggel, egyszerűen.

Már sokszor leírtam, soha nem dolgozok receptből. Hacsak nincs konkrét elhatározás, ételeimről általában a pillanatnyi instrukciók döntenek. Sokszor előfordul, hogy meglátok valami szépet a boltban, piacon, végiggondolom, mi van otthon, és már vásárlásnál beindul az agyam. Így utána nekiállok alkotni. Ez aztán, természetesen, menet közben is változhat, kivéve a sorrend, amivel az ételek a serpenyőbe kerülnek. Különösen akkor, ha kínai jellegű ételt készítek. Természetesen, nem recept után, szabadon.

Biztos halottátok már, hogy a kínai konyhában, ami mozog megsütik, ami nem mozog, azzal fűszerezik. Megnyugtatok mindenkit, a mai kajában, nincs mozgó alkatrész!
Másokkal szemben, talán könnyebb helyzetben vagyok, mert sok étel alkotórész található konyhámban, és bizonyos fűszerekért sem kell a boltba menni, mert megtalálható a polcon. Nem vagyok fűszermániás, de legalább ötven, különféle fűszer található konyhámban, aminek egy részét én termesztettem, jelentős részét nyertem különböző receptversenyeken, és csak a legkisebb hányadát vásároltam. 
Történt még valami. Egy receptoldalra feltöltöttem 150. receptemet, de előtte megkérdeztem, ki mit szeretne látni. Végül is egy bográcsos vaddisznópörkölt lett a jubiláló, de megígértem egy kedves virtuális barátomnak is egy tésztareceptet. Nem ez volt az első elgondolásom, de a körülmények így alakultak. Az első verzió sem marad el, hanem az lesz a következő. Az mediterrán tésztaétel lesz. Most lássuk a legutóbbit!

Ezekből készült:

20 dkg. sertés lapocka,
2 db sárgarépa,
1 kisebb cukkini,
1 db zöldpaprika,
1 kis csili,
1/2 hegyes zöldpaprika,
1 fej lila sonkahagyma,
4 szál újhagyma,
3 gerezd fokhagyma,
1 kanál szójaszósz,
1 kiskanál gyömbérpor,
kevés só,
20 dkg. wok tészta (hernyótészta)

A húst, enyhén sós vízben, egy darabban, feltettem főni. Közben, minden hozzávaló zöldséget hasábokra (batonra) vágtam. Mikor a hús megfőtt, azt is felcsíkoztam. Serpenyőben (wok) napraforgóolajat forrósítottam, és beletettem először a répát. Megsóztam, majd öntöttem bele kevés hús alaplét, és 1 kanálnyi szójaszószt. Ezután került hozzá a hagyma, az újhagyma, a fokhagyma, a csíkokra vágott paprika, majd a cukkini is. 1 csili, és kevés csípős hegyes paprika is került a serpenyőbe. 1 kiskanál gyömbérport is adtam hozzá, majd annyi alaplével öntöttem fel, hogy teljesen ellepje. Rövid, közös főzés után belekerült a csíkokra vágott hús, kicsivel később a wok tészta is. Ez utóbbi szinte nem igényel főzést, hiszen pár perc alatt magába szívja a nedvességet. A végén a tüzet elzártam, és fedőt tettem rá. Így egy kitűnő, homogén fűszeres ételt kaptunk, ami a kínai étkezési szokásoknak is kitűnően megfelel. 

Belátom, nem egyszerű étel, bár a hozzávalók minden nagyobb áruházban beszerezhetők. A wok tészta is, ami helyettesíthető előfőzött spagettivel, vagy ugyancsak előfőzött orsótésztával. Az is tény, hogy a magyar főzési szokásoktól lényegesen eltér az elkészítés módja. Aki szeret főzni, annak viszont - némi rutinnal - biztos nem okoz gondot az elkészítése. Számtalanszor tapasztaltam már, hogy a sütik után, a legegyszerűbb ételek a legnépszerűbbek. 
A bonyolultabbakat, csak azok választják, akik elkötelezett hívei a kísérletezésnek, és szívesen kipróbálnak minden újat. Ezt a receptet bátran ajánlom, mert amellett, hogy nagyon finom, illik rá a mondás: kici, kínai, óccó.

