Gyulai finom falatok.

Ez a receptem is egy régebbi rekonstrukciója. Azért lett szükség újraírására, mert bográcsos oldalam összes bejegyzését letörölte valaki néhány hete. Többségét már újraírtam, a receptek ugyanis megmaradtak. A köré írt történeteket viszont nem az eredeti formájukban pótoltam. Ki emlékszik már, másfél év távlatából az eredetire szóról-szóra?
Ezt a receptet a Kifőztük Magazin felkérésének megfelelően írtam 2013 júniusában. Gyulaiként, mivel mással jelentkeztem volna, mint egy hamisítatlan gyulai recepttel. Azért gyulai, mert városom neves terméke a gyulai kolbász az étel egyik alkotórésze. Több formában készítik a város több éttermében, mindenhol kicsit másképpen, egy közös alapanyag van bennük, a gyulai. Én is elkészítettem saját variációmat, ami egészen biztos, hogy más mint a többi. Így csináltam:

Hozzávalók 8 főre:

1 kg pulykacomb
1 szál kolbász (gyulai, vagy házi szárazkolbász)
2 fej hagyma
3 db sárgarépa
3 gerezd áttört fokhagyma 

5 szál újhagyma
3 db paradicsom
3 db zöldpaprika
1 kávéskanál só
2 kg újburgonya

A kolbászt lebőrözzük, vékonyra szeleteljük, zsírjára sütjük. 

A kolbász szeleteket kivéve, a zsír egy részét másik edénybe öntjük, a maradékon a hagymát megpároljuk.
Az apróra vágott húst fehéredésig pirítjuk.
A felszeletelt répát és az apróra vágott paradicsomot is hozzáadva, felöntjük száraz fehérborral.
Mikor a hús és a répa is kezd puhulni, belekerül a zöldpaprika és az újhagyma, valamint a zúzott fokhagyma is.
Legvégén beletesszük a sült kolbászt és készre főzzük.
Ha szükséges, kicsit sózzuk.
A kolbász finom íze, egész ételünknek kellemes, füstös ízt kölcsönöz.
Megszórhatjuk újhagyma szeletekkel.
Héjában főtt újkrumplival kínáljuk, amit kolbászzsírba forgatunk.
Illik hozzá a kovászos uborka is.
Az ételt tárcsában, vagy serpenyőben is elkészíthetjük.

A gyulai kolbász méltó jó híréhez. Az 1910-es brüsszeli világkiállításon mutatta be Balogh József, ahol aranyérmet kapott. Nagyüzemi gyártása Stéberl András nevéhez fűződik, aki kis páros gyulaijával Brüsszelben 1935-ben újabb aranydiplomával öregbítette kolbászunk hírnevét. Magam is sűrűn veszek részt kolbászunkkal kapcsolatos rendezvényeken, és igazi lokálpatriótához híven igyekszem városunk híres termékét népszerűsíteni. Bár a közelmúltban sötét felhők gyülekeztek a kolbászüzem felett, úgy tűnik megmenekült egyenlőre. Remélem évtizedekig dicsekedhetek még városunk hungarikumával, a gyulai kolbásszal.

És hogy az egész világ lássa: Gyulán a kerítés is kolbászból van!

A fotókat természetesen én készítettem, bár láttam már őket viszont más oldalakon is. 

Kapros, tejfölös zúzapaprikás

Elsinkófált írásaim többségét pótoltam már, melyeket valaki szándékosan törölt bográcsos oldalamról. Tulajdonképpen, haragom már elszállt, hisz a lényeg, a recept minden esetben megmaradt. Azt pedig, ami körítésként mellé volt csatolva, emlékeim alapján újraírtam. Nem úgy mint eredetileg, hiszen az ember nem másológép. Jó kis agytorna volt emlékezni az aktuális történésekre, és felidézni ismét a múltat.

