Eredeti bécsi szelet / wiener snitzel.

Bátran mertem leírni, hogy eredeti bécsi, mert volt alkalmam már megkóstolni. Ifjú házas koromban néhány napot töltöttünk Bécsben vendégségben, és mielőtt végeztünk a pár napos vizittel, vasárnap reggeltől kezdve nagy titkolózás folyt a konyha környékén. Nem árulták el, hogy mi készült, csupán azt, hogy eredeti bécsi különlegesség, és alig tudtam leplezni a röhögőgörcsöt, ami nyomban elkapott. Egyáltalán nem lepődtem meg, bár úgy tettem. Sejtettem, hogy rántott húst fognak elénk tenni, de jó vendéghez illő módon, "nagyon meglepődtünk" mindannyian! Feleségemmel, és húgommal voltunk a vendégek, és előre megbeszéltük, hogy nem hozzuk kellemetlen helyzetbe a házigazdákat. Bár semmi okunk nem volt a meglepetésre, az étel íze valóban különleges volt. Etalon volt, és máig így készítem konyhámban a rántott húsokat, kevés kivétellel.
A legnagyobb különbség az eredeti, és a hazai rántott szeletek közt, hogy az igazi bécsi, borjúból készül. A többi viszont, kiderül a receptből!

Hozzávalók:

8 szelet borjúhús,
tej,
fokhagyma,
liszt, tojás, zsemlemorzsa a panírhoz,
olaj a sütéshez,
só,
citrom a tálaláshoz.

A hússzeleteket konyharuha közt kiklopfolták, enyhén sós tejbe áztatták, amibe fokhagymát nyomtak. Ezután órákig pihentették a húst a fokhagymás tejben, majd leitatták leszárították. Mindkét oldalát kissé megsózták, és a megszokott módon panírozták lisztben, lazán felvert tojásban, majd prézliben. Most csillogtatni fogom, szerény Német tudásomat! (mehl, ei, und semmelbrösel) 
Forró olajban kisütötték. Konyharuhára szedték, ami leitatta a fölösleges olajat. Vajas krumplipürével, és negyed citrommal tálalták, aminek a levét fogyasztás előtt rácsorgattuk a bécsi szeletre. Ez utóbbi kötelező, szertartás-szerű tevékenység volt, elvégre Bécsben mindenki így csinálja!

Jól esett! Bevallom ez volt az első hazai íz rövid bécsi tartózkodásunk alatt. És hány konyharuhát mostak ki a kedvünkért!? A házigazdák viszont szerintem sokáig abban a hitben maradtak, hogy soha nem kóstolt echte bécsi kaját raktak elénk. Wien ist anders! - mondták! A Nagymama (a főszakács) de biztosan a házigazdák is azóta a menybe költöztek, de Gertiről sem sokat tudunk, mert a távolság miatt egy idő után megkopott a kapcsolat. Azért köszönjük a felejthetetlen élményeket! És a wiener snitzelt is !
Még valami: Bécsben nincs szabad szedés. Azt eszed, és annyit, amit kitálalnak. Annyi hússzeletet vesznek, ahányan vannak az asztal körül. Ez vonatkozik a felvágottakra, és más ételekre is. Mi 35 éve voltunk Bécsben, de gondolom azóta sokat változtak a bécsiek is!

Sörös csülök, zöldséges krumpliágyon

Kedvelt kaja nálunk a csülök. Általában a bőrös húsok, mert szaftosak, kitűnően ízesíthetők, és változatosan fűszerezhetők. Rákaptunk arra is, hogy a körettel együtt készítjük el a húst, mert egyszerűbb, kevesebbet kell mosogatni, de a legjelentősebb előny az, hogy a hús fűszerezését a köret, jelen esetben a zöldséges krumpli is átveszi, ezzel még különlegesebb, komlex ízű kaját biztosítva asztalunkra. Mikor máskor, mint hétvégén, ugyanis ez az étel mégis nagyobb előkészületet igényel, mint egy főzelék, de a hétvégi, vagy ünnepi ételsor meg is kívánja a sültet.
Szerencsénkre kitűnő, bejáratott hentesnél vásárolunk, ahol mindig lehet a bőrös húsok széles skálájából olyat választani, ami a legjobban megfelel igényünknek. A vásárláskor viszont nem előre kigondolt recepttel érkezünk kedvenc hentesünkhöz, hanem kiszemelve a legszebbnek talált árut, a fűszerezést, az elkészítés módját ahhoz alakítjuk, milyen is a husi állaga, kinézete.
Nem véletlenül használom a többes számot, mert felségemmel egyenrangúak vagyunk a konyhában, sokszor közösen, de minden esetben egyetértésben főzünk. Ismerjük is egymás, és a család ízlését, így nincs konfliktus az elkészített ételekkel kapcsolatban.
A bőrös húsokhoz, így a malachoz is vannak olyan fűszerek, sütési eljárások, melyek kifejezetten hozzá valók. Jók a bőrös húsokhoz a rozmaring, a kakukkfű, a mustár, de a csípős ízeket is kedvelik, valamint a kesernyés ízű sört, amit a komló ízesít. 
A sör másra is jó, de most receptet írok nemde! 

