Pájsli / tunkedli / szalontüdő.

Én a legegyszerűbb, közszájon forgó nevet adtam ételemnek, de végül "csípős savanyú tokány belsőségekkel" címen jelent meg a 2013. augusztusi Kifőztük Magazinban. Ezt a receptet is rekonstruálnom kellett, mivel valaki kibabrált velem, és komplett bográcsos oldalamat törölte. De velem nem olyan könnyű kitolni! Honnan máshonnan tudtam volna előkeresni az eredeti írást, mint a magazinból, ahol ebben a formában jelent meg.

Hozzávalók 10 személyre:

1 sertéstüdő,

 1 sertésszív,

 1 sertésnyelv,

 1/2 sertésfej füllel,

 2 nagy vöröshagyma,

 5 gerezd fokhagyma,

 3 nagyobb sárgarépa,

 5 dl sűrű paradicsomlé,

 1 citrom vagy kevés citromlé,

 friss bazsalikom. friss kakukkfű, friss petrezselyemzöld,

 só, őrölt bors, 

kevés csili, vagy csípős paprika, 

1 evőkanál mustár,

 3 alma,

 1 marék savanyú káposzta,

 néhány babérlevél, kevés ecet,

 sertészsír

a tálaláshoz: puliszka 2 dl. tejföl

A fejet, a tüdőt nagyobb darabokra vágjuk, és néhány babérlevéllel együtt sós, enyhén ecetes vízben, lassú tűzön főzni kezdjük.
Közben a vöröshagymát apró kockákra, a répát karikára, a meghámozott almát nagyobb kockákra vágjuk. A fokhagymát összezúzzuk, a savanyú káposztát apróbbra vagdossuk. A zöld fűszereket finomra aprítjuk.
A megpuhult húsokat hűtés után felcsíkozzuk. A főzőlét félretesszük.

A vöröshagymát kevés zsíron üvegesre pároljuk, a fokhagymát hozzáadjuk, sózzuk, majd a csíkokra vágott húst is hozzátesszük. A leszűrt főzőléből annyit öntünk rá, hogy az egészet ellepje. Belerakjuk a répát, a savanyú káposztát, a negyedbe vágott citromot vagy a citromlét, a paradicsomlét, a mustárt. Erősebben borsozzuk, csilivel vagy csípős paprikával ízesítjük, ha kell, még sózzuk. Hozzáadjuk a darabolt almát és a zöld fűszereket. Ezután az ételt 30-40 perc alatt készre főzzük. Közben, ha szükséges, a maradék főzőlével vagy vízzel pótoljuk az elpárolgó folyadékot.

Puliszkával és tejföllel tálaljuk. Más, szaftos ételhez való köretet is adhatunk hozzá (pl. galuskát vagy főtt tésztát).

Ha valaki kicsit is jártas a gasztronómiában, tudhatja, hogy receptem egy átdolgozott szalontüdő, (pájsli, tunkedli, savanyú tüdő) recept. Saját ízlésem szerint, és mivel a tüdőt nagyon szeretem, nem először készítettem. Első receptjeim közt található "Abáló kincsei pikánsan" című írásom, amivel az első gasztronómiai sikeremet arattam. Receptem akkor nyomtatásban megjelent egy receptkönyvben. Azóta ez többször előfordult már, de mint az első szerelem, ez sem felejthető el soha!

Édes - savanyú csirkemáj, kínai cipőárus módjára.

Pillanatnyi ötlettől vezérelve, már kedden eldőlt, hogy hétvégén "kínai" lesz. Kedvenc zöldségesemnél vásároltunk, ahol most is jól felpakoltunk 2000 Ft.-ból. Nem akarok senkit bosszantani, de nagyon sokat. Már akkor tudtam, a hétvégén "kínait" csinálok. És mivel a kínai kajáknak oly széles skálája van, volt időm felmérni az igényeket.

Nejem rákattant, a csípős-savanyú levesre, és az édes-savanyú májra. Mivel szeretek kedvében járni, kívánsága teljesült. Természetesen, nem azon a módon csinálom, mint azt az egyes kínai gyorskajáldákban fogyaszthatjuk, hanem családom, és saját ízlésem szerint átalakítva. Megjegyzem, amit mi kínaiként eszünk, az sem a hagyományos kínai, mert nálunk bárki lehet kínai szakács, amit magam is számtalanszor tapasztaltam. Aki tegnap még cipőt árult a piacon, ma az étterem konyhájában főzi nekem az ebédet. Nem ragozom tovább, de a hazánkban, szakácsként dolgozó kínai vendégmunkások nagy többsége, semmilyen erre jogosító végzettséggel, soha nem rendelkezett.

