Kacsavacsora.

Azon gondolkoztam, megbontsam-e a bejegyzésemet, hiszen két receptet is fogtok találni írásomban. Történt ugyanis, hogy megláttam akciósan összecsomagolva a kacsacombot, és kacsamellet egy teljesenmindegymilyen áruház postaládánkba juttatott reklámkiadványában. Olcsó volt. Mivel a hétvégén ketten voltunk Párommal, és egyébként is megkértek, hogy csináljak valamilyen pikáns ételt kacsából, és legyek szíves küldjem már el a receptet, mert az illető indulni kíván valamilyen főzőversenyen. Neki viszont nem jut eszébe semmi. Idáig jutottam! Fordult már elő, hogy kértek tőlem receptet, és mint később kiderült nyertek is vele díjat, de azért ez mégis meglepett. Itt célzottan arra irányult a kérés, hogy csináljak egy kacsás ételt, és adjam kölcsön a receptet. Ő nem fog írni róla, csak megcsinálja, és várja az eredményt. Tulajdonképpen, akár büszke is lehetnék!
Ha már így alakult, rögtön kettőt is csináltam, és bevallom, különösen az egyik nagyon bejött.

A combot, és a mellet is más-más módon készítettem el. Nem úgy ahogy eredetileg terveztem, mert a bevásárlás közben jöttem rá, hogy nincs minden, amit eredeti elgondolásom szerint akartam az ételekbe tenni. Így aztán rögtönöztem. Felmértem a lehetőségeket, és bevásároltam. Amit nem kaptam, ahelyett vettem mást. Természetesen, így borult az előre elgondolt terv, de nem estem kétségbe. Azt tudtam, hogy a comb mellé párolt káposztát fogok készíteni. Azt is tudtam, hogy mazsolával, és a kevés megmaradt kandírozott eperrel fogom csinálni. Bár gyönyörű volt a lila káposzta, mégsem azt választottam. Ha abból készítem, elbújtak volna benne a mazsola, és az aszalt eper darabok. Pedig szerettem volna, ha színes egy kicsit. Még színesebb lett, mert lila hagymát tettem bele, a sima vöröshagyma helyett. Így aztán nem csak finom, hanem látványos is lett az étel.
Most jöjjön a recept, mert tudom, sokan várjátok. Először a kacsacomb:

Hozzávalók:
2 db kacsacomb,
só, frissen őrölt bors.

A kacsacombokat előző este besóztam, borsoztam, kevés olíva olajjal bedörzsöltem, és éjszakára a hűtőbe tettem.
A combokat forró serpenyőben a bőrös felével elkezdtem sütni. Kevés száraz bort öntöttem alá. 3 perc után megfordítottam, és fedő alatt sütöttem tovább újabb öt percig. Kevés mustárt dörzsöltem rá, majd előmelegített sütőben fólia alatt sütöttem 20 percig. A bőrös fele került felülre, és kevés víz alá. A végén a fóliát levéve, kicsit megpirítottam a tetejét felső sütéssel. Szép ropogósra sült a bőre.

Mazsolás párolt káposzta eperborral, kandírozott eperdarabokkal:

1 kis fej káposzta,
3 fej lila hagyma,
2 gerezd fokhagyma,
1 marék mazsola,
kevés kandírozott eper, vagy más aszalt gyümölcs,
2 kanál almaecet,
1 kiskanál méz
1 dl eperbor (más bor is használható hozzá)
kevés őrölt kömény, és őrölt bors,
só

A káposztát vékonyra szeleteltem. (lehet gyalult káposztát is használni) Megsóztam, állni hagytam, míg a többi hozzávalót előkészítettem, és a combokat elősütöttem.
A káposztát kevés olajon elkezdem párolni, majd 1 dl borral felöntöttem. Megborsoztam, őrölt köményt adtam hozzá, és almaecetet érzés szerint. Fedő alatt pároltam, és mikor összeesett kicsit, megkóstoltam. Mivel a káposztát besóztam, nem kellett hozzá semmi. Hozzáadtam a mazsolát, és a kandírozott epret, a mézet, majd ismét lefedtem. Mikor majdnem elkészült,  belekerült a félkarikára vágott lila hagyma is, aminek mindössze 3 perc kellett a párolásához. Pikáns, finom, harmonikus köret lett a kacsacombhoz.

Mivel nem csak a combot, hanem a kacsamellet is megsütöttem, energiatakarékossági okokból a sütőbe ugyanabban a tálban tettem be a combbal együtt. Így aztán rögtön az is eldőlt, hogy nem rozé kacsamellet fogok csinálni, hanem azt is átsütöm rendesen. A mellérendelt köret viszont hihetetlenül jól sikerült. Magam sem vártam, hogy ilyen jól fog esni a kész mű. Nem is tudom mihez hasonlítani. Minden ízt képviselt, mert volt benne édes, sós, savanykás, csípős is. Tudom, jobban járok, ha máris leírom, hogyan csináltam.

