Zöldséges csirke curry.

Szeretem a keleties ízesítésű ételeket, és mivel ezeket az alapanyagokat találtam itthon, összedobtam egy gyors, currys csirkét. Íze különleges a curry fűszerkeverék miatt, inkább indiai jellegű, bár a végén hozzáfűzött mellékletből kiderül, hogy a fűszerkeverék, Angliában érte el pályájának csúcspontját. 
India sokáig Angol gyarmat volt, így az onnan származó fűszerek kedveltek lettek az óhazában is. A munkafolyamat tervezett összehangolása miatt, 30 perc körül végeztem az előkészítéstől, az étel tálalásáig. Gyors, finom kaját dobtam össze rövid idő alatt. 

Ezekből készült: 

30 dkg. széles metélt tészta, 

2 db. csirkecomb, 

1 db. sárgarépa, 

1 db. színes paprika, 

3 db. kisebb paradicsom, 

1 db. lilahagyma, 

2 szál újhagyma,

2 gerezd fokhagyma, 

fél marék zöldbab, és ugyanannyi zöldborsó, 

10 dkg. csiperke gomba, 

kevés gyömbér, 

1 kk. őrölt koriander, 

1 kk. curry por, vagy paszta, 

só, őrölt bors,

kevés olaj.

A csirkecombokat sós vízben feltesszük főzni. A  sárgarépát megtisztítjuk, csíkokra vágjuk. A hagymával ugyanezt tesszük. A fokhagymát szétnyomjuk, felaprítjuk. A gombát felszeleteljük, a paradicsomokat negyedbe vágjuk. A közben megfőtt csirkecombokat kicsontozzuk, csíkokra vágjuk.

Kevés olajon megpirítjuk a hagymát, a fokhagymát, és a felcsíkozott répát. Hozzáadjuk a megfőtt, csíkokra vágott csirkecombokat is. Megsózzuk, majd kevés csirke alaplét öntünk rá a comb főzővizéből. 

Lobogó sós vízben feltesszük főni a tésztát.

Őrölt koriander maggal, és curry porral ízesítjük,  valamint gyömbért reszelünk rá. Rövid idő után hozzátesszük a negyedelt paradicsomokat, a csíkokra vágott paprikát, a zöldbabot. A zöldborsót, és a szeletelt gombát is hozzáadjuk. A durvára vágott újhagyma is hozzákerül, és frissen borsot őrlünk rá.

A közben megfőtt, leszűrt tésztára halmozzuk. A tésztát nem kell átöblíteni!

A curry keverékhez illik a csili is, és bár én kivételesen nem tettem bele, ajánlom azt is hozzá. Akár így, akár úgy, kitűnő tésztás egytál a végeredmény. És nem utolsó szempont, hogy gyors, és nem is drága.

"A curry az angolok révén vált általános kifejezéssé, amit mindenféle indiai étel fűszerezéseként értelmeztek.

A nálunk erős, jellegzetes fűszerkeverékként ismert curry Indiában valójában nem létezik. Ma már azonban a curry szó leginkább bizonyos őrölt fűszerek keverékét jelöli. Ezt a keveréket a gyarmatokról hazatelepülő angolok fejlesztették ki, hogy egyfajta tipikus indiai ízt utánozhassanak szárított fűszerek segítségével.

A fűszerkeverék összetétele erősen változó lehet; karilevelet nagyon ritkán tartalmaz. Legfőbb alkotóelemei: római kömény, kurkuma, lepkeszegmag, csilipaprika.

Az indiaiak körülbelül 25-30 fűszerből produkálják a különböző karis-aromákat, egy-egy ételbe általában hat-nyolcféle fűszert tesznek. A fűszereket frissen, közvetlen a fogyasztás előtt őrlik és a megadott mennyiségben adagolják az ételekbe.

A különféle fűszerkeverékeket maszalának nevezik, az illatos, aromás fűszerkeveréket pedig garam maszalának hívják, amit a már majdnem kész ételekbe tesznek"  (forrás: wikipédia)

Zöldséges csirkesaláta teriyaki szósszal.

Imádom a salátákat, legyenek azok bármilyenek. A minap tortillát csináltam, (amiről természetesen később írni fogok) és a maradékokból csináltam magamnak egy gyors csirkés zöldségsalátát. Azokból, amik egyébként is elő voltak készítve, így idő nem sok ment rá, mert csak annyival több zöldséget dolgoztam fel, amennyi a salátához kellett. Egyébként is pörgök, mert a receptjeimért, írásaimért kapott legális, de nagyon szerény "fizetésemet" kaja alapanyagokra vertem el, és ilyenkor transzban vagyok! A lehetőségek szerint minél több olyan ételt kívánok elkészíteni ilyenkor, amiket már régen kigondoltam, elterveztem. Nálam ez nem abból áll, hogy nekiállok recepteket kukkolni, hanem amikor eszembe jut valami, leírom. Én sem vagyok már a régi, bár szerencsére a totális elhülyülésnek kevés jele mutatkozik még rajtam. Egyenlőre! Azért fő a biztonság, és jegyzetelek szorgalmasan. Aztán átnézve jegyzeteimet felmérem, mire lesz elég a mini mani, és cetlivel a kezemben megyek vásárolni. Ki is röhögtek a boltban, mert azt hitték az asszony küldött el, és csak így vagyok képest megvenni a szükséges cuccot. Ráadásul tényleg csak kaja alapanyagok voltak a kocsiban, így minden okuk megvolt, hogy végigmérjenek lekezelően. De bevásároltam. Úgy, hogy pont annyit sikerült elvernem, amennyi pénzem éppen volt, és mindent sikerült vennem, amit felírtam. De kezdjünk neki a salátának! 
Csirkecombot használtam, mert jobban szeretem mint a szárazabb mellehúsát. Ráadásul, ez sokkal olcsóbb is. Megfőztem, így kaptam egy csekély mennyiségű alaplevet, ami szintén kellett elképzeléseimhez. Rövid idő múlva már kóstolhattam is új salátámat, és mind melegen, mind később hidegen is nagyon jól esett!