Bolognai ragu, autentikusan

Már több mint egy éve verem a billentyűket blogoldalam szerkesztése miatt, de a nyilvánvaló statisztikákkal egyre kevesebbet foglalkozom. Kivéve, ha a kerek szám kiveri a szemem! Márpedig kiverte a 99-es szám, ami addig nem kerek, amíg száz nem lesz belőle. Ez pedig a századik bejegyzés ezen az oldalon, összes oldalaimon pedig az 551. Ünnepelni kéne! 

Első írásomban ezen az oldalon, Áron fiam kedvencének, a bolognai spagettinek receptjét írtam le. Így azután nem meglepő, ha családom legkedvesebb ételét hozom az ünnepre is, de a legautentikusabb formában, követve a tradíciókat.

Bárhol írtam eddig a bolognai raguról, mindenhol hozzáfűztem, hogy az általunk ismert bolognai spagetti, nem az eredeti bolognai étel. Az jelentősen át van alakítva a regionális étkezési szokásokhoz. Tapasztalatból tudom, hogy abban a régióban, és általában mindenhol Olaszországban, jóval kevesebb ragut adnak a tésztára, mint nálunk, és bárhol Európában. Ráadásul inkább frissen készített és gyorsan kifőzött tésztát használnak, mint a nálunk népszerű száraztésztákat. Bologna környékén, a tagliatelle (hosszú metélt) az általánosan használt. Köszönhetően a hiteles, internetes forrásoknak, nem nehéz utánanézni, milyen a tradicionális ragú alla bolognese. Darált sertés, marhahús, és húsos szalonna (pancetta) keverékéből készül. Hagyma, fokhagyma, sárgarépa, szárzeller (halványító zeller) só, őrölt bors, és bár ezen viták vannak, bazsalikom is kerül a raguba. Paradicsomból a San Marzano jellegzetes tojásdad gyümölcsöt használják hámozott, és sűrített formában. A paradicsom, és a bazsalikom felbonthatatlan köteléket alkot, így a jellegzetes ízű, és illatú zöld bazsalikomlevelek nélkül elképzelhetetlen a ragu. Bor, és bármennyire meglepő, zsíros tej is szerves része a bolognainak. És mint mindenhol, a keretet itt is az olíva olaj biztosítja. A kifőtt tagliatelle tésztára halmozott ragunak pedig a parmigiano reggiano reszelt sajtja ad méltó koronát. Nincs benne viszont gomba, mert az a szintén közismert milánói ragu főszereplője.
És akkor lássuk, miben is más ez a bolognai attól, ami darált hús, és bolognai fix keverékéből készül. 

Hozzávalók 8 személyre:
500 g. darált sertés, és marhahús keveréke,
500 g. paradicsom, vagy 1 doboz paradicsompüré (1/2 l.)
1 cs. spagetti, vagy tagliatelle tészta (500 g.)
1 nagy fej hagyma,
néhány gerezd fokhagyma,
1 db. sárgarépa lereszelve,

1 szál szárzeller, (ha ez nincs 1/4 zellergumó lereszelve)

1 dl. száraz fehérbor,
só, bors, friss, vagy szárított bazsalikom, 

oregánó, petrezselyem zöld,
kevés olíva olaj, a raguhoz,

250 g. parmezán jellegű sajt reszelve.

