Tálalás középfokon. Paprikás krumpli kolbászos koszorúban.

Ha azt írtam volna:  felsőfokon tálaltam ételemet, az nem lenne igaz, és hihetetlen egóról árulkodna, így maradok annál, hogy igen szépen nézett ki. Az étel külső megjelenése legalább annyira fontos, mint az íze. Ezt az alapelvet rajtam kívül, sok neves szakács is magáénak vallja. Egy olyan egyszerű ételt, mint a paprikás krumpli, mivel lehet egyedivé tenni? Természetesen külalakjával, aminek érdekében mindent meg is tettem.

Az ízéért is, de ha adott alapanyagokból kell készíteni az ételt, azt csak úgy lehet másokétól különlegesebbé tenni, hogy másként fűszerezed, valami olyat teszel hozzá, ami másnak nem jutott eszébe.

Így került a zsűri elé.

Szeretem az efféle kihívásokat. Legnagyobb, gasztronómiai sikereimet így értem el eddig is. Megadott, kötelező hozzávalókból kellett dolgozni, és a fantáziámra volt bízva, mit adok még a kötelezőkhöz. A paprikás krumpli esetében túl nagy lehetőség nincs a variálásra. Ezt az egyszerű, de nagyszerű ételt, majd mindenki ugyanúgy készíti, apró változtatásokkal.

Én is úgy csináltam, mint mások, krumpliból, zsírból, hagymából, kolbászból, lecsóból, virsliből, galuskából. Ezek közül az első négyet kaptuk! Tettem viszont hozzá saját kertemből származó lestyánt, kakukkfüvet, a tavalyi év terméséből vitaprikot (darált paprikát) és napon szárított paradicsomot is.

Az ehető dekoráció szerepét egy előző nap elkészített finom kelt tészta töltötte be, és aki megkóstolta, mindenki megdicsérte. Már az gyanús volt, hogy a zsűri elé tett dekorált paprikás krumpli köré készített koszorú, visszaérkezéskor rendkívül hiányos volt. A paprikás krumpliból minden zsűritag egy falatnyit vesz az értékeléshez, mert ennyi bőven elég a véleményalkotáshoz, a tördelős koszorúból viszont több hiányzott, mint a zsűritagok száma.

Ezek szerint ízlett, aminek örülök, hiszen ez a cél. Mint más, én is akkor vagyok boldog, ha ízlik ételem. Kicsit később kiderült, a zsűrinek is ízlett. Akkor nézzük, hogyan csináltam először a tördelőst, de a paprikás krumplimat is leírom később. Természetesen, nem csak a zsűrire gondoltam, a nagyüzeminek szánt étkeztetéssel, mert egy másik adag is készült, így megbizonyosodtam, ízlik barátaimnak is a kolbászos, mustáros tördelős. Így neveztem el, ezt a kelt tésztából, csípősre fűszerezett sütit, ami úgy gondoltam, illeni fog a paprikás krumpli mellé. Jól gondoltam!
Mi kellett hozzá?

1/2 kiló finomliszt,
1/2 kiló rétesliszt,
3 ek. zsír, 
1 ek. rozmaringos fűszerolaj,
1 szál enyhén csípős kolbász,
2 ek mustár,
1, 1/2 csomag szárított porélesztő,
1 deci száraz fehérbor,
1 ek. só, kevés frissen őrölt bors,
3 ek. tejföl,
A tészta megkenéséhez extra szűz olíva olaj, tetejére frissen őrölt bors, só.

A finomlisztet, a réteslisztet az élesztővel összekevertem, a zsírt, az olajat, a tejfölt, a bort, és vizet hozzáadva 10 percig dagasztottam kézzel, míg a tészta nem ragadt az edény falára, és a kezemhez sem. Ez hamarabb bekövetkezett mint más esetben, mert rétesliszt is volt benne, valamint a zsiradékoktól hamarabb veszítette el ragacsosságát a tészta.

1 órát pihentettem úgy hogy konyharuhával letakartam, majd ismét átgyúrtam. Nem nyújtottam, (bár ezt is tehettem volna) hanem több részre osztottam, és nagyobb vágódeszkán kb. 1 cm-es re lapogattam. Ezután boros pohárral kiszaggattam. A maradékot újból összegyúrtam. A kiszaggatott korongokat szétnyomkodtam, közepébe az előzőleg feldarabolt, és mustárba forgatott kolbászt tettem, majd golyókat formáltam belőlük. Teflonos tortaformába tettem úgy, hogy a golyók érintkezzenek egymással, mert számítottam a sütés során történő újabb kelésre, és arra, hogy az érintkezési felületnél a golyók összetapadnak, de törhetőek maradnak, így kitűnő dísze lesz a tálalt ételnek. A forma megtartása miatt a közepébe sütésálló tálat tettem, kicsivel nagyobbat, mint a később használt edény, de akár az is maradhatott volna. A koszorú tetejét extra szűz olíva olajjal megkentem, majd sót, és durva borsot őröltem rá. Úgy sütöttem 30 percig, hogy a sütő aljára kevés vizet tettem külön edényben párologni.

Elsőként a tálaláshoz sütöttem ki a koszorút, de mivel nem csak a zsűrit akartam elkápráztatni, készült egy másik, több pogácsát tartalmazó tördelős is, a barátaim, családom részére. Ez már aznap este elfogyott, így nyugalommal indultam a főzés napja elé. Azt már tudtam, hogy a tördelős ízlett, és illik a paprikás krumpli mellé.