Ezt a receptet például, néhány másikkal együtt, a Kifőztük Magazin szerkesztőjének kérésére írtam akkor. Néhány hónapja blogoltam mindössze, és meglepetésként ért, hogy máris felfigyeltek munkámra. Bevallom, nagyon jól esett! Kérték küldjek egy listát, miket gondoltam ki elkészítésre, majd kiválasztottak közülük ötöt, amiket rendben meg is csináltam. Addigra viszont megszoktam már, ha valamit elkészítek, röviddel utána le is írom, majd megosztom receptjét. Ebben az esetben viszont várnom kellett. Májusban kezdtem hozzá az ételek készítéséhez, de receptjeim, csak az augusztusi számban jelentek meg. Az etikához hozzátartozik, ha felkérésre csinálok valamit, akkor a felkérő elsőséget élvez. Így igen nehéz volt megvárnom, hogy receptjeim csak hónapok múltán jelenjenek meg. Meg kellett szoknom, mert idővel más felkérések is érkeztek, amikor hasonló cipőben jártam.
Térjünk vissza írásom lényegére a kapros, tejfölös zúzapaprikáshoz. Szívesen fogadtam a felkérést, és örültem, hogy a szerkesztőség ezt választotta a megadott ételek közül. Rendben le is közölték, és úgy osztom meg, ahogyan a magazinban akkor 2013. augusztusában megjelent. 

Hozzávalók 4 - 6 személyre:

1 kg zúza
2 fej hagyma
3 gerezd fokhagyma, apróra vágva
1 db paradicsom
1 db zöldpaprika
1 csokor kapor, finomra aprítva
1 dl fehérbor
kevés só és bors 

1 kávéskanál őrölt pirospaprika
200 g főzőtejszín

1 evőkanál liszt a habaráshoz

A hagymát apróra vágva, kevés zsiradékon megfonnyasztom, megsózom. A megmosott, átvizsgált, szükség szerint darabokra vágott zúzát hozzátéve, fehéredésig pirítom. Beleöntöm a bort és a felaprított paprikát, paradicsomot is hozzáteszem. Annyi vízzel öntöm fel, hogy ellepje, majd fedő alatt főzöm.
Mikor a zúza megpuhult (addigra a hagyma, paprika, paradicsom is szétfő), kevés főzőlevet kivéve, azt a tejszínnel és kevés liszttel, csomómentesre keverem és enyhén behabarom.
A zúzott fokhagymát és a finomra vágott kaprot is hozzátéve, meghintem őrölt paprikával, majd felforralom.
Frissen őrölt borsot adok hozzá és tálalom. Galuskát, vagy pirított házi tarhonyát, valamint zöld fűszerekbe (snidling, kapor) forgatott tejföl golyóbisokat adok mellé.
Bográcsban elkészíthető étel, a mennyiségeket ki-ki saját edénye, és a vendégül látni kívánt személyekhez igazíthatja. Ez a mennyiség, 4-6 fő vendégül látásához elegendő. Minden bográcsos ételhez ajánlom a száraz fehér, vagy vörösbor használatát. Mire az étel elkészül, az alkoholtartalom elpárolog, a bor savtartalma viszont segít a hagyma szétfőzésében, az esetleges leragadások feloldásában, nem utolsó sorban, kitűnő ízt kölcsönöz ételünknek.

A recept tehát ebben a formában jelent meg a Kifőztük Magazin 2013.augusztusi számában. Fázisképek nem készültek hozzá más írásaimmal ellentétben, így jelen cikkemben sem tudom receptemet ezekkel illusztrálni. Akkurátus emberként viszont rengeteg képet csináltam a kész műről több beállításban is. Így aztán volt miből válogatnom ehhez a bejegyzéshez is. A zúzapaprikás pedig nagyon finom volt. Másik írásomban viszont több képet is láthattok a főzés rejtelmeiről. Abban ráadásul, kicsit még egyszerűbben készült a zúzapörkölt. Vagy paprikás? Nekem mindegy csak finom legyen!

Csirkepaprikás bográcsban. (csirkepörkölt) (rekonstruált receptem)

Kis ideje azzal foglalkozok, hogy bográcsos oldalam törölt receptjeit újraírom. Talán az eddigiek közül, most vagyok a legkönnyebb helyzetben, mert a csirkepaprikás főzése más írásaimmal ellentétben nem kapcsolódott semmilyen eseményhez. Csupán egy átlagos hétvégi ebéd volt, és mivel jó volt az idő, a mindig kéznél lévő egyik kisebb bográcsomat vettem elő a főzéshez. Megjegyzem, ez a 12 literes öntöttvas zománcozott főzőeszköz egyik kedvencem is. Még valamikor Romániában vettem potom pénzért, és azóta bőven kiszolgálta az árát. Az öntött vas edények legfőbb jó tulajdonsága, hogy egyenletesen osztják el a hőt, nincsenek nagyon forró, és hideg pontjai. Ideális főzéshez. 

