Marhalábszár-pörkölt bográcsban.

Hiánypótló írás következik, mert marhahúsból számtalanszor csináltam már pörit bográcsban, és fazékban is. Úgy emlékszem, még le is írtam valamikor jó egy éve hogyan csináltam, de mivel valaki minden írásomat letörölt bográcsos oldalamról, annak is nyoma veszett. Marhalábszár-pörköltet álmomból felkeltve is tudok készíteni, így  a meglévő képeket felhasználva újraírom a receptet, mert igény van rá. Blogomon, a keresési kulcsszavak közt több esetben felfedeztem a marhalábszárat így hozom a receptet. 
Az a bizonyos alkalom, amikor végigfotóztam a bográcsozást, egy zenés-táncos rendezvényen történt. Nincs értelme titkolózni, hiszen életem egy részét zeneszolgáltató kisiparosként, tehát diszkósként töltöttem. Állítólag egészen jól csináltam, és harminc év távlatából még mindig sokan emlékeznek a diszkóimra. Meghívtak tehát egy diszkós találkozóra azzal a nem titkolt hátsó szándékkal, ha már ott vagyok, főzzek is valamit. Én leadtam a rendelést, és jó gazda módjára a szervező bevásárolt. Az alapanyagok feldolgozására elég volt fél óra, így hamar a tűz is nyalta a bográcsok alját. Én meg a boros poharat, mert jól esett. Megint elveszek az emlékekben, de ideje rátérni a tényleges receptre.

Hozzávalók:

5 kg. marhalábszár felkockázva,
1,5 kg. vöröshagyma feldarabolva,
5 gerezd fokhagyma,
20 dkg. füstölt szalonna,
1 kis kanál köménymag,
60 dkg. zöldpaprika, 1 db. csípős paprika,
30 dkg. paradicsom,
só,
3 kanál őrölt pirospaprika,
2 dl. száraz vörösbor.

A szalonnát felcsíkoztam, majd zsírjára pirítottam. A sült szalonnát kivettem, és a zsírhoz hozzáadtam a darabolt hagymát, és a szétnyomott fokhagymát. Kicsit dinszteltem, majd hozzáadtam a köménymagot, amit kicsit kipattogtattam. (megpirítottam)
A kockázott marhalábszárat is beletettem, valamint a felkarikázott paprikának felét, és a paradicsomokat egészben úgy, hogy a csumáját kivágtam, és kereszt alakban bevágtam. Később a paradicsomok héját le tudtam húzni, és egészben kiemeltem a bográcsból. A húst kicsit pirítottam addig, míg ki nem fehéredett. Felöntöttem annyi vízzel, hogy éppen ne lepje el, majd megsóztam. A bográcsba került a felkarikázott paprika másik fele, és az erős paprika is félbe vágva. Ezután két órahosszán át főtt, a bográcsot időnként megforgatva, és az elfőtt lét időnként pótolva. Közben próbát végeztem a húson. Mikor úgy éreztem megfőtt a paprikát csomómentesre kevertem vörösborban, és hozzáöntöttem a bogrács tartalmához. Rövid rotyogtatás után kész volt a pörkölt. 

Közben én megtartottam saját D.J. műsoromat, és a többiek addig ettek. Minden flanc nélkül, friss puha kenyérrel, mert a köret főzésére nem volt idő, és edény. A kritikákat azért begyűjtöttem, és jól estek. Bevallom, majdnem mindig úgy járok, hogy mire a kajálásra kerülne a sor, én már jól lakok az illattal, és már nem kívánom az ételt. Épp ezért hazahoztam egy jó adagot, amit másnap egy kis főtt krumplival jó ízűen megettünk feleségemmel.
Jól sikerült buli volt, szórakoztattam, és szórakoztam.

És hogy máskor is csináltam már marhapörköltet, néhány bizonyíték, bár gondolom, senki nem kételkedik benne.

Csülkös pacal bográcsban, a Tepertőkeverőktől.

Emberből vagyok, így én is hibázhatok. Már azt hittem minden letörölt bejegyzést újra írtam, de kiderült, ez lemaradt. A törlésről sem én tehetek, hanem valaki, akinek nem tetszettek bejegyzéseim, így kicsinyes módon megszabadított tőlük egy borús őszi napon. Helyreállítanom nem sikerült őket, de ragaszkodtam az újraírásukhoz, mert ezek az írások életem részei, fontos eseményekre emlékeztetnek, és ezért újraírtam őket. Nem úgy, ahogy eredeti formájukban voltak, mert az képtelenség lett volna, de a receptek, a képek megvoltak, csak a köréjük írt szubjektív dumát kellett pótolnom.

A szervezők ajándék itallal vettek le a
lábunkról. Jól esett, köszönöm!