A 2 db kacsamellet a bőrös felén beirdaltam, megsóztam, a húsos oldalán megborsoztam, frissen őrölt durva borssal.
Éjszakára ment a hűtőbe.
A bőrös felén kezdtem sütni, majd 3 perc múlva megfordítva a húsos felét is sütöttem 5 percig fedő alatt. A melleket sütőtálba rakva, kevés vizet alá öntve fólia alatt előmelegített sütőben a bőrös felével felül, 20 percig sütöttem. A sütés végén a fóliát levéve, hagytam kicsit a bőrét pirulni.

A mustáros, csilis, eperboros mandarinmártás hozzávalói:
5 db mandarin, gerezdjeire szedve,
2 nagy gerezd fokhagyma,
1 kanál balzsamecet,
1/2 dl eperbor,
kevés frissen őrölt csili,
1 kanál mustár.

A serpenyőben maradt kacsazsíron a fokhagymát kicsit megdinszteltem, majd felöntöttem eperborral, és 1 kanál balzsamecettel. Nagyon rövid párolás után hozzáadtam a gerezdekre bontott mandarint. Mikor a mandaringerezdek kicsit megduzzadtak, őröltem rá kevés csilit, és a mustárral együtt összeforraltam. Az egész művelet nem tartott tovább 3 percnél.

Az ezalatt pihentetett kacsamelleket felszeleteltem, és a párolt, mustáros mandarinmártással tálaltam.

Ha meggondolom, hihetetlenül finom ételt sikerült varázsolni, nagyon rövid idő alatt. Az egész  munka, az előkészítéssel és mindennel együtt egy óránál kevesebb időt vett igénybe. Nem mondom, hogy mindent úgy csináltam, mint azt előre gondoltam, de szeretem az efféle agytornát. Mikor megkóstoltam a mandarinmártást, akkor jöttem rá, hogy hiányzik belőle valami az ízharmóniához. Akkor került bele a mustár. Nem döntöttem rosszul! Az utóbbi idők, egyik legkülönlegesebb, legfinomabb mártását sikerült összehozni. Igazi különlegesség, és biztos, el fogom készíteni még. Ha nem is ezen a módon, hanem hasonlóan. Nagyon fontosnak tartom ugyanis azt, hogy mihez mit csinálok. A ropogós, de belül omlós kacsamell mellé nagyon illett ez a pikáns, édes, savanyú, csípős gyümölcsös íz. Ugyanúgy mint a kacsacomb mellé, a hasonlóan ízletes párolt káposzta. Megint finomakat ettünk!
Ja! Végül úgy döntöttem, hogy a párolt káposzta receptjét küldöm el ismerősömnek, és rá bízom, a kacsát hogyan készíti el mellé. A mandarinmártást viszont elrakom ínségesebb időkre. Hátha egyszer nekem is zsebembe kell nyúlni, egy már bevált, jó receptért. Az viszont biztos, hogy akkor már nem így fog készülni.

Update: Mit jóval később kiderült, mégis kacsamellet csinált a team receptem alapján, de rozé módra, tehát nem teljesen átsütve. Állítólag nagyon jól sikerült. Nem lehettem ott, hiszen Dániában készítették el az ételt, de lélekben velük voltam, szurkoltam. Amint az kiderült, eredménnyel.

Párolt káposzta Vilmoskörtével, és a kecske is megmarad.

Mivel nem rá volt bízva a káposzta, finom,
körtés, párolt káposztát csináltam belőle.

Nem csak a kecske szereti a káposztát. 
A paradicsom, és a bab után, harmadik kedvenc alapanyagom. Külön bejegyzést szántam már a káposztából készített ételeknek, de a párolt káposzta új oldalt érdemel, így döntöttem. Döntésemet, nagyban befolyásolta, hogy a legutóbb elkészült párolt káposztám, igen finomra sikeredett. Sosem csinálom ugyanúgy, mert mindig teszek bele egy kis csavart, ami miatt egyik sem hasonlít az elődjére. Mint ahogy, a következő sem fog hasonlítani egyikre sem. 
Amit legutóbb készítettem, körtével, száraz fehérborral csináltam.

Ez régebben készült. Ezt is fehérborral,
kakukkfűvel , almával csináltam.

Az eltelt évek alatt, sárgarépával, napon szárított paradicsommal, almával, mazsolával, fehér, és rozé borral, pezsgővel, tokaji aszúval, szamorodnival, és ezen anyagok számtalan kombinációjával készítettem már párolt káposztát. A lényeg, az oly sok konyhában alkalmazott egyensúly. A sós, édes, savanyú, kesernyés ízek harmóniája. Mint minden káposztás étel, ez is melegítve a legjobb. Minél többször melegítjük, majd hűtjük, annál jobban szívja magába a káposzta, a különféle ízeket. Ez fizikai törvényszerűség, mert mikor kitárulnak a pólusok a melegre, és a hideg hatására ismét összehúzódnak, akkor az ízek is igyekeznek az alapanyagok belsejébe. Ha húst pácolok, azt is melegen csinálom, majd hűtőbe teszem. Ekkor is működik, ez az elv, amit a káposzta kapcsán az imént említettem.
Mielőtt megint abba a hibába esnék, hogy túl nagy körítést csinálok bejegyzésemnek, jöjjön az, ahogy legutóbb készült párolt káposztám.