Ezekből csináltam:

1 db. vöröshagyma,
3 gerezd fokhagyma,
2 db. sárgarépa,
1 marék fagyasztott zöldbab,
2 db. paprika,
3 db. csirkecomb, 
kevés teriyaki szósz, 
kevés rizsecet,
só,
kevés csili pehely,
1 szál újhagyma. 


A csirkecombokat sós vízben megfőztem, majd kicsontoztam, és csíkokra vágtam a húsát.

A vöröshagymát is hosszában felcsíkoztam, a fokhagymát  szétnyomtam. A sárgarépát, és a zöldpaprikát zsülienre vágtam, majd kevés olajon megdinszteltem a hagymát, a fokhagymát, a sárgarépát, később a paprikát, a csíkozott csirkehúst is hozzáadtam. Egy merőkanálnyi alaplét öntöttem hozzá, valamint a kanálnyi teriyaki szószt, és kevés rizsecetet. Enyhén sóztam, és csilipehellyel ízesítettem. Tálaláskor megszórtam, kevés karikára vágott újhagymával.

Kitűnő, ázsiai ízesítésű saláta lett belőle, amit melegen is megkóstoltam, de másnap hidegen ettem igazán jóízűt belőle. 
Jól is laktam vele. Mindössze egy szelet pirítóssal elég volt vacsorára. 

Csirkemell falatok, fúziós Thai zöldségkörettel.

Nem én csináltam, hanem az első feleségem, aki 33 éve betölti ezt a tisztséget. Konzultáció viszont volt. Már a bevásárlásnak is története volt. Megláttam a Lidl akciós újságban, hogy lehet burgundi csigát kapni. Ráizgultam! Nem volt. Kacsacomb is volt az online újságban, de az sem volt. Lelombozódtam! Párom vigasztalt, hogy félretette a csirkemellet, a csirkepaprikásból, és válasszam meg az elkészítés módját. Volt háromféle fagyasztott zöldségkeverék. Én a Thai mellett döntöttem, amire szemrebbenés nélkül nejem is rábólintott. Természetesen, megnéztem az apróbetűs részt. Ezt ajánlom mindenkinek!

Így megtudtam mit tartalmaz a zacsek, és már gondolkozhattam rajta, mit teszek hozzá saját otthoni készletemből, ami igen bőséges. Volt Thai fűszerkeverék, és többféle szószom. Szójaszósz, halszósz, ami minden ázsiai étel elengedhetetlen kelléke. Én ebben  élem ki magam. Imádom keverni az ízeket, és az ázsiai konyha kifejezetten erre épül. A négy fő íz harmóniájára. De a fúziós konyha nagy híve is vagyok. Nem szentségtörés egy ázsiai étel mellé nem a hagyományos rizs, vagy rizstészta köretet adni. Nézzetek csak szét, a legközelebbi kínai gyorskajáldában! Ott van a sült krumpli is. Thai csirkemell zöldségekkel, sült krumplival rendel! Nejem meg kedvembe járt. Kívánságom szerint elkészült az étel, tökéletesen. Igaz, halszószt én tettem saját adagomra, sőt nejem megkért, azonnal tegyem vissza kupakot a szószos üvegre, mert nem csípte az átható illatát. (a halszósz már csak ilyen) 
Mindjárt megtudjátok, hogyan készült, és a hozzávalók mennyiségét is. 

Hozzávalók:
1 csirke melle kicsontozva,
1 fej hagyma,
1 csomag Thai zöldségkeverék, Összetétele az alábbi képen látható,

kevés só, frissen őrölt bors,
Thai fűszerkeverék.

A kicsontozott csirkemellet apróra daraboltuk, kevés olajon fehéredésig pirítottuk, sóztuk, borsoztuk, kevés karikára vágott hagymát, majd a Thai zöldségkeveréket is a serpenyőbe tettük. Összepároltuk, és kész is volt a finom étel.

Pofonegyszerű volt, és nagyon gyorsan elkészült. A mellehusi pillanatok alatt kész, és még privát kívánságom is teljesült. Én karikára szelt sült krumplival  ettem. Pedig akár köret sem kellett volna mellé.

Csípős - savanyú leves, csirkemell csíkokkal

Azt szeretem igazán, amikor többféle ételt készítek, és már az előkészítés is tervezést igényel. Van, amikor ugyanazok az alapanyagok kerülnek többféle ételbe, de más a feldolgozás módja. Egyikhez karikára, másikhoz hasábra, esetleg zsülienre kell vágni pl. a répát. Ugyanez természetesen más alapanyagokra is vonatkozik.
Ha kínaira van kedve a családnak, az mindig az én reszortom. És általában, sosem állok meg egyfélénél. A kínai étkezés egyik jellemzője, hogy legalább annyiféle ételt raknak az asztalra, ahány fő kajál, plusz még egyet. Ez a köreteken kívül értendő természetesen. A leves például náluk, nem feltétlenül az első fogás.
A kínai levesről, majd mindenkinek a csípős-savanyú ugrik be elsőre.

