Körözött, megint máshogyan.

Sokszor járok úgy, hogy látszólagos kötelességemet nem, vagy késve teljesítem. Mikor gasztroblogolásra adtam fejem tudtam, hogy ez az elkészített ételek megjelenítésével is jár. Vannak viszont más elfoglaltságai is az embernek, így néha (szánom-bánom) az étel elkészült, már régen el is fogyott, és a receptnek, elkészítési útmutatónak se híre, se hamva. Most is így jártam.

Szerencsére minden ételt dokumentálok, végigfotózom a fázisokat, így nincs gond leírni utólag az elkészített kaja receptjét. Nálam fordított a helyzet mint másoknál. Én nem recepteket böngészek a főzés előtt, hanem megnézem mi van a hűtőben, és azokból csinálom azt, amit ki tudok hozni belőlük. Szerencsére nem felejtem el mit, hogyan készítettem, és ha ránézek a fázisfotókra már minden részletre is emlékszek.
A körözött, nálam nagyon kedvelt reggelikrém. Egyszerű, gyomrot kímélő finomság, és ha elkészítem sokáig eláll a hűtőben, ha eleget csinálok belőle. Ha keveset, akkor gyorsabban elfogy, de ha van maradék, azt vétek lenne kidobni. Így is néhány alkalomra elég. Legutóbb kolbászos, túrós pogácsát csináltam, és mivel nem volt szükség a fél kilós akciós túró egészére, feléből körözöttet csináltam. Nem úgy mint mások, hanem megint elszakadva a hagyományoktól.

Lássuk mi került bele.

2 db. sárgarépa,
2 db. alma,
250 g. túró, 
1 db lilahagyma,
1 kávéskanál őrölt pirospaprika,
kevés só.

A sárgarépát, valamint az almát megtisztítottam, és feldaraboltam. Először a répát, majd később az almát is ugyanabban az edényben megfőztem. A lilahagymát, nagyon apróra vágtam. Mikor az alma, és a répa is megfőtt, villával szétnyomtam. Összekevertem a túróval, és a lilahagymával, majd megfűszereztem. 

Készítettem már túrókrémet számtalan más módon is. Készült borral, eperborral, piri-piri fűszerrel, és máshogyan. Mindegyikben az egyetlen közös pont a túró volt. Tény az, hogy igen kitűnő, és példám bizonyítja, hogy nagyon sokoldalúan elkészíthető finom reggeli, vagy vacsoraétel.

Gazpacho

Aki ért egy keveset a nemzetközi gasztronómiához, a gazpachot hideg paradicsomlevesként azonosítja be. Pedig a gazpachonak vannak piros, (paradicsomos) fehér, zöld, és más színű változatai is. Attól függően, hogy mi kerül bele. Spanyolország (Andalúzia), és a szomszédos Portugália a fő lelőhelye. Alkotórészei a kenyér, az olívaolaj, és a fokhagyma. Ezek mellett   avokádó, uborka, petrezselyem, oregánó, paprika, görögdinnye, szőlő, tenger gyümölcsei kerülhetnek bele. Na meg a paradicsom! A paradicsomból készített verzió a legjobban ismert a világon, de ez is készülhet rusztikus, vagy jobban pépesített változatban. Már a turmixgép megismerése előtt is csináltak gazpachot, de akkor lényegesen fáradságosabb munkával, hisz a pépesítés más módját alkalmazták. 

Ha nem magam találok ki egy új receptet, akkor előtte kutatok. Most is így tettem, de kicsit csalódtam. Általam nagyra becsült, neves gasztronómiai szakemberek oldalain néztem körül először, de nem találtam igazi ütős receptet. Az tény, hogy a gasztronómiában meglehetős szabadság van, de a gazpacho köztudottan, a száraz, szikkadt kenyér felhasználásra épül. Ha egy receptből hiányzik a kenyér, az már enyhén szólva is gyanús. Az pedig, hogy csak a szebb szín elérése miatt, sűrített paradicsommal dúsítsam, már egyenesen nem tetszett! Finoman fogalmaztam! Így aztán kerestem egy Angol nyelvű Spanyol oldalt, és az ott talált instrukciók alapján elkészítettem saját gazpachomat. Nem pont úgy, mert éreztem, nekem apró változtatásokkal jobban esne.

Paradicsom gazpacho: A legismertebb, leggyakrabban készített hideg gyümölcsleves. Igen! Gyümölcsleves, mert a paradicsom is gyümölcs. Mivel a paradicsom imádatom tárgya, kicsiny kertemben többfélét termesztek. Lucullus, San Marzano, koktél, és más parikat. Mást használok salátának, mást levesnek, és így van a többi kajával is. És szeretem, ha nem pépesre van turmixolva az, amit éppen eszek. Így készültem, és igyekeztem lazán elvégezni a turmixolást, csak annyira, hogy ha véletlenül ráharapnék egy alkotórészre, meg tudjam különböztetni a többi hozzávalótól. Így izgalmasabb. Pont úgy sikerült, ahogy terveztem. És meg vagyok elégedve az eredménnyel, annak ellenére, hogy nem írok róla ódát, nem foglalom versbe az Andalúz, hideg paradicsomlevest. De azt leírom, hogyan csináltam!

