Kolbásszal töltött karaj.

Annyira egyszerű elkészíteni, hogy szinte nem volt képem írni róla. Pedig nagyon finom kaja. A karaj szárazságát ellensúlyozza a kolbász fűszerezettsége, és vékonyra szeletelve szinte minden hidegtál alapeleme. Én szilveszterre csináltam Stefánia vagdalttal, és salátákkal együtt.

Persze akkor a legegyszerűbb, ha disznóvágáskor a csontozott karajt egyenesen a kolbásztöltő csövére húzva nyomjuk tele, de ebben az esetben lángolt kolbásszal töltöttük meg házilag. Ha jó viszonyban vagy a hentessel, kérdezd meg tőle, tud-e neked csinálni töltött karajt, vagy ahogy felénk a disznótorban nevezik fehér húst. Ha nem, akkor vegyél egy akkora darabot, mint egy szál kolbász hossza, és már dombon a tanya. A töltés már kicsit macerás, de elárulom akkor könnyebb, ha nem húzod le a kolbász vékony bőrét. Ha lehúzod alaposan hűtsd ki, és még az sem árt ha beteszed előtte rövid időre a fagyóba. Akkor lényegesen könnyebb dolgod lesz!

Nem kell hozzá más csak 1 kiló körüli csont nélküli karaj,
1 szál lángolt kolbász, (bőre lehúzva, 1-2 óráig fagyasztva)
Nagy szemű só, frissem őrölt bors, mustár, esetleg kevés chilipehely.

A karajba hosszú pengéjű késsel középen vágást ejtünk. (akkorát, hogy gond nélkül bele tudjuk tölteni a kolbászt) ha kicsit lefagyasztott kolbászt használunk, könnyebb beledugni, nem kell gyömöszölni. Ha száraz füstölt kolbászt használunk, azzal ugyanúgy tudunk bánni. ha puha a kolbász, nagyon nehéz beleerőltetni a húsba. 

Ha disznóvágáskor sikerült megtölteni a kolbásztöltő csövén, úgy jársz a legjobban. A megtöltött karajt durva szemű sóval, frissen őrölt borssal minden oldalán megszórod, majd mustárral mindenhol megkened, ezzel a sót, és a borsot is eloszlatod rajta. Szórhatsz rá kevés chilipelyhet is. Kevés olajon, tepsiben, vagy sütőtálban fólia alatt 50-60 perc alatt sül meg 180 fokon. A sütés végén rövid ideig fólia nélkül is sütjük, de vigyázzunk ne száradjon ki túlzottan.
Szeletelés előtt tanácsos jól kihűteni, de nem fagyasztani!

Gyönyörű hidegtál készíthető belőle. Nem csak szebb, hanem finomabb is, ha forró vízben oldunk egy kis zselatint, és ecsettel átkenjük a szeleteket. A hideg hússzeleteken pillanatok alatt megdermed a zselatin, és már tálalható is. Szép fényesek lesznek így a szeletek. A hidegtál egyik dísze lesz.

Stefánia vagdalt.

Készülődünk szilveszterre, gondolkodunk, mit készítsünk. Több éves bevett szokásunk, hogy valami hideget mindenképpen csinálunk, hogy az ünneplés közben ne kelljen melegíteni a kaját, és bárki akkor egyen, amikor éppen kedvet kap hozzá. Természetesen normális kaja van az asztalon, nem valami ízfokozóval felturbózott bóti sz....uvenír.
Munkamegosztás van. Nejem a sütiket csinálja, én pedig mást. Másokat. Természetesen előzetesen egyeztetve, és megfelelően kiokoskodva a végső megoldást. Nagyban meghatározza persze a végeredményt az is, hogy nejem mit vásárolt a boltban, mert én ilyenkor utálok a tumultusban nyomulni. A bevásárlás, tehát nem az én reszortom. Felvetettem ötletként a Stefánia vagdaltat, mert azt szerintem majd mindenki szereti, és mindenkinek igaza is van, mert igen finom, ha jól is van készítve.

