Narancs gyümölcstorta Gergő szülinapjára.

Mivel négytagú a család, évente négyszer szülinapot is ünneplünk. Nem is négyszer, hanem ötször, mert kutyánk is jelentős figura családunkban, bár neki torta nem dukál.
Gergő fiamnak viszont igen, és mivel nejem jártas a gasztronómia ezen ágában, a tortakészítés nemes feladatát maga vállalta el.
Nem tudom, hogy csak a pillanatnyi ötlettől vezérelve, vagy tervezett volt-e az action, de a végeredmény megszületett. Mikor Áron fiam neszét vette, hogy gyümölcstorta készül, kivételesen önként ajánlotta, hogy elszalad a boltba banánért, mert minden szentnek maga felé hajlik a keze. Áron próbálta rávenni anyját, hogy banános tortát készítsen, mert azt jobban szereti. De ezt csak szerény kísérletnek tekintettük a torta saját ízlésre történő átformálásához, így maradt az eredeti elképzelés. Narancsos lett a gyümölcstorta!
Elkészítése annyira egyszerű, hogy szinte szégyellem leírni!

Hozzávalók:

6 db tojás,
6 kanál cukor,
6 kanál liszt,
1/2 csomag sütőpor,
2 narancs meghámozva, felszeletelve,
2 csomag vaníliás pudingpor,
2 csomag zselatin. (100 g.)
kevés vaj, a forma kenéséhez.

A tojásokat szétválasztjuk. A fehérjét felverjük a cukorral, majd ebbe belekeverjük a tojás sárgáját és a sütőporral elkevert lisztet. A sütőformát kivajazzuk! Az összekavart piskótaalapot beleterítjük, majd előmelegített sütőben megsütjük. 

Közben, a használati utasítás szerint elkészítjük a pudingot. A piskótát kivesszük a formából, sima felületre fektetjk. Ráterítjük a pudingot a piskótára, majd mikor meghűlt a narancsszeleteket rátesszük. A növényi zselatinport a használati útmutató szerint felfőzzük, és egyenletesen beborítjuk vele a gyümölcstortát. Alját, széleit óvatosan megütögetjük, még mielőtt megdermedne. Hűtőbe tesszük.

Ha gyümölcsöt is szeretnénk zselatinnal borítani, csak por alapú zselatint használjunk, mert a zselatinlap nem alkalmas a nyers gyümölcshöz. Az állati eredetű pektin, a zselatin alapja a gyümölcsök nedve hatására elbomlik. kandírozott, aszalt gyümölcsökhöz a zselatin lap is használható.

Vissza a tortához! Tegnap volt a szülinap, és meg is lett vágva a torta. Én szokásom szerint fényképeztem, a torta pedig békével elment az örök vadászmezőkre.

Megvárjuk a legközelebbi szülinapot, és újra fogok jelentkezni.

Addig is, csak nem biztos, hogy tortáról fogok írni!

Banáncsemege - torta.

Áron fiam, ha cukrászda közelében járt, mindig beizgult a banáncsemegére. Ezt a nem túl bonyolult, pudingos piskóta alapra helyezett fél banánt, amit aztán csoki mázzal borítottak, imádta. Szerencsére a környék összes cukrásza ismerte, és készítette ezt az igazi csemegét. Mikor születésnapja közeledett, cukrász ismerősömnél megtudakoltam, hogy kivételesen nem lepné-e meg fiamat  a banáncsemegével, torta formában. A válasz az volt, hogy: miért ne, és attól kezdve több éven át, ha szülinap jött, a banáncsemege - torta is hozzátartozott a protokollhoz. 
Miután nejem egyre nagyobb kedvet kapott a sütkérezéshez, a torta elkészítését is magára vállalta, és most is ez készül. 
Fiam szülinapja a múlt héten volt, de most gyűlt össze a család, én pedig szokásomhoz híven dokumentálom az ünnepi kajákat. A mostanit is, de megvannak archívumomban a korábbi fotók is, így mostani írásomban azok is láthatók.