Hozzávalók, egy paradicsomimádó (ez én vagyok) részére:

6 db. paradicsom,
1/4 kígyóuborka,
1/2 lecsópaprika,
4 gerezd fokhagyma, (én az átlagosnál többet teszek bele, mert szeretem)
1 kisebb fej hagyma,
1 szikkadt kenyérvég, bagett, kruton,
3 evőkanál extra szűz olívaolaj,
1 evőkanál vörösbor ecet,
csipet só, frissen őrölt bors,
kevés friss oregánó, bazsalikom levél, petrezselyem zöld.

A kenyeret kevés vízbe áztatom, majd kicsavarom. A paradicsomok kocsányát kivágom, kereszt alakban bevágom, majd egy percre forró vízbe mártom, és kivéve hideg vízbe teszem. Ezek után a héja lehúzható róla.

A hagymát apróra darabolom, a fokhagymát kés lapjával szétnyomom, a paprikát, és az uborkát apró kockákra vágom, majd mindet műanyag keverőedénybe teszem. A zöld fűszereket, a sót, a frissen őrölt borsot, az olíva olajat, és a vörösborecetet is hozzáadva kézi mixerrel összedolgozom. Annyira, hogy szétzúzzam, de mégis maradjanak benne darabos alkotórészek itt - ott. Ez, természetesen saját ízlésedre van bízva.
Már említettem, hogy éltem a szabadság jogával, így nem követtem mindent szó szerint. Nem tettem például jeges vízbe az edényt a mixelés közben. A javasolt egy éjszakás hűtőszekrényben töltött kalandot is kihagytam. Elvégre, magamnak csináltam, én döntöm el, mikor kajálom meg. 

Eldöntöttem, meg is ettem. Nem stílusom a dicsekvés, így most sem teszem. Pedig lenne mire!

Update.: A következő alkalommal szigorúan betartottam a magam elé tűzött határidőt, így a mintavételen túli mennyiséget, csak másnap kóstoltam meg. Így tán még finomabb volt, de elképzeltem egy kis halványító zeller ízt hozzá. Legközelebb, valószínű úgy próbálom ki.

Lecsó a köbön ..... rizses lecsó, babos lecsó, lecsó virslivel, tojásos lecsó, és ezek kombinációi.

Lecsószezon van, de nálam nem az a szokás, hogy statisztikát akarok javítani. Ezért nem minden általam sütött, vagy főzött ételről írok külön, hanem időnként a hasonló ételeket egy csokorba gyűjtöm, és együtt adom közzé elkészítésük módját. Így van ez idén nyáron is. Még az is előfordulhat, hogy később új receptet fűzök hozzá ehhez az íráshoz, mert minek írjak külön újabb cikket, hiszen az alap, abban is ugyanez lesz. Tettem már ilyet saláták, és a muffin esetében is. 
Igazi Hungarikum, bár számos más nemzet is magáénak tartja a lecsók különféle fajtáit. Ilyen a Francia ratatouille is, ami szintén lecsó, de más alapanyagokból készül mint a mienk. A balkáni, az Olasz, a Török, és számtalan más térség is magáénak tartja a lecsót. A legegyszerűbb, leggyorsabb nyári étel. Az alapja a hagyma, paprika, és paradicsom. Ezeken kívül, sok más alapanyaggal növelhető élvezeti értéke. Füstölt, és másféle kolbászokkal, virslivel, debreceni párossal, krinolinnal, szafaládéval, és a már nevében is felhasználására utaló lecsókolbásszal. Dúsítható rizzsel, kölessel, hajdinával, gerslivel, és más gabonafélékkel. Jól tűri a gombát is, de mint kiderült a babot is. Önmagában, de köretként, vagy raguként is fogyasztható. Szóval, igen sokoldalú. El is határoztam, idén minél több lecsót, és lecsós ételt készítek.
Megint, amolyan alapreceptet fogtok kapni tőlem, aminek a felhasználásával sok ételt tudtok elkészíteni. A lecsó alaprecept pedig a következő. Ez az én bevált alapom, ami természetesen nem szentírás! Az én hozzávalóim:

1 kg. lecsópaprika,
0,5 kg. paradicsom,
3 -4 fej hagyma.
Ezeken kívül kevés zsír, vagy étolaj, só, őrölt bors, esetleg pár gerezd fokhagyma, és csípős paprika, kinek - kinek ízlése szerint. 
Én mindent rusztikusra vágok, tehát nem aprózom feleslegesen a hozzávalókat. A hagymát is vastagabb félkarikákra, a paradicsomot negyedre, vagy ha nagyok a paradicsomok, kicsit apróbbra, a paprikát is 1 centis karikákra vágom.
A hagyma megdinsztelésével kezdek. Ezután beleteszem a fokhagymát, majd megsózom. Szinte azonnal jön hozzá a paradicsom, amit hagyok, hogy kicsit szétfőjön. Ekkor teszem hozzá a paprikát, amit csak addig főzök, hogy roppanós maradjon. Így a legjobb! A hagyma, és a paprika megkülönböztethető, a paradicsom, egy viszonylag semleges, de mégis kitűnő ízhordozó.