A nagyon apróra vágott hagymát, széttört fokhagymát, a reszelt sárgarépát, a reszelt zellert, kevés olíva olajon megpároljuk. Ha halványító zellert használunk, azt később, a paradicsommal együtt adjuk hozzá.
A darált húst hozzátéve, kicsit tovább pirítjuk addig, hogy a hús elveszítse rózsaszín színét. Felöntjük borral.  Ezután adhatjuk bele a paradicsomot, vagy sűrített paradicsomot. Ha friss paradicsomot használunk, mártsuk forró vízbe, majd húzzuk le a héját.
Sózzuk, borsozzuk, majd  fedő alatt pároljuk. Kb. 20 perc alatt elkészül. Mikor már majdnem kész, adjuk hozzá a zöld fűszereket, és forgassuk át. Ha szárított fűszereket használunk, kicsit korábban tegyük hozzá.
Addig forró, sós, vagy ételízesítős vízben megfőzzük a spagettit, majd a kész ragut, a kifőtt tésztára halmozva, a tetejét reszelt sajttal megszórva tálaljuk. Mivel Bolognában nem használnak száraz tésztát, hanem frissen gyúrt, hosszú metélt (tagliatette) a legnépszerűbb, azon tálalva még finomabb a ragu.

Tévhit tehát, hogy a bolognai spagetti, tradicionális olasz étel lenne. Az imént leírt ragu viszont igen. A II. világháborúban, a Bolognába bevonuló amerikai katonák hazatérve terjesztették el azt az étel, amit azóta, spaghetti a la bologneze néven ismert meg a világ. A hadi konyhán, egy máig ismeretlen szakács főzte meg helyi alapanyagokból a ma ismert ragut. Mindenki, nagy szerencséjére, mert az egész világon, a legkedveltebb ételek közé tartozik. Ennek bizonyítására itt egy videó attól a rendkívül ellentmondásos, de kitűnő szakácstól, akit mindenki ismer. Gordon Ramsay így készíti a bolognait.

Ti pedig nyugodtan készítsétek úgy a ragut, ahogy eddig csináltátok. De azért nem árt kipróbálni az általam leírt formában sem. Nem fogtok csalódni!

Tagliatelle, rókagombás, aszalt paradicsomos raguval. A Receptrangadóra. (3. forduló)

Megint Receptrangadó van! Új feladat, új alapanyagokkal. Tegnap megejtettem a bevásárlást, de akadt egy kis probléma. Az egyik előírt alapanyag nem volt készleten, így egy ugyanattól a gyártótól származó, másik tésztafélével helyettesítettem. Ez is tagliatelle, sőt még olcsóbb is volt a másik fajtánál. Remélem, ez nem okoz problémát!

Apropó verseny! Mindazok kedvéért, akik csak néznek, miről is süketelek, be kell avatnom benneteket a részletekbe. Közel három hete indult a Receptrangadó, ahol minden héten négy alapanyagot megadnak, és ezekhez annyi saját dolgot tehetek, amennyit csak akarok. Két ételemet már feltöltöttem, és ma a harmadikat is sikerült. Úgy érzem, elég jó vagyok a szeren. Természetesen, nincsenek vérmes reményeim, mert ahogy néztem, profi szakácsok is vannak a feltöltők közt. Remélem, tisztességgel helyt tudok állni. Szeretem az efféle kihívásokat!
Adott volt tehát, a négy alapanyag: tagliatelle tészta, olajbogyó, szárított paradicsom, mozarella. Gondoljátok végig, ti mit csinálnátok belőlük.

Nem kapkodtam el! Sokszor végiggondoltam, és döntöttem. A piacon megkerestem kedvenc gombászomat, de mivel gyönyörű, friss rókagombája volt, és vargányából csak szárítottat tudott volna adni, a vörös, ravaszdi mellett döntöttem. Nem kellett sok hozzá, mert más is került a raguba. A hét vége csirkés sütés-főzéssel telt el, így kölcsönvettem három csirke felső combot. Vettem még pár szál sárgarépát, a többi hozzávaló pedig volt itthon. Most le fogom írni a hozzávalókat, és az elkészítést is, a dumát később folytatom.

Tagliatelle, rókagombás, aszalt paradicsomos raguval, morzsolt mozarellával.

Hozzávalók, 4 jó étvágyú személy részére:

1 csomag tagliatelle tészta (500 g.)

