Réteges borkocsonya.

Előrebocsájtom, hogy annál, ahogyan én csináltam, sokkal könnyebben is elkészíthető a borkocsonya. De én már csak ilyen vagyok! Soha nem az egyszerűbb végén fogom meg a dolgokat, és genetikailag belém ivódott, hogy imádok kísérletezni. 
Édesapám, akitől szakmámat is örököltem órás, és igazi polihisztor volt. És hihetetlenül türelmes. Soha nem siette el a munkát. Ha valamit több napon át kellett finomítani, kivárta az időt. Sokszor hónapokig dolgozott egy számára kedves munkatárgyon, és mindig látszott a végeredményen a rá fordított idő, a szeretet, amivel munkáját végezte. 

A borkocsonya készítésénél előre terveztem, hogy ha úgy csinálom, ahogyan kigondoltam, több napra lesz szükségem. Rászántam az időt, volt türelmem kivárni az egyes fázisok közti szükséges időt. Türelemre azért volt szükség, mert három rétegű kocsonyát terveztem, és addig nem készíthettem el az újabb réteget, míg az előző meg nem szilárdult. Ez minden réteg esetében több óra, de még jobb, ha egy egész éjszaka állt a hűtőben, vagy mint most a hűvös teraszon, ahol letakarva nem foglalta a helyet mások elől. 

A rétegek, önállóan is megállják helyüket, ízletesek, de én kombináltam az összetett ízélményt. Alsó rétegként édes, forralt bor fűszerekkel főzött rozé bort tettem a pohárba, erre egy vaníliás, tejszínes réteg került, a legtetejét pedig egy citrusos, fehérboros sor zárta.
A lelke a desszertnek a bor, és a zselatin volt. Lapzselatint használtam, amivel könnyű dolgozni, de kevés gyakorlat azért szükséges hozzá. Fontos tudni, hogy friss gyümölcshöz nem alkalmazható, mert folyóssá válik, és nem is köt meg a zselatin. Felforralás közben rövid idő alatt a fehérjebontó enzim is hatását veszti, így teljes értékű lesz a zselatin a gyümölcsök esetében is. Aszalt, kandírozott gyümölcsök használata esetén tökéletes. 

Így készült.

Első réteg: félédes rozé bor alap, forralt bor fűszerekkel.
3 dl. rozé bor, 2 lapzselatin, 1 evőkanál forralt bor fűszerkeverék, 2 db csillagánizs, 2 ek. szorbit, vagy cukor.
Második réteg: 200 g. habtejszín, 2 lapzselatin, 1 csomag vaníliás cukor, 1 kanál szorbit, vagy cukor, 1 csipet só.
Harmadik réteg: 3 dl. száraz fehérbor, 2 lapzselatin, 1 lime leve, 1 kávéskanál szorbit, vagy cukor.

Az első réteg esetében a bort a forralt bor fűszerekkel, a cukorpótlóval együtt felforraltam, majd leszűrtem. A zselatin lapokat hideg vízben 5 percre beáztattam, majd kinyomkodtam, és hozzáadtam a meleg borhoz. Feloldódás után poharakba adagoltam, majd több óráig hűtöttem.

A második rétegnél, a tejszínhabot, mielőtt kitöltöttem volna a dobozából, jól felráztam, és összekevertem a vaníliás cukorral, egy csipet sóval, (a csipet só, még jobban kiemeli az édes, és a vaníliás ízeket) és a cukorpótlóval. A zselatint hideg vízbe beáztattam, majd 5 perc után kinyomkodtam, és 1 dl. meleg tejjel elkevertem. Mikor feloldódott, mindet csomómentesre kevertem, és újabb réteget tettem belőle a poharakba. 
Mikor a második réteg is megszilárdult, a fehér bort felmelegítettem a lime levével, (jó a citromlé is) a zselatint ebben az esetben is beáztattam, kinyomkodtam, majd a még meleg bor, citromlé, és édesítő keverékéhez adtam. 
Ez egy újabb réteget alkotott a poharakban, és mikor egy nap múlva megdermedt, lime karikákkal díszítettem meg a poharat. 

Jól okoskodtam! A három réteg különböző ízesítéssel önállóan, de mégis komplex módon viselkedett. Az ízek keveredtek, és igazán finom desszert került az asztalra. 
Érdemes volt kísérletezni!

Karfiolleves, pirított karfiolból habarás nélkül.