Rövid főzést igényel. Serpenyőben, fazékban, lábasban, ha több vendégnek készítjük bográcsban, sőt akár wokban is csinálhatunk lecsót. A főzése közben ízlés szerint adhatunk bele frissen őrölt borsot, csípős paprikát őrölve vagy frissen, és van, aki a színe miatt őrölt pirospaprikát is tesz hozzá. (én ezt felesleges luxusnak tekintem, mert lehetőleg többszínű paprikából csinálom inkább) A lecsópaprikában is vannak színesek, de ha nem, néhány kápia, vagy pritaminpaprika színesebbé teszi.


A lecsó tehát jó önmagában, kitűnő egytálétel, nem mellesleg rendkívül egészséges, akár vegetáriánusoknak is. Ha esetleg sült szalonna kisült zsírján kezdünk hozzá a hagyma pirításának, akkor természetesen, ez már nem igaz.

Rizzsel sokat turbózhatunk rajta, de más gabonafélékkel is. Egyszerűen, szórhatunk rá nyers rizst, amivel a lecsó levét felszívhatjuk, így egységessé téve ételünket. Ilyenkor kevés vízzel, vagy alaplével pótolni is kell a felszippantott nedvességet. Adhatunk hozzá előfőzött rizst, vagy maradék rizsköretet is. Ebben az esetben nincs szükség alaplére, vagy vízre!
Az így kapott rizses lecsó önmagában is kitűnő étel, de akár szolgálhat köretként is. Például sült húsok mellé. A rizs, és a lecsó kombinációira azért hozok két példát. 

Fokhagymás tarja rizses lecsóval

Lecsós sertésszelet rizzsel.

Rizses lecsó, csirkemell csíkokkal.

Lecsós csirkemáj sütőtálban.

A krumpli, és a lecsó is kitűnő kombináció köretként, de önmagában is. Ilyenkor karikára, vagy hasábra vágjuk a krumplit, és tepsiben, együtt sütjük a hagymával, a paradicsommal, és a paprikával. Fólia alatt sütjük a zöld fűszerekkel. Ezek lehetnek kakukkfű, bazsalikom, oregánó, majoránna, rozmaring. Kitűnő köret, egyben, vagy szeletben sütött húsokhoz, csülökhöz, tarjához, pulykacombhoz, vagy csirkemájhoz. Korábban készült már konyhánkban rozmaringos csülök lecsós krumplival, és lecsós máj is.

A különféle kolbászok, valamint a virsli is nagyon illik a lecsóba. Az alap, ebben az esetben is ugyanaz, és a virslit is hozzáadhatjuk főve, vagy választhatjuk az, hogy a lecsóval együtt főzzük meg. A virsli is gyorsan megfő, tehát mindössze annyira kell figyelni, ha főtt virslit teszünk hozzá, azt a legvégén, ha nyers, de karikára vágott virslit, azt a paprikával együtt adjuk hozzá.
Én még ezen kívül is végeztem rajta egy srófolást, mert egy dupla csavarral főtt babot is tettem bele. Nem bántam meg ezt sem. Az előre megérzett ízharmónia bevált, és aki kóstolta, mind dicsérte. Ebben sem volt semmi különös, hiszen a babot beáztattam, majd másnap megfőztem, sós vízben. Főve, virslivel együtt került hozzá az alapreceptben leírt módon főzött lecsóhoz.

A natúr lecsón kívül, talán a legegyszerűbb a tojásos lecsó, amikor tojással dúsítjuk lecsónkat. Ezt nem illik mással enni, mint friss, puha kenyérrel, amivel a szaftot tunkolhatjuk, és a végén, akár szárazra is törölhetjük vele a tányért, de akár a serpenyőt is. Ezt nem is illik másban tálalni, mint amiben készült. Elkészítése rendkívül egyszerű. A kész lecsóra, annyi lazán felvert tojást ráütni, amennyit felvesz. Az általam leírt alaprecepthez 6 - 10 tojás adható. Attól függ, mennyire szeretitek tojásosan a lecsót.

