Csípős, tökös lecsó.

Már több hete főztem ezt a különleges csípős tököst, amit csak félve neveztem el lecsónak. Tény, hogy a lecsó három fő alkotórészét is tartalmazza az étel, így van benne hagyma, paprika, és paradicsom. De ezeken kívül sok más is. Például sárgarépa, szárzeller, csili, és tök. A tök ráadásul domináns szerepet tölt be!
Sokszor észrevettem már, hogy mindenféle tök, kitűnő ízgyűjtő, ízhordozó. Felveszi a többi hozzávaló, és a fűszerek ízét, zamatát, és ezeket magában is tartja, így komplex élményt nyújt az étel fogyasztásakor. Így is történt! Egytálételként, kitűnő zöldséges tálat tehettem magam elé, és nem hiányzott belőle semmi. Nem biztos, hogy elrontotta volna kevés rizs, ami felszívta volna a szaftot, de akkor nem kellett volna a keményítő, amivel viszont kicsit ázsiai jellegűvé tettem az ételt. Megint leltárba vettem azokat az alapanyagokat amiket itthon találtam, és azokból főztem.

Hozzávalók:

250 g. sütőtök, (én kanadait használtam)
2 db. sárgarépa,
1 nagy fej hagyma,
3 gerezd fokhagyma,
1 szál halványító zeller, (szárzeller)
1 kiskanál csilipehely,
1 db. kaliforniai paprika,
1 nagyobb paradicsom,
só, frissen őrölt bors, 
1 kanál szójaszósz,
1 dl száraz fehérbor,
1 kanál étkezési keményítő,
1 kanál olíva olaj.

Kevés olíva olajon megdinszteltem a megtisztított, szeletelt sárgarépát, majd hozzáadtam a feldarabolt hagymát, és a szétnyomott fokhagymát is. Megsóztam, majd hozzáadtam a darabolt szárzellert, a csilipelyhet, és felöntöttem kevés borral. A serpenyőbe került a feldarabolt sütőtök, a csíkozott paprika, és a nagyon apróra darabolt paradicsom is. Kevés szójaszósz is került hozzá, majd rövid ideig fedő alatt pároltam tovább. Borsot őröltem rá, majd megszórtam egyenletesen keményítővel, összekevertem, és ismét pár percig fedő alatt pároltam tovább. 
Kihagytam receptemből azt a jelentéktelen mennyiségű maradék csirkecombot, ami az étel ízén semmit nem változtatott, de mivel maradék volt, és a hűtőből rám tukmálta magát, megesett rajta a szívem, és azt is hozzáadtam ehhez a finom csípős tököshöz.

A csípősséget mindenki saját ízlése szerint alakítsa. Én szeretem az átlagosnál csípősebb ételeket, sőt nem állnak távol tőlem az extrém mennyiségű kapszaicint tartalmazó kaják sem. De én bírom, és így szeretem!

Ratatouille, a Francia lecsó

Néhány héttel ezelőtt elhatároztam, ahányféle lecsót el tudok készíteni még a nyár végéig, megteszem. Csináltam Török lecsót (menemen),  Olasz lecsót (peperonata),  rizses lecsót,  lecsós májat,  és írtam egy átfogó cikket is a különféle lecsókról.  Kezdők konyhája oldalamra is írtam a lecsókról. 
A lecsót sok nemzet tartja magáénak. Így a Franciák is, akik lecsója tán a leggazdagabb. Szemben a mi Magyar lecsónkkal, ők a paprikán, paradicsomon, és hagymán kívül, más zöldségféléket is adnak hozzá. Ahány ház, annyi szokás ott is. Így konyhánként változik, ki mit rak bele. A padlizsán, a cukkini, a fokhagyma, és az olíva olaj viszont majd mindenhol hozzákerül. A fokhagyma természetes, hiszen a franciák, mindig híresek voltak ennek a fogyasztásáról. Gúnyosan, fokhagymazabálóknak is nevezték őket. Akkoriban, még nem volt nyilvánvaló a fokhagyma jótékony hatása egészségünkre, de lehet, hogy igazuk volt. Én is szeretem különleges ízét, illatát, különösen, mikor vele kezdem a főzést - sütést, és illata belengi a konyhát. 