A csülkös pacalt 2014.04.20.-án főztük baráti körben, a Gyulai Pálinkafesztiválon. Jó hangulatban, megszokott társaságban, és a napot csak kicsit árnyékolta be egy személyes malőr. Valakiben nagyot csalódtam, de ez nem tartozik az eseményhez. Ez a nap hangulatán semmit nem változtatott, és finom ételt készítettünk. Közösen, mert ez mindig így szokás. Természetes, hogy valakinek mindig kezébe kell ragadnia a fakanalat, de csapatunkban több alkalmas személy is akad erre a felelősségteljes pozícióra. Idén Hajdú Árpi volt a chef, mi pedig a keze alá dolgoztunk akkor, amikor szükség volt rá.
Így készítettük a csülkös pacalt:

Hozzávalók 20 literes bográcshoz: 

30 dkg füstölt szalonna,
7 kg. sertéscsülök, és fejhús vegyesen,
5 kg. előfőzött pacal,
4 kg. vöröshagyma, apróra vágva,
1 fej fokhagyma szétnyomva,
5 db. zöldpaprika,
2 db. paradicsom, 
1 üveg lecsó,
1 - 3 db. csípős paprika, (ízlés szerint)
néhány babérlevél,
kis csokor kakukkfű,
3 kanál házi őrölt paprika,
só, őrölt bors.

A hagymát a szalonna zsírján megpirítjuk kicsit, majd a zöldpaprikával, a paradicsommal, a csípős paprikával, és a lecsóval alapot készítünk. Hozzáadjuk az apróra vágott csülköt, és fejhúst, megsózzuk, megborsozzuk, és felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje. Mikor a hús kezd puhulni, összekeverjük az előfőzött, konyhakész pacallal, a szétnyomott fokhagymával, néhány babérlevéllel, kevés kakukkfűvel ízesítjük.
Kb. 1 órát főzzük együtt, közben megkóstoljuk, ha szükséges utána ízesítjük, és hagyjuk, hogy összefőjenek az ízek. Kevés száraz borban feloldjuk a paprikát, és a pörkölthöz hozzátöltve készre főzzük.

Ezeken az eseményeken verseny is van. Már régen nem az eredmény számít, hanem az, hogy finom ételt adjunk a csapat tagjainak, családunknak, barátainknak. Idén, már nem is akartuk a zsűri elé vinni finom ételünket, de ragaszkodtak hozzá. Kitűnő véleményt, és különdíjat is kaptunk a kajáért. 
De nálunk nem ez az elsődleges. Csapatunk hangulatára jellemző, hogy míg mások már rég elpakoltak, mi még sokáig kitartottunk. Az étel már régen elfogyott, de gondoskodtunk az utánpótlásról. Ismét egy jó napot töltöttünk baráti körben, jó hangulatban.

Szürkemarha pörkölt bográcsban (almával)

Anyósommal nem a viccekből ismert viszony van köztünk, hanem igazi jó barátság. Feleségemet igen fiatalon hozta világra, így köztünk sincs nagy korkülönbség. Viszonyunkat talán az jellemzi legjobban, hogy míg lányai - a falusi szokásoknak megfelelően - magázzák, velem tegező viszonyban van.

Ez a kiváltság egyedül a fiatalabb unokákat illeti meg rajtam kívül. 50. szülinapom óta kerültem annyira bizalmas viszonyba vele, hogy tegezem. 
A szülinap pedig mindenkinek nagy ünnep. Ha neki van szülinapja, akkor is mindig valamivel készül. Sokkal többel, mint azt elképzelni lehetne. Nem is értem, hogy van benne annyi energia. Természetes, hogy ahol lehet, három lánya is segít, abban, amiben tud. Én is, mert ráérek, a másik, hogy imádok főzni. Adott volt az alapanyag, az 5 kilónyi szürkemarha, és rám lett bízva, hogy csináljak belőle pörköltet. Az előkészület fél órát igényelt, a főzésre 3 órát szántam. Mint kiderült kitűnő időérzékkel!

Hozzávalók:

5 kiló marhahús, 
1,5 kiló hagyma,
2 fej fokhagyma,
3 db paradicsom,
3 db zöldpaprika, (a paprika, és paradicsom fagyasztott volt, de friss is jó a pörköltbe)
1 db csípős paprika,
2 db alma,
2 dl Vitaprik (sós, darált, enyhén csípős paprika)
4 kanál őrölt pirospaprika,
1 kanál köménymag,
1 kávéskanál só (mivel a Vitaprik eleve sós volt)
1 kávéskanál őrölt bors,
2 dl száraz fehérbor.


A hagymát megtisztítom, majd félkarikára vágom. (ennél apróbbra nem kell, mert a hosszú főzés alatt úgyis szétfő) A fokhagymát megtisztítom, kés lapjával szétnyomom. A húst megmosom, leöblítem, majd kockákra vágom. Utána ismét átöblítem. 