A Magyarországi kínai kifőzdékben, - mint szerte a világban - vannak bizonyos sablonok. A kínai hihetetlenül tud alkalmazkodni. Felméri az igényeket, és ha kell, holnap sült krumplival tálalja a szecsuánit. Vagy pacalt főz, ha arra van igény. Az autentikus kínai ételekkel szinte egyáltalán nem találkozunk. Az én meglátásom szerint (!) kínai éttermekben, többnyire háromféle ízvilágot képviselő kajákat eszünk. A szecsuánit (mert a Magyar virtus ugye szereti a csípőset) az édes-savanyút, ami már egy pikánsabb ételt feltételez, és a pirított húsos, zöldséges ételeket. A kínai konyha (Kínát kivéve) uniformizálódott. Kína, számunkra elképzelhetetlenül nagy ország, rendkívül sokszínű gasztronómiával. Épp ezért érthetetlen számomra, hogy egy ekkora ország ételválasztékát, csak az erős-savanyú leves, a szecsuáni sertés, az illatos-omlós csirke, vagy a pekingi kacsa képviselje. (ez utóbbi valóban a legautentikusabb kínai ételek közé tartozik) A nagyobb kínai éttermekben külön főznek a személyzet számára, és általában jóval hagyományosabb ételeket, mint amit a vendégek kapnak. Jobb esetben a vendégek is rendelhetnek ezekből!
Ez az én legnagyobb problémám!

Igazából, sok-sok évvel ezelőtt kóstoltam Düsseldorfban olyan kínai ételt, ami azóta is bennem él. Régen volt, már az ízére is halványan emlékszem, és már az alapanyagokra sem, amiket használtak hozzá. Csak arra, hogy nagyon jó volt! Most, más lenne a helyzet! Biztos az lenne az első, hogy elemezném, rákérdeznék a készítés módjára. Az viszont több mint 30 éve volt. Arra emlékszem, hogy hárman háromfélét rendeltünk, azzal a sanda célzattal, hogy mindannyian megkóstoljuk a másikét is. Az uniformizálódás már akkor is jellemző volt, de talán nem annyira mint most. És ha már az egységes ízeknél tartunk, ideje rátérni saját, jelentősen uniform kínai kajámra, az édes-savanyú csirkemájra. Nem hiszem, hogy sok kínai étterem kínálatában szerepel, de ha kéred, holnapra már az étlapon lesz. Nejem ízvilágával talán ez találkozik legjobban. Azon a bizonyos 30 évvel ezelőtti ebéden, ha jól emlékszem, ananászos csirkét rendelt, és nagyon ízlett neki. Én is készítettem már hasonlót, de a kínai ételek jellemzője, hogy sosem lehet őket kétszer ugyanúgy elkészíteni. Én sem úgy csináltam, mint legutóbb, de ideje elárulnom végre, hogyan!

A csirkemájat forró olajon, wokban elősütöttem. Minden fűszerezés nélkül, addig sütöttem, míg levet engedett, és a lé, már nem volt rózsaszín. A lét külön öntöttem, (később felhasználtam) a májat hagytam kihűlni. A wokban olajat hevítettem, majd a kockákra vágott hagymát karamellizáltam  meg először, kevés xilit hozzáadásával. (cukor, szorbit is használható hozzá)

Hozzáadtam a szétnyomott fokhagymát, majd a meghámozott, darabolt paradicsomot. Hozzákerült a hasábokra darabolt sárgarépa, majd a darabolt káposzta is. A máj félretett levét is hozzáadtam, majd ételízesítőt szórtam rá. (a távol-keleti ételek jellegzetes ízvilága részben a nátrium-glutamátnak köszönhető, ami az ételízesítők alapja. Ezt az ún. umami ízt, a sós, édes, savanyú, keserű mellett, ötödik ízként tartják számon. A természetben is előfordul, de manapság szintetikus változatát használjuk. A nátrium-glutamát színtelen, íztelen, viszont stimuláló hatása miatt étvágyat gerjeszt, és és jóllakottság érzését kelti.) A gombaszeletek, és a kockázott paprika hozzáadása után kínai ötfűszer keverékkel szórtam meg, szójaszószt öntöttem hozzá, majd a darabolt gyömbért is hozzáadtam.

Belekerült a közben kisebb darabokra vágott máj is. Az édességét máskor a főzős ebben a fázisában baracklekvárral, most már az elején kevés xilittel állítottam be. 4 evőkanál keményítőt meleg vízzel jól elkeverve hozzáadtam a már kész ételhez, elkevertem, és lekapcsoltam a gázt alatta.  Fedő alatt, hagytam, hogy kicsit besűrűsödjön. (én nem használok annyi keményítőt, mint egyes kínai éttermekben, mert nem szeretem, ha ragacsosak az ételek) 
Már kicsivel előbb spagettit tettem fel főni sós, forró vízben, és mikor majdnem megfőtt leszűrtem. A közben kiürített wokban olajat forrósítottam, majd a spagettit beletéve, enyhén megpirítottam. Szójaszószt is tettem hozzá az íze, és a színe miatt.

Itt az újabb kérdőjel! Hogy kerül az Olasz spagetti a kínai konyhába? Úgy, hogy óccó. A kínai tészták, amik többnyire rizslisztből készülnek, lényegesen drágábbak mint Olasz rokonaik. Pedig finomak. Tapasztalatom, hogy a wokban készített ételekhez kitűnően illenek. Elég a kicsit bővebb lére engedett kajához, a végén öt percre hozzáadni a tésztát.  Felszívja a fűszeres szaftot, és már kész is az egytálétel. Most viszont elfogyott a rizstésztám itthon, így maradt az eredeti China style spagetti.