Két fej káposztát felszeleteltem, megsóztam. (lehet gyalulni is, de én jobban kedvelem a kicsivel szélesebb csíkokat) Négy fej hagymát vékonyra szeltem, 5 gerezd fokhagymát szétnyomtam,  felaprítottam. Nagyon kevés olajon megpároltam a hagymát, és fokhagymát, majd köményt is adtam hozzá. Rövid idő után belekerült a fazékba a besózott káposzta is. (ha nem fér be egyszerre, nem kell kétségbe esni, mert a káposzta hamar összeesik, és újabb adagot tehetünk a fazékba) Beleöntöttem a fehérbort, és megborsoztam. Lefedtem a fazekat. Mint bizonyára észrevettétek, nem az elején karamellizáltam a cukrot, mint azt a többség csinálja. Ennek az oka, hogy az ételek többségét szorbittal csinálom. Ebbe is tettem az édesítőből, de csak a végén adtam hozzá keveset.

A cukros ízt pótolta a 2 db. Vilmos körte, amit közben felszeltem. Nyugodtan csináljátok cukorral, én csak betegségem miatt nem használom! 
A káposztát, gyenge lángon pároltam, időnként megkeverve, és pótolva a párolás során összeesett anyagot. Kevés kakukkfű, és csombor (borsikafű) is került a fazékba. Minden káposztás étel barátja a csombor, mert a káposzta puffasztó hatását ellensúlyozza, különleges íze mellett. Vigyázzunk a mennyiségével, mert nagyon erőteljes íze van!
Adtam még hozzá egy kanál mustárt, és egy kanál almaecetet is. Addig pároltam, míg káposztám, zsemleszínűre változott. Mivel a szeletelt káposztát előre besóztam, nem volt szükséges utána ízesíteni, de mindenkit biztatok a kóstolásra, és szükség szerinti újraízesítésre. 

2 fej káposztából, 4 fej hagymából, 5 gerezd fokhagymából, 2 db. körtéből, 1 dl. száraz fehérborból, 1 kk. köménymagból, 2 ek. sóból, 1 kk. őrölt borsból, 1 kk. mustárból, 1 szál csomborból és kakukkfűből, (ezeket az elkészülés után kivettem) 1 ek. szorbitból készült párolt káposztám.

Az már csak mellékes, hogy nem magába ettük, hiszen Párom úgy döntött, disznótorossal lepi meg a családot. Ehhez aztán nagyon illik! A hurka, kolbász, cigányka, és a krumplipüré mellett, nem hiányozhat a tányérról a párolt káposzta. Ugyanúgy, mint a libacomb mellől sem. Rendes adagot készítettem, mert hűtőben hosszú ideig eláll, és akár egy finom káposztás cvekedli alapanyaga is lehet, napokon belül. Néhány napig, családom párolt káposzta iránti rajongása biztosított!

Végül lássuk, hogy nézett ki a tál kompletten:

Palacsinta káposztával, napon aszalt paradicsommal.

Egyszer volt, hol nem volt... (long time ago...) volt egyszer egy receptverseny. Kiszúrtam magamnak néhány látványos, és frappáns receptet. Az akkor még nem "Nassoló Naplopónak", hanem Farkas Bettinek hívott Gasztropajtim szintén nevezett néhány recepttel. Azóta sikeres blogger lett belőle. Nemes ellenfelekhez híven, rendesen lájkoltuk is egymást, de a szerencse nekem kedvezett. Ellenfelekből, barátokká váltunk, és gasztro-kapcsolatunk azóta is töretlen. Élünk egymás ötleteivel, és kikérjük a másik tanácsát is.
Örültem, mikor megláttam, hogy barátom játékra adta buksiját. Két kicsiny gyermeke, családja mellett, mire is adhatta volna? Illő tisztelettel, szeretetből, és becsületből beszálltam én is a születésnapi játékba. Mivel második születésnapról van szó, rögtön két recepttel, ugyanarra a témára. 
Az első recit, barátom blogjáról kölcsönöztem, élve a bátorítással, és azzal, hogy kötelezővé tette a recept koppintást. Nem egyszerű Ctrl-C, Ctrl-V megoldással, hanem átalakítva saját ízlésem szerint. Elhatároztam, hogy a hétvégi disznótoros mellé készített párolt káposztába teszek egy kis csavart. Ne egy jó adag nyolcas anyára gondoljatok, mert ha valaki ráharapna, anyázna rendesen. Sokan ettetek már káposztás palacsintát. Ha nem, feltétlenül próbáljátok ki! Isteni! A palacsinta, mint tudjátok, nem csak lekvárral, dióval, túróval, mindenféle öntettel fogyasztható, hanem sós töltelékekkel is. Hallottatok már a hortobágyi palacsintáról? 
Na ugye, hogy ugye!

Sütés sztereóban, és az eredmény.