Lássuk, hogyan készült, és miből!

2 kg. krumpli,
3 db. sárgarépa, 
3 db. hagyma, 
6 gerezd fokhagyma,
1,5 kg. csontozott csülök, 
1 farok,  (Nem az enyém! Piszkos a fantáziád!)
csilipehely,
só, őrölt bors,
2 dl sör,
kevés étolaj.

A csülköt durva szemű sóval bedörzsöljük, megborsozzuk, sörrel meglocsoljuk, majd hűtőbe tesszük egy éjszakára. A krumplit megtisztítjuk, feldaraboljuk, a hagymát nagyobb cikkekre vágjuk. A fokhagymagerezdeket megpucoljuk, kés lapjával megnyomjuk. A sárgarépát vastagabb karikákra vágjuk.
Sütőtál aljára kevés étolajat öntünk, majd beletesszük a felaprított zöldségeket. Megsózzuk, majd jól összeforgatjuk. Tetejére rátesszük a előző este bepácolt csülköt, a páclét is rácsorgatjuk, majd megszórjuk ízlés szerint csilipehellyel. Lefóliázva sütjük addig, míg a húst már puhának nem találjuk, (kb.40 percig) majd a fóliát levéve készre sütjük. Ilyenkor célszerű csak felső sütést használni. 

Az ízek a sütés során összeérnek, és egy igen finom egytál a végeredmény.
Ja és még egy! A farok az én kedvemért került a cucchoz, mert imádom! Legjobb barátom, lelki társam, Kimi kutyám is, aki a csont illatát rögtön kiszúrja, és lábamnál türelmesen várja, hogy osztozzunk. És nem vár hiába, mert a csontot ugye én nem tudom elrágni. Meg miért is rágnám el!

Említésre méltó, hogy barátomnak nem kell beérnie ilyenkor azzal az egy farokcsonttal, hiszen hétvégi ebéd nem létezik leves nélkül, és ha már látogatást tettünk hentesünknél, onnan nem távozhatunk húsos csont nélkül. Ennél jobb párosítást mint a zöldséges orjaleves, és a csípős, fűszeres, sörös csülök zöldséges krumpliágyon, kevés létezik az Univerzumban. Magunk, és kutyám legnagyobb örömére!

Rozmaringos nyúlcomb, zöldséges krumpliágyon.

A nyúl, már időszámításunk előtt is kedvelt volt Egyiptomban, és az ókori Rómában. Természetesen azok számára, akiknek volt mit aprítani a tejbe, mert igen drága volt. Honfoglaló őseink már tenyésztették is az üregi nyúlból háziasított nyulat, mert húsát sokra becsülték.

A tudományos vizsgálatok napjainkban bebizonyították, hogy a nyúlhús élettani hatásai kitűnőek. Várandós nők, cukorbetegek, és más betegségekben szenvedők, de az egészséges emberek számára is kitűnő élelem. Magyarországon az egy főre jutó nyúlfogyasztás, mindössze néhány dekagramm. A mediterrán országokban ez eléri a 3 kilogrammot. Pedig a nyúlhús kedvező élettani hatásai miatt, nagy biológiai értékű, könnyen emészthető alternatíva más húsokkal szemben.
Elkészítésének több módja van. Raguként, levesként, paprikásként, vagy sütve is finom étel. 
Mivel a kereskedelemben időnként megjelenik a friss, akciós nyúlcomb is, ennek az elkészítését írom le cikkemben. 
A nyúlhúshoz nagyon illik a fokhagyma, és a rozmaring. Ez a két fűszer kiemeli a nyúlhús ízét. Karakteresebb a csirkénél, de mégis könnyű, jóízű húsétel.
A nyúlcombot  gyors páccal, fokhagymás, rozmaringos fűszerezéssel, zöldséges krumpliágyon sütöttem, így az együtt sütött hús, és zöldségköret is komplex, finom ízű lett, igazi csemege.

A felhasznált hozzávalók, a pácoláshoz:
1 kg. nyúlcomb (6 db)
3 kanál étolaj,
só, frissen őrölt bors,
1 kanál mustár,
1 kávéskanál fokhagymapor,
1 teáskanál őrölt piros paprika (édes nemes)
4-5 kisebb ág rozmaring.

A zöldséges krumpliágyhoz:
1,5 kg. burgonya,
4 fej hagyma,
3 db. sárgarépa,
1 db közepes petrezselyem gyökér,
5-6 gerezd fokhagyma
só, őrölt bors.