Imádom a karfiolt, majdnem minden formában. Rántva, pirítva, kovászolva, savanyúságként, és a rakott karfiol is közel áll szívemhez. Egyedül a levessel voltam hadiállapotban egész életemben. Mostanáig! A karfiol varázsa nekem a roppanósságában rejlik. Mikor beleharapok, a rózsák szétomlanak apró darabjaikra, és betöltik az egész szájüregemet. Valószínű azok a karfiollevesek, amiket gyerekkoromban ettem, nem vitték át nálam a képzeletbeli lécet. Mindig olyan levessel találkoztam, amiben a belefőtt karfiol nagyon puha, néha nyálkás állapotban leledzett. Hosszú ideig gondolkoztam, hogyan készíteném el azt a levest, ami a nálam igen magasra tett mércét is  megüti, és át is viszi. A közelmúltban nekiálltam, és kitűnően sikerült. Teljesen egyéni megoldást választottam, de nem csigázok senkit tovább. Receptemet már korábban leírtam, és egyszerűsített változatát meg is osztottam. Sikerére való tekintettel, fő oldalamra is áthoztam. Íme:

Hozzávalók 2 személyre:

8 nagyobb karfiolrózsa és a karfiol zsengébb levelei.  (kb. 1/2 karfiol)
só, frissen őrölt bors
1/2 teáskanál reszelt szerecsendió,
1 szál petrezselyem gyökér,
100 g. főzőtejszín,
1 evőkanál olíva olaj, 
1 kanál tökmag.
1 mokkáskanál tökmagolaj

A karfiolrózsákat kisebb darabokra bontjuk, a leveleket a levélerekre merőlegesen felcsíkozzuk, enyhén megsózzuk. Serpenyőben olíva olajon megpirítjuk, a karikára vágott petrezselyem gyökérrel együtt. Mikor ezeket kivesszük a serpenyőből, kevés tökmagot pirítunk benne. A karfiolból a leveleket, és néhány szebb darabot félreteszünk a tálaláshoz, a maradékot enyhén sós vízben megfőzzük. Hozzáadjuk a szerecsendiót, a tökmagot, majd mikor megfőtt a karfiol, és a petrezselyem, összeturmixoljuk a főzőtejszínnel együtt. Nem muszáj nagyon krémesre készíteni, jobb ha kicsit darabos marad. Tálaláskor a leves tetejére helyezzük a pirított levél, és karfiol darabokat, és kevés tökmagolajat csorgatunk rá, valamint pirított tökmagot teszünk a tetejére. Adhatunk mellé pirítóst is.

Almaleves, karamellizált almaszeletekkel felturbózva.

Ma almalevessel kezdtem ebédemet. Már majdnem megettem levesem, amikor eszembe jutott, még mindig lehetne javítani az ízén. Gyorsan elővettem kedvenc serpenyőmet, és egy vékonyra szelt almát, kevés olíva olajon, mindkét oldalán kicsit megpirítottam. Kitűnően karamellizálódott, és a levesbe egyfajta levesbetétként került. 

Mondhatnátok, hogyan készült a leves? Igazatok van! Hozom is a receptet.

Hozzávalók:

6 db alma, meghámozva és kockákra vágva
1 kávéskanál őrölt fahéj
1 pár szem szegfűszeg
1 csipet só
1 evőkanál cukor

200 g. főzőtejszín
0.5 cl fehérbor
1 kevés citromlé

A karamellizált almához. 1 db alma felkarikázva, kevés olíva olaj.

Az almát meghámozzuk,

kisebb kockákra vágjuk, majd kevés cukorral, csipet sóval, kevés citromlével feltesszük főzni.
Mikor az alma megfőtt, kb. felét kivesszük, a többihez hozzáadjuk a bort, a főzőtejszínt, a fahéjat, és összeturmixoljuk.
Néhány szegfűszeget beletéve, ismét felforraljuk, majd visszatesszük a kivett almakockákat is.
Melegen, vagy hidegen tálaljuk.

Ma melegen ettem, mivel a karamellizált almával nem lett volna élvezetes hidegen. Bevallom, be is laktam belőle, különösen az almaszeletek miatt. Mindössze egy almát pirítottam meg, és addig ettem, míg el nem fogyott. Persze, hogy a levesből újból kellett szednem, addig míg egy szelet pirított alma sem maradt.

Az alma karamellizálásához, csak egy teflon, vagy kerámiabevonatú serpenyőre van szükség, és kevés olíva olajra. Az alma cukortartalma szépen rábarnul a sütés során, és vigyázni kell, meg ne égjen. Időnként tanácsos megnézni, és ha kell megfordítani.

Őszintén elmondom, hogy a napjainkban futó Konyhafőnök (Masterchef) sorozat késztet az utóbbi időben néhány étel újragondolására. Mindig is szerettem kísérletezni az alapanyagokkal, az ételek ízének harmóniájával. 
Most is egész jól sikerült!

Peperonata. az Olasz lecsó.

Nem vagyok lecsológus, de tény, hogy nagyon szeretem, minden formájában. Egyrészt mert paradicsomfüggő vagyok, másrészt mert Magyar. Na nem teng túl bennem, a nemzeti öntudat, és bizony megeszem minden nemzet kulináris csúcstermékeit, de azért a lecsó, az lecsó. Hülyeségeket beszélek. Most jöttem rá, hogy nem is a Magyar lecsóról van szó, hanem Olasz kuzinjáról.