Gondolom, hiányoljátok a hozzávalókat is, és joggal. Bevallom, másodszor olvastam vissza amit eddig írtam, és akkor tűnt fel, hogy ez hiányzik. 
Itt a lista:

1 kg. csirkemáj,
2 nagy fej hagyma, nagyobb kockákra vágva,
5 gerezd fokhagyma, kés lapjával szétnyomva,
4 db. sárgarépa, hasábra vágva,
1/4 kisebb káposzta, a torzsa felőli vastagabb levelek felkockázva,
2 db. nagy paradicsom meghámozva (forró vízbe mártva, majd a héja lehúzva)
4 db. lecsópaprika nagyobb darabokra vágva,
5 db. csiperkegomba felszeletelve,
1 hüvelykujjnyi friss gyömbér, apróra darabolva,
3 kávéskanál ételízesítő,
kevés frissen őrölt bors,
2 kávéskanál kínai ötfűszer keverék,
1 evőkanál almaecet,
2 kávéskanál xilit, (cukor, vagy szorbit)
3 evőkanál étkezési keményítő.

Írásomból, már eddig is kiderült, wokban csináltam a kaját. Ezt az eszközt is azonosítják a kínai gasztronómiával, pedig ezen kívül, számtalan módját ismerik, és használják ételeik elkészítéséhez. Ez is tájegységenként változik. Van ahol inkább párolják, máshol pirítják az ételeket. Legközelebb lehet, hogy kicsit jobban utánajárok, keresek egy autentikus receptet, és kevésbé ismert "kínait" csinálok! Lehet jobbat, mint egy kínai cipőárus.

Lecsós máj gyorsan, serpenyőben.

Mint a címből kiderült, lecsós máj készült, ezúttal serpenyőben. Mikor máskor, mint lecsószezonban. Amolyan hiánypótló szolgáltatásként született a lecsós máj, mert elmentünk itthonról, és hogy fiunk ne maradjon éhen, egy gyors kaját össze kellett dobni. A leghosszabb időbe a műveletből, a fagyasztott csirkemáj kiolvasztása került. Forró vízbe lett téve tehát, és a többi ment a maga útján. Első bejegyzéseim egyike a tepsis (csőben sült) lecsós májról szólt, de ez most még egyszerűbben készült. Serpenyőben, nagyon gyorsan. Míg a máj a vízben ázott, minden szükséges előkészület megtörtént. 

A hagyma félkarikákra, a paprika karikákra, a paradicsom negyedre, vagy még apróbbra vágva. (A paradicsom húsa, amikor megfő, a héja ott marad felpenderedve, így nem mindegy mekkora darabokban látjuk viszont a kész ételben. Ha kis kockákra vágjuk kisebb, ha nagyobb darabokra, akkor a paradicsomhéj is nagyobb, összetekeredett darabokban köszön vissza a lecsóból.)

A műveletet, most is, mint majd minden esetben, a hagyma párolásával kezdjük. Ha már üveges, akkor megsózzuk, majd jöhet bele a paradicsom, és a paprika. Ha szeretnénk, hogy a paprika kissé roppanós maradjon, várjunk vele kicsit. Megborsozzuk, majd a máj is hozzákerülhet. A májnak nagyon rövid az elkészítési ideje, így pár perc alatt kész a kaja. Ha egy májdarabot megnyomunk, és nem rózsaszín lé folyik belőle, szinte biztos, kész az étel. Egy májdarabot szét is vághatunk, hogy meggyőződjünk az igazságról.

Elég gyorsan verem a klaviatúrát, így kb. annyi idő alatt írtam le az elkészítés módját, mint amennyi idő alatt valójában elkészül a lecsós máj. És, hogy senkinek ne maradjon hiányérzete, a hozzávalók listáját is leírom.

1/2 kg. csirkemáj (ebben az esetben fagyasztottat használtam)
1 nagy fej hagyma,
5 db. lecsópaprika,
5 nagyobb paradicsom,
só, frissen őrölt bors.

Köretként egy gyors krumplipüré készült hozzá, de rizzsel is tökéletes. Ez akár bele is főzhető. Ha valaki csípősen szereti, nyugodtan adhat hozzá friss, csípős paprikát, vagy egy kisebb csilit is.
Sokan rácsodálkoznak az írásomra, hogy a lecsó, már a máj hozzáadása előtt meg lett sózva. Én nem tudom igazolni azt a megállapítást, hogy a máj megkeményedik a sózástól. Mindig a főzés normális ütemében sózom a májat, olyankor, mint azt bármilyen más alapanyag esetében tenném. Tehát nem a végén.
Eddig senki nem panaszkodott!

Házi csirkemájpástétom.

Nem is olyan régen, összefutottam egy kedves ismerősömmel egy bevásárlás során, és szó esett a májpástétom elkészítéséről. Akkor megígértem, ha legközelebb csinálok, megosztom vele. Na meg természetesen, veletek is. Most megtörtént, így az ígéret szép szó...

Nehogy azt higgyétek, hogy megnéztem a bolti kenőmájas összetevőit, a sok E betűs vegyszert, sőt az internetet sem kezdtem böngészni mások receptjeit. Ha az ember kis rutint szerez, akkor megérzi az ízeket, és megsejti mik vannak, egy addig még meg nem csinált ételben. 
Valamikor régebben ettem egy házi füstölt májast, aminek kitűnő majoránnás íze volt. Elhatároztam, hasonlót csinálok, de füstölni nem fogom, valamint megbolondítom egy olyan alapanyaggal, ami eszébe nem jutna senki másnak, csak nekem. Egyszerűen azért, mert szeretem az ízét, pedig kicsit jellegtelen. Nem is csigázom tovább a fantáziátokat, hanem hozom a bevásárlólistát, később a munkamenetet is. 