A csirkepaprikás legelőnyösebb tulajdonsága az, hogy nem unja meg az ember. Szombaton, és vasárnap is jól esik, ha pedig véletlenül marad belőle, kitűnő hortobágyi palacsintát készíthetünk a kicsontozott, összetört húsból és a szaftból.
Keresgélve az eredetileg az íráshoz kapcsolódó fényképek közt, rájöttem, hogy akár válogathatok is a rengeteg alkalom közt. A csirke az egyik kedvenc alapanyag nálunk, és mivel kitűnő alapanyaghoz, (házi, kapirgáló jószágokhoz) tudunk hozzájutni, sűrűn is fordul elő asztalunkon. Úgy érzem, ha az átlagosnál több fotót csatolok írásomhoz, senki nem fog megneheztelni rám.

Hozzávalók:

2 egész csirke,

5 fej hagyma,
5 gerezd fokhagyma,
30 dkg. zöldpaprika,
30 dkg. paradicsom,
néhány kanál házi darált, sós paprika, (Vitaprik)
1 kanál só,
1 kávéskanál köménymag,
1 csipet őrölt bors,
2 szál kakukkfű,
2 kanál pirospaprika,
1 dl fehérbor,
1 db csípős paprika,

A csirkét megmossuk, feldaraboljuk. Mindenkinek ajánlom, a házi kapirgálós jószágokat, mert egész más az ízük, mint a nagyban tartottaké!
A hagymát felszeljük, a fokhagymát kés lapjával megnyomjuk, a paprikát, paradicsomot feldaraboljuk. (a paprika, és paradicsom mennyiségét ízlés szerint növelhetjük is. Túlzásba ne vigyük!)

Kevés zsiradékon, a hagymát üvegesre pároljuk (ha van füstölt szalonna, akkor ajánlom azt tenni először a bográcsba és annak kisütött zsírján folytatni a főzést).
Hozzáadjuk a köményt, majd a fokhagymát és megsózzuk. Felöntjük kevés vízzel és a bográcsba tesszük a paradicsomot, és a darált sós paprikát. (a darált paprika önmagában is sós, így számoljunk vala az ízesítés során. 

10 perc után, beletesszük a csirkét, a máj kivételével. Annyi vizet öntünk rá, hogy ellepje. Belekerül a többi fűszer és a csípős paprika is. Megvárjuk, hogy felrottyanjon.
Megkóstoljuk a szaftot! Ha kell ízesítjük. Most teszem hozzá, a darabolt zöldpaprikát. (Családom nem szereti, ha a paprika szétfő! Úgy szeretjük, ha a főzés után is felismerhető marad és kicsit roppanós.)
Ha úgy látjuk, majdnem készre főtt, beletesszük a májat is, valamint a pirospaprikát is. Ha újból felforrt, kész az étel.  A pirospaprikát legtöbbször a végén teszem a bográcsos ételekbe. A kozmálást, legtöbbször a bogrács aljára gyűlt, őrölt paprika okozza, így egy veszélyforrás ki van pipálva.

Feltétlenül javaslom, a többszöri kóstolást! A legegyszerűbb úgy, hogy a fakanállal felkavarjuk a szaftot, majd magasabbról evőkanálba csorgatjuk. A sugárban csorgatott lé meghűl, így nem kell fújni a kóstoláskor.

El lehet készíteni fazékban is, de a bográcsozásnak más a hangulata!

A csirkepaprikáshoz pedig a tészta, és a tejföl illik. A tejföl a lágy, és sűrű szaft miatt, a tészta pedig azért, mert annál jobb szafthordozó nincs. Közvetítő a tányér, és a száj közt. A csirkepaprikás esetében ez a természetes. Azt pedig ne feledjük, hogy a galuska is tulajdonképpen tészta!

Most pedig jöjjön néhány csirkepaprikás bográcsomból, vagy konyhámból.

Birkapörkölt bográcsban, a gyulai vár aljában (rekonstruált írásom)

Talán ezt az írást tudom legkevésbé visszaadni úgy, ahogy eredetileg megosztottam. Jó hangulatban, baráti társaságban főztünk Gyulán a Pálinkafesztiválon, és jó gasztrobloggerhez méltón le is írtam, hogyan zajlott le ez a jeles esemény. Azóta hónapok teltek el, mígnem egyszer csak bográcsos oldalam összes bejegyzése eltűnt. Valakinek útjában voltam, mást nem tudok kitalálni erre a kicsinyes műveletre. A helyreállítással megpróbálkoztam, de nem sikerült. A törölt bejegyzések egy részét már pótoltam, (emlékeim alapján újraírtam) de vannak még feladataim. Ez az írás is közéjük tartozik. 