A lecsófogyasztásnak nincsenek etikai szabályai. Nem vagyok benne biztos, hogy bármelyik 3 Michlein csillagos étterem étlapján találkozhatunk vele. Bár, szerintem mindenhol kezdenek rájönni, nem csak a flancos, drága ételek eladhatóak. És a lecsó is variálható. Nagyon sokféleképpen. Mivel ebben a pillanatban jutott eszembe, le is írom, mert a szó elszáll az írás megmarad. Az előbb a tojásos lecsóról írtam. Eszembe jutott, ha szarvasgombát rakok tojás, de rizs közé is, akkor mindkettő átveszi a szarvasgomba semmihez nem hasonlítható fűszeres aromáját. Időnként, barátom meg szokott lepni vele, így legközelebb ezt sem felejtem el! A lecsószezon, szerencsére október végéig eltart, mindaddig, amíg van friss, finom, húsos, Magyar PAPRIKA.

Azt pedig, hogy nem csak engem foglalkoztat a lecsó, az ÍzesÉlet oldalán található eszmefuttatás bizonyítja legjobban (az eredeti cikk itt)


A lecsófőzésben egyetlen dolog biztos, mégpedig az, hogy a lábasba kerülnie kell valamilyen zsiradéknak, vöröshagymának, paprikának és paradicsomnak. Itt be is fejeződik az össznépi egyetértés a lecsó mibenlétét illetően. És hogy miről szólnak a viták? Lássuk!

1. Zsíron, vagy olajon készüljön-e az étel?
2. Kockára vagy szálasra vágjuk-e a hagymát?
3. Karikára, csíkra vagy kockára szeleteljük-e a paprikát?
4. Héjazzuk-e le a paradicsomot vagy sem?
5. Egyszerre tegyük-e oda főni a paprikát és a paradicsomot, avagy egymás után? Melyik legyen az első?
6. Kolbásszal, virslivel, szalonnával dúsítsuk-e az ételt, vagy legjobb az csak a maga természetes egyszerűségében?
7. Rizzsel, tojással, nokedlivel, tarhonyával, vagy mindezek nélkül?
8. Csípősen vagy édesen?
9. Pirospaprikával vagy nélküle?
10. Bográcsban, lábasban, tepsiben?

Az én írásomból is kitűnik, hogy hasonló gondoltok jutottak eszembe nekem is a lecsó kapcsán. Kár, hogy előbb nem olvastam el az előbbi kérdéseket!

Bagett. csak így egyszerűen.

Néhány napig a magam ura vagyok. Úgy is mondhatom, hogy szalmaözvegy, mivel Párom elment kísérőként a Balcsira, ami inkább munka neki, mint pihenés. Én pedig bejelentkeztem a túlélőpróbára. A főzéssel, nálam nincs gond, hiszen gyakorlott gasztrohalljakend vagyok, vagy mifene. A próbák a mosogatásból, a takarításból, a mosásból állnak. Már mindhárom jelvényt sikerült megszereznem, a próbák teljesítve. Azért, ha már nincs itthon a főnökasszony, amikor csak tudok, garázdálkodok a konyhában is. Mindig hirtelen ötlettől vezérelve. 

Reggel észrevettem, hogy fogytában a kenyér, és elhatároztam, hogy sütök. Aztán gyorsan változott a terv, mert kenyeret már sütöttem, de mivel fiam melegszenyót szokott vacsizni, úgy döntöttem, bagettet csinálok. Mégis jobban mutat, mint egy szelet kenyér. Soha nem készítettem még, de a bátorságpróbát elsőnek csináltam meg, valamint a vakmerőségét is. Ilyen semmiségtől tehát nem ijedek meg. A megszokott reggeli tevékenységem közben (minden nap fotózom a napi menüt, és közzé is teszem) gondolkoztam, hogyan csináljam. Nem ütöttem fel az internet idevonatkozó linkjeit, hanem gondolkoztam.

Kelt tésztát, ezerszer csináltam már. A kifli, kenyér, zsemle is tudom, hogyan készül. Ez meg aztán pofonegyszerű.  Megnéztem, mennyi megkezdett zacskó liszt van a szekrényben, és kalkuláltam. Mindjárt látni is fogjátok hogyan, mert kicsit én is soknak tartom már az előjátékot.

Hozzávalók:
40 dkg. liszt (én bl-55-öst használtam)
1 csomag porélesztő (7 g.)
2 evőkanál olaj,
1 kávéskanál só,
2 deci víz,
0,5 deci tej.

A két evőkanál olajnál elröhögtem magam, mert egy pizzareceptben láttam a múltkor, hogy valaki 2 púpos evőkanál olajat írt!!!

A hozzávalókat összekevertem, majd 10 percig dagasztottam (kézzel) Akinek van kenyérsütő gépe, csinálhatja abban is. Fél óráig kelesztettem letakarva, majd három részre választottam szét. Megformáztam, tepsire raktam, majd ismét leborítottam konyharuhával, és újabb fél óráig kelesztettem. A sütőt felmelegítettem közben, majd a bagetteket megvágtam, és lespricceltem vízzel. 
A sütőben, fél óra alatt megsült. Amikor kivettem, ismét spricni következett.