A legtöbb nemzetnek megvan a maga lecsója. Eddig is tudtam, hiszen sokat már el is készítettem, de a minap felhívta rá a figyelmem, egy a neten keringő lecsóhatározó. A menemen-t a Török lecsót azonnal megcsináltam. Az előbb pedig Olasz unokatestvérét, a peperonata-t kóstoltam meg. Természetesen saját készítményemet. Nem meglepő, hogy előtte ennek is utánanéztem. Nem kell feltétlenül hinni egy kiadványnak, aminek a hiteles forrását nem tüntették fel, és a mai világban illik vigyázni. Nehogy valaki megtévesszen, és hamis infókat töltsön fel! Megnéztem! Csak tiszta forrásból. A taljánhoz alig konyítok, bár mikor jó pár éve Olaszhonban voltam, a pincért elkápráztattam a "questa birra non e fresca" (ez a sör nem túl hideg) megszólalásommal, igen meglepődött. Onnan én voltam a Cézár, bár mást sem tudtam. Hihetetlen nyelvérzékemet többször is bizonyítottam. Húsz liter helyett 12 liter benzint kértem a kúton, egy meglehetősen csinos hölgytől, aki inkább kéjhölgynek nézett ki mint benzinkutasnak. Az előbbiekkel egyébként tele voltak a mellékutak. Az sem zavarta őket, hogy hites feleségem mellettem ült, ők ajánlották  szolgáltatásaikat. Néha igen erőszakosan. Jól elkeveredtem a lecsótól! Most kerestem a kapcsolatot a lecsó, és a hölgyek közt, de rájöttem mindkettő k...va jó!

De csapjunk bele a peperonata-ba!
A mi Magyar lecsónk, és Olasz társa közt, szinte semmi különbség nincs. Ha úgy tartja kedvem, én is rakok foghagymát saját, (Magyar) lecsómba, sőt petrezselyem zöldet, és bazsalikomot is tettem már bele. (ez utóbbit kísérletképpen, és mert minden paradicsomos ételbe illik) Azt is olvastam, hogy a derék taljánoknál is, ahány ház, annyi lecsó. És mindenki a sajátjára esküszik. Főleg Szicíliában, de máshol is az a szokás dívik, ha megkérdezed: milyen volt a kaja? A kötelező válasz: jó-jó, de azért a Mamma főztjénél nincs jobb. Csak azért, mert még nem kóstolták az enyémet! De nagy arc vagyok! Persze, hogy nekem is ezt mondanák, de én jobban hiszek családom tagjainak, és nagy lecsórajongó fiamnak, Áronnak.
Márpedig, neki ízlett! Ez a lényeg, és mivel megint túllihegtem a lényeg mellett a körítést, jöjjön végre a dőlt betűs rész. Nálam, ez a fontos, nem úgy mint egyes szerződéseken!

Hozzávalók két éhes ember számára:

3 nagyobb hagyma,
5 db. lecsópaprika, (ízlés szerint csípős is az enyhébb fajtából)
4 nagyobb paradicsom,
4 gerezd fokhagyma,
kevés friss petrezselyem zöld, és bazsalikomlevél, (végső esetben jó a szárított is)
1 evőkanál olíva olaj.
só, őrölt bors,
1 dl. száraz fehérbor.

A hagymákat félkarikákra vágom, de nem túl vékonyra. A paprikákat kicsumázom, majd szélesebb (1 cm.) karikákra vágom. A paradicsomot, a legapróbbra darabolom. A fokhagymákat kés lapjával szétnyomom, majd felaprítom.
Serpenyőbe kevés olíva olajat öntök, majd mikor elég meleg a hagymát, és a fokhagyma felét megdinsztelem. Kicsit megsózom, hozzáadom a paradicsomot, majd kevés bort öntök rá. (Ez nem az én happym, hanem a bor savassága jót tesz az étel harmóniájának, és a hagymát is puhítja. Az alkoholtartalma elpárolog, mire az étel kész lesz.) A karikázott paprika is hozzákerül, vele együtt a zöld fűszerek, és az aprított fokhagyma másik fele is. (a friss fokhagyma, még jobban kiemeli az étel olaszos ízvilágát) Pár tekerés borsot őrlök rá, és néhány perc pihenés után, tálalható is az étel. Nem kell nagy feneket keríteni neki, mert kenyérrel tökély. Akár magvassal, vagy fehér kenyérrel is. Zsemlével, de bármilyen paninivel is, ahogy az Olasz mondja.

Megint bő lére engedtem a beszámolót. Nem tanultam marketinget, de tudom, mindig be kell csomagolni az árut. Mondhatom másként is: Azt, amire szükséged van, nem a legszembetűnőbb polcra kell tenni, hanem kutasson kicsit a vásárló. Ez történik minden áruházban. Ahhoz, hogy eljuss, az általad megvásárolni kívánt termékhez, először át kell verekedned magad, az akciós cuccokon, amiket meg sem akartál venni. Nektek is a végén sikerült megtalálni a lényeget. A peperonata receptjét. Higgyétek el, megérte!