500 g. csirkemáj,
2 fej hagyma,
3 gerezd fokhagyma,
1 kávéskanál olaj,
1 db. nagyobb paradicsom,
3 db. sárgarépa,
100 g. vaj, 
só, őrölt bors,
1 kávéskanál majoránna,
1 csipet csombor, (borsikafű)
1 dl száraz bor,
kevés keményítő.

A  répát karikára, vágom, majd enyhén megfőzöm. (nem puhára, hanem félkeményre) Közben apróra vágom a hagymát, felcsíkozom a fokhagymát, a paradicsomot felaprózom.

Kevés olajon megdinsztelem a hagymát. Hozzáadom a májat, majd addig pirítom, míg kifehéredik. Ekkor felöntöm a borral, valamint hozzáadom a paradicsomdarabokat, a répát, a fokhagymát, és az összes fűszert. (sokan félnek, hogy a máj megkeményedik a fűszerezés, sózás hatására, de ebben az esetben, úgyis turmixoljuk, így ennek nincs jelentősége. Addig főzöm, míg a májat megnyomva, nem szivárog belőle rózsaszín lé. Ha rusztikusra szeretnéd készíteni a pástétomot, vegyél ki a májból, néhány szép darabot, és vágd apróra.

Ezeket a turmixolás után visszakeverjük a pástétomban és így növeli az élvezeti értékét. Kevés vizet töltök rá, és addig főzőm, míg mindent szét lehet nyomni a serpenyőben, valamint a leve is elfő. Hozzáadom a darabolt vajat, és megszórom kevés étkezési keményítővel. Mikor a vaj elolvadt, összeturmixolom az egészet. Lehet darálni is, vagy robotgépben pépesíteni. Tanácsos egy edénybe kanalazni, és egy pár óráig hűtőben érlelni. Akár azonnal is fogyasztható, de szebben kenhető, ha kicsit hűsölt a frigóban.

Gondolom, észrevettétek, mi a szokatlan benne. Igen! A répa. Sok ételhez teszek, mert nem hivalkodó az íze, és semleges töltő, sűrítő anyag. Most is jól gondolkoztam. 
Mit tudok még ehhez hozzátenni? Szinte semmit. Hacsak annyit nem, hogy fillérekből, a kész májkrém árának kevesebb, mint feléből kihoztam a cuccost. Az viszont biztos, hogy egészen más az állaga mint a kenőmájasnak. Más a textúrája, könnyebben kenhető, nem beszélve arról, hogy saját kedved szerint ízesíted. Nekem, és családomnak nagyon bejött a majoránnás fokhagymás íz. Lehet, hogy legközelebb teszek bele egy kis csilit is. A répa sem fog kimaradni belőle!

Update: Szerintetek, ha az elkészülésétől számítva, fiam minden vacsorára ebből evett, amíg volt belőle, az jó jel?

Cigányka

Néhány napja, egy ismerősöm érdeklődött a cigányka (cigánka) után üzenetben. Sikerült kimerítő választ adnom, mert én is készítettem már régebbi disznótorokban ezt a tájjellegű finomságot. Tény, hogy a betelepített Tótok (Szlovákok) disznótoraiban készült először ez a töltött káposztához hasonlítható ételkülönlegesség. A hasonlóság csak abban nyilvánul meg, hogy valamit töltenek mindkét esetben valamibe.

Ebben az esetben a valami a sertés hájról lehúzott fátyolháj, vagy más néven sertésháló. Kár lenne kidobni, hiszen kitűnő darált húsokból, zöldségekből, és másokból készített pogácsák borítására, összetartására sütés közben. Nem beszélve arról, hogy a hálón található zsírerek, biztosítják a "kenést" is sütés közben. A név eredete valószínű abból ered, hogy a sertésmájat sokszor odaadták a disznóvágásom megjelenő kolduló cigány asszonyoknak (cinánykának) de később rájöttek, hogy kitűnő étel készíthető belőle. Nem kell mást tenni, mint a májat megdarálni, jól megfűszerezni, összekeverni egy kis maradék rizzsel, kevés bekevert kolbászhússal, majd belehajtogatni a fátyolhájba, és kisütni. Este pedig a kisütött disznótoros hurkával, kolbásszal együtt már tálalható is a toros vacsorára.

Lássuk a lényeget, a hozzávalókat, és az elkészítés módját!

Hozzávalók:
1 db sertésmáj,
2 marék főtt rizs,
2 marék bekevert kolbászhús,
só,
őrölt bors (ízlés szerint, de ezt az átlagosnál borsosabbra készítjük)
csipetnyi majoránna,
1 fátyolháj (sertésháló)

A sertésmájat ledaráljuk. (lehet nyersen is, de lehet egy pillanatra az abáló lébe mártva is darálni. Így nem lesz annyira véres.)  Hozzáadunk a disznótorban előre kifőtt rizsből, és a közben bekevert kolbászhúsból is keveset. Enyhén sózzuk, és erősebben borsozzuk, Majd a fátyolhájba (sertésháló) hajtogatjuk. Nagyobb pogácsákat formázunk belőle, majd kevés zsírt alá téve sütőben kisütjük.