Most töredelmes vallomás következik. Van mérlegem, de csak nikkelezett szemmértékemre hagyatkoztam. Így előfordulhat, hogy a liszt, akár 43 deka is volt. De negyvennél kevesebb, semmiképpen! A lényeg, hogy három, közel egyforma, gyönyörű bagettet sütöttem. Elsőre! Szerintetek kiálltam az újabb próbát, és megkapom érte a jelvényt. Hogy is van a cserkész jelszó? Légy résen? Legközelebb kicsit jobban bevágom a bagettemet!

Fiam, meg kapott hideget, meleget. Bocs! Meleget, hideget.

Kacsavacsora.

Azon gondolkoztam, megbontsam-e a bejegyzésemet, hiszen két receptet is fogtok találni írásomban. Történt ugyanis, hogy megláttam akciósan összecsomagolva a kacsacombot, és kacsamellet egy teljesenmindegymilyen áruház postaládánkba juttatott reklámkiadványában. Olcsó volt. Mivel a hétvégén ketten voltunk Párommal, és egyébként is megkértek, hogy csináljak valamilyen pikáns ételt kacsából, és legyek szíves küldjem már el a receptet, mert az illető indulni kíván valamilyen főzőversenyen. Neki viszont nem jut eszébe semmi. Idáig jutottam! Fordult már elő, hogy kértek tőlem receptet, és mint később kiderült nyertek is vele díjat, de azért ez mégis meglepett. Itt célzottan arra irányult a kérés, hogy csináljak egy kacsás ételt, és adjam kölcsön a receptet. Ő nem fog írni róla, csak megcsinálja, és várja az eredményt. Tulajdonképpen, akár büszke is lehetnék!
Ha már így alakult, rögtön kettőt is csináltam, és bevallom, különösen az egyik nagyon bejött.

A combot, és a mellet is más-más módon készítettem el. Nem úgy ahogy eredetileg terveztem, mert a bevásárlás közben jöttem rá, hogy nincs minden, amit eredeti elgondolásom szerint akartam az ételekbe tenni. Így aztán rögtönöztem. Felmértem a lehetőségeket, és bevásároltam. Amit nem kaptam, ahelyett vettem mást. Természetesen, így borult az előre elgondolt terv, de nem estem kétségbe. Azt tudtam, hogy a comb mellé párolt káposztát fogok készíteni. Azt is tudtam, hogy mazsolával, és a kevés megmaradt kandírozott eperrel fogom csinálni. Bár gyönyörű volt a lila káposzta, mégsem azt választottam. Ha abból készítem, elbújtak volna benne a mazsola, és az aszalt eper darabok. Pedig szerettem volna, ha színes egy kicsit. Még színesebb lett, mert lila hagymát tettem bele, a sima vöröshagyma helyett. Így aztán nem csak finom, hanem látványos is lett az étel.
Most jöjjön a recept, mert tudom, sokan várjátok. Először a kacsacomb:

Hozzávalók:
2 db kacsacomb,
só, frissen őrölt bors.

A kacsacombokat előző este besóztam, borsoztam, kevés olíva olajjal bedörzsöltem, és éjszakára a hűtőbe tettem.
A combokat forró serpenyőben a bőrös felével elkezdtem sütni. Kevés száraz bort öntöttem alá. 3 perc után megfordítottam, és fedő alatt sütöttem tovább újabb öt percig. Kevés mustárt dörzsöltem rá, majd előmelegített sütőben fólia alatt sütöttem 20 percig. A bőrös fele került felülre, és kevés víz alá. A végén a fóliát levéve, kicsit megpirítottam a tetejét felső sütéssel. Szép ropogósra sült a bőre.

Mazsolás párolt káposzta eperborral, kandírozott eperdarabokkal:

1 kis fej káposzta,
3 fej lila hagyma,
2 gerezd fokhagyma,
1 marék mazsola,
kevés kandírozott eper, vagy más aszalt gyümölcs,
2 kanál almaecet,
1 kiskanál méz
1 dl eperbor (más bor is használható hozzá)
kevés őrölt kömény, és őrölt bors,
só

A káposztát vékonyra szeleteltem. (lehet gyalult káposztát is használni) Megsóztam, állni hagytam, míg a többi hozzávalót előkészítettem, és a combokat elősütöttem.
A káposztát kevés olajon elkezdem párolni, majd 1 dl borral felöntöttem. Megborsoztam, őrölt köményt adtam hozzá, és almaecetet érzés szerint. Fedő alatt pároltam, és mikor összeesett kicsit, megkóstoltam. Mivel a káposztát besóztam, nem kellett hozzá semmi. Hozzáadtam a mazsolát, és a kandírozott epret, a mézet, majd ismét lefedtem. Mikor majdnem elkészült,  belekerült a félkarikára vágott lila hagyma is, aminek mindössze 3 perc kellett a párolásához. Pikáns, finom, harmonikus köret lett a kacsacombhoz.