Előző írásomban egy másik kínai jellegű étel - az édes-savanyú csirkemáj - kapcsán a kínai konyha uniformizálódásáról értekeztem hosszabban, és valóban így van. Az igazi kínai ételek nagyon szűk választékát találhatjuk meg a kínai gyorsétkezdékben, és erről részben mi tehetünk. A kínai alkalmazkodik hozzánk. Azt főz nekünk, ami a legjobban ízlik. Néha nem is azt, hanem amit mi választunk az étel neve alapján. Az illatos, omlós csirkének már a neve is sejtelmes, és szinte kínálja magát.

A csípős-savanyú levessel is ez a helyzet, bár sokakat láttam már csalódni, legyinteni az ebéd után. Tény, hogy egészen más az ízvilága, mint a miénk. Már előző írásomban is kifejtettem, szerintem, minden hozzánk betelepült kínaiból lehet szakács. Vannak köztük igen tehetséges, valóban mesterien főző szakácsok, de a többség (szerintem!!!) semmilyen ez irányú végzettséggel nem rendelkezik. Az itt lévő kínaiak 90%-a el akar adni nekünk valamit, 10%-a pedig főz. Van, amikor egész jól. Van viszont, mikor nem!
Én több mint 30 éve ettem először kínai kaját, és igazán finomat. Így aztán, nem ment el egy életre a kedvem tőle. Volt egy időszak, mikor sűrűn ebédeltem kínai étteremben, ahol látványosságnak számítottam, hiszen a népes közönségből, csak páran használtunk evőpálcikát. Volt, amikor csak én. Főleg a gyerekeknek nagyon tetszett, nekem pedig kevésbé, hogy mutogattak rám.
Ezért sokszor megmaradtam, csak a levesnél. A levesből pedig nem volt választék. Csak a csípős-savanyú. Ez volt az első kínai kaja amit főztem, bár teljesen a magam feje után mentem. Nem akarok nagyképűnek tűnni, de szerintem elsőre jobban eltaláltam, mint a "kicsi kínai" aki naponta főzött ránk. A leves alkotórészeiből, ízéből, rögtön rájöttem, hogyan, miből készül. Nagyon különbözik a saját levesem, a gyorskajáldában felszolgáltaktól! Nincs benne annyi keményítő, és lényegesen több benne a hasznos anyag. Magam, és családom ízlése szerint. 
Írtam már receptet korábbi levesemről, de mivel most egész másként csináltam, nem azt frissítettem, hanem újat írtam.
Ideje rátérni a hasznos információkra, így itt a lényeg:
8 literes fazekat használtam, így a mennyiségeket ez alapján kalkuláljátok magatoknak!

Hozzávalók:
1 csontos csirkemell,
3 kis fej hagyma, csíkozva,
4 sárgarépa, (vékony, hosszú) karikázva,
1/4 káposzta, vagy kínai kel, (a zsengébb része csíkozva)
1 db. lecsópaprika felcsíkozva,
1 üveg (350 g.) mungóbab csíra,
5 csiperkegomba tönkje felcsíkozva, (mehet hozzá szeletelt csiperke, vagy más gomba is. Eredetileg fafül gombával készül)
1 hüvelykujjnyi friss gyömbér apróra vágva,
4 db. kisebb csilipaprika, (tehető hozzá hegyes, csípős zöldpaprika is)
1/2 póréhagyma
4 tojás,
3 kanál szójaszósz,
1 kanál almaecet (ha van rizsecet)

A csirkemellet, annyi sós vízben, hogy éppen ellepje, feltettem főni. Mikor szükség volt rá, a habját leszedtem. Közben felaprítottam a többi hozzávalót. A répákat karikára, a hagymát, a paprikát, és a káposztát csíkokra, a gombáknak csak a tönkjeit karikáztam bele, de lehet szeleteket is beletenni. A friss gyömbért nagyon apróra daraboltam.
A közben megfőtt csirkemellet kiemeltem, és hűlni hagytam. A főzővízbe beletettem a feldarabolt hagymát, és a többi hozzávalót a paprikacsíkok kivételével. Kínai ötfűszer keverék, és 4 kisebb csili is került a fazékba. A csípősséget, mindenki saját ízlése alapján, kóstolással határozza meg!  1 kanálnyi almaecet is került hozzá. (ha van rizsecet, az még jobb) 1 üveg (350 g.) mungóbab csíra, valamint karikázott póréhagyma is a fazékba került.

Szójaszószt is adtam hozzá 2 kanálnyit. Eredeti tervemben üvegtészta is szerepelt, de mivel így is elég tartalmasnak találtam a levest, azt nem adtam hozzá. A paprikacsíkokat is beletettem, majd 4 db.  tojást lazán felvertem, és keverés mellett belecsorgattam a levesbe. 3 kanál keményítőt meleg vízzel csomómentesre kevertem, majd enyhén besűrítettem vele a levest.