Paradicsomsaláta almával. megint kísérleteztem.

Sűrűn megnézem blogoldalam statisztikáit. Arról rég leszoktam, hogy a számok érdekeljenek, bár a kezdetekben jól esett látni azt, hogy mennyien kíváncsiak írásaimra. Elsősorban az érdekel, mire kíváncsiak az érdeklődők. A forgalom forrásai opcióban, megtalálhatók azok, milyen keresési kulcsszavakat használtatok. Felfigyeltem már többször is, hogy néha, sehol le nem írt ételekre vagytok kíváncsiak. Ezeket felírom, gondolkozok rajta, és ha eljött az ideje, elkészítem, ha úgy látom, van benne fantázia. 

A múltkor több formában találkoztam a paradicsomsaláta almával, almás paradicsomsaláta keresési kifejezéssel. Tudtam, hogy van benne fantázia, mert úgy éreztem illenek egymáshoz az ízek, de több napot gondolkoztam mit tegyek hozzá. Az sem mindegy milyen almával kombinálom, mert a különféle almánknak is más az íze. Pénteken kaptam két gyönyörű zöldalmát ebédem mellé, és rögtön tudtam megvan a hiányzó láncszem. Már csak az ízesítéshez szükséges katalizátorra volt szükség, de az is hamar meglett.

A lilahagyma biztos hozzávaló volt. Majd minden paradicsomsalátámban megszokott alapanyag, így nem volt kérdés, hogy ezzel kezdek. Vékony csíkokra szeltem, majd megsóztam. A két szép zöldalma jött. Meghámoztam, és ezt is felszeleteltem. A zöldalma masszívabb rokonainál, nem könnyen törik szét. Mikor ezekkel készen lettem, felmértem a szükséges paradicsom mennyiségét. Ezekből is a masszívabb Lucullus, és másik nagyobb méretű fajtát választottam, összesen tíz darabot. Az almát rögtön kevés citromlé, és száraz fehérbor keverékébe forgattam, így nem barnult meg. Ez is tudatos volt, mert a bor, és a citromlé is az ízesítés része lett. A máskor sűrűn használt bazsalikomos ízesítést petrezselyem zöldre változtattam. Azért, mert közben rájöttem, mi lesz az, ami a saláta pikantériáját, végső ízét fogja adni. Picit belekóstoltam, és azonnal tudtam, mit teszek még hozzá.

Előre szólok, választásom, sokak számára nagyon meglepő lesz. Ha valaki valamennyire jártas a Távol-Keleti konyhában, biztosan hallott már a teriyaki szószról. Rá esett választásom. Könnyű nekem, mert konyhámban sűrűn készülnek ázsiai ételek, tudom kombinálni az ízeket, és ismerem is azokat.

A teriyaki szósz, a Japán konyha, egyik legismertebb mártása, és elsősorban húsokhoz, halakhoz, de más ételekhez is előszeretettel használt szószféle. A szójaszósz, a mirin, és cukor, vagy méz keveréke. Édeskés, pikáns, nagyon enyhén alkoholos szószféle. Elárulom, a teriyaki szósszal készült csirkénél kevés finomabb van a világon. (saját vélemény)
Akkor foglaljuk össze még egyszer, miből készült:

1 nagyobb fej lilahagyma megtisztítva, vékony félkarikákra vágva, 2 db. zöldalma cikkekre vágva, felszeletelve, 1 kávéskanál citromlé, 1 evőkanál száraz fehérbor, 10 db. nagyobb paradicsom, kevés petrezselyem zöld, csipetnyi só, 1 evőkanál teriyaki szósz.

Az elkészítés módját már az előzetesben körülírtam, így azt nem ismétlem meg. Az viszont tény, hogy a vártnál is ízletesebb saláta lett a végeredmény. Tudom, ezt főleg a teriyaki szósznak köszönhetem, épp ezért másokat is biztatok arra, ha van lehetősége rá, próbálja ki a Japánok eme kitűnő találmányát erre, vagy más ételek elkészítésére. 
És mivel tegnap bevásároltam az ázsiai alapanyagokból, én is tovább bővítem ismereteimet, és tapasztalataimat. Név nélkül írom, de időnként meg kell ragadni a nagyobb áruházláncok akcióit. Többnyire félkész, vagy kész ételeket kínálnak, de ha valaki be meri vállalni (mint én) érdemes a fűszer, és alapanyag kínálatot végignézni. Tegnap többféle fűszerkeveréket, szószt vásároltam, de rizstészták, sőt szusi alapanyagok is kerültek a kosárba.