Mivel nem csak a combot, hanem a kacsamellet is megsütöttem, energiatakarékossági okokból a sütőbe ugyanabban a tálban tettem be a combbal együtt. Így aztán rögtön az is eldőlt, hogy nem rozé kacsamellet fogok csinálni, hanem azt is átsütöm rendesen. A mellérendelt köret viszont hihetetlenül jól sikerült. Magam sem vártam, hogy ilyen jól fog esni a kész mű. Nem is tudom mihez hasonlítani. Minden ízt képviselt, mert volt benne édes, sós, savanykás, csípős is. Tudom, jobban járok, ha máris leírom, hogyan csináltam.

A 2 db kacsamellet a bőrös felén beirdaltam, megsóztam, a húsos oldalán megborsoztam, frissen őrölt durva borssal.
Éjszakára ment a hűtőbe.
A bőrös felén kezdtem sütni, majd 3 perc múlva megfordítva a húsos felét is sütöttem 5 percig fedő alatt. A melleket sütőtálba rakva, kevés vizet alá öntve fólia alatt előmelegített sütőben a bőrös felével felül, 20 percig sütöttem. A sütés végén a fóliát levéve, hagytam kicsit a bőrét pirulni.

A mustáros, csilis, eperboros mandarinmártás hozzávalói:
5 db mandarin, gerezdjeire szedve,
2 nagy gerezd fokhagyma,
1 kanál balzsamecet,
1/2 dl eperbor,
kevés frissen őrölt csili,
1 kanál mustár.

A serpenyőben maradt kacsazsíron a fokhagymát kicsit megdinszteltem, majd felöntöttem eperborral, és 1 kanál balzsamecettel. Nagyon rövid párolás után hozzáadtam a gerezdekre bontott mandarint. Mikor a mandaringerezdek kicsit megduzzadtak, őröltem rá kevés csilit, és a mustárral együtt összeforraltam. Az egész művelet nem tartott tovább 3 percnél.

Az ezalatt pihentetett kacsamelleket felszeleteltem, és a párolt, mustáros mandarinmártással tálaltam.

Ha meggondolom, hihetetlenül finom ételt sikerült varázsolni, nagyon rövid idő alatt. Az egész  munka, az előkészítéssel és mindennel együtt egy óránál kevesebb időt vett igénybe. Nem mondom, hogy mindent úgy csináltam, mint azt előre gondoltam, de szeretem az efféle agytornát. Mikor megkóstoltam a mandarinmártást, akkor jöttem rá, hogy hiányzik belőle valami az ízharmóniához. Akkor került bele a mustár. Nem döntöttem rosszul! Az utóbbi idők, egyik legkülönlegesebb, legfinomabb mártását sikerült összehozni. Igazi különlegesség, és biztos, el fogom készíteni még. Ha nem is ezen a módon, hanem hasonlóan. Nagyon fontosnak tartom ugyanis azt, hogy mihez mit csinálok. A ropogós, de belül omlós kacsamell mellé nagyon illett ez a pikáns, édes, savanyú, csípős gyümölcsös íz. Ugyanúgy mint a kacsacomb mellé, a hasonlóan ízletes párolt káposzta. Megint finomakat ettünk!
Ja! Végül úgy döntöttem, hogy a párolt káposzta receptjét küldöm el ismerősömnek, és rá bízom, a kacsát hogyan készíti el mellé. A mandarinmártást viszont elrakom ínségesebb időkre. Hátha egyszer nekem is zsebembe kell nyúlni, egy már bevált, jó receptért. Az viszont biztos, hogy akkor már nem így fog készülni.

Update: Mit jóval később kiderült, mégis kacsamellet csinált a team receptem alapján, de rozé módra, tehát nem teljesen átsütve. Állítólag nagyon jól sikerült. Nem lehettem ott, hiszen Dániában készítették el az ételt, de lélekben velük voltam, szurkoltam. Amint az kiderült, eredménnyel.

Mustáros, borsos szűzpecsenye.

Akik szorgosan követik bejegyzéseimet látják, ma sem vagyok tétlen. Minden, karácsonyra készített ételemet receptesítem, és hamarosan jönnek Párom sütijei, és töltött káposztája is. Most viszont következzen egy egyszerű, de nagyon finom sült. 

A szűzpecsenye az a része a disznónak, ami különleges csemege. Teljesen zsírtalan, és könnyű elkészíteni. Sógornőm jóvoltából jutottunk hozzá, de engem ért a megtiszteltetés, hogy elkészítem. Köszönöm!
Mivel igen sokfélét készítettünk karácsonyra, olyat akartam csinálni, ami a főkaják után, akár hidegen is fogyasztható. Azok kedvéért, akik nem gyakorlottak a konyha rejtelmeiben ajánlom, hogy tervezzétek meg előre a menüt.