A banáncsemege - torta így készül:

Hozzávalók 28 cm-es piskótaformához:

7 db tojás,
7 kanál cukor,
7 kanál liszt,
1 citrom reszelt héja,
1 csomag sütőpor,
4 db. banán,
2 csomag vaníliás pudingpor,
kevés vaj, a forma kenéséhez

A csokimázhoz 1 tábla tortabevonó, 1 kanál olaj

A tojásokat szétválasztjuk. A fehérjét felverjük a cukorral, majd ebbe belekeverjük a tojás sárgáját és a sütőporral elkevert lisztet. A sütőformát kivajazzuk! Az összekavart piskótaalapot beleterítjük, majd előmelegített sütőben megsütjük. Elvégezzük a tűpróbát.
A megsült piskótát, kettévágjuk.
Közben, a használati utasítás szerint elkészítjük a pudingot. A töltelékhez felét használjuk fel. Rákenjük a szétvágott piskótára, és banánszeleteket teszünk a pudingba.
A felső piskótalapot ráborítjuk a töltelékre, tetejét banánnal díszítjük, majd bevonjuk a közben elkészített csokimázzal.

Ez már a sokadik év, amikor fiam leadta a megrendelést a banáncsemegére. Most kicsit rusztikusra sikerült, és a gyertyákkal is hadilábon álltunk. Nem a fiam lenne, ha egy csavarral meg nem oldotta volna a problémát. Rövid válogatás után kiválogatta azokat a gyertyákat, amelyek összege 22 lett. Összeadás jelek nincsenek, mert olyanokat csak matematikusok tortájára lehet tenni.

Aszalt szilvás, unikumos, krémes kocka

Eredetileg "Ütős, aszalt szilvás, krémes piskóta, ami ráadásul márványos is" nevet adtam sütimnek ami mind igaz. 
Hogy lehet ilyen hosszú címet adni egy írásnak?.... Ráadásul, még azt nem is írtam oda, hogy ez is a Receptrangadóra készült. A 4. fordulóra.
Ha már a Receptrangadónál vagyunk. Az utolsó forduló, desszert készítés. Én eddig is komolyan vettem, és valóban a játékszabályok szerint, a kötelező alapanyagokból, sok gondolkodás után, készítettem el az ételeket. Nem kellett többször nekifutnom, mert amit csináltam, az jó is lett. Ennek az volt az oka, hogy fejben mindent, többször lejátszottam. Végiggondoltam az ételkészítés szabályait, az ízek harmóniáját. Tudom, nem vagyok szakács. Van viszont egy kialakult, különleges tulajdonságom, tudniillik, megérzem gondolatban is az ízeket. Néhány éve alakult ki bennem, és örülök neki. Ajándék a sorstól, ha már más területen kicsit elbánt velem. 
A Receptrangadóra visszatérve. Szombaton hajnalban tették fel a kötelező alapanyagokat. Bevallom, nem erre készültem. Már előre gondolkoztam, mivel fogom elkápráztatni olvasóimat, és természetesen a zsűrit. Komoly nyereményekért folyik ugyanis a versengés. Nincsenek vérmes reményeim, de úgy érzem, eddig mindig helyt álltam. Mind a négy kaja, (beleértve ezt is) elég magas színvonalú, és a fotóim sem utolsóak. Egyik fordulót sikerült is megnyerni. Tehát most is készültem. Gondolatban, többször. Már írtam, másra számítottam, az alapanyagok terén. Nyár van, így valamilyen idény jellegű gyümölcsre, esetleg más könnyű alapanyagra. Ezek helyett: tojás, cukor, vaj, étcsoki. Klasszikus desszert alapanyagok. Tudom, az én hülye agyam bonyolítja túl mindig a dolgokat, de ennél egyszerűbbeket nem tudtak volna kitalálni. Egyedül a cukor az, ami számomra nem nyerő! Azt szorbittal helyettesítem. Elhatározták tehát, hogy sütni kell! Szombaton reggel, tehát megnéztem a kötelező alapanyagokat, és örömmel konstatáltam, hogy voltak olyanok, akik nem tudtak aludni. Már voltak fent ugyanis receptek. Természetesen, senki nem kelt fel hajnalban, hogy a még nyitva sem lévő boltból, bevásárolja a kötelezőket, és nekiálljon éjnek évadján sütkérezni, hanem a már meglévő receptet, fotót, töltötte fel, esetleg kicsit átalakítva. Most eszembe jutott: mi lenne, ha valóban, versenykörülmények közt, egy konyhában kellene bizonyítani. Ott ahol eléd rakják az anyagokat, és a kamrában, választhatsz még mellé azt amit tudsz, ami éppen van. Nem veheted elő, a Mama kézzel írott, itt-ott olvashatatlan fecnijeit a receptekkel.
Egy időben, sűrűn néztem a TV-ben az ilyen műsorokat. Jobban lekötött, mint egy akciófilm. Én is velük játszottam gondolatban, és én is velük főztem, sütöttem a képernyő előtt. 
De megint, kicsit bővebb lére engedtem gondolataimat! Szóval! Megvoltak a kötelezők, voltak akik már le is tudták, én meg elkezdtem gondolkozni. Mi van itthon, mit kell venni. A kötelezők közt mélyalmos tojás van. Ennél mélyebbet, mint Anyósom tyúkjainak termése, az Isten nem látott. El ne áruljátok, hogy nem a boltban vettem! Cukker (szorbit), vaj, mindig van a kamrában, hűtőben, egyedül az étcsoki amit venni kell. Abból is diétásat. Na meg valami mást, ami feldobja a készülő finomságot. Meggyre gondoltam. El is határoztam, hogy a legnépszerűbb bejegyzésemként számon tartott márványos meggyes piskótát gondolom újra (ez Párom alkotása), és rummal, vagy konyakkal, krémmel bolondítom meg. Vasárnapra volt tervezve a bevásárlás, és mily szerencse, hogy vasárnap hajnalban álmom volt. Megálmodtam a kaját! 