A hagymát zsíron elkezdem párolni, enyhén megsózom, majd hozzáadok 1 kanálnyi köménymagot. Azzal együtt kicsit pirítom, majd a fokhagyma negyedét is beleteszem a bográcsba. A húst is hozzátéve, fehéredésig pirítom. 5 perc pirítás után felöntöm 1 deci száraz fehérborral, kevés vízzel, és belekerül a fagyasztott 3 db paprika, és ugyanennyi paradicsom. A paradicsom egészben, a paprikák csíkozva, mert így lett lefagyasztva. Használhatunk lecsót is. 

Hozzáadtam a darált paprikát (Vitaprik, Pritamin) Mivel ez enyhén csípős, ezúttal 1 db csípős paprika került a bográcsba a fagyasztóból, de az is ki lett véve mikor már csak a csumája, és a bőre maradt. Ekkor kóstoltam meg először. Ilyenkor még egyáltalán nincsenek összeérve az ízek, de a sót már érezhetjük, kell- e még bele. Nem kellett. Mivel beszereztem bográcsomhoz egy megfelelő méretű fedőt, azt is rátettem, majd időnként fordítva rajta, egy óráig főztem. Most kavartam meg először, de előtte kihalásztam a paradicsomok közben levált héját. Ismét megkóstoltam, de még csak a szaftját. Újabb főzés következett a fedő alatt, majd forgatások. Fél óra múlva, bátorkodtam egy darab husit is villámra tűzni, és megállapítottam, hogy fél óra, és kész a pöri. Ekkor tettem hozzá az őrölt borsot, és a fokhagyma félretett háromnegyedét, valamint két darab feldarabolt almát. Igen! Jól olvassátok, almát! Egy éve annyira ízlett a zsűrinek almával készített vadpörköltem, hogy a legízletesebb étel díjjal jutalmazták.
Négy kanál őrölt pirospaprikát kevés fehérborral elkevertem, majd azt is hozzáadtam a már fortyogó pörköltléhez. Ekkor nyerte el végleges színét, és ízét a pörkölt, így még egyszer megkóstoltam. Kikértem, elsősorban csípősségéről mások véleményét is, mert nem szerettem volna eltúlozni az erejét. Úgy, ahogy terveztem, pontosan három óra alatt főztem készre bográcsom tartalmát.

Én tehát ezzel vettem ki a részem a Mama szülinapjára készített ételek sorából, és meg lettem dicsérve. Az 5 kiló hús látszólag soknak tűnik, de Anyósom mindig túlbiztosítja a hasonló vendéglátásokat. Jellemző, hogy kisebb római légiót is jól tudna lakatni az asztalra felhordott ételekkel, és senki nem távozik üres kézzel hazafelé sem. De nála már csak ez a szokás.
Sokáig élj erőben egészségben Mama!

Ez az írás az utolsó azok sorában, amit újraírtam, mert valakinek szúrta a szemét, és letörölte más bejegyzéseimmel együtt. Bevallom a haragom már régen elszállt, és kicsit jó is volt felidézni az emlékeket, és újraírni a történéseket. Eddig is azért blogoltam, hogy írásaim egyfajta virtuális naplóként üzenjenek leendő leszármazottaimnak, vagy csak időnként magam is fellapozzam az emlékeket tartalmazó oldalakat. 
A napló pedig nincs lezárva, hiszen remélem még sok-sok emlékkel telnek meg lapjai!

Csilis bab bográcsban.

A chili con carne (csilis bab) bográcsban is elkészíthető, bár többnyire nem ebben a főzőeszközben csinálják. A bogrács előnye az, hogy egy nagyobb társaság számára is elkészíthető ez a közkedvelt étel. Egy húsz literes bogrács, akár harminc éhes embert is jól lakathat. (beleszámolna a kötelező repetát is!)
A bográcsozásnak megvan a maga hangulata. Valószínű, a texasi marhapásztorok, - akiknek betudható ez az étel - is a bográcsot, vagy más szabad tűzre helyezett főzőedényt (cserépedényt) körülülve, a fárasztó napi munka után hangulatos beszélgetéssel töltötték a maguk módján az időt, az ételre várakozva. 

Ez hasonlít legjobban az eredetire.
Darabolt marhahúsból készült.