Ez pedig rajtam múlik, hogy jó lesz-é. Sokan félnek elkészítésétől, pedig nem egy nagy ördöngösség. Ha valaki tud fasírtot csinálni, akkor ez is menni fog. Az lehet csak vele a gond, hogy sütés közben szétesik a cucc, de valahogy nekem még mindig egyben maradt. Soha nem kerestem receptet hozzá, még több tíz éve sem, amikor az elsőt csináltam. Másfél évtizeddel ezelőtt, Német fiú volt nálunk cseregyerekként, és hihetetlen jókat kajált. Nem voltak távol tőle a magyaros ízek, mert erdélyi Sváb nagymamája volt, és a mama otthon sokszor csinált magyar ételeket is. A töltött káposztát például jól ismerte. A babgulyást is, de a mikor egyik este a Stefit rajtuk elé, megkérdezte: Was ist das? Más hirtelen nem jutott eszembe, így azt válaszoltam: fleischbrot. (húskenyér) Nem is jártam messze az igazságtól, mert a fasírt, így a Stefánia is fűszerezett hús, és maradék kenyér keveréke. A fasírt, és a Stefánia vagdalt egy tőről ered, mindössze az evolúció során a Stefániában főtt tojások fejlődtek ki. A leglényegesebb különbség tehát,mindössze ennyi. Most természetesen az egyben sütött, szeletelhető fasírtra gondolok, nem az öklömnyi, vagy annál kisebb fasírtgolyókra. Persze ezeket is meg lehet tölteni tojásokkal, vagy ha valaki különlegesebbet akar, akár főtt fürjtojásokkal is, de minek. Persze szokásom szerint megint sok a melléduma, ahelyett, hogy végre a lényegre törnék.

Hozzávalók:

1 kg. darált hús,
2 fej apróra vágott hagyma,
5 gerezd fokhagyma, (én szeretem fokhagymásan, de kevesebbet is adhatsz hozzá)
1 ek. só,
1 ek. őrölt pirospaprika,
kevés őrölt bors,
3 tojás, + 5 db. főtt tojás,
20 dkg. zsemlemorzsa,
20 dkg. szikkadt kenyér,
1 dl. tej
Van, aki kenyeresebben szereti, az tehet többet is hozzá. Kenyér helyett adható hozzá zsemle is.

A kenyeret héja nélkül, apró darabokra szaggatom, és kevés tejbe áztatom. (lehet zsemlét is használni) 
Külön tálban összekeverem a húst, a hagymát, és a szétnyomott apróra vágott fokhagymát. A másik tálban a beáztatott kenyeret, a tojásokat, a sót, a borsot, a zsemlemorzsát, az őrölt pirospaprikát. Mikor mindkét tálban külön összegyúrtam a hozzávalókat, az egészet egyben is jól összedolgozom. 

Megkóstolom a keveréket. (meg kell tenni, nem szabad finnyásnak lenni a nyers hústól!) Ha úgy érezzük kell még bele valamilyen fűszer most pótolhatjuk. 
A keveréket két egyenlő részre osztjuk, majd az egyik részt enyhén kioplajozott sütőtálba, vagy tepsibe lapogatjuk. Ovális alapot kell kapnunk. Ráhelyezzük az öt keményre főtt, meghámozott tojást úgy, hogy érjék egymást. A maradék húsos keveréket is ellapogatjuk a tetején, majd úgy dolgozzuk össze, hogy egy mindkét végén elvékonyodó, lapított hengert kapjunk. De szépen fogalmaztam. Tudományosan! Minden oldalát megszórjuk még kevés zsemlemorzsával, és olajos kézzel szép egyenletesre formázzuk. Vigyázzunk, ne kandikáljon ki egyetlen tojás sem! Végig fólia alatt sütöttem 180 fokon, majd egy órán keresztül.

Ahhoz, hogy szép vékonyra tudjuk szeletelni hidegnek kell lennie. Mivel kint hideg volt, lezárt edényben hűsölt a teraszon. Fagyveszély nem volt, így szépen kihűlt a Stefi. Másnap gond nélkül sikerült kisujjnyi szeleteket vágni belőle.
Mivel most szilveszteri vacsorához készült, kétféle salátával ettük. Ne feledkezzünk meg róla, hogy kitűnő feltét mindenféle főzelékhez. Nagy kedvencemhez, a tökfőzelékhez is!

Ui.: Annyit illik még hozzáfűznöm, hogy Stefánia belga királyi hercegnő, aki lemondott rangjáról, vagyonáról azért, hogy feleségül mehessen Lónyay Elemér magyar grófhoz. A Hölgy igen sok étel névadója lett. Általa kedvelt, és megalkotott ételek közös jellemzője, hogy mindegyik főtt tojást is tartalmaz. A Stefánia vagdaltat tehát, egy romantikus szerelemi történetnek köszönhetjük.