A salátát pedig megkóstoltam kb. két óra állás után, hogy összeértek-e az ízek. Összeértek. A kóstolást nem tudtam abbahagyni, és megettem az egészet egy ültő helyemben. Ez lett az ebédem, és a vacsorám is. Szerintetek kellett még valami ezek után?

Töltött uborkanaszádok.

Sokat gondolkoztam, hogy koptassam-e a billentyűzetet, ennek a saláta jellegű kajának a kapcsán. Aztán rábeszéltek. A képet már megosztottam, de sokaknak piszkálta fantáziáját, mert felizgatta őket a látvány. Annyit érdemes hozzáfűznöm, hogy egy hete kísérletképpen elköltöttem 2500 forintot, és kipróbáltam, hány ételt tudok csinálni ebből a meglehetősen szerény összegből. Eddig kilencet, de van még egy a tarsolyban, és rendelkezek a hozzávalókkal is. Szokásomtól eltérően, most egyáltalán nem fogtok receptet látni, mert az útmutatásaim alapján, másból is készíthető ez a hihetetlenül látványos, ámbátor kicsit giccses kreáció. A lényeg, hogy mindenkinek tetszett, aki látta. Kevesen kóstolhatták meg, de aki megtehette, annak ízlett.

Ha feladat van, akkor beindul az agyam. Hússal készült saláta volt a feladat, és én így oldottam meg. Valahol láttam már hasonlót, de nem emlékszem, hol. Szerencsére, valahogy tudat alatt előjött egyik éjszaka agyam rejtett zugaiból a kép, és azonnal felírtam, ezt kell elkészítenem. Kellett hozzá az is, hogy fűszeres csirkemájpástétomot is csináltam ezzel egy időben, így a töltelék részben adott volt.

A hajókat ugyanis májpástétommal töltöttem meg, amire apró kockákra vágott sonkát szórtam, majd fűszeres májdarabok kerültek rá. Ez volt a töltelék. Az alap kígyóuborka volt, 2 db, melyek végeit levágtam, majd hosszában kettévágtam őket. Ha gyengébb lett volna a héja, akkor nem hámoztam volna meg, de ebben az esetben jobbnak láttam így csinálni. Az uborkák közepét kivágtam keskeny pengéjű késsel, (egész könnyedén) maradékot salátának félretettem. A vitorlákat szeletelt uborkából csináltam.

Zöldséghámozóval egyenletes csíkokat vágtam, amit méretre vágtam, majd a megfelelő hosszúságúra szabott bambuszpálcára szúrtam. A két kígyóuborka végéből tehát nyolc hajó lett volna, de mivel az egyik nagyon görbe volt, azt nem dolgoztam fel. A hajó zászlaját színes kápia paprikából szeleteltem a megfelelő formára.

A bambuszpálca vitorlákat, csak akkor szúrtam bele a hajócskákba, amikor már el voltak rendezve a fodros salátával borított, megfelelő méretű tányéron. Nem dísznek szántam őket, mert csak ehető kajákat adok ki kezeim közül. Egész kis armada lett belőlük. Bevallom, nekem a vártnál jobban ízlett. Egyet meghagytam másnapra kíváncsiságból, mert nem tudtam mennyire fogja megviselni a hűtőben töltött éjszaka. Bár az uborka nem lett megsózva, a töltelék sótartalma így is kicsit amortizálta a félretett töltött ubit. A pálcára szúrt vitorla is kicsit megvonult, így mindenkinek azt ajánlom, ha nincs ideje frissen csinálni, ne tervezzen ilyet a salátás asztalra. Ha viszont van egy kis idő rá, akkor mindenképpen ajánlom,  mert nagyon  feldobja  más hidegtálak mellett a látványt. 

Még egy nagyon fontos dolog. Mással is meg lehet tölteni. Mindenképpen valamilyen krémes tölteléket ajánlok hozzá, mondjuk franciasalátát, vagy sajtsalátát. Nem nehéz elkészíteni, mégis ajánlom, először próbáljátok meg, kisebb mennyiségben. Én is így tettem, mert csak három uborkavéget dolgoztam fel. Egész jól!

Tésztasaláták.