A karácsony jó alkalom arra, hogy sokfajta étel kerüljön az asztalra. Nálunk orjalevessel indult az ebéd, melyet a töltött káposzta, a sült hurka-kolbász követett. Idén a halászlé kimaradt a karácsonyi menüből, de nem haltunk éhen így sem. A szűzpecsenye nem olcsó mulatság, de nem is arra való, hogy önmagában lakjunk jól vele. Mivel kétféle tejfölös, hamis majonézes salátát készítettem, ezt amolyan nasinak szántam, üresjáratban.

Amikor a család hosszú idő után ismét együtt van egy ünnepen, mindig vannak megbeszélnivalók. Ilyenkor kerülnek elő a sütik, valamint a hidegételek. Mikor megkaptam felhasználásra a szűzpecsenyét, rögtön tudtam, mit fogok kezdeni vele. Nagyon fűszeresre terveztem, ami mellé harmonizálni fog a majonézes jellegű saláta. Akár a Francia, akár a kapros, lilahagymás krumpli.
Gondolom már várjátok, hogy rátérjek a lényegre, így jöjjenek a dőlt betűk.

Hozzávalók:
Sertés szűzpecsenye,
kevés só,
frissen őrölt bors ízlés szerint,
mustár,
étolaj.

A sertésszűzt megsózom, jó erősen megborsozom, (ezt mindenki saját ízlésének megfelelően csinálja) megkenem mustárral, majd étolajjal megöntve, egy napig hűtőben érlelem. 
Kevés vizet öntve alá, végig fólia alatt sütöm 180 fokon, két óráig. 
Szeletelni csak hidegen érdemes, mert a még meleg hús széteshet!
A sütőtálban maradt léből, száraz fehér, vagy rozé borral, tejszínnel, kevés citromlével, kitűnő mártást készíthetünk a sült mellé.

Az eredmény, falatnyi érmék, pikánsan fűszerezve. Bármilyen salátával, de elsősorban majonézes, vagy ahogy én szeretem, hamis majonézzel készített krumplisalátával nagyon finom. Én karácsonyra csináltam, de bármilyen alkalomra kitűnő. Ezt garantálom!

Citromos, borsos halfilé.

Bevallom, egyre többször kell az akciós termékekre szemet vetnem, mert a pénz nagy úr. Mivel megkaptam nyereményemet, ami egy 5000Ft-os Tesco utalvány formájában érkezett beküldött receptjeimért, adott volt a bevásárlás helyszíne, és a keret is. Már az elején megfogadtam, ha nyerek, annak ellenértékét újabb ételek kitalálására, elkészítésére fordítom. 

Már régóta piszkálta agytekervényeimet a többször beakciózott tengeri halfilé, ami nagyon olcsónak tűnt. Gondoltam, hogy nem lazac minőséget fogok kapni 700Ft-ért, de mégis kíváncsi voltam. Apró csalódással kezdődött a próba. A kiolvasztás után kb. 60 - 40% volt a hal, és az víz aránya. A halban viszont sem gerinc, sem szálka nem volt, és a bőrtől is meg volt tisztítva. Ebben az esetben, még mindig jónak mondható az arány.

Ahhoz viszont, hogy magáról a minőségről valóban bizonyságot nyerjek, valamit csinálnom kellett a kiolvasztott halfiléből. Akik ismernek tudják, sosem fogok hozzá felkészületlenül egy étel elkészítésének. Nem bújok szakácskönyveket, nem kíváncsiskodok a neten, hanem saját megérzéseimre hagyatkozva tervezek, és elkészítem azt, amit fejben megfőztem-sütöttem. Most is így történt, mert jó előre kigondoltam, hogyan készítem el a halacskákat. Nejemnek is imponálni akartam, így biztonsági megoldást választottam. 

A kiolvasztás után, ami két óra volt, (még mikrós rásegítéssel is) sóztam, citrom levével beitattam, és hosszabb ideig állni hagytam. Leitattam a nedvességet, majd borsot őröltem rá. 
Forró olajba néhány fokhagymagerezd mellett, mindkét oldalán 3-3 percig sütöttem a halszeleteket, közben 1 dl száraz rozé bort öntöttem a serpenyőbe, majd mikor megsültek papírtörlőre szedtem, és leitattam a zsiradékot.

Mikor minden szelet megsült, a serpenyőben maradt lére 1 kanál mustárt, és 2 kanál tejfölt, kevés citromlevet öntve, összeforraltam. (elkészíthető a mártás főzőtejszínnel is)
A közben elkészült vajas krumplipürével, és zöld salátával tálaltam, bőséges mártással.