Sütőtökös, kolbászos calzone (töltött pizza)

A pizza egyértelműen azon ételek közé tartozik, amiket bármivel fel lehet dobni. Sosem állt messze tőlem a kísérletezés, és most is kipróbáltam valami újat.

Hozzávalók a pizzatésztához:

500 g. finomliszt,

1 csomag porélesztő,

kevés só,

1 dl. olíva olaj,

langyos víz,

kevés szárított zsályalevél. (elhagyható)

a töltelékbe:

sütőtök,

házikolbász,

lila hagyma,

mozzarella,

pizzaszósz.

Elkészítés:

A lisztből, a porélesztőből, a sóból, az olajból, és vízből laza pizzatésztát készítek. Annyi vizet töltök bele, hogy jól gyúrható legyen. Konyharuhával letakarva 1 óráig kelesztem, majd négyfelé vágom. Gombócokat formázok belőle, majd vigyázva, hogy ki ne lyukadjon, kihúzom négyszögletű formára. Lehet nyújtani is lisztezett deszkán. A tészta egyik felére házi pizzaszószt, vékony sütőtök szeleteket, kolbászkarikákat, vékonyra szelt lilahagymát rakok, és szétnyomott mozzarellával borítom. A pizzatészta szabadon maradt felét ráhajtom, és a széleket összenyomkodom.

Előmelegített sütőben, kiolajozott sütőlapon, vagy tepsiben 25 perc alatt készre sütöm.

A pizzaszószom bazsalikomot, oregánót, fokhagymát, zellert, és paradicsomot tartalmaz, így más fűszert nem tettem a töltelékbe. A kolbásztól kellemesen csípős lett, és a sütőtök minden ízt magába gyűjtött.  A töltelék összeállítását mindenki ízlésére bízom, de én darabonként  2 szelet kolbászt, 4 kisebb szelet tököt, 1 szeletnyi lilahagymát, 3 db mini mozzarellát, valamint 1 evőkanálnyi pizzaszószt tettem bele.

Ebből a mennyiségből, 4 db. calzone készült, a mennyiség tetszés szerint növelhető.

Gyorsan, viszonylag egyszerűen kitűnő, különleges pizzát készítettem. Még a nyújtódeszkát sem kellett elővenni, mert nagyobb vágódeszkán formáztam meg a pizzákat. 

Kolbászos, túrós pogácsa.

Egy éve hivatalos voltam egy rendhagyó színházi bemutatóra, ami főként a gasztronómiáról szólt. Barátaim rendezésében a Gyulai Kolbász Színház társulatának vendégei voltunk Párommal, és másokkal együtt. (itt olvashatsz róla) Vendéglátóink a kitűnő műsor mellett, egy kis kolbásztörténelemmel, és finom étkekkel, italokkal traktáltak bennünket.

Akkor kóstoltam a kolbászos, túrós pogácsát, (a képen) amit már akkor elhatároztam, hogy én is elkészítem saját változatomat. Mivel úgy érzem kitűnően sikerült rekonstruálnom az akkori ízeket, saját pogácsám, kísértetiesen hasonlít az akkor megkóstoltra. Mivel most mi is vendégeket vártunk, előző nap ezzel melegítettem be a fő attrakcióra, a bőrős malacsültre, amit fűszeres főtt-sült krumplival, és párolt káposztával tálaltam. Ezekről egy korábbi bejegyzésemben részletesen írtam.

Ez az, ha az embernek más dolga is van, mert már jó három hete elkezdtem megírni ezt a bejegyzést, de most elhatároztam, addig nem állok fel, míg be nem fejezem. Még a végén elfelejtem, hogyan is csináltam. Csak úgy megérzésre minden leírt recept nélkül, de hogy nektek könnyebb dolgotok legyen, most leírom, hogyan készült, és így megmarad az utókornak is.