150 g. szárított paradicsom,

150 g. magozott olíva bogyó,

125 g. mozarella sajt

3 db. csirke felsőcomb,

150 g. friss rókagomba,

3 db. nagyobb paradicsom,

2 ek. sűrű  paradicsompüré,

1 db. kápia paprika,

1 dl. száraz fehérbor,

1/2 szál halványító zeller,

3 db. vékonyabb sárgarépa,

1 kisebb csomag újhagyma,

petrezselyem zöld, néhány levél bazsalikom,

só, őrölt bors.

Elkészítés:

A csirkecombokat sós vízben előfőzöm, majd kicsontozom, vékony csíkokra vágom. A vékony karikákra vágott sárgarépát, az aszalt paradicsommal együtt, a paradicsom olaján párolom. Keveset adok a hozzá, az üvegben lévő capribogyóból is. A leforrázott, héjától megfosztott paradicsomokat szétnyomom a serpenyőben, és felöntöm borral.  

5 perc után hozzáadom az előfőzött, felcsíkozott csirkecombokat, a  paprikát, a felszeletelt szárzellert, és a  karikákra vágott újhagymát, majd a tépkedett rókagombát is. Paradicsompürét, és félbevágott olajbogyót is teszek hozzá. Sózom, borsot őrlök rá, majd a rusztikusra vágott petrezselyem zöld, és a tépkedett bazsalikom levelek is hozzákerülnek.

A közben forró, sós vízben megfőtt tagliatelle tésztára halmozom, és lecsöpögtetett mozarellát morzsolok rá.

Mivel a gyulai Lidl áruházban nem sikerült a kiírásban szereplő tagliatellét vásárolnom, ugyanannak a gyártónak egy másik termékével készítettem. Tagliatelle ez is, és még olcsóbban megúsztam. Remélem, ez nem okozza a versenyből való kizárásomat!

Ezt a kísérő szöveget írtam tehát receptem mellé, és ebben a lényeg benne van. 
A feltöltés után, belekukucskáltam a mások recijeibe is. Hááááát! Vannak ám, akik komoly fogalomzavarban szenvednek. Volt olyan, ahol a kötelező alapanyagokból egy sem!!! szerepelt. Ugyanez a feltöltő az étele nevének a saját nevét írta be. (később a játék szervezői törölték is)

Más anomáliákkal is találkoztam. Két verseny zajlik párhuzamosan. Az egyik a zsűri, a másik a közönség szavazataiért. Na ezzel az utóbbival nem nagyon foglalkozok! Ritkán kérek bárkit, hogy lájkoljanak. Ha teszem, akkor is csak a pofátlanság határáig. Most is meg fogom tenni a legvégén, de ez nem kötelező! Mármint szavazni! Ha megteszed, megköszönöm! Nem fogom viszont az összes ismerősömnek körüzenetben, erőszakosan felhívni a figyelmét, hogy szavazzon, különben öri hari! Vannak viszont, akik ha ételükkel nem is tudnak nyerni, mindent megtesznek a szavazatokért. Így fordulhat elő, hogy egy gyenge étel is nyerhet.

Visszatérve a kajára. Igen jól sikerült. Mindkét fiamat megkínáltam, és a lehetőségek erejéig jól is laktak vele. Gyakorlatilag, a négy személyes ebéd elfogyott. Még jó, hogy én nem vagyok nagyétkű, és meg tudtam kóstolni. (mire észbe kaptam, tényleg csak néhány falat jutott) Kicsit aggódtam, mert ha nem sikerültek volna a fotók, akkor nem tudtam volna megismételni őket. Kell ennél nagyobb dicséret egy amatőr szakácsnak?

(Itt volt található a szavazásra navigáló link, de mivel az már lezárult természetesen kitöröltem. Köszönöm a szavazataitokat!)

Egy hét múlva pedig az utolsó feladattal is jelentkezek. Az lesz ám a desszert! Mivel a desszert forduló hozzávalói is meg lesznek határozva, azzal egy új bejegyzésben jelentkezek. Még gondolkodnom kell! Több variációval készülök, de a kötelező alapanyagok mindent el fognak dönteni.

Végiggondoltam, és úgy döntöttem, ha legközelebb vegetáriánus vendégeim jönnek, minden további nélkül fogadhatom őket, ételem vegán változatával. Mindent hasonlóan csinálok, csak a húst hagyom ki belőle. Jó lesz?