A palacsinta tésztájának kikavarásával kezdtem. A massza kavarásában nagy segítségemre van minden alkalommal R2-D2 (artuditu) a házi robot. Teljesíti a rá bízott feladatot, nem dumál vissza, tehát ideális alkat. Az eredeti palacsinta tészta recepttel szemben, amit a Nassoló Naplopó weboldalon kukkantottam meg, nem tettem hozzá vaníliás cukrot, mert sós palacsintába az nem illő. Tettem viszont bele, kevés édesítőszert, és pár csepp rumot. Hiába! Én így szeretem. A család nagy étkű. Két fejlődésben lévő fiam, egy ültő helyében, akár öt palacsintát is le tud nyomni, így nem csak mintát kell eléjük tolni. Minimum harmincat, ha nem akarok szégyenben maradni. 

Sül a csintalan palacsinta.

Jó szolgálatot tesz ilyenkor a két, palacsintás serpenyő. Ezekkel, ha palacsintás király nem is leszek, de gyorsan elő tudom állítani sztereóban, a megfelelő mennyiséget. De először ki kell kavarni a masszát. 
Ebbe kell fél kiló liszt, 5 tojás, kávéskanálnyi só, ugyanennyi édesítőszer, 7 dl. tej, 3 dl. szóda, vagy ásványvíz, 1 dl. étolaj, és egy hármas rum. Nem minden palacsintát csinálok így, de ezt így készítettem, és nem bántam meg. Azt sem, hogy a később sorra kerülő, nyáron eltett, napon szárított paradicsom, fokhagymás, rozmaringos fűszerolaját csorgattam a masszába. Rövid robotolás után, félretettem. 

Hozzávalók a káposztához.

Jön a párolt káposzta. Néhányan tudják, hogy paradicsom, káposzta, és bab függő vagyok. Ha egy készülő ételbe a három közül legalább kettőt bele tudok csempészni kedvenceimből, az már hab a káposztán! (Látjátok! Megint kettő! Elvégre a második szülinap!) Előkerül a másik robot, (nevezzük egyszerűen 3PO-nak) ami az univerzum összes nyelvjárásában tud káposztát, hagymát, és minden mást szeletelni. A párolt káposzta receptjét, 1 fej káposztára adom meg, mert mivel igen sokoldalú étel, nem kell félni, hogy nem fogod felhasználni a maradékot. A fej káposztát legyalulom, vagy mint ebben az esetben lerobotolom, besózom. 3 fej hagymát, néhány derezd fokhagymát vékonyra szelek, apróra vágok. Szoktam hozzá alma, vagy körteszeleteket is adni. Nagyobb fazékban, (1 fejnek, min. 10 literes kell) forró olajon, először a hagymát, majd a káposztát is dinsztelni kezdem. Hozzáadok, másfél, 2 dl száraz fehérbort, szemes, vagy őrölt köményt, friss borsot őrlök rá, és kevés csombor, (borsikafű) és kevés kakukkfű is mehet bele. Megkóstolom! A csomborral vigyázz, mert erőteljes fűszer! A káposzta kellemetlen puffasztó mellékhatását, viszont kitűnően kordában tartja. Fedő alatt párolom, közben készülhet a palacsinta. Van egy praktikus megoldás, amit feleségem vitt sikerre, tudnillik, a serpenyőre, vékonyan, ecsettel viszi fel azt a kevés olajat, ami feltétlen kell a csintalan, palacsinta sütéséhez. Az első néhány próba után, már az is megy, hogy mekkora mennyiségű massza kell, a két különböző méretű serpenyőbe, és viszonylag gyorsan kész a kívánt palacsintahegy. 
A káposzta is lassan kész. Kevés édesítő, fehérbor, vagy almaecet kerül még hozzá, a szeletelt alma, meg a félretett aszalt paradicsom, ami már a múlt nyár óta vár beteljesülő sorára. Mivel végig fokhagymás, rozmaringos olajban állt eddig (van olyan is, amit bazsalikomos, oregánós olajban tettem el) nem sokat kell puhulnia. Annyi ideig viszont szükséges együtt párolni az anyagot, hogy a paradicsom, kellemes aromája, a káposzta egészét átjárja.

Káposztás palacsinta "Gasztropajti módra"

A palacsinták megsültek, a káposzta kész, már csak annyi hiányzik, hogy mindenki tekerjen kedvére. Készültem! Gasztropajtiéknál, ez a mennyiség, épp megfelelő arra, hogy két nagyétkű fiam, és szeretett feleségem, valamint saját, szerény étvágyamat kielégítse. 
Jutalmul, pedig kaphatok egy táblácskát a nyakamba azzal a felirattal, hogy "Gasztropajti, a palacsintás király" De előbb örömmel nassolok még az általam készített aszalt paradicsomos, párolt káposztával töltött palacsintából. 
Boldog Szülinapot Barátom! 

Párolt káposzta, napon szárított
paradicsommal, tükörtojással.
(update)

Ui: Nem lennék Gasztropajti, ha nem adnék egy kis ráadást is. Az imént leírt káposzta nem csak a palacsintába tekerve fenséges. Ki lehet próbálni tükörtojás mellé is. Én megtettem!

Káposzta, káposzta, téli-nyári káposzta.