A pác hozzávalóit összekeverjük, majd alaposan bedörzsöljük vele a nyúlcombokat. Ezután feldaraboljuk a zöldségköret hozzávalóit, összekeverjük, majd egy hőálló üvegtál aljára tesszük őket. Megsózzuk, megborsozzuk, majd a bepácolt nyúlcombokat a tetejére fektetjük, és melléjük tesszük a rozmaring ágakat is. A megmaradt pácoldatot is rácsorgatjuk.
Alufóliával borítva, 180 fokos sütőbe tesszük, ahol 90 percig sütjük. A fóliát eltávolítva még 20-30 percig továbbsütjük, kicsit pirítva rajta, és hagy a levét kicsit elforraljuk.

Lelki szemeim előtt megjelennek azok, akik a nyúlhús említése miatt nemtetszésüket fejezik ki. Egy előző nyulas receptem megosztása közben én is megkaptam, hogy nincs szívem, az aranyos tapsifülest megsütni, ráadásul meg is enni. A nyúl viszont nem arra született, hogy csak simogassuk! Tenyésztett állat, ugyanúgy, mint a disznó, a csirke, vagy bármelyik, amelyik végül tányérunkon végzi. Huszonéve mi is megleptük húsvétkor fiunkat egy kis nyuszival. Rögtön a paprikás nevet kapta, utalva későbbi állapotára. Néhány hónap növekedés után pedig jó étvággyal elfogyasztottuk. Lehet kötődni az állathoz, de jó előre tisztázni: Ha nem lesz szívünk arra, hogy megegyük, akkor nincs értelme felnevelni. 
De akkor is meg lehet venni a feldolgozott nyúlhúst, mert finomnak viszont nagyon finom!       

                                             

Pájsli / tunkedli / szalontüdő.

Én a legegyszerűbb, közszájon forgó nevet adtam ételemnek, de végül "csípős savanyú tokány belsőségekkel" címen jelent meg a 2013. augusztusi Kifőztük Magazinban. Ezt a receptet is rekonstruálnom kellett, mivel valaki kibabrált velem, és komplett bográcsos oldalamat törölte. De velem nem olyan könnyű kitolni! Honnan máshonnan tudtam volna előkeresni az eredeti írást, mint a magazinból, ahol ebben a formában jelent meg.

Hozzávalók 10 személyre:

1 sertéstüdő,

 1 sertésszív,

 1 sertésnyelv,

 1/2 sertésfej füllel,

 2 nagy vöröshagyma,

 5 gerezd fokhagyma,

 3 nagyobb sárgarépa,

 5 dl sűrű paradicsomlé,

 1 citrom vagy kevés citromlé,

 friss bazsalikom. friss kakukkfű, friss petrezselyemzöld,

 só, őrölt bors, 

kevés csili, vagy csípős paprika, 

1 evőkanál mustár,

 3 alma,

 1 marék savanyú káposzta,

 néhány babérlevél, kevés ecet,

 sertészsír

a tálaláshoz: puliszka 2 dl. tejföl

A fejet, a tüdőt nagyobb darabokra vágjuk, és néhány babérlevéllel együtt sós, enyhén ecetes vízben, lassú tűzön főzni kezdjük.
Közben a vöröshagymát apró kockákra, a répát karikára, a meghámozott almát nagyobb kockákra vágjuk. A fokhagymát összezúzzuk, a savanyú káposztát apróbbra vagdossuk. A zöld fűszereket finomra aprítjuk.
A megpuhult húsokat hűtés után felcsíkozzuk. A főzőlét félretesszük.

A vöröshagymát kevés zsíron üvegesre pároljuk, a fokhagymát hozzáadjuk, sózzuk, majd a csíkokra vágott húst is hozzátesszük. A leszűrt főzőléből annyit öntünk rá, hogy az egészet ellepje. Belerakjuk a répát, a savanyú káposztát, a negyedbe vágott citromot vagy a citromlét, a paradicsomlét, a mustárt. Erősebben borsozzuk, csilivel vagy csípős paprikával ízesítjük, ha kell, még sózzuk. Hozzáadjuk a darabolt almát és a zöld fűszereket. Ezután az ételt 30-40 perc alatt készre főzzük. Közben, ha szükséges, a maradék főzőlével vagy vízzel pótoljuk az elpárolgó folyadékot.

Puliszkával és tejföllel tálaljuk. Más, szaftos ételhez való köretet is adhatunk hozzá (pl. galuskát vagy főtt tésztát).