Így történt most is, hiszen a ratatouille készítés első lépései közt van a fokhagyma hozzáadása. Én sem ragaszkodtam az eredeti recepthez, mert sok recept kering, és mindet az eredeti, hamisítatlan, egyetlen valódi receptként tartja számon annak készítője. Én pedig általában, megyek a saját fejem után, és minden esetben máshogyan csinálom ételemet, mint azt legutóbb tettem. Szerencsére ritkán éri szó, a ház elejét! Többségében előre átgondolom az ételt, és csak a fűszerezéssel, az elkészítés módjával improvizálok. Most sem történt másképpen. A hozzávalókat külön - külön felaprítottam, és külön edényben gyűjtöttem, míg a serpenyőbe kerültek. Az alapanyagoknak hosszabb - rövidebb idő szükséges, így mindent az általam vélt legjobb időben tettem hozzá az ételhez. Nem használtam hagymát, illetve csak újhagymát, és pórét. Ezzel ételem nem lett annyira markáns, ízét inkább a csili használatával tettem karakteresebbé. Lássuk miből, és hogyan.

Hozzávalók:

20 dkg. csirkemell nyesedék (egy másik étel készítése során maradt, a csirkemell formázásával. Több is adható belőle, de el is hagyható)
fél szál füstölt kolbász,
1 padlizsán,
3 kisebb cukkini, 
1 csokor újhagyma,
1/2 póréhagyma,
4 gerezd fokhagyma,
4 szál sárgarépa,
4 db. közepes hámozott paradicsom,
5 db. lecsópaprika,
1 dl. száraz fehérbor,
só, őrölt bors,
kevés friss kakukkfű,
kevés olíva olaj.

Nagyon kevés olíva olajon megpirítom a csirkemell nyesedéket. Mikor kifehéredik, hozzáadom a felkarikázott sárgarépát. A meghámozott paradicsomot szétnyomom a serpenyőben. Kevés bort öntök rá. A darabolt padlizsán, és a karikázott cukkini egyszerre kerül ezek után az edénybe, az apróra vágott fokhagymával együtt. A felszeletelt lecsópaprikát is hozzáadom, megsózom, megborsozom, és kevés kakukkfüvet adok hozzá.

Addig főzöm, míg kicsit megfonnyad, de roppanós is marad. Szeletelt füstölt kolbász is adható hozzá, valamint kevés csili is, ha vaklaki csípősen szereti. A pórét, és az újhagymát csak a legvégén adom hozzá, amivel csak összeforgatom, és tálalható az étel. Fogyasztható önmagában, de köretnek is kitűnő húsos ételek mellé. Akkor viszont csak zöldségeket használjunk hozzá!
Hús, kolbász nélkül, vegetáriánusok is fogyaszthatják. Akár úgy is, hogy sült paprikába töltik, és tetejére sajtot reszelnek, vagy mozzerellát morzsolnak. Ezt még mikróban is el lehet készíteni.

Challenge completed! Igaz, az időjárás már nem kedvez a lecsó alapanyagainak, még egyet szeretnék készíteni az idei friss, paprikából, paradicsomból. Valahogy, a szabadföldinek más az íze mint a melegházi egyedeknek. Bár lehet, hogy csak a tudat alatt motoszkál bennem, hogy az más. Sajnos egyenlőre vége a friss lecsók korszakának, de vigasztal, hogy lesz még nyár egy év múlva is.
És újra lesz lecsó is. Minden formájában!

Peperonata. az Olasz lecsó.

Nem vagyok lecsológus, de tény, hogy nagyon szeretem, minden formájában. Egyrészt mert paradicsomfüggő vagyok, másrészt mert Magyar. Na nem teng túl bennem, a nemzeti öntudat, és bizony megeszem minden nemzet kulináris csúcstermékeit, de azért a lecsó, az lecsó. Hülyeségeket beszélek. Most jöttem rá, hogy nem is a Magyar lecsóról van szó, hanem Olasz kuzinjáról.