Hozzávalók:

900 g. bl 55-ös finomliszt,
2 csomag porélesztő,
250 g. tehéntúró,
200 g. házi szárazkolbász,
1 dl. rozmaringos olíva olaj (lehet fűszer nélküli is)
150 g. vaj,
3 kanál tejföl,
kevés só,
2 db tojás + 1 a tetejére kenéshez,
1 fej lila hagyma,
1 - 1,5 dl víz

A lilahagymát a lehető legapróbbra, a kolbászt nagyon kis kockákra vágom, a túrót szétmorzsolom, és összekeverem a lisztet, a porélesztőt, a fűszerolajat, a sót, a túrót, a kolbászt, a lilahagymát a tojással. Összemorzsolom a vajjal, kevés vízzel, majd jól összedolgozom. Lehet géppel is, de én kézzel jó 10 percig dagasztottam. 30 percig kelesztettem meleg helyen, majd nyújtódeszkán kilapogattam. Lehet nyújtani is, de én csak kézzel 1 cm körüli vastagságúra szétnyomkodtam. Kisebb lisztezett pogácsaszaggatóval kivagdostam, majd felvert, enyhén sós tojással, ujjbeggyel megkentem. Sütőpapírral bélelt tepsiben, előmelegített, kb. 200°-os sütőben 25 perc alatt aranybarnára sütöttem.

Két nagy tepsi lett belőle, és bőven elég volt vendégeimnek, és családomnak.
Jó hangulatú estét töltöttünk együtt, amihez nagyban hozzájárult ez a finom pogácsa is.

Jéghideg dinnyesaláta, és részeges dinnye.

Eredetileg nem ennek indult, de mint már oly sokszor, felülbíráltam a tervet, és ezt csináltam a dinnyéből. A terv pedig néhány napja született, amikor elhatároztam, hideg dinnyelevest csinálok.

Azt is tudtam, hogy mentával, gyömbérrel, és lime-al készítem. Aztán, nem volt szívem összeturmixolni. Külön gyűjtöttem a mokkáskanállal gondosan kivágott lencséket, a maradékot pedig a magok eltávolítása után apróra vágtam. Olyan szép volt az apróra darabolt dinnye, hogy változtattam az eredeti elképzelésen. Nem bántam meg. A dinnyelencséket a turmixolt leves díszítésére szántam, de úgy döntöttem, meglepem magam egy kis férfias finomsággal. Már többször bebizonyítottam, hogy fejben is össze tudom illeszteni az ízeket. Most is jó előre elgondoltam, hogy a dinnye ízéhez, még mi illik. A menta biztosan, a lime is, valamint a gyömbér pikánssá teszi az egészet, különleges, enyhén csípős aromájával. Az őrölt fahéj nélkül, el sem tudok képzelni semmi gyümölcsöset, mert kihangsúlyozza az aromáját, az édes ízeket. Egy kisebb csili is a tervek közt szerepelt, de a végén azt elhagytam. A gyömbér mellé, már nem kellett.

Nekem ízlett, és most várom a kritikát, hiszen bevallom, a megfelelési kényszer vezetett elkészítéséhez. Valakinek megígértem, és most várom a véleményét. Azóta ezzel is tisztába vagyok, és kiderült, ízlett! Ez a lényeg!
Ha bárki el kívánja készíteni, itt a hozzávalók listája:

1/8 görögdinnye, (kb. 750 g.) néhány borsmenta levél, késhegynyi őrölt fahéj, kevés friss gyömbér nagyon apróra vágva, vagy reszelve, 1/2 lime leve.

Mivel a legszebb darabok kimaradtak a terv átértékelése miatt, úgy döntöttem, megérdemlek én is, egy kis figyelmességet önmagamtól. A lime most is belekerült, a gyömbér is, a fahéj sem maradt el, viszont félédes rozé, valamint kevés vodka is erősítette férfias megjelenését. A vodka helyett legszívesebben triple secet tettem volna bele, de az nem volt a láthatáron. Nem is tudom, mikor ittam utoljára. Biztosan több mint tíz éve. Így is tökéletes lett, és egy frissítő, mégis alkoholos italt kotyvasztottam magamnak. Nem is kellett nagyon keverni, mert az ízek maguktól kioldódtak, és keveredtek. A gyömbér miatt, kicsit vártam az elfogyasztásával, bár ha reszeltem volna, még erre a várakozásra sem lett volna szükség. Nekem így is ízlett, és megérte a türelmet. 
A név mellett, is fogyasztása közben döntöttem. Rögtön utánanéztem, másnak vajon eszébe jutott-e a részeges dinnye elnevezés. Igen, de megnyugodtam. A recept, egész más mint a sajátom. Biztosan finom az is amiről olvastam, de nem értem, miért kell Tokaji Aszú, háromféle dinnye, valamint dinnyeízű vodka hozzá. Valószínű oka volt rá elkészítőjének!