Furcsa, hogy több mint egy éve valamilyen formában meg is jelenítem azokat az ételeket, amiket elkészítek, de a tésztasalátákról eddig szó sem esett. Most pótolom az elmaradásomat, és rögtön hármat is közzéteszek. Hozzátartozik az igazsághoz az is, hogy van egy verseny, ami ugyan az a lájkolós fajta, amit egyáltalán nem csípek, de én is szerencsét próbálok. A hétvégén tehát csináltam tésztasalátákat direkt azzal a céllal, hogy feltöltsem a játékba. Esélyem egyáltalán nincs, mert mint mindenhol, itt is azonnal megjelennek a profi lájkgyűjtők, akiknek kiépített hálózatuk van erre a célra, és minden ilyen játékban győznek. Néha komoly nyereményeket, (ipodot, utazást, drágább konyhai gépeket) de van amikor egy hűtőmágnesért is komoly küzdelmet fojtatnak. A játékot szervező cégeknek pedig az a céljuk, hogy minél több emberhez jussanak el, így olyan marketing kell, melyben a játékban résztvevő, és az azokra szavazó is (szerény ajándék reményében) tagja lesz az oldalnak, és általában ott is marad. Sokkal olcsóbb promóció, mint egy országos reklámkampány. (tudom, mert én is csináltam már ilyet) 
Tegnap feltöltöttem három tésztasalátás képemet a játék oldalára, és kaptam elismeréseket is. Köszönöm. Az is igaz, hogy egy később, más által feltöltött lényegesen gyengébb minőségű kép, (elnézést, de ez az igazság) fél óra alatt ötször annyi tetsziket kapott, mint az én három képem összesen. Mivel van objektív értékelés is, én ebben bízom. A verseny lájkolós része nem érdekel, a szakértő bírálatnak viszont nagyon örülök. Többnyire elismerik munkáimat.
A hétvégén, tehát elkészült háromféle tésztasaláta, amit már végig is fotóztam, valamint recepteket is fűzök hozzájuk, sokak örömére. Már érdeklődtek nálam, így főleg nekik szól ez az írás.

Első salátám amit készítettem, zöldséges tésztasaláta, teriyaki szósszal.
Fusilli (orsó) tésztából csináltam, mint ahogy a másik salátát is. Ezt a tésztát sűrűn használják salátákhoz, mert mind alakja, mind a színezett tészták esetében megjelenése is jól illik hozzájuk. Most spórolósra vettem a figurát, hiszen hó vége volt, és a színezett negyedébe kerülő, sima orsótésztát használtam. Abból is a Spar saját termékét, ami igen jó volt erre a célra.

A tészta főzésével kezdtem, amit bő, forró vízben végeztem sóval, és kevés ecettel a vízben. Ezzel már ízesítettem a tésztát, hiszen a salátához nem natúr, főtt tészta illik. A főzés után leszűrtem, és jól átöblítettem. Ezzel meg is hűtöttem, valamint kizártam azt, hogy keményítő maradjon rajta, így ragacsos maradjon. Nagyon vigyázni kell, hogy kellő állagú legyen a főtt tészta, ne főjön szét, de mégis al dente legyen, tehát a tökéletes tészta állapotba kerüljön.
A tésztasalátánál, mint minden ételnél a látvány sem lényegtelen. Akkor szép, ha tálaláskor az alkotórészei is jól megkülönböztethetők, és jó ránézni. Bevallom, most ez utóbbi volt a fő szempont nálam. Mellékesen, az íze is igen jó lett, így nincs okom panaszra. A tészta megfőtt, így már csak az összeállítás maradt, ami már receptszerű lesz.

Hozzávalók:
150 g. orsótészta,
1 kápia, vagy kaliforniai színes paprika,
3 db. sárgarépa,
1 db. nagyobb paradicsom,
1/2 kígyóuborka,
1 kanál rizsecet, vagy almaecet,
1 kanál teriyaki szósz

A tésztát enyhén ecetes, sós vízben megfőztem, majd leöblítettem. A zöldségféléket egyenlő csíkokra (zsülien) vágtam, a paradicsomból előbb a lágy részt kivágtam. A felcsíkozott sárgarépát enyhén megsóztam, majd állni hagytam fél óráig. 
Óvatosan, hogy se a zöldségek, se a tészta ne törjön, összekevertem őket kevés rizsecettel, és a teriyaki szósszal.
Hidegen tálaltam.

Íze ázsiai jellegű, a nagyon pikáns szósz miatt. Mivel szép színes is, népszerű partyételnek mondható.

Második salátámat sonkás, májas, tejfölös tésztasalátának neveztem el, ezzel utalva alkotórészeire. Előre terveztem, de azt tudni kell, hogy az egész napot ételkészítésre szántam, így ez a saláta kapcsolódik a csirkemáj pástétomhoz, ami szintén ekkor lett kész. Adott volt a májpástétom, valamint a májdarabok, és ezek felhasználásával készült ez a saláta. Kevés sonkát daraboltam még bele, a tésztát összekevertem tejföllel, kevés balzsamecettel, a májdarabokkal, valamint az éppen elkészült májpástétomból kevéssel, és már kész is lett ez a szintén különleges ízű tésztasaláta.
Ehhez nem írok receptet, mert nincs szükség rá. Az előbb leírt ismertető alapján, ha kedvet kaptál elkészítéséhez nyugodtan fogj hozzá. Azt viszont leírom, én mit tettem bele, így könnyebb dolgod lesz.

150 g. orsótészta sós, enyhén ecetes vízben megfőzve.
3 db. csirkemáj fűszerezve megsütve, apróra darabolva.
10 dkg szeletelt sonka, apróra kockázva.
3 evőkanál tejföl,
1-2 evőkanál májkrém, vagy 10 dk.- kenőmájas.
1 evőkanál balzsamecet,
kevés só, és frissen őrölt bors.