Elöljáróban tudni kell, hogy van egy jó kis csapat, melynek mi is tagjai vagyunk nejemmel. Kedvenc vendéglátó egységünk, a Sörpatika hozott össze bennünket, és terelt egy csapatba. Oszlopos tagja voltam a Darts csapatnak, párom pedig most is aktív a Sörpatika tekecsapatában eredménnyel. A társasági életben más módon is részt veszünk, és a gasztronómiai eseményekről sem hiányzik csapatunk. Ezért nem meglepő, hogy a pálinkafesztivál főzőversenyéről sem hiányozhattunk. Ilyenkor kitelepül a csapat, és egy családi jellegű piknikbe csöppen az, aki meglátogat bennünket. Verseny is van, hisz neves szakácsok bírálják el főztjeinket, de számunkra inkább az ilyenkor megszokott jó hangulat, az együtt töltött idő, a baráti társaság a lényeg.

Párom is meg-megkavarta.

A csapat bármelyik tagja kitűnő szakács. Nem kell kiosztani a feladatot, félszavakból is értjük egymást. Nevünk egyébiránt "Tepertőkeverők" azon apropóból, hogy ugyanebben az összeállításban mindig részt vettünk a gyulai Böllérversenyen is, ahol minden esetben az élmezőnyben végeztünk munkánkkal. 
Ezen a napon birkapörköltöt készítettünk. Rögtön rá is térek a lényegre, mert ha valaki elkezd olvasni egy birkapörköltről szóló írást, nyilván a receptre kíváncsi.



Hozzávalók:

10 kg. birkahús, és belsőség,
2,5 kg. hagyma, (megtisztítva mérve)
20 dkg. füstölt szalonna,
10-12 gerezd fokhagyma,
4-5 paradicsom,
4-5 zöldpaprika,
1 db. csípős paprika,
4 kanál őrölt pirospaprika (édes)
só, őrölt bors, köménymag,
pár szál kakukkfű,
2 dl száraz vörösbor

A szalonnát csíkokra vágjuk, zsírját kisütjük. 

A nagyobb darabokra vágott vöröshagymát, a fokhagymával együtt megdinszteljük, és köménymagot is pirítunk rajta. 

A birkahúst hozzáadva, addig pirítjuk, míg a hús elfehéredik. Az sem baj, ha néhol kicsit meg is pörkölődik. (azért pörkölt) Sózzuk, borsozzuk, és csak annyi vízzel öntjük fel, hogy éppen ellepje.

Lassú tűzön sokáig főzzük. Nagyon fontos! Csak ugyanabból a birkából főzzünk. Kis korkülönbség is azt eredményezheti, hogy az egyik húsdarab megfő, míg a másik kemény marad. 

A belsőséget, egy óra főzés után adjuk hozzá. Ha már kicsit puhult a hús, adhatunk hozzá zöld fűszert is. Legjobban a kakukkfű illik hozzá, de ízlés szerint, más is tehető bele. Csípős paprikát, ízlés szerint tegyünk bele. Többször kóstoljuk meg! 

Ha úgy érezzük, már majdnem megfőtt, a vörösborban elkeverjük az őrölt piros paprikát, és a pörköltre öntjük. A bor csersav tartalma, a még szét nem főtt hagymát is szétrobbantja, amellett, hogy különleges ízt ad pörköltünknek. 

Kevéssel a főzés vége előtt, nagyon vékonyra szelt vöröshagymát, vagy újhagymát, és néhány gerezd nagyon apróra vágott fokhagymát is adok hozzá ismét. A friss ízek, szintén feldobják ételünket. 

Tálaláskor, vékony karikára vágott hagymát, újhagymát, csípős paprika szeleteket kínáljunk, külön tányéron. Mindenki kedvére ízesítheti.

A "szigorú" zsűri értékel.