Ezt a következőkből csináltam:

1/8 görögdinnye, (kb. 750 g.) egy kis szelet gyömbér felcsíkozva, vagy reszelve, csipetnyi fahéj, 1/2 lime leve, 1 deci félédes rozé bor, ( jó hozzá az édes fehérbor is, különösen a muskotály),
2 cl. vodka, vagy triple sec.

Csak az egyik darab kellett, az imént felsoroltak elkészítéséhez.

Kráter süti, avagy pudingos, tejfölös kedvenc.

Eljutottam ide is. Napok óta koptatom körmeimet, mert hétvégén tartottam szerény körülmények közt a pót-szülinapomat. Ennek ez nem lenne egyenes következménye, de gasztrobloggerként elköteleztem magam a hiteles tájékoztatás mellett, és mivel kilencféle étel készült, erről be kell számolni. Ez az uccsó, bár maradt még egy vegyes saláta, amiről, szerintem rengetegszer írtam már valamilyen formában, és mivel nem a statisztika javítása a cél, ezt most kihagyom.

A sütit viszont nem lehet kihagyni. Szánom-bánom, de eddig is többször elkészítette már a saját, különbejáratú
 házi konyhatündérem, valahogy a receptírás mindig elmaradt. Eddig! Nem véletlenül hagytam utoljára, mert nem én készítettem a sütit, és addig nem oszthattam meg receptjét, míg hiteles forrásból (nejem féltve őrzött receptgyűjteményéből) utána nem néztem.

Mivel itt van előttem a nyomtatott recept, egyszerű lenne beszkennelni, és így közzétenni. Akkor viszont nehezebb lenne nektek kinyomtatni, mert biztos vagyok benne, sokan el szeretnék készíteni ezt a finom sütit. Jellemző, hogy hétvégén a "lányok" is a sütiknél ragadtak le, komoly eszmecsere volt róluk, majd mindenki elkérte a két süti receptjét. Szerencsére a multifunkci nyomtatóval könnyű megtenni, így minden kíváncsi receptekkel térhetett haza.
És, hogy Ti is megtudjátok, már hozom is a receptet.

Hozzávalók a tésztához:  
25 dkg. liszt,  1 csomag sütőpor,   5 db. közepes tojás,  25 dkg. kristálycukor,  1 csomag vaníliás cukor,  2 ek. kakaópor,  1 dl. tej,  1 dl. étolaj.

A pudinghoz:  9 dl. tej,  6 ek. kristálycukor,  2 csomag pudingpor (lehet, csak vanília, de van, aki két színű pudingport használ  vaníliát, puncsot is)

A tetejére:  2 kis pohár tejföl (2 x 125 g.)  4 ek. porcukor,  1 csomag vaníliás cukor.

A tojásfehérjét felverjük. Az öt tojás sárgáját elkeverjük a cukorral, a vanilincukorral. Apránként hozzáadjuk a tejet, az olajat, majd a sütőporral kevert lisztet, a kakaót, és óvatosan hozzáadjuk a felvert tojásokat, a végén összeforgatjuk. Lisztezett, esetleg sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük a masszát, majd a közben, a tasakon lévő használati utasítás szerint felfőzött pudingot is vizes kanállal elosszuk. Ezért hívják kráter sütinek, mert a sütés során, puding kráterek keletkeznek, és ha felvágjuk a sütit, nagyon szép lesz a többszínű végeredmény. 
A sütit 180 fokon sütjük, de nem árt elvégezni a tűpróbát sem. Mikor kivettük a sütőből, kicsit pihentetjük, hűtünk rajta, majd a tejföllel elkevert porcukros, vaníliás cukros masszát egyenletesen a tetejére simítjuk. 

Itt jön a legnehezebb. A türelem. Hosszú évek tapasztalata szerint, és én is sokszor estem ebbe a hibába, azonnal szeretnénk látni a végeredményt. Pedig, ha várunk egy kicsit, a süti hűl, és sokkal, de sokkal szebben szeletelhető, mintha forrón állunk neki. A süti tetején lévő tejfölös masszának órák kellenek, míg annyira összeáll, hogy biztosan, szépen szeletelhetővé válik. Tudom, nehéz megállni, de érdemes kicsit várni, mert a türelem, még szebb sütit terem!