Záradék: Véget ért a verseny, ezen szakasza! Telefon csörgött, és még szerencse, hogy ültem! Azt a hírt kaptam, hogy ez a receptem nyerte a fordulót. Én is homo ludensből (játékos ember) vagyok. Ha nevezek valamilyen játékra, titkon remélem, nyerek is. Mégis meglepett az elismerés. Nem a nyeremény az elsődleges! Számomra az a leglényegesebb, hogy nem lájkolós versenyben diadalmaskodtam! A zsűri választotta ki receptemet, és találta a legjobbnak. Ennél nagyobb dicsőség egy amatőr szakács számára nem létezik! Köszönöm!

Nyereményemmel.

Tojásos galuska, újhagymaszár pestoval... a kísérlet folytatódik.

A mai végeredmény. Finom, tojásos nokedli.

Újhagymaszár pesto.

Ha az emberfia létrehoz valamit, amit rajta kívül eddig kevesen, vagy talán senki nem csinált, akkor kíváncsi. Kíváncsi a mű sorsára. 
Jelentem, az általam alkotott pesto, amit az újhagyma szárából készítettem, azóta óriási pályafutást járt be! Egy hét alatt, a második legnépszerűbb bejegyzésemmé vált, és mindenhonnan pozitív kritikákat kaptam rá, ahol csak megjelentettem. 
Leírásom alapján, el is készítettétek. Na ez a legnagyobb dicséret! Ha méltónak, (és nem csak érdekesnek) találjátok arra, hogy egy kísérlet eredményét, kipróbáljátok saját konyhátokban! Az újhagyma szárából készített pestoról, itt olvashatsz.

Felhasználásra vár.

Tehát! Ott áll a polcon a szerény mennyiségű pesto, további kísérlet áldozataként. Vár, kegyetlen sorsára. Arra, hogy megromoljon. Igen! Kíváncsi vagyok, vajon tartósítószer nélkül, szobahőmérsékleten, meddig fog elállni. Addig viszont, időnként mintákat veszek belőle. Nem laboratóriumi vizsgálat céljából, hanem mert furdal a kíváncsiság. Nem csak arra tartom méltónak művemet, hogy zsíros, pirítós kenyéren, vagy valami mellett a tányéron végezze, hanem további karriert kívánok biztosítani neki.
Így történt ez most is. Amellett, hogy megkívántam a tojásos galuskát, motoszkált bennem az is, hogyan próbálhatom ki benne a pestomat. 

Csirkepaprikás mellé kitűnő.

Kétféleképpen tettem: elsőként, a galuskába került belőle. Mikor kifőtt, és megkóstoltam, megállapítottam, igen jól sikerült. Ezt, a már tegnap elkészült, csirkepaprikás mellé tettem köretként.
Rögtön elképzeltem, a nemsokára készítendő ételeim mellé is. Meg fogják állni helyüket. A pesto hódító útjára indult! De ezekről, majd később. 
A galuskáról nem kell külön receptet írnom, mert minden magára valamit adó háziasszony, készített már. Itt a bizonyíték rá, hogy pasik is csinálhatják. Elvégre...
Rögtön, kétfélét készítettem. Ha már nokedli, legyen kövér! 

Szaggatásra várva.

Az elsőbe, tettem az említett pestoból. Ezt, finomlisztből csináltam. Jó gazdagon. Két tojásból, (csodaszép színű lett a nokedli, anyósom, házi kapirgálóinak végtermékétől) hat púpos evőkanál liszttel,  kevés vízzel, és mivel a pesto eleve sós, más fűszer nélkül kavartam ki, majd kanállal szaggattam, forrásban lévő sós vízbe. 
A minap láttam egy főzőműsorban, hogy egy neves szakács azt mondta: "ezzel még 15 percig főzzük" Ezt a galuska, az ételbe történt szaggatása utáni időről mondta. Rögtön felkaptam fejecskémet! Én, még ennyi ideig, sosem főztem nokedlit. Már Nagyanyám is megmondta, ha a galuska a víz színére feljön, rögvest szűrhetem is le. Öreganyámnak adok igazat! Ha pörköltbe, vagy levesbe, raguba főzök galuskát, akkor mikor beleszaggattam, akár le is vehetem a tűzről. A forró közegben, meg fog főni! Nem kell várni! Az más kérdés, hogy csak akkor szaggatom bele a galuskát, mikor eljött az ideje. A paprikás krumpliba is csak akkor, ha a krumpli, már megfőtt. Igaz?
De térjünk vissza a kísérletekhez. Az imént készített galuskát, csirkepaprikás mellé tálaltam. Nem fogok ódákat zengeni róla, de... Egyszóval, finom lett!