Ebben az esetben így készült a pörköltünk. Nem én voltam a chef, hanem Hajdú Árpi barátom. Nem mintha én jobban készítettem volna el, de én a rétegezett eljárást kultiválom jobban. Ezt egy idős kardoskúti juhásztól tanultam. Tanultam tőle más hasznos dolgokat is, amiket életem során sikeresen alkalmaztam. A jelentős korkülönbség ellenére jól összebarátkoztunk, és szívesen osztott meg velem minden fortélyt. Tőle tanultam, hogy ha birkát főzünk, egy bográcsba, csak ugyanannak az állatnak a húsát szabad tenni. 

Egy kis itókáért, és elemózsiáért
cserébe a művész úr húzta fülünkbe.

Lakodalomban találkoztunk, és egyszerre három nagy bográcsban főzte a pörköltet szimultán. Nem okozott neki gondot, mert ha egyszer beindul a kaja, csak forgatni kell. Rétegelve tette az alapanyagokat a bográcsba. Először a nagyon csontos darabokat, erre só, őrölt bors, és hagyma került. Kevésbé csontos húsok következtek, majd újabb réteg só, és hagyma, majd a tetejére a színhús, ami le lett zárva hagymával, paprikával, paradicsommal, és zöld fűszerekkel. Vizet egyáltalán nem töltött alá. A bogrács így egyfajta kuktaként működött, magában tartva az értékes húslét. Míg fel nem rottyant, és a bográcsban lévő töltőanyag kicsit össze nem esett, addig csak forgatta időnként a bográcsot. Ekkor összekavarta, és kevés vízzel pótolta időnként az elfőtt lét. Az őrölt pirospaprikát csak a legvégén adta hozzá, kevés vörösborral elkeverve. Elmondta, hogy így kisebb a lekozmálás veszélye, mert az elején, az aljára tett csontos darabok nem engedik, hogy odakapjon az étel, valamint az őrölt fűszerek (paprika, bors) is könnyen megpörkölődhetnek, ha a bogrács aljára ülepednek le. Tanácsát megfogadtam, és vad, és birkapörköltjeim többségét azóta így készítettem. 

Ez egy módszer, de az ezen a napon készített pörkölt is nagyon finom volt. Ékes bizonyítéka, hogy a zsűri is különdíjjal jutalmazta. Kénytelenek voltunk a kóstoló mennyiségét is limitálni, mert ha mindenkit igénye szerint szolgáltunk volna ki, magunknak nem jutott volna. 
Igazi vásári vigadalom volt ez a nap. Még egy vándormuzsikus is csapódott társaságunkhoz, aki némi étekkel, és itókával történő vesztegetés után egész nap húzta fülünkbe. 
A hangulatra jellemző, hogy a többi főzős csapat már rég elpakolt, amikor mi még utánpótlásért küldtünk. De ez már a Tepertőkeverőknél így szokás!

Körömpörkölt Gasztropajti módra. . . Amikor a disznót leveszed a lábáról.

Lassan sikerül pótolnom minden korábban feltöltött, de valaki kicsinyes magatartása miatt letörölt, minden receptemet. Ez is közéjük tartozik. (tartozott) Nem minősítem az illetőt, de nagyon úgy tűnik kéjes örömét leli abban, hogy más(ok)nak kárt okozzon. Eddig külön oldalt tartottam fent bográcsos, szabadtéri ételeimnek, de az új helyzet miatt, ezen is változtattam.

Sűrűn bográcsozom akár baráti, akár családi körben. A férfiemberek nagy része jól forgatja ezt a kitűnő főzőeszközt. Talán annak is köszönhető, hogy kisebb a kötöttség, mint a konyhában, nem kell félni, ha véletlenül a padlóra cseppen valami főzés közben. Na meg más a hangulat. A gáztűzhelyet nem üljük körbe mint a bográcsot, és baráti hangulatban nem számít, mikor lesz kész az étel. A körömpörkölt készítése pedig hosszú időt igényel. Addig pedig jókat dumálunk, és jó hangulatban jobban csúszik az itóka is, legyen az bármilyen. Mindegy csak ártson! - mondaná egyik barátom. A szakácsnak viszont nagyon figyelni kell mert több ember étkéről kell gondoskodnia, az pedig nagy felelősség!