Mint az eddigiekből kitűnik, egy alkotórész kivételével minden, szinte szokványos. A mungóbab csírát akciósan vettem legutóbb, és tudtam, hogy a legközelebbi leveshez fogom felhasználni. Nem tettem hozzá viszont bambuszrügyet, sem fafül gombát, mert alkalmazkodtam a körülményekhez. Előző receptemhez érkezett kérdést is egyszerűen kezeltem. Ha valaki allergiás a szójaszószra, ne tegyen bele. A kínai szakácsok is szabadon kezelik ezeket a dolgokat. Lehet viszont, hogy én még szabadabban. A cél szentesíti az eszközt! Márpedig az én célom, minden esetben az, hogy finomat főzzek. Ennek a nemes célnak az érdekében, az eszközöket pedig nem válogatom meg.

Édes - savanyú csirkemáj, kínai cipőárus módjára.

Pillanatnyi ötlettől vezérelve, már kedden eldőlt, hogy hétvégén "kínai" lesz. Kedvenc zöldségesemnél vásároltunk, ahol most is jól felpakoltunk 2000 Ft.-ból. Nem akarok senkit bosszantani, de nagyon sokat. Már akkor tudtam, a hétvégén "kínait" csinálok. És mivel a kínai kajáknak oly széles skálája van, volt időm felmérni az igényeket.

Nejem rákattant, a csípős-savanyú levesre, és az édes-savanyú májra. Mivel szeretek kedvében járni, kívánsága teljesült. Természetesen, nem azon a módon csinálom, mint azt az egyes kínai gyorskajáldákban fogyaszthatjuk, hanem családom, és saját ízlésem szerint átalakítva. Megjegyzem, amit mi kínaiként eszünk, az sem a hagyományos kínai, mert nálunk bárki lehet kínai szakács, amit magam is számtalanszor tapasztaltam. Aki tegnap még cipőt árult a piacon, ma az étterem konyhájában főzi nekem az ebédet. Nem ragozom tovább, de a hazánkban, szakácsként dolgozó kínai vendégmunkások nagy többsége, semmilyen erre jogosító végzettséggel, soha nem rendelkezett.

A Magyarországi kínai kifőzdékben, - mint szerte a világban - vannak bizonyos sablonok. A kínai hihetetlenül tud alkalmazkodni. Felméri az igényeket, és ha kell, holnap sült krumplival tálalja a szecsuánit. Vagy pacalt főz, ha arra van igény. Az autentikus kínai ételekkel szinte egyáltalán nem találkozunk. Az én meglátásom szerint (!) kínai éttermekben, többnyire háromféle ízvilágot képviselő kajákat eszünk. A szecsuánit (mert a Magyar virtus ugye szereti a csípőset) az édes-savanyút, ami már egy pikánsabb ételt feltételez, és a pirított húsos, zöldséges ételeket. A kínai konyha (Kínát kivéve) uniformizálódott. Kína, számunkra elképzelhetetlenül nagy ország, rendkívül sokszínű gasztronómiával. Épp ezért érthetetlen számomra, hogy egy ekkora ország ételválasztékát, csak az erős-savanyú leves, a szecsuáni sertés, az illatos-omlós csirke, vagy a pekingi kacsa képviselje. (ez utóbbi valóban a legautentikusabb kínai ételek közé tartozik) A nagyobb kínai éttermekben külön főznek a személyzet számára, és általában jóval hagyományosabb ételeket, mint amit a vendégek kapnak. Jobb esetben a vendégek is rendelhetnek ezekből!
Ez az én legnagyobb problémám!

Igazából, sok-sok évvel ezelőtt kóstoltam Düsseldorfban olyan kínai ételt, ami azóta is bennem él. Régen volt, már az ízére is halványan emlékszem, és már az alapanyagokra sem, amiket használtak hozzá. Csak arra, hogy nagyon jó volt! Most, más lenne a helyzet! Biztos az lenne az első, hogy elemezném, rákérdeznék a készítés módjára. Az viszont több mint 30 éve volt. Arra emlékszem, hogy hárman háromfélét rendeltünk, azzal a sanda célzattal, hogy mindannyian megkóstoljuk a másikét is. Az uniformizálódás már akkor is jellemző volt, de talán nem annyira mint most. És ha már az egységes ízeknél tartunk, ideje rátérni saját, jelentősen uniform kínai kajámra, az édes-savanyú csirkemájra. Nem hiszem, hogy sok kínai étterem kínálatában szerepel, de ha kéred, holnapra már az étlapon lesz. Nejem ízvilágával talán ez találkozik legjobban. Azon a bizonyos 30 évvel ezelőtti ebéden, ha jól emlékszem, ananászos csirkét rendelt, és nagyon ízlett neki. Én is készítettem már hasonlót, de a kínai ételek jellemzője, hogy sosem lehet őket kétszer ugyanúgy elkészíteni. Én sem úgy csináltam, mint legutóbb, de ideje elárulnom végre, hogyan!

A csirkemájat forró olajon, wokban elősütöttem. Minden fűszerezés nélkül, addig sütöttem, míg levet engedett, és a lé, már nem volt rózsaszín. A lét külön öntöttem, (később felhasználtam) a májat hagytam kihűlni. A wokban olajat hevítettem, majd a kockákra vágott hagymát karamellizáltam  meg először, kevés xilit hozzáadásával. (cukor, szorbit is használható hozzá)

Hozzáadtam a szétnyomott fokhagymát, majd a meghámozott, darabolt paradicsomot. Hozzákerült a hasábokra darabolt sárgarépa, majd a darabolt káposzta is. A máj félretett levét is hozzáadtam, majd ételízesítőt szórtam rá. (a távol-keleti ételek jellegzetes ízvilága részben a nátrium-glutamátnak köszönhető, ami az ételízesítők alapja. Ezt az ún. umami ízt, a sós, édes, savanyú, keserű mellett, ötödik ízként tartják számon. A természetben is előfordul, de manapság szintetikus változatát használjuk. A nátrium-glutamát színtelen, íztelen, viszont stimuláló hatása miatt étvágyat gerjeszt, és és jóllakottság érzését kelti.) A gombaszeletek, és a kockázott paprika hozzáadása után kínai ötfűszer keverékkel szórtam meg, szójaszószt öntöttem hozzá, majd a darabolt gyömbért is hozzáadtam.