A csilis bab nem tévesztendő össze a serpenyőben készített hagymás babbal, ami mint a filmekből kiderült, Bud Spencer kedvence volt. A mexikói csilis bab, sem helytálló kifejezés. A texasi cowboyok a marhák terelése közben jutottak Mexikóba, és vándorlásuk során alakult át a kezdetben egyszerűbb, lényegesen fűszertelenebb étel csípőssé, fűszeressé. Az eredeti chili con carne (csili, és hús) nem is tartalmazott babot. Szárított marhahúsból, marhafaggyúból készítették fűszeresen, hogy a faggyú jellegzetes ízét kompenzálják. Gyorsan, mert a cowboyoknak nem volt idejük várni órákat arra, hogy a bab jól megfőjön. A neve egyszerűen csak csili volt. Ezen a gyűjtőnéven ismerik most is, és a déli államokban elsősorban Texasban rengeteg csili szalon áll az éhes vendégek rendelkezésére. Texas állam 1977-ben az állam hivatalos ételének rangjára emelte a chili con carne-t. 
A babról, mint hozzávalóról hosszú vita folyik. Az eredeti Texas style chili nem tartalmaz babot. Nem is darált, hanem darabolt húsból csinálják a mai napig is. Jó tudni tehát, hogy nem az eredeti mexikói csilis babot esszük, mert hazájában, Texasban is csak a konzerv chilik tartalmaznak babot. Ez bennünket viszont egyáltalán ne zavarjon!

Én így csinálom a babos csilit:

Hozzávalók:
1 kg. száraz tarkabab,
1.5 kg. darált sertéshús, marhahús keverék,
1/2 kg. fagyasztott kukorica,
2 doboz (2 x 500 g.) paradicsomszósz,
2 db. kaliforniai paprika,
1 dl. házi sós, darált paprika (hasonló az Erős Pistához, de nem annyira csípős)
6 fej hagyma,
8 gerezd fokhagyma,
1 szál friss borsikafű, (jó a szárított is)
só, őrölt bors, 2-3 db friss csilipaprika + 2 a bab előfőzéséhez.


Az előző este beáztatott babot, bő, sós vízben, néhány babérlevéllel, és két kisebb csilivel előfőztem. Annyira, hogy ne főjön szét, de megpuhuljon. Leszűrtem.

Ezután kevés olajon megpirítottam az apróra vágott hagymát. Kávéskanálnyi köménymaggal tovább pirítottam, majd hozzáadtam a darált húst. Együtt, a hús fehéredéséig pirítottam, majd 1 liter paradicsomszószt is hozzáöntöttem. Kevés vizet hozzátéve belekerült az előfőzött bab is, majd 100 g. házi darált, sózott paprika is (pritamin) Mivel a paprika sós, csak kóstolás után fűszereztem tovább. Fagyasztott kukorica, és kockákra vágott kaliforniai paprika is került hozzá. Két kisebb csilivel, kevés friss csomborral, (borsikafű) kevés őrölt borssal, apróra vágott fokhagymával ízesítettem, majd a bográcsot időnként forgatva 1 óráig főztem. A bab elő volt főzve, így nem volt szükség hosszú időre az elkészítéséhez. A legvégén 2 kanál őrölt pirospaprikát hozzáadva összeforraltam. A bab előfőzésére 1 órára, míg a készre főzéshez újabb egy órára volt szükség.

Mint már a bevezetőmben is leírtam, korántsem tradicionális ételről van szó. Ugyanúgy, mint a bolognai spagetti Bolognában, ez sem található meg a származási helyének gondolt Mexikóban. De ki foglalkozik ezzel? Lényeg, hogy finom!

Próbáltátok már tarhonyával? Egyszer egy vegetáriánus kedvéért elkészítettem ezt a változatot is. Ez fogyott el leggyorsabban, mert a húsevők is ezt akarták megkóstolni. Azóta sokszor keverek bele tarhonyát is. Javítja a textúráját a csilinek.

Bográcsos szarvaspörkölt.

Hacsak nem csapatommal, valamilyen eseményen főzök, a bográcsozás, akkor is alkalomhoz kötődik. Ezúttal is így történt, mert kaptam barátomtól 3 kilónyi gyönyörű szarvashúst, pont akkor, amikor kedves vendégeket vártunk.

Évente egyszer látogatnak Gyulára, és a fürdő nyújtotta pihenés mellett hozzánk is eljönnek egy jó beszélgetésre, az eltelt egy év alatt felhalmozott élmények megosztására. Unokatestvéremről, és családjáról van szó, így sosem volt kérdéses, hogy a vendéglátás feladatából, én veszem ki jobban a részem, feleségem, csak asszisztál. Szívesen teszem. Nem várják el, hogy extra kajákat tegyek eléjük, de még soha nem maradtak éhesen. Szerencsére. A minden évben kicsit idősebb gyerekek miatt kicsit mindig gondolkodnom kell a kaján, sőt előfordult, hogy telefonos segítséget kértem, és leinformáltam a gyerekek esetleges finnyásságát. Eddig sosem volt probléma. Most, hogy ajándék alapanyagból tudtam dolgozni, ami szemre is gyönyörű volt, megint jól sikerült bográcsost tudtam eléjük tenni.