A harmadik salátám más lett. Egyrészt, más tésztát használtam, valamint egészen más alkotórészeket, és elsősorban a látványra koncentráltam. Az íze sem mellékes, de nem érheti kifogás, az esztétikai élmény mellett, ezt sem. Többsajtos tésztasalátát készítettem harmadikként, de mint írtam, különösen díszítettem. Régen észrevettem, hogy ha népszerűségre hajtok, akkor különlegesen, néha csicsásan, giccsesen kell tálalnom, aminek nem vagyok híve, de mégis kompromisszumot kell kötnöm néha. A díszítést is előre elterveztem. Ha sajt, akkor illik hozzá az egér. Ezért amikor a salátát bekevertem, nekifogtam egeret gyártani. Ennek a munkafolyamatát nem fotóztam, mert bevallom izgultam, és eszembe sem jutott. Rögtön sikerült! Neki sem fogtam új egérke gyártásának, hanem megmaradtam a prototípusnál. Négy tojást főztem meg, készülve a kudarcra, de a sikeres produktum után, a megmaradt tojásokat beledaraboltam a már elkészült salátába. Így, tán még jobb lett. Ha gondoljátok, tehát tehettek cikkekre vágott tojást is a már bekevert salátába, én viszont most a receptet, anélkül adom meg.

Hozzávalók: 
125 g. rizstészta (metélt) elkészíthető más tésztából is.
kis pohár tejföl (140 g.)
1 fej lila hagyma, hosszában felcsíkozva,
100 g. trapista sajt, apró kockákra vágva,
100 g. reszelt cheddar sajt,  lehet, más érlelt sajt is pl. parmigiano (parmezán)
100 g. tömlős sajt,
1 kanál almaecet,
kevés só, és frissen őrölt bors.

A tésztát 5 perc alatt megfőzöm. A rizstésztának, csak ennyi időre van szüksége. Más tészta használata esetén tartsd be az utasításokat! Mikor megfőtt, átöblítem, hagyom lecsepegni.
Közben felcsíkozom a lila hagymát, megsózom, (jó hozzá az újhagyma is) a sajtot felkockázom, a mások sajtot lereszelem. Összekeverem a kihűlt tésztát a tömlős sajttal, a reszelt sajttal, a tejföllel, az almaecettel. Vigyázok, hogy a tészta lehetőleg ne törjön! Hozzáteszem a sózott lila hagymát, és a sajtkockákat, majd ezzel is összeforgatom. Tehető még hozzá cikkekre vágott főtt tojás is, amivel még jobb lesz az íze.

Megint több salátát kaptatok, egy bejegyzésben. Már többször megírtam, nálam nem a mennyiség, hanem a minőség számít. Mivel egyszerre készítettem ezeket, nem bontom szét írásomat. Azzal javítanám blogom statisztikáját, mert nem egy, hanem három írással bővülne bejegyzéseim száma. Így viszont korrektebb. Ha valaki rákeres a tésztasalátára, rögtön három elkészítési módot láthat. Egyet kétszer is, mert a legutolsó, többsajtos tésztasaláta szerepel a kezdőknek szánt, legújabb oldalamon is. Szerintem, ők is örülni fognak neki!

Makizushi (巻き) sushi, szusi

A makizushi, a legismertebb szusi (sushi) 
Az egyik legmegosztóbb étel a világon. Van, aki megőrül érte, van aki a világért meg nem enné. Én speciel szeretem, és már írtam egy átfogó cikket róla, mikor egy ételrendelés kapcsán közelebbi ismeretséget kötöttem a sushival. Most viszont más volt a helyzet.

Akció volt, egy ismert áruházláncnál, és mivel imádom az ázsiai ételeket, kihasználtam a kedvezményeket. Többféle kaját csináltam, köztük édes savanyút, kimchit, és most a sushit. Még egy folyamatban van, de az is idővel megosztásra kerül.
Ismeritek az IKEA bútorait. A használati útmutató alapján, az előre gyártott elemekből, és a kis csomagokból magad rakod össze. Szinte lehetetlen elrontani, de némi fifikát azért igényel. Így jártam a sushi kittel is, ami 2300 Ft.-ért jutott birtokomba. Tartalma elegendő volt 24 db. maki elkészítéséhez, ami igen kedvező ár. Nehogy azt higgyétek, hogy meg kell ijedni a keleti konyha kajáinak elkészítésétől. Még ez a látszólag bonyolult meló is pofonegyszerű volt. A viszonylag megfelelő fordítással készült használati útmutatót követve könnyen meg tudtam csinálni, kitűnő minőségben saját sushimat. 