Nejem, szereti az unikumot. Mióta kitalálták az új aszalt szilvásat, azóta ha véletlenül sor kerül rá, szívesen fogyasztja. Én is kedvelem. A rum, konyak, és meggy ugrott tehát, és jött helyette az unikum, és az aszalt szilva. Hosszú gondolkozás, a krém, a süti megbeszélése, Anya bevonása a munkába! Nem tudtam volna egyedül ilyen színvonalasan megcsinálni. Lehet, hogy egyáltalán nem. Neki lényegesen nagyobb gyakorlata van a sütésben, de ez így is van rendjén. Így tehát én dirigáltam, de csak az instrukciókat adtam, Ő pedig végrehajtotta a rá bízott feladatokat. Én meg kicsit többet aggódtam, mint azt máskor szoktam. 
A végeredmény fenomenális lett. Magam sem gondoltam, hogy ily finom lesz. Minden a terv szerint alakult, és kitűnő új süti született. Utána is néztem! Sehol nem találtam hasonlót a neten! Lehet, hogy egyedit alkottunk? Majd kiderül.
Megint hosszúra sikerült a bevezető, de én már csak ilyen vagyok. Ha eddig már elolvastátok, akkor még megéri a következőket is megnézni, mert most jön a lényeg. Ez lesz a legkönnyebb, mert a már beküldött szöveget kell bemásolnom. El is megyek a kamrába egy üveg kontrolcéért, és egy másik kontrolvéért.
Itt is van:

Hozzávalók: 
A piskótához:
10 tojás,
10 ek. liszt,
10 ek. szorbit, (cukor)
2 ek. kakaópor,
1 cs. sütőpor,
200 g. aszalt szilva,
2 ek. diabetikus kékszilva-lekvár,
4 cl. Unicum,
A kakaós – unicumos krémhez:
4 dl. tejszín,
1,5 ek. kakaópor,
2 ek. szorbit (porcukor),
2 cl. unicum,
A bevonáshoz:
125 g. 80%-os csokoládé,
30 g vaj,
pár db. aszalt szilva a díszítéshez.