Az van a káposzta kacskaringós levelére ráírva, hogy sok mindenre használható. 
Világszerte, széles körben használják, elkészítésének lehetőségei korlátlanok. Jómagam is sokszor készítettem torost, töltött, rakott káposztát, paradicsomos, lucskos változatot, füstölt, és főtt hússal, virslivel, debrecenivel. Kovászoltam káposztát krumplival, valamint többféle salátát készítettem már belőle. Mostani beszámolómban, főleg ez utóbbival, a salátákkal fogok foglalkozni. De ha valaki kíváncsi, még néhány felhasználási javaslatot találhat, az alábbi helyeken:

A töltött káposztáról írt cikkemet itt láthatod.
Babsalátába is tettem már káposztát, amiről itt olvashatsz.
Toroskáposztát készítettem, bográcsban. A beszámoló, itt látható.
Kovászoltam káposztát, amiről szintén írtam.

Mint látjátok, a káposztával, szoros barátságban vagyok régóta. Szeretem, és rengeteg módját kikísérleteztem a felhasználásának. 
A káposzta, a mérsékelt égövi területek, egyik fő étele. Mivel jól tárolható, télen is élvezhetjük ízét, zamatát, a vele, belőle készített ételeket. Akár egész évben, mert mire elfogy a téli, ott a nyári friss. Nem véletlen, hogy bejegyzésemnek ezt a címet adtam, mert a káposzta, évezredek óta alap élelmiszer. Sok nép, nemzeti eledelének tartja, a különféle képpen készített káposztás ételeket. A töltött káposztát, például hungarikumnak tartjuk, pedig eredetileg Török származású.
A káposztát salátának, és savanyítva is jól ismerjük. Az első alapanyagok közt volt, amit savanyítva tartósítottak. Rendkívül egészséges, magas C vitamin tartalma miatt. A hajósok rettegett betegségét, a skorbutot, először ezzel az étellel tudták megelőzni, gyógyítani. Hazánkban, is külön tájegységek foglalkoznak a káposzta savanyításával. Mindenki hallott már, a vecsési káposztáról. Késő ősszel arra járva, én is sokszor éreztem a káposzta, akkor már nem a legjobb "illatát". Azt tudjátok, hogy a földgázt, a rothadó káposzta szintetikusan előállított illóolajával szagosítják? De amiket mi csinálunk belőle, azoknak finom íze, és jó illata van. 

Savanyított káposzta.

De maradjunk, a savanyított káposztánál. Rengeteg ízletes étel készíthető belőle, és nyersen is fogyasztjuk. A leve is tele van vitaminokkal, így azt is érdemes meginni. Különösen a téli, vitaminszegény időszakban, érezhetjük jótékony hatását. 
A savanyú káposztát fejes, és gyalult káposztából csináljuk. Sóval, vagy sós vízzel, kovásszal, préselve. 

Az igazi savanyú káposzta érleléséhez legalább 60 nap szükséges. A mai konzerválási eljárások lehetőséget adnak gyors érlelésre is, de az nem az nem az igazi. Ha gyanúsan fehér a káposzta, akkor azt gyorsan érlelték. Ez viszont, nem von le semmit az élvezeti értékéből!

Kitűnő diétát lehet vele folytatni! Alacsony kalória, magas rosttartalma, a bélrendszerre gyakorolt pozitív hatása miatt, sokszor javasolják fogyókúrázóknak is. 
Idáig jutottam el bejegyzésemben, amikor csoda történt! Már régóta gyűjtögettem gondolataimat, és a képeket bejegyzésemhez. A savanyított kápiról, nem volt elég képem. Minden másról igen. Erre, a mai ételeink mellé, savanyú káposztát kaptunk. Nem is csekély mennyiséget! Akár egy néhány adagos torosra is elég lett volna, de nem érte meg az estét. Mivel nem csak nekem van vitaminéhségem, és mindannyian szeretjük, keresztet vethetünk rá. Szerencsére előtte, egész portfóliót készítettem róla, így láthatjátok. Már terveztem, hogy vagy a piacon, vagy más lelőhelyen megjelenek képítőmmel, és néhány pofátlan képet készítek a kápiról. Mert úgy illik, hogy csak saját fotót használjak! Szerencsémre, helybe hozták. Ebből is látszik, hogy akár télen, akár nyáron, kitűnő kísérője sülteknek, pörkölteknek, sült húsoknak, és számtalan más ételnek. A töltött, toros, rakott káposztáról, nem is beszélve. Ma a gombapörkölt, és a rántott csirkecomb mellé ehettük.

Kovászolt káposzta.

Említettem már, és a linkkel is találkozhattatok korábban, hogy kovászoltam is káposztát. Nyáron, krumplival. Nem kenyérrel, hanem vékonyra szelt krumplival. A krumpli keményítő tartalma elég volt, hogy beindítsa a tejsavas erjedést, és néhány nap alatt, kitűnő alapanyagot kaptam a toros káposztához. A többi zöldségféléktől eltérően, egy napot rátartottam az erjedésre, mert az uborkával szemben, ez nem puhult meg. Nagyon finom lett! Kaporral, csomborral, kakukkfűvel, csilivel kovászoltam. A nyári napfénynek köszönhetően, négy nap alatt megérett, a finomság. Pont úgy, ahogy terveztem. Hétfőn kezdtem hozzá, és szombaton főzhettem a torost. A kovászolt káposztának is iható a leve, ha krumplival kovászolunk.  A kenyérrel kovászoltét, nem ajánlom. Zavaros, másabb, kellemetlenebb ízű.