A legtöbb nemzetnek megvan a maga lecsója. Eddig is tudtam, hiszen sokat már el is készítettem, de a minap felhívta rá a figyelmem, egy a neten keringő lecsóhatározó. A menemen-t a Török lecsót azonnal megcsináltam. Az előbb pedig Olasz unokatestvérét, a peperonata-t kóstoltam meg. Természetesen saját készítményemet. Nem meglepő, hogy előtte ennek is utánanéztem. Nem kell feltétlenül hinni egy kiadványnak, aminek a hiteles forrását nem tüntették fel, és a mai világban illik vigyázni. Nehogy valaki megtévesszen, és hamis infókat töltsön fel! Megnéztem! Csak tiszta forrásból. A taljánhoz alig konyítok, bár mikor jó pár éve Olaszhonban voltam, a pincért elkápráztattam a "questa birra non e fresca" (ez a sör nem túl hideg) megszólalásommal, igen meglepődött. Onnan én voltam a Cézár, bár mást sem tudtam. Hihetetlen nyelvérzékemet többször is bizonyítottam. Húsz liter helyett 12 liter benzint kértem a kúton, egy meglehetősen csinos hölgytől, aki inkább kéjhölgynek nézett ki mint benzinkutasnak. Az előbbiekkel egyébként tele voltak a mellékutak. Az sem zavarta őket, hogy hites feleségem mellettem ült, ők ajánlották  szolgáltatásaikat. Néha igen erőszakosan. Jól elkeveredtem a lecsótól! Most kerestem a kapcsolatot a lecsó, és a hölgyek közt, de rájöttem mindkettő k...va jó!

De csapjunk bele a peperonata-ba!
A mi Magyar lecsónk, és Olasz társa közt, szinte semmi különbség nincs. Ha úgy tartja kedvem, én is rakok foghagymát saját, (Magyar) lecsómba, sőt petrezselyem zöldet, és bazsalikomot is tettem már bele. (ez utóbbit kísérletképpen, és mert minden paradicsomos ételbe illik) Azt is olvastam, hogy a derék taljánoknál is, ahány ház, annyi lecsó. És mindenki a sajátjára esküszik. Főleg Szicíliában, de máshol is az a szokás dívik, ha megkérdezed: milyen volt a kaja? A kötelező válasz: jó-jó, de azért a Mamma főztjénél nincs jobb. Csak azért, mert még nem kóstolták az enyémet! De nagy arc vagyok! Persze, hogy nekem is ezt mondanák, de én jobban hiszek családom tagjainak, és nagy lecsórajongó fiamnak, Áronnak.
Márpedig, neki ízlett! Ez a lényeg, és mivel megint túllihegtem a lényeg mellett a körítést, jöjjön végre a dőlt betűs rész. Nálam, ez a fontos, nem úgy mint egyes szerződéseken!

Hozzávalók két éhes ember számára:

3 nagyobb hagyma,
5 db. lecsópaprika, (ízlés szerint csípős is az enyhébb fajtából)
4 nagyobb paradicsom,
4 gerezd fokhagyma,
kevés friss petrezselyem zöld, és bazsalikomlevél, (végső esetben jó a szárított is)
1 evőkanál olíva olaj.
só, őrölt bors,
1 dl. száraz fehérbor.

A hagymákat félkarikákra vágom, de nem túl vékonyra. A paprikákat kicsumázom, majd szélesebb (1 cm.) karikákra vágom. A paradicsomot, a legapróbbra darabolom. A fokhagymákat kés lapjával szétnyomom, majd felaprítom.
Serpenyőbe kevés olíva olajat öntök, majd mikor elég meleg a hagymát, és a fokhagyma felét megdinsztelem. Kicsit megsózom, hozzáadom a paradicsomot, majd kevés bort öntök rá. (Ez nem az én happym, hanem a bor savassága jót tesz az étel harmóniájának, és a hagymát is puhítja. Az alkoholtartalma elpárolog, mire az étel kész lesz.) A karikázott paprika is hozzákerül, vele együtt a zöld fűszerek, és az aprított fokhagyma másik fele is. (a friss fokhagyma, még jobban kiemeli az étel olaszos ízvilágát) Pár tekerés borsot őrlök rá, és néhány perc pihenés után, tálalható is az étel. Nem kell nagy feneket keríteni neki, mert kenyérrel tökély. Akár magvassal, vagy fehér kenyérrel is. Zsemlével, de bármilyen paninivel is, ahogy az Olasz mondja.