Állítom, hogy az egyik legfinomabb disznótoros étel. Illik mellé a krumplipüré, és a párolt káposzta is.

Betyárleves... vagy pandúrgulyás?

A bejegyzés címében kérdést teszek fel. Évek óta ismerem a betyárlevest, és többször elkészítettem már, de a minap láttam egy receptet, ami kísértetiesen hasonlított a most következőre, és azt pandúrgulyásnak nevezték. Mindössze annyi volt a különbség, hogy az borjúhúsból, míg az én betyárlevesem sertéshúsból készült. (Hiába! A pandúroknak, akkor jobban ment, mint a betyároknak. Most talán fordítva van!) 
Egy biztos! Ha megfelelően van elkészítve, akkor igen finom egytálétel. Évekkel korábban, (ha tehettem) kedvenc gyulai éttermemben ez volt a kiválasztott. (Sörpince) Más ételeket is szívesen ettem ott, és most, hogy megrohantak az emlékek elhatároztam, leírom a többi étel receptjét is hamarosan. Jön majd a gyulai finom falatok, és a betyárpecsenye is hamarosan!

Ez a cikk viszont most a betyárlevesről szól. 

Igen finom, pikáns raguleves. Állítom, jól lehet lakni vele. Soha nem tudtam mást legyűrni utána, még zóna (kis) adagot sem. Ha még mellé, a frissen sült bucit is odatálalják, akkor nincs mese. Még a Bilagit is szóba kerülhet! Fontos! Aki koleszterin gondokkal küzd, semmiképpen nem ajánlom a velő miatt. A betyárlevesben fontos szerepe van a velőnek. A hús puha, a zöldségek roppanós mivolta mellett, a velő különleges semleges íze, állaga határozza meg a leves milyenségét. Az enyhén savanykás, sós, kapros, a tejszín miatt selymes íz is utánozhatatlan.
Gondolom, kellően felcsigáztam mindenkit, és az ízlelőbimbók is beindultak, így jöjjön az, aminek jönnie kell. 

Hozzávalók:

30 dkg. sertésvelő, 

1 kg. sertéslapocka,

3 db. vöröshagyma, 

10 dkg. füstölt szalonna, 

1 evőkanál őrölt pirospaprika, 

2 db. zöldpaprika,

1 db. nagyobb paradicsom, 

5 gerezd fokhagyma, 

1 mokkáskanál őrölt köménymag,

só, őrölt bors

25 dkg. csiperkegomba, 

1 nagy marék zöldborsó és zöldbab, 

2 db. sárgarépa,

1 db. petrezselyemgyökér, 

2-3 babérlevél, 

kis csokor kapor, 

2 kiskanál mustár, 

2 evőkanál almaecet,

2 dl. főzőtejszín 

1 evőkanál finomliszt a habaráshoz,

2 tojás, liszt a galuskához,

igény szerint csípős paprika,

tejföl a tálaláshoz.

Így készül:

A főzést megelőzően a velőt leforrázzuk, (hártyáitól megszabadítjuk). A húst 2x2 cm-es darabokra vágjuk, a zöldségeket megtisztítjuk, karikára, vagy kockákra vágjuk. A szalonnát felkockázzuk és a belőle kisült zsíron megfonnyasztjuk a felszeletelt hagymát. Megsózzuk, és beletesszük a köményt. Hozzáadjuk a húst is, amit addig pirítunk, míg ki nem fehéredik. Felöntjük annyi vízzel, hogy jól ellepje. Beletesszük a babért, majd ha felforrt, a sárgarépát, és a petrezselyem gyökeret. Almaecetet, és mustárt adunk hozzá, és az apróra vágott paradicsomot, kicsivel később a kockázott zöldpaprikát. Beletehetjük az őrölt paprikát, a borsot, és a zúzott fokhagymát is, valamint a borsót, és a zöldbabot. Kóstoljuk! A hús, és a répa állapotát mérjük fel! Utána ízesíthetjük! Ha úgy érezzük majdnem kész, a felszeletelt gomba, és a kisebb darabokra vágott velő is belekerül, és a forró lével elkevert tejszínhez lisztet hozzáadva, majd azt csomómentesre eldolgozva behabarjuk a ragulevest. A végén hozzáadjuk az apróra vágott kaprot, esetleg friss petrezselyem zöldet is. A tojásból, lisztből, kevés sóval lazára kavart galuskát, beleszaggatjuk. Mindezekkel ismét felforralva, a levesünk kész.

Tálaláskor tejfölt adhatunk hozzá, valamint csípős zöld paprikát.

.

Csupaszív raguleves, kalap alatt. A Receptrangadóra. (1. forduló)

Szeretem a kihívásokat! Na meg a receptversenyeket. Ha mindkettő együtt van, akkor különösen. A minap, megszokott tevékenységemet végeztem, 
(itt ültem a gép előtt) és mivel hétvége volt, némi üdítő, hideg fröccs mellett tettem, megakadt a szemem egy felhíváson. Receptrangadó! Ez kell nekem! 
A szokásos protokoll után megnéztem a feladatot. Négy kötelező hozzávalóból kell levest főzni, bármi hozzáadásával. 