Belekerült a közben kisebb darabokra vágott máj is. Az édességét máskor a főzős ebben a fázisában baracklekvárral, most már az elején kevés xilittel állítottam be. 4 evőkanál keményítőt meleg vízzel jól elkeverve hozzáadtam a már kész ételhez, elkevertem, és lekapcsoltam a gázt alatta.  Fedő alatt, hagytam, hogy kicsit besűrűsödjön. (én nem használok annyi keményítőt, mint egyes kínai éttermekben, mert nem szeretem, ha ragacsosak az ételek) 
Már kicsivel előbb spagettit tettem fel főni sós, forró vízben, és mikor majdnem megfőtt leszűrtem. A közben kiürített wokban olajat forrósítottam, majd a spagettit beletéve, enyhén megpirítottam. Szójaszószt is tettem hozzá az íze, és a színe miatt.

Itt az újabb kérdőjel! Hogy kerül az Olasz spagetti a kínai konyhába? Úgy, hogy óccó. A kínai tészták, amik többnyire rizslisztből készülnek, lényegesen drágábbak mint Olasz rokonaik. Pedig finomak. Tapasztalatom, hogy a wokban készített ételekhez kitűnően illenek. Elég a kicsit bővebb lére engedett kajához, a végén öt percre hozzáadni a tésztát.  Felszívja a fűszeres szaftot, és már kész is az egytálétel. Most viszont elfogyott a rizstésztám itthon, így maradt az eredeti China style spagetti.

Gondolom, hiányoljátok a hozzávalókat is, és joggal. Bevallom, másodszor olvastam vissza amit eddig írtam, és akkor tűnt fel, hogy ez hiányzik. 
Itt a lista:

1 kg. csirkemáj,
2 nagy fej hagyma, nagyobb kockákra vágva,
5 gerezd fokhagyma, kés lapjával szétnyomva,
4 db. sárgarépa, hasábra vágva,
1/4 kisebb káposzta, a torzsa felőli vastagabb levelek felkockázva,
2 db. nagy paradicsom meghámozva (forró vízbe mártva, majd a héja lehúzva)
4 db. lecsópaprika nagyobb darabokra vágva,
5 db. csiperkegomba felszeletelve,
1 hüvelykujjnyi friss gyömbér, apróra darabolva,
3 kávéskanál ételízesítő,
kevés frissen őrölt bors,
2 kávéskanál kínai ötfűszer keverék,
1 evőkanál almaecet,
2 kávéskanál xilit, (cukor, vagy szorbit)
3 evőkanál étkezési keményítő.

Írásomból, már eddig is kiderült, wokban csináltam a kaját. Ezt az eszközt is azonosítják a kínai gasztronómiával, pedig ezen kívül, számtalan módját ismerik, és használják ételeik elkészítéséhez. Ez is tájegységenként változik. Van ahol inkább párolják, máshol pirítják az ételeket. Legközelebb lehet, hogy kicsit jobban utánajárok, keresek egy autentikus receptet, és kevésbé ismert "kínait" csinálok! Lehet jobbat, mint egy kínai cipőárus.

Már megint kínai? Csípős zöldségek wokban.

Igen! Bármikor jöhet. Különösen azért, mert a látszat ellenére nagyon könnyű elkészíteni. A kínai jellegű ételek abban hasonlítanak egymásra, hogy mindössze szójaszószt, gyömbért, csilit, esetleg kevés keményítőt kell tartanod otthon tartanod a megszokott fűszereiden kívül. Gyakorlatilag, bármiből készülhetnek, ami már nem mozog. Nem utolsósorban, nagyon olcsók is. Még a kínai éttermek árainál is, pedig azok sem verik az eget.

Egy dologra van még szükségetek, egy wokra. Vagy vokra, mert így is helyes. Serpenyőben is készülhet a "kínai" de az igazi hozzá, a wok. Erre van kitalálva. A gyorsan, magas hőmérsékleten történő pirításra. A világ minden táján ismerik, de Kína nem minden részén volt elterjedve a múltban. Már említettem a gyömbért, de a legkedveltebb fűszerek az édeskömény, a szegfűszeg, a szecsuáni bors, a csillagánizs és a fahéj Kínában.

Az ízeknél a keserű, a savanyú, a csípős és az édes mellett, megjelenik az umami is. Ezt az ízt, sokan azonosítják a glutamáttal, ami viszont szintetikus anyag, de a természetben is előfordul, glutamin formájában. Az ételízesítők mindegyike tartalmaz ízfokozó glutamátot, de elárulom, a kínai jellegű ételek nélküle is finomak. 

Történt, hogy receptjeimmel nyertem egy wokot, ami ráadásul, pont a születésnapomon érkezett meg.