Hagyományos, forrázott
káposzta saláta.

Most, hogy beszámoltam a savanyú, és kovászolt káposztáról is, elérkeztem, bejegyzésem fő témájához. A salátákhoz. Hihetetlen változatossággal, lehet elkészíteni, a káposztából, és káposztával készített salátákat. A teljesség igénye nélkül, bemutatok néhányat. Kizárólag, az általam kipróbált módszereket fogjátok látni, olvasni.

Friss, nyári káposzta.

A legegyszerűbb káposztasaláta, gyalult káposztából készül. Semmi macera! Ha nyári kápiból készítjük, csak sózni, és ízesíteni kell. A nyári káposzta, abban különbözik kései változatától, hogy levelei lényegesen gyengébbek, édesebb ízűek. A téli, sokkal roppanósabb, néha csípős ízű, ezért ezektől a tulajdonságoktól, meg kell fosztanunk.

Mics, muzsdélyos káposztával.

Ezt forrázással tehetjük meg. A gyalult kápit, szeletelt hagymával, vagy lila hagymával, köménymaggal, szemes borssal, összekeverem egy nagy edényben, majd vizet forralva sóval, cukorral, ecettel, ráöntöm a káposztára, és lefedve több óráig érlelem. 

Kapros káposztasaláta.

A legismertebb, legegyszerűbb saláta. Tartósítószer nélkül, is több napig fogyasztható. Lehet tuningolni! Én majdnem minden alkalommal reszelek, vagy szeletelek hozzá sárgarépát is. Illik mellé! Meg a nagy kedvencem, a fehérbor. Egyébként is szívesen fogyasztom, csak úgy magában, vagy fröccsként, de ételeim jelentős részét borral készítem. A káposztasalátához is szoktam tenni keveset. Savassága, harmonikus íze, különlegessé teheti salátáinkat. És nem csak a salátákat! 
Tudjátok, ha főztök, és kicsit lekapja az alját az ételnek, akkor a bor felszabadítja, a pörköket? Ezért van mindig kezem ügyében, főzés közben a bor. Amellett, hogy jól is esik! Csináltam már káposztát muzsdéllyal is. A muzsdély erdélyi elnevezés. Apróra zúzott fokhagymát leöntünk olajjal, szódavízzel, jól összekeverjük, és hideg helyen egy napig pihentetjük. Ezalatt, az olaj, és a víz kioldja a fokhagyma aromáját, és ezzel az anyaggal öntjük le a szeletelt, vagy gyalult anyagot.
A salátákat, rendkívül változatos módon lehet elkészíteni. Szinte minden zöldségfélével lehet keverni. 

Csalamádé. A nagy kedvenc.

És most, elérkeztem, a legkedveltebb salátához, savanyúsághoz. A csalamádéhoz. Hívhatjuk, vegyes-vágott savanyúságnak is, de amikor itt a csodaszép, Magyar kifejezés, akkor nevezzük a nevén! A csalamádé szintén hungarikum. Amolyan, mindent bele! Készíthetjük keverve, vagy ahogy Drága Anyósom csinálja, rétegesen. És soha nem lehet abbahagyni! Sem a fogyasztást, sem a készítést. Mindig akad egy újabb rétegre való, finomság. Hol répa, hol uborka, esetleg apró dinnye, karfiol, zöld paradicsom, zöldpaprika, csili, hagyma, de bármi, ami savanyítható. Tettem (tettünk) már hozzá cukkinit, patisszont is. De az alap a káposzta. Ebből kell a csalamádéba a legtöbb. Általában, a káposzta 2/3 rész,  1/3 a többi hozávaló. De én úgy szeretem, ha fifti-fifti. (fele-fele) Különösen, a sárgarépa irányában táplálok gyengéd érzelmeket, de gyakorlatilag, minden belevalóval, ki vagyok békülve. Lényeg, hogy sok legyen! Egy ültő helyemben, képes vagyok egy kisebb vödörrel belakmározni. És ilyenkor nincs is szükségem másra! 

Mindent beledobálhatunk
 a hordóba.

Teljesen jól tudok lakni vele. A nyáron készített friss salátákkal különösen. Nyáron, nem tartósítunk. Nincs szükség rá! Gyorsan elfogy, és kész. Nincs ideje megromlani. Ha hosszabb időre tervezünk, akkor borkénnel, szalicillel, (újabban nátrium benzoát) tartósítunk. Van aki timsót is tesz hozzá, ami a színek fokozásához járul hozzá. Mert a csalamádé, igen színes egyéniség. Szinte kínálja magát. Minden ételhez jó. Emlékszem, mikor anno, Daragíje Továrisi vendégségbe érkeztek, és a főételhez előre szervírozott csalamádét előre begyűrték, még a leves előtt. Ki volt rakva! Akkor mit csodálkozunk? Ha ki van rakva, akkor meg kell enni! Elvégre, ki van fizetve!
Mivel, annyi módon készítettem már el a káposztát, a képek, és a hozzáfűzött kommentárok, maguktól beszélnek.