A hozzávalók: Tolnay chardonay (máris elájultam) kakukkfű, (eddig jó) tejszín, (még jobb) leveles tészta (???) Megakadtam. Nem sokáig, mert rögtön belekortyoltam fröccsömbe, ami azt jelenti, hogy direktbe kapcsoltam az agyamat, és hátradőltem. 
Közben elolvastam a hozzászólások egy részét. Hát! Nem kötelező mindenkinek fantáziát tartani a mellényzsebében, de ha nincs neki, legalább ne dicsekedjen! Voltak kevésbé minősíthető kommentek is, de engem nem keserített el. Állítom! Nem telt bele két perc, és tudtam, mit fogok készíteni, és hogyan. Természetesen olyat, amit még soha nem csináltam, ha már kihívás. Azért jól megrágtam magamban, és mivel pénzszűkében vagyok, a legolcsóbb alapanyagok közül választottam. Eszembe jutott gyermekkorom, amikor a csirke szíve nekem lett kiszedve a tányérba. Később volt veszekedés, mert ugye a csirkének csak egy szíve van szegénynek. Na itt nem lesz veszekedés!

A leveles tészta adott volt, de gondoltak rám, ezért akcióban volt (199 Ft.) A tejszín, 175, a chardonay is akcióban, a kakukkfű..... 
Itt töredelmes vallomás következik. Nem a megadott márkát használtam. Ezt akkor is vállalom, ha ezért kizárnak a nemes versengésből. (volna a feltöltött recepttel kapcsolatban néhány észrevételem, de ezekről később.) Tehát, a saját szárítású kakukkfüvemet használtam. Emellett vettem még 30 deka csirkeszívet, kemény 135-ért, így majd minden megvolt. Zöldség, répa, krumpli a kosárban itthon, így akár neki is kezdhettem. Először főzni, majd fotózni, a legvégén receptet írni. Ez a bevált sorrend. Közben már be is neveztem, a receptet is feltöltöttem, így könnyebb a dolgom, mert leírtam.

Ezekből készítettem:

1 cs. leveles tészta, (275 g)

2 dl. tejszín,

2 dl száraz fehérbor,

1 kk. kakukkfű,

30 dkg. csirkeszív,

2 sárgarépa,

1 petrezselyem gyökér,

5 db újkrumpli,

1 kis csokor újhagyma,

1 kk. szárított kapor,

1 ek. liszt,

kevés zsiradék,

1 tojás sárgája,

só, bors.

Így írtam le a munkamenetet:

A sárgarépát, és petrezselyem gyökeret megtisztítom, karikákra vágom. Kevés zsiradékon párolom, megsózom, és hozzáadom a csirkeszívet. Addig párolom, míg a szív fehéredni kezd. Felöntöm a száraz fehérborral, friss borsot őrlök rá, és fedő alatt 10 percig párolom, időnként megkeverve. Ezután, annyi vizet töltök rá, hogy bőven ellepje. Forrásig fedő alatt főzöm. Belekerül a krumpli, a kakukkfű, és a finomra vágott újhagyma úgy, hogy a zöldjéből is kerüljön hozzá. Ezekkel, újabb 10 percig főzöm. Mikor készre főtt, a tejszínt a főző léből keveset kivéve temperálom, és kevés liszttel, a levest behabarom. Ekkor teszem bele a kaprot, és felforralom. A tésztát kiterítem, és az edényemnél kicsit nagyobb tányér mellett körbevágom. A szélét körbekenem tojás sárgájával, a levest az edénybe szedve a tésztát ráborítom, majd körbenyomkodom. A tetejét is megkenve a tojássárgájával, 20 percig előmelegített sütőbe teszem. 2-3 fő részére bőséges kaja. A leveles tészta 2 edényre elegendő.

Tulajdonképpen ez volt a lényeg, de nálam nem lehet megúszni ennyivel. Szóval! Ha már feltöltöttem, természetesen szerény marketinget is végeztem, mert jól esne, ha szavaznának is, ha már ennyit dolgoztam. Nem vagyok híve az önfényezésnek, de sajna minden ilyen verseny úgy van kitalálva, hogy valamilyen közönségsikert is el kell érni, hogy labdába tudj rúgni. Bízom, hogy a szakértő zsűri, értékelni fogja munkámat! 

Már említettem, hogy találtam a már feltöltött receptek közt furcsa dolgokat. Nem csak itt, máshol is! Legtöbb bajom a plagizált fotókkal, receptekkel van. Számtalanszor elhatároztam már, hogy nem jelentetek meg kajaképet, csak emblémával ellátva, de a nagy szívem! Itt is sok olyan képpel, recepttel találkoztam, amit már láttam. És nem a feltöltő nevével fémjelezve. Lelkük rajta! Azért bánt, hogy mások fáradtságos munkáját, csak így el lehet tulajdonítani. Ez ugyanis, már tényleg lopás! Azt még megbocsájtható bűnnek tartom, hogy nincs valakinek fényképezőgépe, a saját receptje mellé keres a neten egy jóképű fotót, és feltölti. Akkor is illene megjelölni a forrást! De ez, amikor versenyre nevez valaki olyan recepttel, fotóval, amit nem Ő készített..... Döntsétek el...