A hozzávalókat 10-12 literes bográcsra, vagy fazékra adom meg:

A bográcsba belefér 3 kiló köröm, fül, farok, fejhús, vegyesen. Ehhez 1 kiló hagyma, 1 fej fokhagyma, 
fél-fél kiló paprika, paradicsom, 
1 cseresznyepaprika, vagy őrölt csípős paprika, 
2-3 evőkanál őrölt csemege paprika, 
só, bors, köménymag, 
néhány babérlevél, kevés friss petrezselyem, és bazsalikom levelek. 
Ha nincs friss, akkor szárított fűszerek, és a paprika, paradicsom helyett használható lecsó is. 
Szükség van még kevés vörös, vagy fehérborra is, amiben a végén hozzáadott őrölt paprikát felkeverjük. Ha ezekből nagyobb mennyiség is van, a főzés közben a szakács elfogyaszthatja. Egészségére!

A hús, illetve a köröm feldolgozásával kezdünk. A körmöket jól tisztítsuk meg! Ha kell, gázláng felett a véletlenül rajtamaradt szőrt perzseljük le. Aprítsuk fel. Meg lehet kérni erre a hentest is, hogy aprítsa a körmöt a megfelelő méretre. Otthon ugyanis némi gyakorlat szükséges hozzá. Meg éles kés, esetleg bárd. Nem mindegy, hogy a körmöt hogy szedjük szét. Tanácsos a körme felől, hosszában kétfelé vágni, és látva a csontok ízületeit, olyan helyen elmetszeni, ahol a csontok csatlakoznak egymáshoz. (Lehet, hogy nagyon szájbarágósnak tűnik a leírás, de szeretném, ha kezdők is eligazodnának az írásomon.) 

Ha a körmöket szétkapjuk, a többi husit feldaraboljuk, mossuk át. A hagymát, nem muszáj nagyon apróra vágni, mert a hosszú főzés alatt úgyis szétesik. A fokhagymát is elég, a kés lapjával megnyomni. Paprikát, paradicsomot is felvágni, és nekikezdhetünk a főzésnek.
Ha van füstölt szalonna, annak a zsírján lehet pirítani a hagymát. Ha nincs, akkor mindenképp a sertészsírt javaslom. Ehhez az ételhez nem illik az étolaj! Még a hagyma pirítására sem. A hagyma ha megüvegesedik, mehet hozzá a fokhagyma, majd köménymag. Hozzáadhatjuk a körmöket is. Kicsit együtt pirítjuk, és mehet bele a többi húsféle is. Beletesszük a paprikát, paradicsomot, kevés sót, a babérleveleket, a csípős paprikát, és a zöld fűszereket, majd felöntjük annyi vízzel, hogy éppen ellepje. 

Ezután, ellenőrzés mellett főhet hosszú ideig. Az ellenőrzésre szükség van, mert a bőrös hús, könnyebben odatapad a bogrács aljára. Ha felforrt, kóstoljuk meg. Van egy trükk, amit kezdő bográcsos koromban tanultam, egy öreg birkapásztortól. A fakanállal felkevert szaftot, magasabbról egy kanálba csorgatva, a csorgás közben meghűl, így fújás nélkül kóstolható, minden veszély nélkül. Ezután, már csak arra kell várni, hogy a köröm megpuhul.
Többen reklamálhatnak! Hol a piros paprika? Most jön!

Ezt is öreg barátomtól tanultam, hogy ha bográcsost csinálok, a végén adom hozzá az őrölt paprikát, kevés vörös, vagy fehér borban feloldva. A bor savtartalma, a még szét nem főtt hagymát is szétrobbantja. Az őrölt borsot is hozzátéve, nagyon rövid ideig hagyjuk még rotyogni, és kész a pöri.

Főzhetünk hozzá krumplit, vagy a reszelt, házi tarhonya is illik hozzá. Megeheted, akár foszlós, puha kenyérrel is. És ne foglalkozz az etikettel! A körmöt nem késsel-villával kell enni. Elkerülhetetlen, hogy megfogd, és ha megfogtad a kezed ragacsos lesz. Nehogy szalvétát, vagy konyharuhát készíts kezed ügyébe! Ráérsz jóllakás után kezet mosni, és megtörölni azt. Ha ragacsos ujjaid megnyalod, azért sem fog senki megvetni!

A körömpörit eheted főtt krumplival, de friss kenyérrel, vagy tarhonyával is kitűnő. Ne felejtsd mellé a kovászos uborkát, és a hideg hosszúlépést sem.