Néhány kép a galuska, és
a tojásos massza készítéséről.

Újabb kísérlet következett. Mivel az imént készített anyag, ami már tartalmazott újhagymaszár pestot, túl tömény lett volna ahhoz a tojásos nokedlihez, amibe más módon is terveztem pestot adni, újabb galuskaadagot készítettem. Ebbe finomliszt, és rétesliszt keverékét használtam. Több réteslisztet, kevesebb finomlisztet. Nagyon finom lett! Kicsit grízes állagú, de egészen másként, mintha darából csináltam volna. Omlott a számban! Megérte a próbát. Na meg a végeredmény is, aminek szánva lett a nokedli. A galuskát gyorsan kifőztem, majd kikavartam a tojás, tejföl, pesto keverékét. Ha azt hiszitek, a tojásos galuskát úgy kell készíteni, hogy a kifőtt galuskára rántottát téve összekeverjük, nagyot tévedtek! 
Az nem tojásos galuska!

Ezek már a végső fázisok.

A tojásos galuska az, amikor a kifőtt galuskát forró serpenyőben, lehetőleg libazsíron, kicsit átforgatva, hozzáadjuk a tojás, tejföl, fűszer keveréket, (ebben az esetben a pestot, de ha nem azzal készítjük, sót, borsot, vagy mást ami eszünkbe jut) majd addig sütjük, amíg a tojás burkot képez a nokedliken. Én friss újhagymát is szeltem a serpenyőbe, de lehet az elején pirított vöröshagymával, vagy lila hagymával is csinálni. 
A lényeg, a lényeg! A végeredmény, ami ebben az esetben, nagyon finom lett. A tojásos nokedli lágy, selymes ízét, nagyon feldobta a pestos, bő borsos íz. Már csak a fejes saláta hiányzott, de szentséget törtem. Nem is tudom, miért végződik minden tojásos galuska recept úgy, hogy: "fejes salátával tálaljuk"??? Mi van, ha nincs otthon saláta? Ne együnk tojásos nokedlit? Nekem jó volt úgy ahogy csináltam. A végén, még megszórtam újhagyma karikákkal, és teljes volt a gyönyör!
Megint elérkeztem ahhoz, hogy a felhasznált mennyiségekről is írnom kell. Jöjjön!

A galuskához: 
2 tojás,
3 ek. finomliszt,
6 ek. rétesliszt,
csipet só, kevés víz.
A hozzávalókat kikavarjuk, lobogó vízbe szaggatjuk. Ha a víz színére jönnek a galuskák, leszűrjük. A kikavart masszát, nem kell pihentetni! Azonnal szaggathatjuk!

A leszűrt galuskákat felforrósított serpenyőben, libazsíron, vagy más zsiradékon megforgatjuk, majd ráöntjük a következő keveréket:
2 tojás,
1 ek. tejföl,
1 ek. pesto. (ebben az esetben újhagyma szárából készült pestot használtam, de az eredeti módon készítettel is csinálhatjátok)

Ezt a keveréket hozzáadva a galuskákhoz, addig sütjük, míg össze nem áll a tojásos massza. Frissen őrölt borssal, friss, karikára vágott újhagymával tuningolunk rajta.
Én csak úgy magában kóstoltam, de biztos finom a fejes salátával is. Ha már annyira ragaszkodunk a beidegződéshez!