Ha valaki kicsit is jártas a gasztronómiában, tudhatja, hogy receptem egy átdolgozott szalontüdő, (pájsli, tunkedli, savanyú tüdő) recept. Saját ízlésem szerint, és mivel a tüdőt nagyon szeretem, nem először készítettem. Első receptjeim közt található "Abáló kincsei pikánsan" című írásom, amivel az első gasztronómiai sikeremet arattam. Receptem akkor nyomtatásban megjelent egy receptkönyvben. Azóta ez többször előfordult már, de mint az első szerelem, ez sem felejthető el soha!

Csirkemell aprópecsenye, fokhagymás, tejfölös mártással.

A csirkemell a világ egyik legkedveltebb (ha nem a legkedveltebb) alapanyaga. Finom, omlós, hamar kész. Egyetlen hátránya, hogy nem elég szaftos. (szerintem) Bevallom, én a combot jobban kedvelem, még akkor is, ha ki kell csontozni. Most jut eszembe, hogy a mellehúsát is. Bár ezt már így kapod meg a hentesnél, vagy a szupermarketben, hacsak nem frissen vágott, kopasztott csirkét van lehetőséged megfőzni. A legjobb ebből is, a házi, kapirgálós jószág. Más a húsa, nem tápon van hizlalva, a különbséget érezni lehet. Mi ritka kivételtől eltekintve, ilyen csibéket használunk konyhánkban.

Párom, nagy szakértelemmel végzi a csirkék bontását, szortírozását, mielőtt a mélyhűtőbe tenné. Egyszerre több csirkét rendelünk megbízható forrásból, tudjuk honnan jött. Külön csomagolja a rántani valót, külön a leveshez, és külön a mellét. Van, amikor csak úgy egyben hagyja, mert ráér eldönteni később is, mit akar belőle csinálni. A csirkemellből, többnyire valamilyen aprópecsenyét. Már készült konyhánkban tejszínes csirkemell falatok, ami legnépszerűbb receptjeim egyike. 
Párom szakértelmét dicséri, és hirdeti szerte a széles világban. 
A következő, hasonló recept lesz, valamivel több fokhagymával, kicsit más ízesítéssel, fűszerezéssel, és nem egyben sütve a pennével, hanem egyszerűbb módon, külön tálalva. Így mindenki kedvére szedhet. A penne helyett, pedig más kifőtt tészta is nyugodtan használható. A lényeg, hogy a szaftos ételt, legyen ami átszállítja a tányérról, a szánkba.

Hozzávalók:
2 csirkemell apróra vágva (1 kg.)
2 kisebb hagyma,
1 kis fej fokhagyma, (ne ijedj meg a mennyiségtől, de nyugodtan használhatsz kevesebbet is, ha nem szereted)
só, frissen őrölt bors,
kevés majoránna, kakukkfű, és petrezselyem zöld, (lehetnek szárítottak is, ha nincs friss)
1 pohár tejföl, vagy tejszín (200 g.)
1 kanál olaj  (jó a napraforgóolaj is)

Az apróra vágott hagymát kevés olajon megdinszteljük, majd hozzáadjuk a szétnyomott fokhagyma felét is. Enyhén megsózzuk, majd a darabolt csirkemellet is hozzátéve fehéredésig pirítjuk. Kevés száraz fehérbort, és kevés hús, vagy zöldség alaplevet, esetleg vizet öntünk hozzá. Ha szükséges, a levet pótoljuk, és addig főzzük, míg a hús teljesen megpuhul, és közepe is fehér.

A tejfölt, vagy tejszínt összekeverjük a maradék fokhagymával, a zöld fűszerekkel, csipetnyi sóval, és frissen őrölt borssal. Ha tejfölt használok, sűrűbb, karakteresebb, ha tejszínt, lágyabb összhangra számíthatok. A mártást hozzáöntve összeforraljuk. Hagyjuk, hogy kicsit besűrűsödjön. Ha tejszínt használsz, egy kanál keményítőt is tegyél hozzá, és mielőtt hozzáöntenéd, keverd csomómentesre. 
A közben, bő, sós vízben kifőzött tésztát adhatsz mellé. Makarónit, orsót, vagy mint én most pennét. Lényeg, hogy a bőséges szaft, megtapadjon rajta. 
Tálalásnál meghintheted kevés reszelt sajttal, de csak ha szükségét érzed.

Nincs értelme tovább ragozni! Már csak jó étvágyat kívánok hozzá!

Tepsis sült császár, és oldalas.

Megismételhetetlen esemény az ember életében a születésnap. Épp ezért illik megünnepelni, különösen akkor, ha kerek a szám. Nejem, aki kitűnő háziasszony, előzetesen közvélemény kutatást végzett, de nem nálam, hanem a család többi tagjánál. Én az asszisztensi teendőket kaptam, ami mindössze abban nyilvánult meg, hogy időnként kikérte véleményemet. Maximálisan megbízok benne, mert nagyon jól főz. Nem fűszerez olyan bátran mint én, de igaza van. Nekem talán szerencsém is van, hogy soha nem fűszereztem még túl semmilyen ételemet. 