Megint bő lére engedtem a beszámolót. Nem tanultam marketinget, de tudom, mindig be kell csomagolni az árut. Mondhatom másként is: Azt, amire szükséged van, nem a legszembetűnőbb polcra kell tenni, hanem kutasson kicsit a vásárló. Ez történik minden áruházban. Ahhoz, hogy eljuss, az általad megvásárolni kívánt termékhez, először át kell verekedned magad, az akciós cuccokon, amiket meg sem akartál venni. Nektek is a végén sikerült megtalálni a lényeget. A peperonata receptjét. Higgyétek el, megérte!

Lecsós máj gyorsan, serpenyőben.

Mint a címből kiderült, lecsós máj készült, ezúttal serpenyőben. Mikor máskor, mint lecsószezonban. Amolyan hiánypótló szolgáltatásként született a lecsós máj, mert elmentünk itthonról, és hogy fiunk ne maradjon éhen, egy gyors kaját össze kellett dobni. A leghosszabb időbe a műveletből, a fagyasztott csirkemáj kiolvasztása került. Forró vízbe lett téve tehát, és a többi ment a maga útján. Első bejegyzéseim egyike a tepsis (csőben sült) lecsós májról szólt, de ez most még egyszerűbben készült. Serpenyőben, nagyon gyorsan. Míg a máj a vízben ázott, minden szükséges előkészület megtörtént. 

A hagyma félkarikákra, a paprika karikákra, a paradicsom negyedre, vagy még apróbbra vágva. (A paradicsom húsa, amikor megfő, a héja ott marad felpenderedve, így nem mindegy mekkora darabokban látjuk viszont a kész ételben. Ha kis kockákra vágjuk kisebb, ha nagyobb darabokra, akkor a paradicsomhéj is nagyobb, összetekeredett darabokban köszön vissza a lecsóból.)

A műveletet, most is, mint majd minden esetben, a hagyma párolásával kezdjük. Ha már üveges, akkor megsózzuk, majd jöhet bele a paradicsom, és a paprika. Ha szeretnénk, hogy a paprika kissé roppanós maradjon, várjunk vele kicsit. Megborsozzuk, majd a máj is hozzákerülhet. A májnak nagyon rövid az elkészítési ideje, így pár perc alatt kész a kaja. Ha egy májdarabot megnyomunk, és nem rózsaszín lé folyik belőle, szinte biztos, kész az étel. Egy májdarabot szét is vághatunk, hogy meggyőződjünk az igazságról.

Elég gyorsan verem a klaviatúrát, így kb. annyi idő alatt írtam le az elkészítés módját, mint amennyi idő alatt valójában elkészül a lecsós máj. És, hogy senkinek ne maradjon hiányérzete, a hozzávalók listáját is leírom.

1/2 kg. csirkemáj (ebben az esetben fagyasztottat használtam)
1 nagy fej hagyma,
5 db. lecsópaprika,
5 nagyobb paradicsom,
só, frissen őrölt bors.

Köretként egy gyors krumplipüré készült hozzá, de rizzsel is tökéletes. Ez akár bele is főzhető. Ha valaki csípősen szereti, nyugodtan adhat hozzá friss, csípős paprikát, vagy egy kisebb csilit is.
Sokan rácsodálkoznak az írásomra, hogy a lecsó, már a máj hozzáadása előtt meg lett sózva. Én nem tudom igazolni azt a megállapítást, hogy a máj megkeményedik a sózástól. Mindig a főzés normális ütemében sózom a májat, olyankor, mint azt bármilyen más alapanyag esetében tenném. Tehát nem a végén.
Eddig senki nem panaszkodott!