A szarvaspörköltet a megszokott rétegelt módon készítettem. Ennek a lényege az, hogy alulra a csontosabb húsok kerülnek, erre egy réteg hagyma, paprika, paradicsom, és fűszerek, majd a színhús, amit újabb hagyma, paprika, paradicsom réteggel zárok le. A bográcsot addig, míg fel nem rottyan, csak forgatom, vizet nem töltök alá. Később, ha szükséges pótlom a vizet, és már meg is kavarom a pörköltet.

Hozzávalók kisebb vendégseregre: (10-12 fő)

3 kg. csontos szarvashús,

5 fej hagyma,

fél fej fokhagyma,

4 közepes paradicsom,

3 nagyobb paprika,

1,5 kanál só,

2 kanál őrölt pirospaprika,

1 kávéskanál egész kömény,

kevés őrölt bors,

1 dl. száraz bor.

2 kanál zsír.

A bográcsban felolvasztottam a zsírt, majd a nagyon csontos darabokat tettem a bogrács aljára. Erre került a kevésbé csontos, majd a színhús. Először a félkarikára vágott hagymát, és a szétnyomott fokhagymát, valamint az apró darabokra vágott paradicsomot, és a felkarikázott paprikát is ráterítettem a húsra. Megsóztam, a köményt, és kevés borsot is rászórtam. 

Ezután, csak néhányszor fordítottam a bográcson.Az alján lévő csontok miatt nem volt nehéz dolgom. Addig főztem, míg a hagyma, és a tetejére tett paprika, és paradicsom közt megjelentek a forrás nyomai, a buborékok. Ekkor kavartam meg először, és annyi vízzel öntöttem fel, amennyi ellepte. A vizet időnként pótoltam. Az első jelek, hogy a pörkölt kezd megfőni abból láthatók, hogy a csontokról kezd leválni a hús. Kiválasztottam a legnagyobb darabot, és amikor azon is már alig volt hús, akkor tettem hozzá az őrölt pirospaprikát. Ezután, már csak ismét fel kellett forralni, és készen volt a pörkölt. Ha akarod, ízesítheted enyhén csípősre, vagy akár erősre is. A vad elbírja, ha Te is bírod. Tehetsz hozzá borókát, erdei gombát is, de most a gyereksereg miatt, nem került a bográcsba ezekből.

Ez az írásom sem az eredeti. Több másikkal együtt le lett törölve bográcsos oldalamról, amit nem is indítottam újra, hanem ide, a fő helyre hoztam, hiszen ezt többen olvassák. Lassan a végéhez közeledik a cikkek újraírása, ami azért volt fontos, mert bejegyzéseim naplóként is működnek magam, és majdani leszármazottaim számára. Egy perc alatt fosztott meg időlegesen ismeretlen jótevőm sok emléktől, de szerencsére a memóriám mélyéről sikerült előásni őket. A receptek pedig sok helyen megvoltak, mert gyakorló gasztrobloggerkén megosztottam őket. Azért vannak. Nem?

Babgulyás bográcsban, német vendégeknek.

Bérfőzést nem, de más, baráti társaságban való bográcsozást mindig szívesen vállalok. 

Nem először fordult már elő, hogy Német testvérvárosunk Ditzingen küldöttségének főzzek. Most is egy régóta ismert, baráti társaság jött, és megkértek a szervezők, hogy valami olcsó, magyaros, bográcsost készítsek a vendégeknek. Adott volt a keret, és három lehetőséget kínáltam, melyek közül a babgulyásra esett a választás. Kalkulációmra jellemző, hogy a megadott összeget mindössze 20 Ft, azaz húsz magyar forinttal léptem túl. Én sem értem, hogyan sikerült, mert húsz főre szólt az előzetes tervezet. 

Mindent bevásároltam, otthon előkészítettem, másnap pedig csak főzni kellett. 
Eredeti írásomat, melyet másokkal együtt egy "jóakaróm" megheckelt, és letörölt, még az előkészítés közben elkezdtem írni. Előre dolgoztam tehát kicsit. Soha nem csináltam még ilyet, de kivételesen előre megírtam a receptet, melyen alig változtattam később. Nem mintha szükség lett volna konkrét receptre, mert nem papírral megyek főzni, hanem bográccsal, fakanállal. Kivételesen azonban a receptet is megírtam a hozzávalókkal, és az elkészítés módjával, mert fordult már elő ugyanebben a társaságban, hogy igényt tartottak a dokumentációra is. Az előzőleg főzött ételem is nagy sikert aratott. Soha semmit nem titkolok mások előtt, így most elébe mentem, az esetleges problémának.

Mivel pedig előtte való napon ünnepeltem a születésnapomat, kellően fel is voltam töltődve energiával.