Kalózsalátának neveztem el.
Káposzta, rum, és bab elegye.

Még két dologról kell írnom, melyek közül az első a káposzta, és a bab kapcsolata. Illenek egymáshoz. Elsősorban nem arra gondolok, hogy mindkettő, gáz fejlesztésére alkalmas. Emésztés közben feltétlenül! Régebben, amikor tudatlan voltam, akár egy vegyestüzelésű kazánt is rám lehetett csatlakoztatni, egy jó étvággyal elfogyasztott káposztás, vagy babos étel után. 

Virslivel is párosítható.

Ha mindkettő volt benne, akkor Paksot is kenterbe vághattam volna! De akkor jött a csombor! Leánykori nevén borsikafű. Nem voltak hülyék eleink! Évszázadok tapasztalatai alapján rájöttek, hogy ez a fűszernövény, harmonizál a káposztás, és babos ételekkel. Magyarul, illik hozzájuk. Amellett, hogy illik, jótékony hatása is van. Megvéd a gázoktól! Ha keverünk káposztás, vagy babos ételeinkbe belőle, akkor nem fogjuk elgázosítani környezetünket!

Kalózsaláta, újhagymával.

Szuper! Nem kell gázállarcot osztani vendégeinknek! Nyugodtan fogadhatjuk őket szimatszatyor nélkül is. Mert a csombor, csodaszer! Gondolom, kiderült, hogy minden káposztás, babos ételbe teszek a csomborból. Keveset, mert erőteljes íze van, és a kevés is elég. A káposzta, és a bab kombinációjával, a gimnáziumban minden évben megrendezett salátanapon, fiamék nyertek. Én elterveztem, a fiatalok kivitelezték a "kalózsalátát". Csupa olyan anyagból készítették, ami egy kalózhajón megtalálható.  Babból, savanyú káposztából,  kevés rumból.

Egyszerű párolt káposzta.

Sárgarépával, almával.

A káposzta felhasználásával kapcsolatban, még egy dologról szeretnék, feltétlenül beszámolni. Sűrűn szoktam párolni, dinsztelni káposztát. Mindig másképpen. Gyerekkorom óta szeretek kísérletezni, és ezt a szenvedélyemet, mostanság, a gasztronómiában élem ki. A párolt káposztát, soha nem csinálom gyalult káposztából. Inkább, a vékonyra szelt, rusztikusabb megoldást választom. Minden esetben, teszek hozzá hagymát, fokhagymát, pici csombort, őrölt borsot, ecetet, köményt, sót, cukrot, vagy édesítőszert, néha almát, körtét, birsalmát, mazsolát, gyömbért, borókabogyót. Valamilyen, nemes anyag is szokott hozzá kerülni. Pezsgő, tokaji aszú, vagy szamorodni, de fehérbor, mindenképpen. Ha lila káposztából csinálom, akkor vörösbor, vagy rozé. Az ecetek közül, mindig a lágyabb bor, alma, vagy balzsameceteket használom. Van olyan étel, ami elképzelhetetlen párolt káposzta nélkül. A disznótoros, a kacsa, liba, de akár a nyúl ételek szerves tartozéka ez a köret. Ötletekben nincs hiány! Használjátok bátran, mindenhez. A maradék miatt, pedig ne aggódjatok! Ha marad, (nem biztos) akkor csinálhattok belőle káposztás cvekedlit. 
Ugye, hogy sokoldalú a káposzta? 

Ha nem fáradtatok el a sok olvasásban, egy kis szórakozás: 
Itt látjátok a Republicot, és a káposzta, káposzta, téli-nyári káposzta című nótát! Remélem, még sokáig énekel nekünk Cipő!

Egy kis cvekedli a végére. Erről külön fogok írni,
 aminek  a linkjét majd ITT láthatjátok.

Nyuszi ül a krumpliágyon, és a káposzta is megmarad.

A nyuszi ül a krumplin. Azért a krumplin, mert ebben az állapotban, a fűben, már nehezére esne. Egy kedves ismerősöm juttatta eszembe a nyuszit. Fia, nem nagyon ehet mást, így minden húsos ételt ebből az egyébként, rendkívül egészséges husiból kell készíteniük. A kolbászt is! Ezért jutott eszembe, hogy nyár végén csináltunk egyszer nyuszikát. Olcsón jutottunk hozzá. Amolyan "laszt minit" akcióban. Tudjátok, ha néhány nap van hátra a szavatosságból, akkor jelentősen leértékelik. Így jutottunk féláron a nyuszicombhoz. Mert a csomag csak combot tartalmazott. Mindjárt nyolcat, ami elég volt egy hétvégi lakomához. A nyúl elkészítésének is számtalan módja van. Lehet pörköltként, szalonnával, fokhagymával tűzdelve, és mivel ismerősöm már kipróbálta, kolbászként is fogyasztani. A kolbászhoz, egy kevés ipari szalonna szükségeltetik, mert a nyúlhús bizony nagyon sovány. 

Tepsis, tejszínes nyuszicomb, hagymás krumplival, 
párolt káposztával.

Mehet a sütőbe.

