Bagett. csak így egyszerűen.

Néhány napig a magam ura vagyok. Úgy is mondhatom, hogy szalmaözvegy, mivel Párom elment kísérőként a Balcsira, ami inkább munka neki, mint pihenés. Én pedig bejelentkeztem a túlélőpróbára. A főzéssel, nálam nincs gond, hiszen gyakorlott gasztrohalljakend vagyok, vagy mifene. A próbák a mosogatásból, a takarításból, a mosásból állnak. Már mindhárom jelvényt sikerült megszereznem, a próbák teljesítve. Azért, ha már nincs itthon a főnökasszony, amikor csak tudok, garázdálkodok a konyhában is. Mindig hirtelen ötlettől vezérelve. 

Reggel észrevettem, hogy fogytában a kenyér, és elhatároztam, hogy sütök. Aztán gyorsan változott a terv, mert kenyeret már sütöttem, de mivel fiam melegszenyót szokott vacsizni, úgy döntöttem, bagettet csinálok. Mégis jobban mutat, mint egy szelet kenyér. Soha nem készítettem még, de a bátorságpróbát elsőnek csináltam meg, valamint a vakmerőségét is. Ilyen semmiségtől tehát nem ijedek meg. A megszokott reggeli tevékenységem közben (minden nap fotózom a napi menüt, és közzé is teszem) gondolkoztam, hogyan csináljam. Nem ütöttem fel az internet idevonatkozó linkjeit, hanem gondolkoztam.

Kelt tésztát, ezerszer csináltam már. A kifli, kenyér, zsemle is tudom, hogyan készül. Ez meg aztán pofonegyszerű.  Megnéztem, mennyi megkezdett zacskó liszt van a szekrényben, és kalkuláltam. Mindjárt látni is fogjátok hogyan, mert kicsit én is soknak tartom már az előjátékot.

Hozzávalók:
40 dkg. liszt (én bl-55-öst használtam)
1 csomag porélesztő (7 g.)
2 evőkanál olaj,
1 kávéskanál só,
2 deci víz,
0,5 deci tej.

A két evőkanál olajnál elröhögtem magam, mert egy pizzareceptben láttam a múltkor, hogy valaki 2 púpos evőkanál olajat írt!!!

A hozzávalókat összekevertem, majd 10 percig dagasztottam (kézzel) Akinek van kenyérsütő gépe, csinálhatja abban is. Fél óráig kelesztettem letakarva, majd három részre választottam szét. Megformáztam, tepsire raktam, majd ismét leborítottam konyharuhával, és újabb fél óráig kelesztettem. A sütőt felmelegítettem közben, majd a bagetteket megvágtam, és lespricceltem vízzel. 
A sütőben, fél óra alatt megsült. Amikor kivettem, ismét spricni következett.

Most töredelmes vallomás következik. Van mérlegem, de csak nikkelezett szemmértékemre hagyatkoztam. Így előfordulhat, hogy a liszt, akár 43 deka is volt. De negyvennél kevesebb, semmiképpen! A lényeg, hogy három, közel egyforma, gyönyörű bagettet sütöttem. Elsőre! Szerintetek kiálltam az újabb próbát, és megkapom érte a jelvényt. Hogy is van a cserkész jelszó? Légy résen? Legközelebb kicsit jobban bevágom a bagettemet!

Fiam, meg kapott hideget, meleget. Bocs! Meleget, hideget.

Töltött pizzagolyók, házi pizzaszósszal, napon szárított paradicsommal..

Rájöttem, a legolcsóbb süti a kelt tészta. Nem kellett sokat gondolkoznom, mert az elmúlt évszázadokban, rajtam kívül sokan rájöttek már. Máris bebizonyítom állításom igazságát, mert a következőkben leírandó kicsit pizza, kicsit bukta jellegű kreálmányom mindössze 150! azaz: egyszázötven forint beruházást igényelt. Persze van a dologban egy kis trükk is, mert az elmúlt év őszén előre dolgoztam. Pizzaszószt, napon szárított paradicsomot, és egyéb hasznos dolgokat tettem el, kis üvegekbe, készülve az ínségesebb időkre. Tudom, kíváncsiak vagytok, így hozom a pizzaszósz, és a napon szárított paradicsom elkészítési módját is.

Ezek alapján, akár Ti is el tudjátok készíteni a töltött pizzagolyóbisokat, de mindenkinek fantáziájára bízom, milyen tölteléket használ hozzá. Mint írtam, nekem összesen 150 forintot kellett beruháznom, mert lisztet, és élesztőt kellett vennem hozzá.

Minden más volt itthon, de ha nem lett volna, akkor sem kellett volna jelentős hitelt felvennem a finom vendégváró elkészítéséhez. 
Pizzagolyóként neveztem el, de akár más nevet is adhattam volna neki. Már csak azért is, mert rögtön kétféle módon csináltam. Az elsőt valóban golyóbisokra formáltam, a másikat amolyan tördelősre. Ugyanabból az anyagból, de mégis kicsit másként.
Máris kielégítem kíváncsiságotokat, és hozom azt, amit vártok. A receptet. Görgessetek lejjebb!

Hozzávalók:
70 dkg liszt,
1 csomag élesztő granulátum,
2 dl-es üveg napon szárított paradicsom, (a tartósításra használt olajjal együtt)
4 kanál pizzaszósz,
kevés só, 
1 kávéskanál cukor, 
kb. 2 dl. víz
1 tojás a kenéshez.

A lisztből, élesztőből, a napon szárított paradicsom olajából, ami kb. 3 evőkanálnyi volt, (ez rozmaringos, fokhagymás, és csilipaprikás fűszerezésű volt) kevés vízből, cukorból, és sóból tésztát gyúrtam, majd 40 percig kelesztettem. A tésztához lehet tejet is tenni, de így is elég laza lett, és tejérzékeny is evett belőle. Ismét átgyúrtam, és újabb 20 perc kelesztés múlva kinyújtottam kb. 5 mm vastagra.

A legnagyobb pogácsaszaggatómmal köröket vágtam belőle. Közepüket megkentem pizzaszósszal, és mindegyikre kisebb aszalt paradicsomot téve, golyókat formáltam belőle. Teflonos sütőformára tettem, majd felvert tojással megkentem, és 180 fokon 20 perc alatt megsütöttem. 

Az első sütésnél kicsivel messzebb raktam a golyókat, míg a második adagnál egymás mellé szorosan, így ez utóbbi a sütés során összetapadt, és kalács jellegű lett. Az íze teljesen egyforma, de mivel az utóbbi lényegesen látványosabb lett, legközelebb is mindkét formát megcsinálom. A töltelékek tárháza is végtelen. Én kedvenc aszalt paradicsomommal csináltam, de készíthető bolognai ragus, fűszeres, májas, kolbászos, virslis, mustáros, de édes töltelékekkel is. Ezeket a fantáziátokra bízom. Jó sütkérezést!