A németek ismerik a babgulyást, bár nem ebben a formában. Nagyon ízlett nekik a füstös, magyaros íz, a sűrű zöldséges babos egytálétel.

Ezekkel kezdtem hozzá:

2 kg. tarkabab,
1 közepes füstölt csülök, (1 kg.)
1 pár füstölt kolbász (400 g. enyhén csípős)
1 kg. sertés lapocka.
2 db. nagyobb paradicsom,
3 db. zöldpaprika,
1 csomag leveszöldség (répa, petrezselyem)
1 db karalábé,
2 csomag kész csipetke (2 x 200 g.)
1 doboz tejföl, (450 g.)
őrölt pirospaprika,
4 fej hagyma,
néhány babérlevél,
1 db. csípős zöldpaprika,
kevés almaecet,
kevés liszt a habaráshoz,
só,
5 gerezd fokhagyma,
1 kisebb csokor lestyán levél,
néhány szál csombor (borsikafű)

A csülköt, és a babot előtte átöblítem, majd éjszakára külön-külön edényben beáztatom. A bab majd háromszorosára dagad, így számolni kell vele! A répát, a petrezselyem gyökeret karikára, a karalábét hasábokra vágom. A hagymát nagyon apróra kockázom, a fokhagymát kés lapjával megnyomom, majd azt is felaprítom. A lapockát felkockázom.
A beáztatott babot felöntöm bőven vízzel, és 3 kanál sót teszek hozzá. Alágyújtok a bográcsnak. Két kanál almaecetet, néhány babérlevelet teszek bele. Hozzáteszem a beáztatott csülköt is középen bevágva, és az apróra vágott hagyma, a szétnyomott fokhagyma egy része is belekerül.
A petrezselyem zöld, 1 kis csokor lestyán, és 2 szál csombor (borsikafű) is megy a lébe. Ezeket a végén kiveszem.

Felforralom. Egy kis idő után hozzáadom a kockázott húst is. Megkóstolom, ha szükséges fűszerezem. Addig főzöm, míg a csülök leválik a csontról. Mikor ez megtörtént, a csülköt kiemelem, és hagyom kihűlni. A bab közben fő tovább. 
Az apróra vágott paradicsomot, paprikát is hozzáadom, valamint a karikázott répát, petrezselyem gyökeret, és a karalábét is.
A csípős, hegyes paprikát csak megvágom, és egészben kerül a bográcsba. Közben felkockázom a már megfőtt, meghűlt csülköt, és a kolbászt is felkarikázom. Ezeket is beleteszem, valamint a kész csipetkét is, és mikor úgy érzem minden megfőtt, a léből keveset kiveszek, 2 kanál tejföllel, 1 púpos kanál liszttel, 1 kanál őrölt pirospaprikával, csomómentesre keverem, és behabarom vele a gulyást.

Bár előzetesen 20 személyre szólt a megrendelés, biztonsági tartalékkal is számoltunk. A lényeg az volt, hogy mindenkinek jutott bőven repeta, és én is hazahoztam saját adagomat, amit másnap le is fotóztam mielőtt elfogyott volna. Jellemző! A gasztrobloggert arról lehet megismerni, hogy főzés közben állandóan fényképez, és mire a többiek az asztalhoz ülnek, már jól lakott az illattal, a látvánnyal. 
Akár így is történhetett volna velem is, de a baráti társasággal hosszan beszélgettünk, söröztünk, boroztunk. A társalgás nem volt nehéz, mert a német mellett angolul is kitűnően megértettük egymást, sőt mivel a hosszú évek során, már-már családi kapcsolatok is kialakultak, van aki már a magyar nyelvvel is kitűnően boldogul. Én pedig ígéretet kaptam arra, hogy megtartanak szakácsként, így gondolkozhatok a legközelebbi bográcsozás újabb receptjén. Szívesen teszem, natürlich!

Vaddisznópörkölt vendégségben.

Sokszor fordul elő, hogy nem csak saját konyhámban, hanem máshol is főzök. Ha valamilyen ünnep, esemény van, szívesen veszem ki magam az ételkészítésből. 
Keresztlányunknak ballagása volt, és sógornőm előrelátóan gondoskodott az ebédről. Egy békéscsabai vendéglőben, nem extra, de nagyon nívós ebédet ettünk. 

Természetesen, itt nem ért véget az ünnepség, hiszen az ebéd megvolt, de mi folytattuk ott, ahol abbahagytuk. Illetve mégsem, hiszen innentől én is szerepet kaptam. Immár otthon, vaddisznóhúsból főztem pörköltet bográcsban, a jól bevált rétegelt módon, valamint gyorsan összedobtam egy vegyes salátát  cukkiniből, paprikából, paradicsomból, hagymából, almaecettel, bazsalikommal.
Más az, ha saját konyhámban készítek valamit, mint kevésbé ismert környezetben. Egyedül a hagyma mennyiségét fixáltam le előre, mert azt tudtam, hogy 5 kiló hús lesz, amihez én másfél kiló hagymát szoktam tenni. A vaddisznó húsa gyönyörű volt, és igen fiatalnak tűnt. Gyorsan feldaraboltam, és segítséggel  a csontos részeket is kettévágtuk. Minden más esetben, saját késeimet, és vágódeszkámat viszem magammal, de szerencsére, itt minden rendelkezésemre állt.