De most nem a kolbásszal foglalkozunk. A legegyszerűbb módszert választottuk. Mivel előhűtött állapotban volt, a villámpác mellett döntöttünk. Többes a szám, mert feleségemmel együtt szoktunk főzni, sütni. Én szívesen végzem az előkészületi munkákat is. Nagyon szeretek például, hagymát pucolni. Volt amikor 10 kilót pucoltam meg egyszerre. És nem a szabadban, hanem zárt térben! Egy idő óta nem bántja a szemem. Szerencsém van! 
A hagymát, nem véletlenül hoztam fel.

Fóliával lezárva.

Merthogy, ebbe a finomságba is került, jókedvvel, bőséggel. És fokhagyma is, még bőségesebben. Mivel úgy döntöttünk, hogy krumpliágyra ültetjük nyulam-bulamot, szeletelt kolompír került a sütőtálba. Kevés zsír fölé. A zsírral kezdtünk ugyanis. Szépen kikenve a jól bejáratott tálunkat. Párom, ezt szereti a legjobban. Elég nagy a családnak, hőálló, és látszik a cucc benne. Ez is lényeg, mert oldalvást kémleljük, a sütés eredményét. 
Hol is tartottam? A krumplinál. 

Tapsi-Hapsi megsülve.

Szép, vékony karikákra szelve, belerétegezve a tálba, majd hagymakarikák jöttek,  amikre a bepácolt nyuszicombok rá lettek fektetve. A pác, nem nagy talány. Sóval, borssal, rengeteg zúzott fokhagymával, kevés kakukkfűvel, mustárral, olajjal kevertük ki. Mindezekkel jól be lettek dörgölve a combikák, és még masszázst is kaptak, az eredményesség érdekében. Mindezek után, egy pohár főzőtejszínnel megöntöztük. Locsolóverset most nem mondtam, de rákerült az egész pohár. Míg nejem a tálat lefedte fóliával, addig én elfogyasztottam a locsolásért járó jutalmamat. Mert a locsolásért jutalom jár!

A párolt káposzta készítése.

Ennek a jutalomnak, máris kulcsszerepet szánok. A tervben, ugyanis szerepelt, a párolt káposzta a nyúlúr mellé. Azt nagyon szeretem! Enni is, és csinálni is. Több elkészítési módját ismerem, és gyakorlom. Ezúttal sárgarépával, hagymával, almával, fehérborral, és fehérbor ecettel  csináltam. Mondtam, hogy visszatérek a jutalomra! A kibontott száraz fehérborból, ugyanis jócskán löttyintettem a párolt kápira is. Nem ördöngös dolog. Én jobb szeretem, ha nem túl szálas a káposzta, tehát nem gyalulom, hanem szeletelem. Hagymát, úgyis pucoltam a nyuszihoz, így jutott ebbe is. 

Almás, sárgarépás,
 párolt káposzta.

Egy fej káposztához két fej hagyma, 3 alma, vékony csíkokra vágva, kevés szorbit (én nem cukorral csinálom, betegségem miatt, de nyugodtan tehetsz cukrot is hozzá) só, őrölt bors, ecet, és egy pohár fehérbor. 2 deci. Ez a fővés során úgyis elpárolog, és nem árt senkinek. Mivel répa is került hozzá, azzal kezdtem. Kevés olajon, rövid dinsztelést kapott, majd ment hozzá a hagyma, és kisvártatva a káposzta is. Ha párolt káposztát készítesz, válassz nagy fazekat! Össze fog esni, de a kezdetnél, nagy a térfogata. Kb. ötödére csökken a fazékban, a párolás során. Bent van a répa, a hagyma, a káposzta, megsózzuk, borsozzuk, kap egy kanálnyi fehérbor ecetet,  majd ráöntjük a nedűt. És lefedjük. Na nem zárjuk kettőre a tetejét, mert ahogy kicsit összeesett, máris levehetjük a fedőt. Tudom! Van, aki először cukrot karamellizál. De mivel én nem cukorral, hanem szorbittal csinálom, azt nem szokás megpirítani. Mindent beletettem, Répa, hagyma, káposzta, borocska, só, bors, ecet, szorbit. Igen! Most jöhet rá, egy kanál mustár, és kevés morzsolt csombor (borsikafű) Ez a fűszer, elveszi a káposzta, és a bab azon kellemetlen tulajdonságának jelentős részét, hogy szelet hajtson. Kellemetlen dolog, de a sombor segít! Már csak az alma maradt. Vékony szeletekre vágva, a legvége felé kerül a fazékba. Rövid ideig párolódik a már megpuhult anyagokkal, és kész az egész. Nem kell nagyon megpuhulnia! Én úgy szeretem, hogy kicsit roppanjon! Gondolom, mások is. Közben, a nyuszi is kész lett, és már lehet is tálalni. Egy finom, egészséges étel sült, párolódott belőle. 

Minden összefügg! A nyúl, szereti a répát, és a káposztát. Én szeretem a fehérbort, és a hagymás, fokhagymás ételeket. A családom szereti a nyuszit, krumpliágyon, párolt káposztával. A kutyám szereti a nyuszi csontot. Mi pedig mindannyian szeretjük egymást. Ugye, hogy jó nekünk!!!

A kész "mű"