Most viszont azzal a határozott akarattal kellett szembesülnöm, hogy a saját szülinapomon, nem tehetem be a konyhába a lábam. Nem is nagyon bánkódtam miatta, mert el voltam foglalva a rengeteg köszöntésre való reagálással. Azért figyelemmel kísértem asszonypajti munkáját, és a fontos mozzanatoknál előkaptam fényképezőgépemet. Előre elmondta elképzelését, hogyan szeretné elkészíteni ezt, a kitűnő kaját, amit ebben a formában, soha nem csinált még. Most is meghatározó volt az akciós alapanyag, mert elfogadható áron sikerült bőrös császárszalonnához és oldalashoz jutni. Hagymát, fokhagymát, répát, krumplit vásárolt még hozzá, és a tervezési szakaszból átléptünk a magvalósításba. Először lássuk a hozzávalókat, és a mennyiséget.

2,5 kg. császár, és oldalas vegyesen,
2,5 kg. krumpli,
5 szál répa,
4 nagyobb fej hagyma,
2 nagyobb fej fokhagyma,
só, őrölt bors,
3 szál friss rozmaring.

A gyors páchoz: kevés étolaj, só, őrölt bors, őrölt pirospaprika, csipetnyi őrölt kömény, és kevés granulált fokhagymapor.

Készíthetitek úgy is, hogy a húst előre bepácoljátok, de ebben az esetben gyors pácot kevert ki nejem. Étolajból, sóból, őrölt borsból, őrölt pirospaprikából, kevés fokhagymaporból, és őrölt köményből..
A hagymát megtisztította, majd karikára, a krumplit tisztítás után hasábra, a répákat karikára vágta.

A fokhagymát hámozás nélkül középen kettévágta, és a tepsi négy sarkába rakta. A tepsi aljára került a krumpli, majd a répa, később a karikázott hagyma. Enyhén meg lett sózva, kevés frissen őrölt bors is került rá, majd a bepácolt húsok jöttek. A rozmaring leveleket a húsok közé tettük. A kevés maradék páclé is rá lett öntve. Más zsiradék, és folyadék nem lett alá téve, elég volt a császárból kisülő fűszeres lé. Lefóliázva ment a sütőbe, alsó, felső sütéssel. Egy óra után, a fóliát levéve visszakerült, és fél óráig sült még.

Ezalatt, az alatta lévő léből sok elpárolgott, és a hús teteje is kicsit pirult. Nem sült ropogósra a bőre, de nem is ez volt a cél. Mindenki kedvére szedett belőle, de bőségesen maradt vacsorára is. Opcionálisan, a tegnap csinált egyszerű uborka, és paradicsomsalátát kínáltuk mellé.

Ez most csak, egy családi ebéd volt, de egy ilyen szép, kerek évforduló, nem ér így véget. Soha nem ragaszkodtam a tradíciókhoz, így a bővebb ismeretséget valamikor később látjuk vendégül. Komoly egyeztetések folynak a háttérben, az időpontról. Ma viszont nagyon jól éreztem magam, és nem csak a finom kaja, valamint az ajándékok miatt. Egyáltalán nem bánt, hogy túl vagyok a hatvanon!

Az imént leírt szülinapi ebéd, az egyik ajándékomban lett tálalva. Régen elterveztem már, hogy saját logómmal ékesített egységes tálalókészletet készíttetek. Most nejemnek köszönhetően ez megtörtént. Nagy köszönet érte, mert egy régi kívánságom teljesült. Faragó Ágota munkája.

Kocsonya szilveszterre, és más alkalomra.

Igazságosan elosztva.

Évek óta megszokott, hogy szilveszterre a kocsonyát Drága Anyósom csinálja meg, a hagyományos recept szerint. Idén úgy alakult, hogy minden terhet igyekeztünk levenni a válláról, és a teljes ünnepi sütés-főzést lányai, és én vállaltuk magunkra. A kocsonya készítését én. Soha nem riadok vissza semmilyen kihívástól, még ha oly nagynak tűnik is. A kocsonya főzésében a mennyiség jelentette a megszokottól eltérő mértéket. Nagy a rokonság, és mindenki szereti a kocsonyát. Nem meglepő tehát, hogy a 22 literes fazék került a tűzhelyre, és a 24 adag kocsonya sem, ami a végeredmény volt. Így jutott minden kocsonyaszerető családtagnak, és még néhány ajándékba is.

Dermedésre várva.

Az általános recepten semmit nem változtattam, mert nincs értelme. A mama által főzött kocsonyákhoz képest, csak a belefőtt zöldségeken változtattam. Szeretem ugyanis, ha a répa is kikukucskál a megdermedt léből, és ezzel még finomabbá teszi azt. 
A kocsonyásodást segítő zselatin az állatok csontjából, bőréből, hosszú főzés után kerül fazekunkba. Ezért, nagyon sok baromfi, hal, és sertéskocsonyát ismerünk. Így aztán olyan alapanyagokat kell választanunk kocsonyánkhoz, amiben ez megtalálható.