Akkor viszont a nagy nyüzsgés miatt, nem volt alkalmam kipróbálni, de a woknak át kell esnie a beavatási szertartáson, így a napokban erre is sort kerítettem. Más az eredeti acél, és a teflonos wok. A teflonos, azonnal használható, de az acélt ki kell égetni. A fényes acél megfeketedik, így elnyeri patináját. A wokban, mindig olajon, a legforróbb állapotban sütünk. Erre a napraforgóolaj nagyon alkalmas, mert nem ég meg magas hőmérsékleten sem. Kevesen tudják, hogy a wokban főzni, és párolni is lehet. De most sütöttem, hihetetlen gyorsan, mert az alapanyagok feldolgozásával együtt, 15perc kellett a tálaláshoz. 
Körülnéztem, mi van itthon. 
2 - 3 főre szükséges az alábbi mennyiség szükséges:

 2 nagyobb paradicsom, 1 színes paprika, (kápia) néhány káposztalevél, 1 nagyobb hagyma, néhány gerezd fokhagyma, 1 nagy szál sárgarépa, 4 kígyóuborka levágott végei, (azok, amiket nem szeleteltem bele a salátába) de tehető bele cukkini, kínai kel, karalábé, szárzeller, gomba, és rengeteg más zöldség is, ami épp a kezetek ügyébe akad. A szeletelésre sem kell nagy gondot fordítani, mert mindent vághattok nagyobb kockákra, vagy hasábokra.

Szükség van még sóra, szójaszószra, esetleg halszószra, gyömbérre, vagy gyömbérporra, csilire, vagy szecsuáni borsra, de ha van kínai fűszerkeveréketek, az a legjobb. Ezeken kívül kell még 250 g. rizstészta, vagy ugyanennyi rizs, esetleg spagetti, ami szintén elkészíthető főtt-sült tésztaként. Adható még hozzá ételízesítő is azoknak, akik kedvelik a nátrium-glutamát ízfokozó hatását.

A wokot az olajjal együtt felforrósítjuk, majd a hagyma pirításával kezdünk. Rögtön hozzáadjuk a sárgarépát, kevés apróra darabolt fokhagymát, a paradicsomot, ami rögtön levet is enged. A paprika is hozzákerül, valamint a darabolt káposzta, vagy kínai kel, és az uborka, vagy cukkini is. Mérjük fel, mennyi időre van szükség ahhoz zöldségfélékként, hogy megpuhuljanak, mégis roppanósak maradjanak.

Most fűszerezzük, ízesítjük gyömbérporral, csiliporral, vagy szecsuáni borssal ízlés szerint, és szójaszószt, esetleg halszószt adunk hozzá. 
Főzhetünk hozzá rizst, de egyszerűbb, ha a nagyobb áruházakban kapható rizstésztát teszünk hozzá. Ez felissza a finom zöldséglét, valamint így egytálételként fogyasztható a kínaink. Ha a tésztát is belefőzzük, akkor még 2-3 deci alaplé, vagy víz szükséges hozzá. A tészta 5 perc alatt tökéletesre fő a többi hozzávalóval együtt a wokban. Ekkor használtam az edény fedőjét is , a jobb párolódás miatt.

Mint biztos észrevettétek, hús nincs a kajában, de az is tehető bele. Ha így csinálnátok, akkor viszont először a csíkokra vágott húst kell megpirítani, majd hozzáadni a többi, már eddig leírt zöldségfélét.  Még finomabb, ha a pirított húst kivesszük a wokból mikor elkészült, és a már forró wokban elkezdjük sütni a zöldségeket. A pirított húscsíkokat, csak a tálaláskor rakjuk vissza a sült, párolt zöldségekre.

Úgy érzem minden lényegeset leírtam, sőt a tőlem megszokott módon, valami plusz infóval is szolgáltam. 
Ne féljetek a kínai jellegű ételektől! Szándékosan nem eredeti kínainak minősítem őket, mert nagyon kevés képzett szakács dolgozik ezekben a kínai éttermekben. Ők nem követik a hagyományos kínai konyhát, hanem igyekeznek bennünket kiszolgálni. Egészen jól! Akár úgy is, hogy felmérik az igényeket, és jelentős kompromisszumokra hajlandók a kedvünkért. Így fordulhat elő, hogy minden szabadon választható, a melegen tartó pultról, és a szecsuáni sertés mellé, akár sült krumplit is választhatsz. Ez már az európai gyomornak van kitalálva.
A lényeg, hogy felavattam az új wokomat, és bár van ezen kívül több is, ennek örülök a legjobban, mert ez tradicionális, neves kínai szakács által ajánlott, eredeti termék.

Ui. Mivel közben megkérdezték, engedjétek meg, hogy adjak egy tanácsot. Ez nem teflonos eszköz, így ritkán, de előfordulhat, hogy kicsit odakapja főztünket. Én mindig készenlétben tartok kevés száraz fehér bort, mert nem csak nekem esik jól, hanem megoldja a problémánkat. Elég egy löttyintés, és a leragadás megszűnik. Leves alaplé is hasonlóan jó, de a bor csersav tartalma gyorsabban, jobban dolgozik. Az alkohol azonnal elpárolog, így amiatt se aggódjatok!