Meggyes - diós süti, csokidarabokkal.

Ez készült a múltkor......

.....ez pedig legutóbb.

Napok óta csak beszámolókat írok, de így jár az ember fia, ha szülinapja volt a közelmúltban. Ráadásul, hanyag is volt egy kicsit. Vagy mégsem?

Lehet, hogy le leszek teremtve,
de illő bemutatnom oldalaim
másik főszereplőjét. Az ételek
egy részét Ő alkotta.

Nem először készítette már az Asszony, aki nem mellesleg az első feleségem, de valahogy mindig elmaradt a leírása. Gondoltam én! Aztán kiderült, hogy másik oldalamon már megosztottam, de csak a receptet. Mivel ez a fő oldalam, ideje, hogy ide is felkerüljön fázisképekkel, ahogy illik.
A család egyik kedvenc sütije jön, ami Párom egyik specialitása. Rengetegszer elkészítette már, de soha nem  lett egyforma. Most, ismét variált rajta, hiszen apró csokidarabokat is kevert a tésztájába, és így még finomabb lett. Bár nejem lényegesen konzervatívabb a konyhában mint én, Őkeleme is imád kísérletezni. Szerencsére mindig javul a mű minősége, és hasznosak a próbálkozások. Tehát a sütit, mint mindig, most is Ő csinálta a következőképpen:

Hozzávalók, egy 25 x 40 cm-es tepsihez:

4 db tojás,
25 dkg cukor,
35 dkg liszt,
10 dkg darált dió,
10 dkg darabolt dió,
1 üveg meggybefőtt,
1/2 tábla étcsokoládé,
1 cs. sütőpor,

1 cs vaníliás cukor,
1 tk. fahéj,
2 dl étolaj.

A csokimázhoz:
15 dkg porcukor,
2 ek. olaj,
2 ek. kakaópor,
3 ek. forró víz.  

A tojásokat a cukorral felverte, az étolajat hozzáadta. Egy tálban összekeverte a lisztet, a sütőport, a vaníliás cukrot, a fahéjat, majd hozzákeverte a felvert tojásokhoz.

A magozott meggyet, a darált, és darabokra vágott diót, valamint az apró kockákra vágott csokit is hozzákeverte, és olajjal kikent lisztezett tepsibe terítette. 
180 fokon, kb. 40 percig sütöttem, tűpróbával ellenőrizte.
A tetejét kakaós mázzal boríthatta volna, melyet étolajból, kakaóporból, porcukorból, forró vízzel kever ki.

Ez most nem történt meg, de akár ez is lehetett volna rajta. Az egyszerűbb megoldást választotta, mert megszórta porcukorral, de akár enélkül is kitűnő lett volna. Tudom, mert minden variációt kóstoltam már. A főképeken mindkét variáció szerepel. A kakaós mázzal borított, és a simán porcukorral szórt is.

Mivel most a fázisfotók sokaságában tobzódom, hiszen minden alkalommal rögzítem Párom munkáit is, kiélem magam kicsit. Eleinte nyűglődött, de később beletörődött. Több variációt láttatok már eddig is, és a kész munkákból is többfélét mutatok meg. Megérdemli kedvesem, mert ügyes a csajszi! Ugye? 

Ez a mázas változat....

Ez pedig máz nélkül, "csak" porcukorral lett megszórva.

Fűszeres csirkecombok, zöldséges krumplialapon, és máshogyan.

Ha egy recept beválik, érdemes máskor is elkészíteni, vagy még jobb újragondolni, és úgy megcsinálni ismét.
Nejem hallotta, egy számunkra nagyon kedves ifjú háziasszonytól a receptet, és szülinapomra készítette el először oldalasból, és császárból. Most, hogy ismét a szülinapom ürügyén hívtuk össze a valamivel bővebb vendégsereget, megint nekilátott, de a bőrös sertéshús helyett ezúttal csirke felsőcombot használt.