Az elkészült kocsonyák egy része.

A sertésláb, a fej, fül, farok, a sertésbőr kitűnő erre a célra. Az, hogy teszünk-e hozzá valami mást, ami a kész kocsonyánk élvezeti értékét növeli, ránk van bízva. Ízesíteni kell a végeredményt, amit mindenki ízlése szerint megtehet sóval, borssal, hagymával, fokhagymával, zöldségfélékkel, füstölt húsokkal. A zselatinképző anyagokon kívül tehető bele színhús is, de csak megfelelő mértékben. A kocsonya főzését nem lehet elkapkodni. Több óra szükséges hozzá, és a kocsonyát sem kóstolhatjuk meg azonnal, hiszen a megdermedését ki kell várnunk, ami szintén hosszabb időt vesz igénybe. Fagyasztani nem szabad, mert az tönkreteszi a kocsonyát. A jégkristályok miatt ehetetlenné válik. 
Most, hogy túl vagyunk a bevezetőn, ami úgy érzem hasznos infókat tartalmazott, lássuk az én szilveszteri kocsonyám elkészítésének módját.

Hozzávalók a 24 adaghoz:

4 db sertésláb (köröm)
fél sertésfej füllel együtt,
1 db sertésszív, (tehető hozzá nyelv is)
1 kg sertésbőr,
kevés füstölt lapocka, vagy comb,
1 kg sárgarépa,
fél zeller,
5 fej hagyma,
3 fej fokhagyma,
2 kisebb csilipaprika,
1 kis tasak fekete bors,
só ízlés szerint, de minimum 6 evőkanálnyi.

A hozzávalókat szőrtelenítjük, (ha szükséges gázláng felett leperzseljük a körömről, és a fejről) többször átöblítjük. A szívet kettévágjuk, a billentyűket levágjuk. 
Annyi hideg vízben feltesszük főni, ami éppen ellepi. Ha felforrt, a vizet leöntjük, és most már bővebb lében tesszük fel ismét. A vízbe szemes fekete borsot, és sót teszünk. Mikor felforrt, a habját leszedjük, majd takaréklángon, órákig főzzük. Vigyázzunk, ne forrjon, csak gyöngyözzön a víz! Közben időnként a keletkező habot, ismét leszedjük.

Mikor a fejről kezd leválni a hús, hozzáadjuk a zöldségféléket, amit előre darabokra vágtunk, a hagymát, a fokhagymát. Adhatunk hozzá 1-2 csilipaprikát is, ami enyhén csípőssé teszi. Főzhető bele kevés zöldpaprika is, de attól zavarossá válhat a lé, ha túlfő. Beletesszük a füstölt combot, vagy lapockát is, és addig főzzük, míg a répa megpuhul. Feltétlenül kóstoljuk meg, mert ha szükséges, sózhatjuk még. Csinálhatunk próbát is, ha keveset kiveszünk a léből, és azt hűtőbe tesszük. Ha megszilárdul, akkor jó a kocsonyánk.
Levesszűrővel, mindent kiveszünk a léből, és hagyjuk kihűlni. Ha jól dolgoztunk, a csontokról minden lefőtt, így könnyen fel tudjuk szeletelni, és elosztani az előre elkészített edényekbe a lábat, a fejhúst, a szívet vagy nyelvet. Minden tálba teszünk egy darab répát is, és mindegyikbe jusson füstölt hús is. Ez talán a legnehezebb feladat, hogy mindent igazságosan osszunk el.
A fazékban lévő alapléről, a zsiradékot távolítsuk el! Kanállal, vagy merőkanállal a tetején úszó zsiradékot könnyen le lehet szedni, de ha szükséges, használhatunk itatóspapírt is. 
A kiadagolt szilárd alapanyagokra merőkanállal rászedjük a már kicsit hűtött lét, és hűvös helyen hagyjuk, hogy megdermedjen. A hagymát, fokhagymát, a borsot, csak ízesítésre használtuk, azt ne tegyünk az edényekbe.

Majdnem mindent kitárgyaltam. A kocsonya átesett a minőség ellenőrzésen, és jól vizsgázott. Így megint nem maradt szilveszteri kocsonya nélkül a család. 
Mivel sokan ismertek tudjátok, nem lennék Gasztropajti, ha valami furfang nem jutna az eszembe. Mikor elkezdtem írni az ételekről, elhatároztam, hogy minden kudarcról is be fogok számolni. Mások kárán tanul az okos, és nem akarom, hogy Ti is abba a hibába essetek mint én.