Fával tüzeltünk, ami még finomabbá tette a pörit, hiszen az akác füstös illata is beleivódott. Meg belém is. Nem véletlenül harcolunk érte! Na meg a pálinkáért! Azért nem kellett harcolni, mert külön kérés nélkül, mindig tele volt a poharam. Jól is esett, de nekem elsősorban a kajára kellett koncentrálnom, hiszen ha elvállaltam, felelősséggel tartozom érte. Így a sűrű invitálásnak, néha kötelezően ellen kellett állnom. De lássuk miből, hogyan készült a pörkölt!

5 kg. csontos vaddisznóhús,
1,5 kg. hagyma,
4 db. zöldpaprika,
3 db. paradicsom,
kevés szárított kakukkfű,
4 kanál őrölt pirospaprika,
1 kanál csípős paprika,
2 dl. száraz bor, 
só, kevés őrölt bors, köménymag,
1 pohár vörösbor,
2 kanál zsír.

A húst feldaraboltuk, különtéve a csontos részeket, és a színhúst. A hagymát félkarikára vágtuk, a zöldpaprikát, a paradicsomot karikára. Két kanál zsír került a bográcsba, majd a csontos húsok. Erre egy réteg hagyma, kevés só, majd a színhús, amire újabb réteg hagyma, a karikázott paprika és paradicsom, valamint kevés szárított kakukkfű, őrölt bors, só, és köménymag. 

A bogrács, ilyenkor kuktaként működik, hiszen a hagymaréteg elzárja a kipárolgást, és vizet tölteni alá fölösleges. 1 deci bor viszont került hozzá, mert az megelőzi az esetleges leragadást, bár a rendszeres mozgatás miatt, erre sem lett volna szükség. (köszönöm a fáradhatatlan segítőmnek!) Az ízének viszont nem ártott! Amíg fel nem rottyan, csak rázni szabad! Mikor megláttuk a forrás első jeleit, akkor lett először felkavarva. Nagyon kevés víz is lett adva hozzá, mert a hús leve elegendő volt a szafthoz. Időnként megrázva, ritkábban megkavarva főtt addig, míg a bordákról kezdett leválni a hús. Ekkor borral elkevertem az édes, és csípős paprikát, és hozzátöltöttem a pörkölthöz, és készre főztem.

Még egy egyszerű, vegyes salátát is összedobtam a lányok segítségével, akik instrukcióim alapján elvégezték a darabolást. Köszönöm. Másnap finomabb lett volna, mert addigra összeértek volna az ízek.
Mivel annyi maradék kaját hoztunk haza az étteremből, nem volt szükség az előre tervezett grillezésre, mert az már pazarlás lett volna. Időnk bőven lett volna, mert a pörkölt is a tervek szerint három óra alatt elkészült, és mivel az év leghosszabb napján gyűltünk össze, még kilenchez közeledve is láttunk volna.
Ez volt tehát egy kemény nap története. Köszönet a vendéglátásért, és mivel keresztlányomnak jelentős fordulópont az életében, sok sikert kívánok Hella!

Udvari malacpörkölt.

Ez az én napom volt.

A magyarázat egyszerű, mert eredetileg családi, szoros baráti vendégseregnek készült a bográcsos, azoknak, akik a 60. születésnapom ünneplésére gyűltek össze. Én pedig gondos házigazdaként többféle vendégváróval készültem. Természetesen családom, de főleg nejem is segített az ételek elkészítésében, amiért köszönet, de a bográcsozás már csak férfimunka. (Sokszor elgondolkoztam már, miért bízzák rá a férfiakra ezt a látszólag egyszerű feladatot? Talán azért, mert ha elrontják, nyugodtan lehet durcáskodni: látod, még ezt sem lehet rád bízni! Ha mégis jó a kaja: Az én férjem csinálta! Saját nevelés!) Egyébként is. Udvarunkban, és máshol sem főzött még nejem, egyedül bográcsban. Nem mintha nem tudná megcsinálni, de ez a beidegződés. Közben elárultam az "udvari malacpörkölt" név jelentését is. Divatos lett különféle hangzatos neveket adni különféle ételeknek, így az enyém azért udvari, mert saját udvaromon készült. Bőrös malachúsból, belsőségekkel. Így akár pincepörköltnek is hívhatnám, de mégsem a pincébe csináltam. Pedig nem jártam volna rosszul. A valódi szülinapot, csak szűk családi körben töltöttem július 10.-én, mikor is nem főzhettem. Nejem a tűzhely közelébe sem engedett, és minden lehetséges módszerrel megakadályozta, hogy véletlenül is valamit csináljak. Nehéz volt, de kibírtam. Ragaszkodott hozzá, hogy aznap csak Ő csinálhatja a kaját. Ügyes a csajszi, köszönöm, finom volt. A barátok, a család  öszzeröffentése mindig sok egyeztetéssel jár. Nehéz olyan időpontot találni, ami mindenkinek jó. Szerencsére nem kellett sokat várni, az időjárás is kegyes volt hozzánk, így az eredeti időponthoz képest, két héten belül sor került a találkozóra. Magáról az eseményről a család ünnepeiről szóló blogomban írtam már, ahol utalást is tettem a malacpörköltre. Mivel ez az írásom is eltűnt egy nem túl dicséretes akció során, most újraírom. 
Amit eddig írtam tehát a látszólag felesleges magyarázat, az apropó eredeti írásommal kapcsolatban, ami most jön, maga a recept.