Ezekből készítettem:
1 kg. tengeri halfilé (fagyasztott)
1 db citrom leve,
kevés só,
frissen őrölt bors ízlés szerint,
1 kanál mustár,
2 kanál tejföl, vagy főzőtejszín,
néhány gerezd fokhagyma,
1 dl száraz rozé bor.

Le kéne vonni valami konklúziót. Biztos voltam a sikerben, így bátran vállaltam a fagyasztott halfilé elkészítését. A sütés során nem esett szét, szép, könnyen tálalható, és nem utolsó sorban finom lett. Bár a kiolvasztás során rengeteg felesleges víz keletkezett, tartalmas, elegendő adag maradt a zacskóból. Öt egész halszeletet tartalmazott, ami akár ezen a módon, akár rántva biztos siker egy gyors ebéd, vagy vacsora elkészítésére. Kalkuláljátok bele a kiolvasztással töltött időt is, mert az lényegesen hosszabb volt, mint maga az elkészítés!

Eperboros túrókrém.... körözött, megint másképpen

Már nem mertem körözöttnek bemutatni kitalációmat, pedig lényegében az. Fűszeres túrókrém, de nincs benne tejföl. Néhány hónapja, mikor észrevettem, hogy a hűtőből szőrén - szálán eltűnt a tejföl, amit félretettem a készülő körözötthöz, azzal dolgoztam, ami éppen volt itthon. Nem kellett a szomszédba mennem furfangért, de tejfölért sem, mert lökött agyam legrejtettebb zugában megéreztem az új, fehérboros körözött ízét. Akkor várakozáson felül teljesített, így mikor kaptam két palack eperbort, az Epermester Pincészet választékából, tudtam, hogy ki fogom próbálni a túróval. Az édes (Eperméz) nem illett hozzá, de a száraz (Epervér) igen. A túró, és az eperbor kombinációja nagyon bejött az előző próbálkozásomnál is, mert Párom névnapjára isteni eperboros túrótortát  készítettem, kandírozott eperrel. Ha valamilyen új alapanyag kerül kezeim közé, rögtön agyalni kezdek. Ezért szeretem az olyan kihívásokat, amikor megadnak néhány hozzávalót, és azokból kell valamilyen kaját csinálni. Apró önfényezés következik: nyáron a Receptrangadó játékában nyertem így, ezzel a recepttel. Most is ez volt a helyzet. Készíteni kell valamit, amibe illik az alapanyag, (ebben az esetben az eperbor) és olyat kell csinálni, amit szeretek, szeretünk. A körözött pedig kitűnő a kísérletezésre. Bevallom, ritkán sikerül valamit elrontanom. Valahogy úgy alakult, hogy néhány éve, súlyos betegségem után felfedeztem, hogy gondolatban is tudok főzni. Megérzem, az általam kitalált ételek ízét. Paranormálisnak tűnik a dolog, és nem is bocsátkozok tudománytalan fejtegetésekbe, de ez a lényeg. A sors ugyan kicsit elbánt velem, de adott egy ajándékot is kárpótlásként. Előtte sem főztem rosszul, de ettől kezdve elköteleztem magam a gasztronómia mellett.
Most megint rájöttem, sokaknak agyára megy a tőlem megszokott hosszú bevezető, de én már csak ilyen vagyok. Sokan szeretik stílusomat, akik nem kedvelik, azoknak létrehoztam, Csak a Recept oldalamat. Ott valóban, csak azt látjátok. Mivel már én is soknak tartom az előjátékot, jöjjenek a dőlt betűk! (a hozzávalók, és az elkészítés módja)

500 g. túró,
1 nagy fej lila hagyma,
1 kis csokor snidling,
néhány levél petrezselyem zöld,
2 ek. házi készítésű ajvár,
1 dl. száraz eperbor,
kevés só, és őrölt bors, (ételízesítővel is készíthető)

A túrót villával összetörjük, majd hozzáadjuk a snidlinget, petrezselyem zöldet, az ajvárt. A nagyon apróra vágott (esetleg reszelt) lila hagymát is hozzákeverjük. Kicsit sózzuk, borsozzuk, beleöntjük az eperbort, és jól összedolgozzuk. Néhány órát állni hagyjuk, és ha szükséges kicsit utánafűszerezzük.

Ennyi. A körözöttet sosem nagy mennyiségben készítem, hiszen nem vendéglátás céljára lesz felhasználva. Ezek a kis mennyiségek, saját magam, és szűkebb családom reggelijét, és egyéb nassolási tevékenységének kielégítését szolgálják. Mivel hűtőben több napig eláll, ez idő alatt biztosítja a különleges élményt, amit egy túrókrém adhat reggelire, uzsonnára, vacsorára, vagy bármikor, amikor jól esik. Pirítós, fehér, barna kenyéren, kiflin, bagetten.