Csípős-savanyú zöldségek

Az elmúlt hetet távol-keleti lázban töltöttem. Természetesen, csak kulináris tekintetben, hiszen sem lázcsillapítót, sem antibiotikumot nem kellett bevennem. Történt, hogy ázsiai hét volt a Lidlben, és szerény lehetőségeimhez mérten, bevásároltam néhány cuccot. Mivel imádom más nemzetek konyháit, valamennyire jártas is vagyok bennük, már az akció kezdetén eldöntöttem, miket fogok készíteni. A vásárlás legdrágább darabja, egy szusikészítő készlet volt, a maga 2300 forintjával, de jutott pénz rizstésztákra, mungóbab csírára, szószokra, és az akción kívüli zöldségekre is. Közben elkészült a szusi, a kimchi, az édes-savanyú kínai, és most egy csípős-savanyút csináltam a megmaradt zöldségekből. Mindaz, hogy ezeket az ételeket 5000 jó magyar forintból sikerült kihoznom, igenis bizonyítja, hogy nem az alapanyagok, hanem a hozzáadott munka az értékes, na meg az adó, ami a munkát, és a terméket is megterheli. Így aztán a legolcsóbb éttermi ár negyedéből tudtam gazdálkodni, és sikerült. Nem beszélve arról, hogy örömet okozott az ételek elkészítése, csúcsra járattam fantáziámat, és nem utolsó sorban, finom kajákkal leptem meg magam, és családomat. Ők is megkedvelték a keleti ízeket, de Gergő fiam, ebben is mindenkit ver. Hatévesen végigevett két különböző kínai menüt, amin nem csak én lepődtem meg, hanem az étterem tulajdonosa is. Egy-egy menü, hatféle ételből állt!!!

Most, csak zöldségekből főztem. Mondhatnám azt, hogy ennyi maradt, de nem lenne teljesen igazam. Valószínű hasonló kampány jellegű sütés főzést, közelgő szülinapomon fogok csinálni, mert a szép kerek évfordulót meg kell ünnepelni. Akkor viszont hagyományos ételek kerülnek sorra, de néhány különlegesség is biztos bele fog férni a menübe.

Mielőtt tovább koptatnám a billentyűket, lássuk miből, és hogyan készítettem.

1 db. kaliforniai paprika (csíkokra vágva)
2 db. hagyma (felcsíkozva)
3 gerezd fokhagyma (vékonyra szeletelve)
5 vékonyabb sárgarépa (ferdén karikázva)
5 nagyobb gomba tönkje (a kalapokból rántott gomba készült)
1 db. nagyobb paradicsom (apróra kockázva)
1/2 kígyóuborka (felcsíkozva)
1 kávéskanál gyömbér
1 kanál szójaszósz,
1 dl. fehérbor
Kevés csilipor, és kevés sós darált paprika
kevés só, kevés napraforgóolaj.
125 g. rizstészta (hernyótészta)

A hozzávalókat felcsíkoztam, a sárgarépát ferdén karikáztam. A paradicsomot apróra kockáztam. A forró serpenyőbe nagyon kevés olajon a fokhagymát kicsit pirítottam, majd hozzáadtam a csíkozott hagymát, és a répát is. Rövid pirítás után hozzáadtam a darabolt paradicsomot, majd felöntöttem kevés borral. A gombát hozzátéve lefedtem, és 5 percig pároltam. A csilipor, a gyömbér, és a darált paprika is belekerült. Közepesen csípős csiliből készült port használtam. Enyhén megsóztam. Hozzáadtam a csíkozott uborkát, a kaliforniai színes paprikát, beletettem a szójaszószt, majd pótoltam a bort, annyira, hogy éppen ne lepje el. Beletettem a rizstésztát is, ami 5 perc alatt megfő, és fedő alatt néhányszor átkavarva addig főztem, míg a tészta az összes nedvességet fel nem szívta.

Mivel egytálételt készítettem, külön nem volt szükség rizs, vagy sült tészta köretre. Kína a világ legnépesebb országa, és területe is óriási. Délkeleten inkább a párolt, enyhébb ízesítésű ételek dívnak, északon a pirított, jobban fűszerezésűek. A szecsuáni kajákra jellemző, hogy a fejünk búbjáig csíp bennünket. Ez a tájegység Kína délnyugati régiója. Ez az étel, a csöcsiangi kajákra hasonlít legjobban, bár saját agyam szüleménye. Ennek a régiónak az ételei sok zöldséget tartalmaznak, többnyire rizsbort tartalmaznak, és sokat adnak az étel megjelenésére is. 
Így tettem most én is. Remélem, nektek is tetszik a tálalás, bár nem rendelkezek olyan sok eszközzel, mint egy kínai étterem. Összeleltároztam agyamban viszont mindent, amiben meg tudom jeleníteni ezt, az egyébként látványos ételt, és így sikerült.

Találtam egy jó összefoglalót a kínai gasztronómia régióiról, így ha kíváncsiak vagytok, csak kattintsatok ide.

Kimchi (김치) megkóstolni, és megszeretni... majd újra, és újra elkészíteni.

Jó munkához idő kell! Ehhez az íráshoz, például egy hétre volt szükség, mivel ennyi idő telt el a kimchi elkészítésének első fázisa, és a végső stádium közt. Közben, minden nap ellenőriztem, időnként meg is kóstoltam, megforgattam kicsit. 

Készítettem már máskor is, és megfelelően dokumentáltam is, így korábbi írásomat itt elolvashatjátok. Gondolkoztam, kiegészítsem régebbi bejegyzésemet, vagy írjak egy teljesen újat. Ez utóbbi mellett döntöttem. Talán azért, mert az előző tapasztalaton alapulva, most másként kezdtem neki, valamint jobban utánanéztem az eredeti kim chee készítésének. Szerencsére sok filmet találtam, és más leírásokat is angol nyelven, melyek alapot szolgáltattak új írásomhoz. Korábban már leírtam, hogy a kimchi autentikus koreai étel.