Hozzávalók 20 személyre:

5 kg bőrös malachús (csontos comb)
1 db nyelv,
1 db szív,
fél tüdő,
1,5 kg. vöröshagyma,
1 kisebb fej fokhagyma,
5 db. paprika (színes is) apróra vágva,
1/2 csípős hegyes paprika, (ha nincsenek gyerekek a fogyasztók közt, ízlés szerint többet is lehet hozzá tenni, de fel kell mérni a társaság ízlését!)

3 db. paradicsom apróra darabolva,
100 g. házi vitaprik (sós, darált, enyhén csípős paprika) ez elhagyható, vagy más darált paprikával, paprikakrémmel helyettesíthető.
1 kanál zsír, vagy kevés füstölt szalonna, amit zsírjára sütünk,
1 kávéskanál köménymag,
4 kávéskanál őrölt pirospaprika,  só,
kb. 2 dl. száraz bor .

Az alapanyagokat előkészítem. A húst kockákra vágom, a hagymát feldarabolom, a fokhagymát megtisztítom, kés lapjával szétnyomom, a paprikát, paradicsomot apróra darabolom. A tüdőt, és a szívet is kockákra vágom, a nyelvet egészben hagyom. A hagymát zsíron megdinsztelem, majd a köménymagot hozzáadva enyhén megpirítom ezt is. A csontos darabokat, (ha van ilyen) és a belsőséget teszem először a bográcsba (a nyelvet egészben). Ezeket is kicsit pirítom, majd a paprikát a csípős paprikát, a fokhagymát, és a paradicsomot is hozzáadva felöntöm 1 deci száraz borral, valamint kevés vízzel. Éppen annyival, hogy ne lepje el. Így fél órát főztem.

Ekkor adtam hozzá a színhúst, megsóztam kicsit, hozzáadtam a saját darált paprikámat és felöntöttem kevés vízzel. Vízből egy 2 literes flakonnal tettem mellém, aminek kb. 3/4 részét használtam el, időnként pótolva. Mindig csak annyit tettem hozzá, amennyit épp elbírt a pörkölt sűrűsége. Nekem a készre főzéshez két és félórára volt szükségem, de ez változhat. Kóstolással tudjuk mind a fűszerezettséget, mind a hús állagát felmérni. Mielőtt az őrölt pirospaprikát is hozzáadtam volna, a nyelvet kiemeltem, majd mikor kihűlt, eltávolítottam róla a fölösleget,  felszeleteltem, és visszaraktam a pörköltbe. Az őrölt pirospaprikát a tetejére szórtam, majd egy kis bort rálocsolva összekevertem. Pár perc múlva kész lett a pörkölt.

Ebben a formában jelent meg a recept tehát több oldalon, ahova általában fel szoktam tölteni azokat az ételeket amiket megcsináltam, és ennek köszönhető, hogy csak a történéseket kellett újra írnom. Nem ugyanabban a formában, ahogyan eredetileg írtam, de az emlékeim alapján hasonlóan jelent meg akkor. Egyedül a képek, és azok sorrendje változhatott, mert arra már nem emlékszem. Az ember egyszer volt életében 60 éves, és ez a nap biztosan emlékezetes marad. Remélem azoknak is, akik velem együtt ünnepeltek!

Nem lennék emberből, ha nem dicsekednék el azzal, a mit már rég szerettem volna, és most megkaptam. Családom, egy komplett tálalókészletet csináltatott számomra, amiben a jövőben színvonalasabban tudom fotózni ételeimet. Emellett névre szóló blogom emblémájával díszített kötényt, és más hasznos ajándékokat is kaptam. Köszönöm!