Gasztropajti toroskáposztája, kovászolt káposztával. (törölt receptem rekonstrukciója)

Néhai bográcsos blogoldalam talán legnépszerűbb receptje volt.
Egy meleg nyári napon, néhány napos tervezés után, ugyanis nagyon készültem rá. A hét elején káposztát kovászoltam, és mivel tartós jó idő volt a szombati főzésre, meg is ért a krumplival kovászolt káposztám. Így, hogy nem kenyeret használtam a kovászoláshoz, nem kellett kimosni, a káposztát, nem volt zavaros a leve, így abból is került a torosba. 

A 2012-es böllérnapon toros
főzése közben. Volt védőital is,
de nem ezért nyertünk.

A torost - mint neve is elárulja - disznótorban szokjuk készíteni. Máskor is lehet, mert szerencsére a hozzávalók az év minden szakaszában beszerezhetők a hentesnél. Ha nincs lehetőség káposztát kovászolni, ott a kitűnő hordós kápi, amit azért illik megkóstolni, és ha túl savanyúnak találjuk, akkor akár többször is átmosni.
A toros készítésében nagy spíler vagyok. A Gyulai Böllérnapokon csapatomban, a Tepertőkeverők társulatában, ez az én reszortom volt mindig. Kicsit az általam főzött torosnak is köszönhetően sokszor végeztünk az élen, vagy az élmezőnyben. Jól esett, mikor Benke Laci Bácsi külön kiemelte torosomat, többször is.

Mikor mindent előkészítettem, megtisztítottam, feldaraboltam, nekiálltam hűséges barátom, Kimi kutyám társaságában a főzéshez. Imád a körömben lenni, mert tudja, mindig leesik neki valami. A csont illatát pedig messziről megérzi, és tudja az neki jár. Szerintem nem is érti, mi emberek miért nem esszük meg a kaja legfinomabb részét, a csontot. Persze így őkelme jár jobban, mert több marad neki. Én úgy sem szeretem, csak a torost. 


Így készítettük:



Hozzávalók:

 

1 fej kovászolt káposzta, (kb. 2 kg.) vagy ugyanennyi szálas savanyú káposzta,
2,5 kg fejhús, vagy ízlés szerint csülök, köröm, comb, farok, lapocka vegyesen,
1 kg. hagyma,
1 fej fokhagyma,
1/2 kg. paradicsom,
1/2 kg. zöldpaprika,
1 db. cseresznyepaprika,
2 kanál őrölt pirospaprika,
kevés füstölt szalonna, vagy zsír,
só, bors, köménymag,
kevés csombor (borsikafű), kevés kakukkfű, néhány babérlevél

A hagymát félkarikára vágjuk, a fokhagymát kés lapjával szétnyomjuk. A füstölt szalonnát csíkokra vágjuk, majd zsírjára pirítjuk. A tepertődarabokat kiszedjük, majd a hagymát, és a fokhagymát a zsíron kicsit megpirítjuk. A köménymaggal kicsit továbbpirítjuk, majd hozzáadjuk a közben feldarabolt húst, a csontosabbakat a legaljára téve.

Ha nem szeretitek a csontos húsokat, lehet csak lapockát, dagadót használni helyettük. Enyhén megsózzuk. Az apróra vágott paradicsomot is hozzáadjuk, majd felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje. Csípős paprikát is adhatunk hozzá. Mikor a csontokról kezd lefőni a hús, beletesszük a csíkozott zöldpaprikát, a csombort (borsikafű) kevés kakukkfüvet, a kovászolt, vagy savanyított káposztát, amit ha túl savanyúnak tűnik előtte átmostunk.

Őrölt pirospaprikát, és borsot most adunk hozzá, és ha felforrt megkóstoljuk. Ha szükséges fűszerezünk még rajta. A csomborral óvatosan bánjunk, mert erőteljes fűszer, de minden káposztás ételhez kitűnő, egyben kompenzálja a káposzta puffasztó hatását.
Tejföllel tálaljuk, és meghinthetjük tetejét a tepertődarabokkal is.

Feltört bográcsos oldalamon bővebben leírtam a toros készítését, fázisfotókkal, és a főzésről készült videóval együtt, de mivel kedves emlék fűzött minden írásomhoz, igyekeztem az eredetit megközelítő formában rekonstruálni minden törölt receptemet. 
A főzésről készült videót pedig ide kattintva lehet megnézni.

Finom volt!