Amolyan erjesztett savanyúság, mint nálunk pl. a kovászos uborka. Nem véletlenül említettem a kovászos uborkát, ugyanis a kimchit ugyanúgy, nagy üvegekben erjesztik, mint nálunk a koviubit. És majdnem  ugyanannyi ideig. A fermentálás szükségtelenné teszi a tartósítószereket. Bizonyos mikrobák indítják el a lebomlás folyamatát, ezzel könnyebben emészthetővé válik ételünk. A fermentált ételek juttatják a szervezetbe legkönnyebben a probiotikus mikrobákat. Az így bejuttatott mikrobák, az emésztőrendszer teljes hosszában, hatékonyak maradnak. Tehát, rendkívül egészséges ételről van szó!

Az előző esetben, a kíváncsiság, és a már az első napon is csodás ízélmény miatt, kevés ideje volt beindulni az erjedésnek, mert mind elfogyott a harmadik napon. Most viszont volt türelmem, és bevallom, megérte. Mivel az egyik videóban láttam, uborkából is készítenek kimcsit, én is megpróbáltam, ebből az alapanyagból is. Nem bántam meg!

Most jóval türelmesebb voltam, mint az első alkalommal. Szigorúan betartottam a minimum 3 és fél napos várakozási időt, sőt még rá is tartottam keveset. Ennek is megvolt az előnye, mert minden forgatásnál ízellenőrzést is tartottam, így kevés almaecettel pótoltam azt az ízt, ami az érés során  csökkenő tendenciát mutatott. Kitartásomnak megvolt az eredménye, mert semmihez nem hasonlító ízélményben van részem. A közel egy hetes érlelés során egymásba értek az ízek, és minden alkotórész átvette a csípős, sós, savanyú, édes, keserű ízt, ami minden távol-keleti konyhára jellemző. Ebben a salátában különösen.
Több, Angol nyelvű receptet böngésztem át, és emlékeztem előző írásomra is, így hasonló alapanyagokkal dolgoztam.

1 nagyobb kínai kel,
1 jégcsapretek,
3 közepes sárgarépa,
3 gerezd fokhagyma szétnyomva,
6 szál újhagyma,
2 teáskanál gyömbér,
3 csili, ( én most csilipehellyel, és saját, darált, sós, enyhén csípős paprikámmal helyettesítettem. Tettem bele a csípőssége kedvéért 1 csipet bhut jolokia csilitport, ami évekig guinness rekorder volt a csípősségét illetően.) 
1 kanál cukor, (én szorbitot tettem hozzá)
2 kanál almaecet,
1 kanál szójaszósz,
1 kiskanál halszósz,
só.

Ezúttal, a kel külső leveleit lebontottam, és a nagyobb levelek keményebb végeit levágtam. Ezt, egy kínai édes-savanyú étel készítésére használtam fel. A sárgarépát, zöldséghámozóval csíkoztam fel, és a jégcsapretket is. Az újhagymát hosszában kettévágtam, majd 3 cm-es darabokra. A fokhagymát szétnyomtam.
A kel leveleit meleg, sós vízbe áztattam éjszakára, majd reggel, a vízből kivéve, nagyobb tálban összekevertem a többi hozzávalóval. Belekerült a csíkozott sárgarépa, a retek, az újhagyma, a fokhagyma, a gyömbér, a paprika, (ami a hozzávalókban leírt módon igen csípős) a cukor, a szója, és halszósz, majd a só. Akkora edénybe raktam, (eredetileg befőttes üvegbe is szokták) amiben minden elfért, és a hűtőbe tettem. Másnapra kicsit már megvonult tartalma, így mivel kicsit összeesett, vágtam hozzá annyi uborkát, amennyi még belefért. Naponta megforgattam, és öt nap alatt ért meg. Közben megkóstoltam, és mivel az eredeti ízhez képest savanyúsága enyhén csökkent, kevés almaecetet ismét tettem rá.

Most lényegesen több képet fogtok látni mint más írásaimban, - igaz, azok sem szűkölködnek képeimben - mert most majd minden fázishoz mellékelek fotót is. 

Végezetül, itt egy eredetinek tűnő recept angol nyelven, ami bizonyítja, hogy nem sokat változtattam a tradíciókon.

Ingredients :
1 large Chinese cabbage
3 cloves garlic, minced
6 spring onions chopped
2 teaspoons finely grated fresh ginger
1 or 2 teaspoon of nuoc mam
3 chilis chopped
1 tablespoon of sugar
salt

Preparation :
Remove the cabbage leaves and slice them on lengthwise and put it in a bowl.
Sprinkle with coarse salt and stir, then let sit and drain for a night, the next day, rinse the sliced ​​cabbage with water and drain.
For make the spice paste :
Put in a blender, the ginger, red chilis, the garlic, onions, the sugar and fish sauce, mix everything until a red paste.
Spread this paste on the cabbage leaves, place the pieces of cabbage in an airtight container.
Wait 4-5 days for the kimchi ferments and is ready and can be kept for three weeks in the fridge.
- See more at: http://en.azizen.com/country/korea/kimchi-fermented-cabbage/#sthash.f9M19T4L.dpuf