Mivel a combokat egyben vettük, az alsócombot más fűszerezéssel szintén megcsinálta. Csak úgy, de nem mellékesen, azt is megmutatom, de majd csak a végén. A fő attrakció ugyanis a tepsis csirkecomb volt. Az egész lényege az, hogy egy nagy tepsibe krumpli, sárgarépa, és hagymaszeletek kerülnek, arra a befűszerezett csirkecombok, majd lefóliázva megy a sütőbe. Akár itt abba is hagyhatnám, de tudom, várjátok a pontos leírást, hogy Ti is el tudjátok készíteni, ha épp arra támad kedvetek. Nem is beszélek le róla senkit, mert finom, olcsó kaja.

A hozzávalók, egy nagy sütőtepsihez értendők:

10 db. csirkecomb,  (ehhez csak a felsőcombot használtuk, az alsók a másik sütőtálba kerültek)
2 kg. krumpli hasábra vágva,
3 nagy sárgarépa megtisztítva, majd karikára vágva,
1 nagy fej hagyma, karikára szeletelve,
só, őrölt bors, őrölt pirospaprika, étolaj a páchoz.

A csirkecombokat az előkészített gyors páccal bedörzsöljük, és amíg a zöldségágyat előkészítjük, állni hagyjuk. A krumplit megtisztítjuk, majd hasábra vágjuk. Ez kerül a tepsi aljára. A sárgarépát szintén megtisztítjuk, és felkarikázzuk. A krumplira sorjázzuk. Az alap utolsó eleme a karikára vágott hagyma. Kicsit megsózzuk, majd ráfektetjük a pácba forgatott csirkecombokat. A tíz felsőcomb, éppen elfért a krumpliágyon. Alufóliával leborítjuk, és mehet a sütőbe. Közepes hőfokon, kb. félóráig sütjük, majd a legvégén a fóliát levéve kicsit rápirítunk a tetejére. 
A vegyes zöldségköret mellé, könnyű, vegyes salátát adtam, és így minden kitálalt elem tökéletes összhangot alkotott. 

Ott volt a maradék tíz alsócomb. Ezek lényegesen kisebb helyet foglaltak a sütőben, már csak tömegük miatt is. Ennek a sütésébe én nem voltam belevonva, mert a szülinapi készülődés miatt, saját dolgaimra is oda kellett figyelni. Mivel később ezt is megkóstoltam, sőt egy portrét is készítettem a combikákról, ezt is leírom, kizárólag észlelés alapján. 

Nem okoz gondot, mert a curry keveréknek olyan jellegzetes illata, és íze van, hogy csak a nagyon gyakorlatlanok nem tudják megkülönböztetni a másképpen fűszerezett ételektől. Közben megmutatta Párom a fűszersót, amivel a pácolást végezte, és néhány jellegtelen hozzávaló kivételével mindent eltaláltam. Kevesen tudják, de a curry néven futó fűszerkeverékeknek semmi közük Indiához. Az Angolok (India több száz évig Angol gyarmat volt) minden indiai fűszerezésű ételre értették, mert a gyarmatról beszerzett szárított fűszerek keverékével készített ételeket nevezték gyűjtőnéven currynak. Tulajdonképpen az étel elkészítési módját, és az étel, az angol szokásoktól eltérő fűszerezését jelentette. Indiában a száraz fűszerekből készített keverékeket maszalának, az illatos, csak a majdnem kész ételbe tett keveréket garam maszalának nevezik. Ezek általában 6-8, de előfordul, hogy 25 fűszer keverékei. A leggyakrabban használt fűszerek a keverékben a kurkuma őrölt gyökere, (ez adja a jellegzetes sárga színét, különleges ízét, és illatát is) az őrölt római kömény, a csilipaprika, és a lepkeszegmag. A kertészetekben árult curryként értékesített növénynek semmi köze az elnevezéshez, hanem Olasz szalmagyopárként szerepel a növénymeghatározóban. Ezt tehát ne tegyük currypor helyet semmibe!
Megint túllihegtem kicsit a dolgot, pedig csak egy currys csirkéről akartam írni. Remélem, nem voltak haszontalanok az infók!
Így aztán Drága feleségem is a bóti curry keveréket használta, és ezzel dörzsölte be a csirke alsócombokat. Kerámia sütőtálban, ezt is fólia alatt kezdte sütni, majd a legvégén kicsit ez is megpirult, a fóliát levéve róla. Ehhez krumplipüré készült.
Megint túlteljesítettem a tervet, mert egy helyett két elkészítési módot kaptatok a csirkecombhoz, ráadásul, egy kis fűszerismeretet is. Na ugye, hogy megérte elolvasni?