Ez nem jött össze. Ha sikerült volna
kiborítani, nagyon szép lett volna.
Az aszpik szétesett, és csak egy
rakás roncs maradt.
De finom volt!

A kísérletem kudarcba fulladt! Mikor nyilvánvalóvá vált, hogy én csinálom a kocsonyát, elhatároztam, megpróbálom formába önteni. Valamikor régebben láttam egy képet, ami egy hidegtálat ábrázolt, a középpontban, aszpikból készített malaccal, ami minden bizonnyal félbevágott pet palackba lett formázva.

Kipróbáltam, és nem jött be. A kocsonyalé nem alkalmas a formázásra. Nem adtam fel, de ehhez lapzselatin szükséges, amit a használati utasításnak megfelelően felfőzünk. Ez sokkal keményebb, de megfelelően rugalmas anyag lesz a formázás után, és könnyebben tálalható. Nem várom meg, míg legközelebb kocsonyakészítésre adom a fejem, hanem hamarosan ismét megpróbálom az aszpikos malacka elkészítését. Más módon, és remélem lényegesen nagyobb sikerrel!
Most viszont, mivel van még néhány tányérnyi a tegnapelőtt készített kocsonyából, egyet beburkolok.
Boldog Új Évet Mindenkinek!

Mustáros, borsos szűzpecsenye.

Akik szorgosan követik bejegyzéseimet látják, ma sem vagyok tétlen. Minden, karácsonyra készített ételemet receptesítem, és hamarosan jönnek Párom sütijei, és töltött káposztája is. Most viszont következzen egy egyszerű, de nagyon finom sült. 

A szűzpecsenye az a része a disznónak, ami különleges csemege. Teljesen zsírtalan, és könnyű elkészíteni. Sógornőm jóvoltából jutottunk hozzá, de engem ért a megtiszteltetés, hogy elkészítem. Köszönöm!
Mivel igen sokfélét készítettünk karácsonyra, olyat akartam csinálni, ami a főkaják után, akár hidegen is fogyasztható. Azok kedvéért, akik nem gyakorlottak a konyha rejtelmeiben ajánlom, hogy tervezzétek meg előre a menüt.

A karácsony jó alkalom arra, hogy sokfajta étel kerüljön az asztalra. Nálunk orjalevessel indult az ebéd, melyet a töltött káposzta, a sült hurka-kolbász követett. Idén a halászlé kimaradt a karácsonyi menüből, de nem haltunk éhen így sem. A szűzpecsenye nem olcsó mulatság, de nem is arra való, hogy önmagában lakjunk jól vele. Mivel kétféle tejfölös, hamis majonézes salátát készítettem, ezt amolyan nasinak szántam, üresjáratban.

Amikor a család hosszú idő után ismét együtt van egy ünnepen, mindig vannak megbeszélnivalók. Ilyenkor kerülnek elő a sütik, valamint a hidegételek. Mikor megkaptam felhasználásra a szűzpecsenyét, rögtön tudtam, mit fogok kezdeni vele. Nagyon fűszeresre terveztem, ami mellé harmonizálni fog a majonézes jellegű saláta. Akár a Francia, akár a kapros, lilahagymás krumpli.
Gondolom már várjátok, hogy rátérjek a lényegre, így jöjjenek a dőlt betűk.

Hozzávalók:
Sertés szűzpecsenye,
kevés só,
frissen őrölt bors ízlés szerint,
mustár,
étolaj.

A sertésszűzt megsózom, jó erősen megborsozom, (ezt mindenki saját ízlésének megfelelően csinálja) megkenem mustárral, majd étolajjal megöntve, egy napig hűtőben érlelem. 
Kevés vizet öntve alá, végig fólia alatt sütöm 180 fokon, két óráig. 
Szeletelni csak hidegen érdemes, mert a még meleg hús széteshet!
A sütőtálban maradt léből, száraz fehér, vagy rozé borral, tejszínnel, kevés citromlével, kitűnő mártást készíthetünk a sült mellé.

Az eredmény, falatnyi érmék, pikánsan fűszerezve. Bármilyen salátával, de elsősorban majonézes, vagy ahogy én szeretem, hamis majonézzel készített krumplisalátával nagyon finom. Én karácsonyra csináltam, de bármilyen alkalomra kitűnő. Ezt garantálom!

Tejszínes csirkemell falatok, penne tésztán.