Most, hogy kicsit ki is panaszkodtam magam, remélem minden visszatér a normális kerékvágásba. 

Érzem, hogy egész jó kis kaját csináltam. És ezt nem a nyeremény reményében tettem. Azért a jövő héten is meglesem, mik lesznek a megadott alapanyagok, így valószínű néhány hétig jelentkezek!

Ui.: Ne lepődjetek meg, hogy néhány hét múlva meg foglak szórni benneteket receptekkel, mert van néhány készen. Ígéretet tettem viszont, hogy addig nem blogolok róla, amíg abban a magazinban meg nem jelenik, ahonnan felkértek. Az ígéret pedig szép szó!

Csípős savanyú csirkemáj.

Nálunk kérem demokrácia van! Mikor megláttam a fagyasztott csirkemájat akciósan, tudtam, nem hagyhatom ott. Mielőtt viszont hozzákezdtem volna a feldolgozáshoz, megszavaztattam, hogyan készítsem el. Áron fiam javaslatát fogadtuk(tam) el, miszerint, csípősen. Adhatnám az ételnek a szecsuáni jelzőt is, mert kicsit kínai módon főztem, wokban. A wokot, mint eszközt, egyébként nagyon szeretem. Jól ki van találva, rengeteg étel elkészítéséhez. Elsősorban a darabolt ételekéhez. Ezen a ponton, ahhoz is elérkeztem, miért van erre szükség. Mint tudjuk Ázsia nagy részén, a mai napig pálcikával esznek. Ennek az evőeszköznek a használata követeli meg azt, hogy úgy dolgozzuk fel az alapanyagokat, pálcikával is fogyaszthatóak legyenek. Most, hogy leírtam, kínai módon készítem az ételt, nehogy azt higgyétek, rohanok bevásárolni a kínaihoz. Nem így van. Abból csinálom, ami otthon van. Tudom, én fel vagyok készülve sokféle étel készítésére, ezért talán konyhámban, más alapanyagok, fűszerek is előfordulnak mint máshol. Igen. Otthon mindig van szójaszósz, gyömbérpor, korianderpor, és spéci dolgok is. Jól jöttek azok a fűszerek is, amiket receptjeimmel nyertem a közelmúltban. Így aztán, szinte semmit nem kellett vásárolnom külön, és csak abból főztem, ami volt otthon. Kivéve természetesen, a csirkemájat, amit rendkívül akciósan vettem. (430Ft/kg.)

Vegyük át, mi kell hozzá:
1 kg. csirkemáj,
3 szál sárgarépa,
3 db. paprika, (ha van színes)
5 db. közepes paradicsom,
2 marék fagyasztott kukorica 
(1 doboz konzerv)
3 nagy hagyma,
5-6 gerezd fokhagyma,
2 dl. savanyúság lé,
1 kk. gyömbérpor,
1 kk. őrölt koriander,
2 kk. ételízesítő,
2 kk. morzsolt csili,
1 ek szójaszósz,
kb. 1 ek. étkezési keményítő,
kevés cayenne bors (elhagyható)
1 ek. étolaj

Ha minden van otthon, akkor semmi baj. Ha nincs, akkor vagy boltba kell menni, vagy elhagyod azt, ami nincs. Persze vannak, amik nem hiányozhatnak. Átalakíthatod viszont az ételt, bármikor. Én szeretek kísérletezni. Soha nem tartoztam, azok közé, akik a mérleg elővételével kezdik a főzést. Receptekkel sincs kirajtszögezve a konyhám, sőt a hűtőajtó sincs kitapétázva velük.
Ha minden megvan, akkor feldolgozzuk az alapanyagokat. Durván. A répát felszeleteljük. A hagymát feldaraboljuk, a fokhagymát szétnyomjuk, a paprikát, és paradicsomot, darabokra vágjuk. 

A májat, jól átmosva, kevés felforrósított olajon elősütjük. Annyira, hogy a rózsaszín lé megjelenjen rajta. Ekkor a májat kivesszük, félretesszük. A wokban maradt lében először a sárgarépát, a hagymát, a fokhagymát,  és a paradicsomot pároljuk. 10 perc után hozzáadjuk a paprikát, a közben kisebb darabokra vágott májat, és a kukoricát. Beleöntjük a savanyúság levét is. Ha nincs otthon, kevés almaecet mehet bele. Ekkor fűszerezzük 2 kávéskanál ételízesítővel, 1 kávéskanál őrölt gyömbérrel, ugyanennyi őrölt korianderrel, morzsolt csilivel, cayenne borssal. Ez utóbbit elhagyhatjuk. 10 percig főzzük. A legvégén, finoman, egyenletesen, keményítőt szórunk rá, ami az egészet összekavarva, besűríti ételünket. 
Rizzsel, vagy szójás, pirított spagettivel tálalhatjuk.