A piskóta hozzávalói 40x25 cm-es sütő tepsire értendőek!
Az aszalt szilvát forró vízbe áztatjuk 1 órára, majd lecsöpögtetjük. Néhány szebb darabot, meghagyunk a díszítéshez, a többit feldaraboljuk. 4 cl. aszalt szilvás unikummal, kevés szilvalekvárral összekeverjük, és többször megforgatjuk. Míg a piskótát kikeverjük, állni hagyjuk!

A tojásokat szétválasszuk. A fehérjét a szorbittal (cukorral) felverjük, majd hozzáadagoljuk a tojás sárgáját, és a sütőporral elkevert lisztet. A masszából 3 csíkot teszünk a tepsibe (nagyjából 2/3 rész). A megmaradt 1/3 részbe kakaóport keverünk, ezt tesszük a csíkok közé, majd kanál nyelével „márványozzuk”. Hosszanti, és kereszt irányban húzzuk a kanál nyelét. Rászórjuk az aszalt szilvát, és előmelegített sütőben, 200 fokon készre sütjük. (tűpróba!)

A krémhez a tejszínt felverjük, és szorbittal (porcukor), kakaóport, valamint unikumot keverünk bele.
Mikor a piskóta megsült, kihűlés után, sütőpapírra borítjuk úgy, hogy a teteje kerüljön alulra. Hosszanti irányban, középen kettévágjuk, a felső részt félretesszük. Az alsó részt, megkenjük az elkészült krémmel. A félretett piskótát visszaborítjuk rá.
A csokoládéból, és vajból bevonó masszát készítünk, amibe először a fogpiszkálóra tűzött szilvákat mártjuk, amikkel a kész sütit díszítjük. Ezeket sütőpapírra rakjuk kihűlni. A masszával a süti tetejét bevonjuk, majd hűtőbe tesszük. 

Kocka alakú szeleteket vágunk, melyeket a krémmel, és a bevont aszalt szilvával díszítünk. 

Ez lett tehát a kép mellé feltöltve. Nejem lektorálta a receptet, és mivel úgy szereti, hogy a reciből világosan látszódjon a folyamat, és biztosan el lehessen készíteni a leírás, kép alapján az ételt, szerintem minden jól sikerült. Képekkel is szolgáltam közben, mert megszokott, hogy mindent dokumentálok. Most talán kicsit többet is fotóztam, mert az én bőrömet vittem vásárra. Úgy érzem, a márványozást is sikerült elég jól szemléltetnem. Eddig mindig megkértelek benneteket, hogy amíg lehet, szavazzatok a receptemre, de ezt most nem teszem. Eddig sem voltam híve a lájkolós dolgoknak, és bevallom, nem az én stílusom. Ha a szakértő zsűri úgy látja, hogy ér valamit eddigi munkám, majd díjazza. Sokkal jobban fogok neki örülni, mint az ismerőseim zaklatásával megszerzett elektromos fakanálnak, vagy világító tortazselének. Akik eddig szavaztak munkáimra, mindenkinek külön köszönöm!

Most pedig, hogy lezajlott a verseny, várom az eredményhirdetést, és természetesen az új kihívásokat!

Még csak annyit! Januárban kezdtem írni a konyhánkban, és más helyeken főzött ételekről. Jelenleg nyolc blogoldalam van, amiket igyekeztem, egymás közt is átjárhatóvá tenni. Úgy érzem, elég színvonalasan végzem munkámat, mert január óta oldalaim látogatottsága meghaladta a hetvenezret. Kedvenc kajáinkról szóló oldalam a napokban túl lesz az ötvenezren. Nagyon sokan követitek, sok új barátot szereztem, soha ennyi felkérést nem kaptam, amit köszönök! 

Ezek a történések, kötelezettséggel is járnak! Igyekszem tehát a jövőben is megfelelni ezeknek, és még magasabb színvonalon végezni munkámat, aminek bevallom őszintén, szerelmesévé váltam. 

Soha nem fognak megtörni a rosszindulatú kritikák, mert azok nem munkámnak, hanem nekem, mint személynek szólnak olyanoktól, akik egyáltalán nem ismernek, hiszen soha nem találkoztunk! 

Ilyen világban élünk!