A hétvégéket, mindig saját konyhánkban töltjük. Hét közben nem, mert egyedül én vagyok itthon, így nagyon jó minőségű ebédet hordatunk ki egy gyulai konyháról. A hétvége viszont más. Ilyenkor mindketten (Párom, és én is) kiélhetjük egyáltalán nem perverz hajlamainkat a konyhában. Nem versenyt főzünk! Van mikor csak egyikünk, van, hogy egymás keze alá dolgozva, van mikor egymás mellett főzünk, mást, mást. Így történt tegnap is, mivel kaptam egy ajándék fűszert kipróbálásra, és igazságosan megosztoztunk a három csirke mellén. Ki lett filézve, a csontból némi zöldség, és tészta hozzáadásával, gyors, finom leveske készült. Kimi kutyám is jóllakott, hiszen a csontra csak Ő tart igényt a családban. 
Nejem már korábban elhatározta, hogy csirkemell készül, de a nyeremény fűszer, sokat változtatott az eredeti stratégián. Mivel nekem adott volt a csípős, markáns ízvilág, (én piri - piri csirkemellet csináltam hagymás krumpliágyon) Ő a lágyabb, tejszínes ízt választotta, így penne tésztával együtt készítette a csirkemellet. Apróra vágva a husit, majd serpenyőben kicsit elősütve, és a közben megfőzött pennére, tejszínes szósszal összekeverve, és együtt sütve sütőtálban. Mindkét étel jól sikerült, de nem a versengés a cél. Sokkal nemesebb, mégpedig az, hogy finom étellel lássuk el egymást, és családtagjainkat. Természetes, hogy megkóstoljuk egymás főztjét, és véleményt is mondunk róla. Ha mással nem azzal, hogy repetázunk belőle. Ez minden szakács számára elismerés, és nálunk minden esetben elő is fordul. 
Ennyi bevezetés után jöhetnek a dőlt betűk, ami nálam a receptet, és az elkészítés módját takarja. Most viszont, hogy a közelmúltban elindítottam új oldalamat is, a recept két helyen szerepel. Itt is, illetve a másik oldalamon, ahol csak a dőlt betűket, tehát csak a receptet olvashatjátok. Nagyon sikeres lett az oldal pár nap alatt, mert sokan valóban csak a lényegre kíváncsiak. Itt viszont továbbra is, több fotóval illusztrálom munkáinkat.

Hozzávalók 4 személyre:
1,5 csirkemell filézve (kb 800 g.)
1 csomag penne tészta (500 g.)
2 kanál vaj
1 db hagyma,
5 gerezd fokhagyma,
200 g főzőtejszín,
1 tojás,
kevés keményítő (liszt)
200 g. reszelt sajt,
só, őrölt bors.

A csirkemellet kifilézzük, majd apró darabokra vágjuk. (lehet csíkozni is)
Hagymát nagyon apróra vágjuk, a fokhagymát átnyomjuk.
A penne tésztát, ételízesítős vízben megfőzzük.
A hagymát vajon megdinszteljük, majd hozzáadjuk a húsdarabokat, és fehéredésig pirítjuk. Hozzákerül a fokhagyma is, sózzuk, borsozzuk. 

A tejszínt kikeverjük a tojással, keményítővel, ha szükséges, kevés tejjel hígítjuk. 
A serpenyőt a tűzről levéve, összekeverjük a húst, a mártással. 
Sütőtál aljára kevés vajat teszünk, majd rátesszük a félig főtt (al dente) penne tésztát, amire ráöntjük a ragut, majd az egészet kicsit összekeverve a tálat lefedjük, és előmelegített sütőbe tesszük. 

Mivel minden előfőzött, elősütött állapotban van, rövid idő szükséges a végleges állapot eléréséhez. 
Ha úgy érezzük, ez az állapot eljött, reszelt sajttal meghintjük a tetejét, és pár perc alatt készre sütjük. Mindössze annyi idő szükséges, hogy a sajt ráolvadjon ételünk tetejére, ezzel kis kérget képezve rajta. 
Tálaláskor is adhatunk rá sajtot, valamint frissen, borsot őrölhetünk rá.

Ez tehát maga a recept, és garantálja, hogy különböző ízlésű emberek (akár családon belül is) jól lakjanak. Mindenki választhat kedvére. A tapasztalat azt mutatja, hogy nem válogatós a család. A melle csontból főtt leves után, mindannyian megkóstoltuk mindkét elkészített ételt is. Jól esett mindegyik. De ez így van rendjén. Nem versenyzünk, mert az nem ide való. Versenyezni én szoktam, a különféle recept, és főzőversenyeken. Örülök, mert egyre sikeresebben teszem. Nagyon örülök mások sikereinek is, és látom, hogy nagyon sok képzetlen "szakács" ér el nagy eredményeket. Nekem sem ez a tanult szakmám, de itt a bizonyosság, hogy műkedvelőként is lehet valamit egészen jól csinálni. Súlyos betegségem után, ennek a tevékenységemnek köszönhetem nagyban, a rehabilitációmat. Mivel szakmámat nem tudom folytatni, ebben találtam meg életem új értelmét a családom mellett. A sikerek pedig minden nap új, finom ételek elkészítésére inspirálnak. 
Remélem, sokáig így lesz!