És akkor, valami egészen személyes jellegű dolog a végére. Néhányan tudják, hogy évekkel ezelőtt súlyos betegség miatt, jobb kezem, részben mozgásképtelenné vált. Nem adtam fel. Egész életemben tudtam használni mindkét kezem, de ekkor megtanultam bal kézzel írni, és sok mást is megcsinálni vele. Ennek az állapotnak köszönhetem, hogy többet foglalkozok a gasztronómiával. Tehát! Míg azelőtt, minden kínai ételt a szokásos pálcikával ettem, ezúttal megerőszakoltam magam, és elhatároztam, most is így csinálok. Bár Kimi kutyám ott ült a lábamnál, és nézte szerencsétlenkedésemet, - bízva abban, hogy az étel nagy része a földre esik - sikerült az utolsó falatig mindent elpusztítani a pálcikákkal. Bal kézzel. Úgy érzem, bebizonyítottam a sorsnak, hogy nem fogott ki rajtam. Ebben az állapotban is értékes ember vagyok. Nem kívánok példaként állni sorstársaim előtt, de igenis itt a bizonyság, 
nem szabad feladni!

Lecsós máj... ismét "csövezünk"

Nézegetem a tavalyi ételfotókat, és rájöttem, rengeteg dologról tudok még írni. Az már világos, hogy a "csőben sült" elnevezés mit takar. Ha valaki nem tudná, keresgéljen egy kicsit a jobboldalon megjelenő blogcímek közt. Előbb-utóbb megtalálja azt, ahol bővebben kifejtem. Súgok! Rakott krumpli! Tanultam ám marketinget! Így szokták az áruházak is rásózni a vevőkre azt, amit nem is akartak megvenni. Nevezhetnénk egyszerű árukapcsolásnak is. Ahhoz, hogy megvedd ezt, meg kell venned azt is. De nálam ez nem kötelező. Rendszeres olvasóimat, úgyis kiokosítottam már. 

Lecsós máj. A család egyik kedvence.

A mai "csöves" a lecsós máj. Családunk, egyik nagy kedvence. Lényeges szempont, az ár-érték arány is. Viszonylag olcsón hozzá lehet jutni a friss, vagy fagyasztott, csirke, pulyka, kacsa májhoz. Meg lehetne csinálni, az első osztályú hízott liba májából is, de az nem a mi pénztárcánknak való. Meg nem is alkalmas erre a feladatra. Az hájjal együtt sütve jó. Legtöbbször, az épp akciós csibemájat részesítjük előnyben. Ha véletlenül a mellé rendelt lecsó is akciós, az már a spórolás netovábbja. 

Közvetlenül a gyártótól. 
Annyit szedsz, amennyit akarsz.

Nyáron, természetesen friss paprikából, paradicsomból készítjük. Egész más mint a konzerv! De hisz ezt Ti is tudjátok!
Ígérem, nem térek el a tárgytól! Ha vásárolni mentek, vegyetek 1 kiló májat, fél kiló paprikát, ugyanennyi paradicsomot, és hagymát. 

Lehet hozzá sárgarépát is tenni.
Nem rontja el!

Ha véletlenül láttok néhány szál szép sárgarépát, azt se hagyjátok ott! Köretnek, meg vegyetek krumplit. Legalább két kilót! Ha hazaértél a cekkerrel neki is kezdhetsz. A májakat meleg vízbe teszed, hogy olvadjon ki. (ha fagyottat vettél) Ha friss, akkor ne vesződj vele. A kacsa, pulyka májat tanácsos, kicsit apróbbra vágni. Akkorára, hogy egy falatra be lehessen kapni. Hagyhatod egészben is, de akkor tegyél a villa mellé kést is. Mi ezt az ételt is rétegelve készítjük. A sütőtál aljára kerül a máj, rá a karikára vágott hagyma, majd a paprika, és paradicsom szeletek. Ha sárgarépát is teszel hozzá, vágd vékony karikákra, és a májra tedd közvetlenül. Bors, só, és petrezselyem zöld kerül rá még. Tévhit, hogy ebben a formában, a máj megkeményedne a só hatására. A tál teteje, vagy fólia megy rá, és párolódni fog. Egyszer sem keményedett meg! Volt eset, hogy majoránnát is tettünk hozzá, bazsalikomot, vagy koriandert. Tehetsz rá, apróra vágott fokhagymát is. Elrontani nem fogja! És akkor mehet a 200 fokos sütőbe. Gyorsan megsül. Végig fólia, vagy az edény teteje alatt. Ezt ugyanis nem kell pirítani! A hozzávalók, mindegyike levet enged, és ezek összekeveredve, kitűnő szafttal örvendeztetnek meg bennünket. Mire meghámozod, és megfőzöd a krumplit, kész is lesz. Mert a lecsós máj, krumplipüré páros a nyerő. Összeszoktak. Ha valaki nem tudja, hogy kezdjen neki a krumplipürének, az nem szegénységi bizonyítvány! Csak gyakorlatlan! Azért leírom: A meghámozott, kockára vágott krumplit, sós vízben főzöd, annyira, hogy a fakanál nyomására szétomoljon. Összetöröd, tejjel, vajjal, és ha kell még bele, kevés sóval, csomómentesre kikavarod. Egyszerűbb, mintha püréport veszel. Az íze meg.... Látod, milyen jól jártál! Egy áráért máris két receptet kaptál. Ez is marketing.

Jó szaftosan. Eheted kanállal is!

Na és ha mindennel kész vagy, összecsődítheted a családot. A tálalással nem kell vesződni! Nem étterem. Otthon vagy, családi körben. Azt is megteheted, hogy kanállal eszed. Ki foglalkozik ilyenkor az etikettel. Elvégre "csöves" van az asztalnál!