Másnap reggel pedig nekiálltunk a főzésnek. Gyula most felavatott rendezvényközpontjában a Göndöcs kertben főztünk, 15 csapattal egyetemben. Előző este ugyanitt találkoztam egy barátommal, akivel sokszor főztünk már együtt, és nem kellett sokat unszolni, hogy segítsen. Az idő eleinte nem fogadott kegyeibe bennünket, de mire beindult a főzés, az eső is elállt, így feldolgozhattuk a kapott, és a hozott alapanyagokat. Kaptunk 5 kiló krumplit, 3 fej hagymát, 1/2 kiló szeletelt gyulai kolbászt, 1/2 kiló zsírt. Olyan volt, mint egy jótékonysági élelmiszerosztás, ami eddig kimaradt életemből.

A három fej hagyma gyanúsan kevésnek tűnt az 5 kiló krumplihoz, így jó 1 kilónyit még vittem, valamint 1 kiló virslit, és a saját kertemben szedett fűszereket is tettem hozzá.

A lestyánnak volt a legnagyobb sikere. Mint kiderült, kevesen ismerik ezt az erőteljes illatú, és ízű fűszernövényt. Mindenki morzsolgatta, szagolta, és nekem sokszor el kellett mondanom, hogy az erdélyi konyha egyik alapfűszere, amit Maggi fűszernek is neveznek, hiszen majd minden ételízesítő alapvető szárított alapanyaga. Szerencsére elég sokat vittem magammal belőle, így maradt a tálaláshoz is, ahol fontos szerepet szántam neki. De menjünk szépen sorban, hiszen meg kellett főzni a paprikás krumplit. Innentől, akár át is tehetném írásomat másik, bográcsos oldalamra, hiszen bográcsban készült étel következik. Akár ide is hozhatnám azon az oldalon közzétett első bejegyzéseim egyikét, de ígérem, nem puskázok! A hozzávalók, és az ételkészítés leírása tehát, a mostani bográcsosra értendőek.

5 kiló krumpli, 
1,5 kg. hagyma,
5 gerezd fokhagyma, 
0,5 kg. gyulai kolbász,
1 kg. virsli,
20 dkg. füstölt szalonna,
1 üveg lecsó,
3 kanál zsír, 
2 zöldpaprika,
1/2 hegyes csípős paprika,
2 kisebb csili,
1 üveg (200 g.) házi készítésű darált paprika (vitaprik)
1 üveg (200 g.) házi aszalt paradicsom
1 lestyánlevél,
2 szál kakukkfű, 
néhány bazsalikomlevél.
kevés só,
1 kávéskanál köménymag,
2 tojás, 25 dkg liszt, kevés víz a galuskához.
A hagymát felaprítottam, a fokhagymát szétnyomtam. A szalonnát felszeltem, és bevagdostam.

Kevés zsíron a szalonnát kisütöttem, a "kakastarélyokat" kivettem, és a hagymát, a fokhagymával együtt megpároltam. Enyhén megsóztam, majd a köménnyel együtt tovább pirítottam rövid ideig. A lecsót, és a darált paprikát is hozzáadtam. (mint később kiderült, őrölt pirospaprika, és só hozzáadására sem volt szükség, mert a 2 dl.-es üvegekbe zárt vitaprikom, pont egy bográcsra elegendő mennyiség lett.) Felöntöttem annyi vízzel, hogy bőven ellepje, majd a fűszernövények, a napon szárított paradicsom, a csípős paprika, és a szeletelt zöldpaprika hozzáadásával felforraltam. Jöhetett hozzá a szeletelt kolbász, ami szintén javított a bográcsos színén, a virsli, és kicsivel később a galuska is bele lett szaggatva. Mielőtt a galuska is hozzákerült, a lestyánt, a csípős paprika csumáját, a kakukkfű szárait kihalásztam. Így csak kioldódott ízük maradt a már elkészült ételben. Mint később kiderült, igen finom lett a kész mű.

Gyors étel, amire csupán annyi gondot kell fordítani, hogy míg a krumpli bele nem kerül időnként megkavarni, később csak a bográcsot forgatni, nehogy a hasábra vágott krumpli megtörjön. Kitűnő időbeosztással, meg azzal, hogy a galuskát átadhattam másnak, gyorsan összedobtam mellé egy salátát is Néhány uborkából, két kisebb cukkiniből, 5 paradicsomból, valamint 5 zöldpaprikából, kaporral, bazsalikomlevéllel, kevés extra szűz olíva olajjal, egy kanálnyi almaecettel. Komplett ebéddel sikerült tehát vendégül látni a közben összegyűlt barátokat, ismerősöket, és a családtagokat, akik már az étel illatára érdeklődtek, megkóstolható-e a kaja.

Jelentem, minden elfogyott. Szerencsére, még nekem is jutott belőle, bár én jól szoktam lakni az étel főzése közben az illatokkal. A zsűrizésből visszaérkezett maradékot megettem, és meg voltam elégedve az elvégzett munkával. A zsűri, és a közben odasereglő éhes barátok, vendégek is! És mivel nyertem egy bográcsállványra tehető pecsenyesütőt, valószínű, hamarosan azt is felavatjuk. Az alakját tekintve szelet, saslik, pácolt húsok, de akár paella is készíthető benne. Ki fogjuk próbálni!

A díjátadóra természetesen a szebbik nemet küldtem. Köszönöm a képet a figyelmes fotósnak!

Szerénységem tiltakozik ugyan, de mégis közzéteszem a végén a trófeát, mint a jól végzett munka jutalmát.