A doboz mindent tartalmazott, amire szükség volt a nekiveselkedéshez. Volt benne sushirizs, nori lap, bambuszgyékény a feltekeréshez, rizsecet, pácolt gyömbér, washabi, szójaszósz, és még két garnitúra evőpálcika is. Van fogalmam a sushi elkészítéséről, így nem kellett szó szerint betartanom az útmutatót. Egy dologban kellett okoskodnom: mit teszek a tekercsek közepére? Ezen sem törtem sokáig a fejem, mert sokféle sushihoz volt már szerencsém, így akár többfélét is csinálhattam volna, de maradtam az egyik legegyszerűbbnél. Uborkával, kaliforniai paprikával, és omlettel töltöttem meg. Legtöbben azért nem csípik, mert nyers halat, és egyéb tengeri herkentyűket tesznek bele. Az jelentősen megdrágította volna kísérletemet, így maradtam a legegyszerűbb megoldásnál. Lássuk, mi került a makizushimba!

1/2 kígyóuborka, csíkokra vágva,
1/4 piros kaliforniai paprika, csíkokra vágva,
2 tojásból készült omlett  felcsíkozva.

250 g. sushirizs (rövidszemű)
4 db. nori lap (préselt algalap)
1 kávéskanál rizsecet  (helyettesíthető almaecettel)
kevés só,

A tálaláshoz: wasabi (csípős japán zöld torma), pácolt gyömbér, szójaszósz, esetleg japán káposztasaláta.

A rizst megfőzzük, majd lecsorgatjuk. Mikor kicsit meghűlt, összekeverjük kevés sóval, és rizsecettel. A sushirizsnek enyhén ragacsosnak kell maradnia.

Míg a rizs fő, felcsíkozzuk az uborkát, a paprikát, és a közben megsütött omlettet is. 
A bambuszgyékényre tesszük a nori lapot, a fényes oldalával lefelé, majd vizes kézzel, egyenletesen elosztjuk rajta a rizst vékonyan, úgy, hogy a felső részén az algalapból 2 cm. kimaradjon. A rizs alsó 1/3 részére tesszük a töltelékként szolgáló felcsíkozott zöldségeket, majd a bambuszgyékény segítségével, az algalapot felhajtjuk, de a kimaradt részt, előtte vizes kézzel átsimítjuk. Így, amikor felhajtottuk, összeragad, és megakadályozza, hogy szétessen a sushitekercsünk. Kicsit pihentetjük, majd nagyon éles késsel feldaraboljuk, 2 cm. széles darabokra. 
Tálaláskor szójaszószt, wasabit, és pácolt gyömbért teszünk mellé, de készíthetünk hozzá, érlelt káposztát is.

Egy biztos! Mindenképpen különleges étel készíthető ezen a módon. Mivel a legfontosabb alapanyagok a rizs, és a nori lap kapható környékünkön is, biztos, nem ez az utolsó sushi, ami konyhámban készült. Az, aki nem szereti a tenger, enyhén halas illatát, ne kezdjen hozzá! Maga a nori lap is rendelkezik ugyanis ezzel a különleges halszaggal. Aki pedig nem szereti a nagyon csípős ízeket, meg ne próbálja a zöld színű pasztát, a wasabit, mert biztosan könnyet csal a szemébe! Ha viszont mindezeket szeretitek, különleges ízélményben lesz részetek!

Négy babos, gombás étel egyszerre.

Akik időnként beleolvasnak oldalaimba tudják, sűrűn kísérletezek. Ritkán teszem viszont, hogy egyszerre több étel a kísérleteim tárgya. Most a gomba, és a bab párosítása lett az alkímiám alapja. Két ételt kigondoltam, a másik kettőt pedig csak úgy, mert kedvet kaptam hozzá.

Ki szerettem volna próbálni a bab, és gomba házasságát, és ehhez a csilit találtam legalkalmasabbnak. Akik azt hiszik, hogy a csilis bab mexikói eredetű étel, nagyon tévednek. A texasi marhapásztorok készítették először, de nem is csilis, hanem hagymás bab formájában. A spagetti western egyik nagy alakja, Bud Spencer sem csilis babot eszik a filmekben. Csak sima hagymás babot. Hagyma mindig volt a pásztoroknál, bab is akadt, mert szárított formában jól volt tárolható, és hús is került, mert füstölt marha is volt náluk, természetesen az is szárítva. Hűtőszekrény akkor még nem volt, és ha lett volna, azt úgysem cipelték volna magukkal. Tehát abból főztek, ami éppen volt. Hazánk pásztorételei is ilyenek voltak. (slambuc, pásztortarhonya, később a gulyás) A texasi marhapásztorok pedig terelték a marhákat dél felé, Mexikóba. Idővel csípősebb lett, kerültek hozzá tipikus mexikói alapanyagok, mint a kukorica, és később már jóval enyhébb csípősséggel, szalonképes, világszerte ismert étel vált belőle. Kíváncsiságom arra vezetett, hogy kipróbáljam vegetáriánus változatát is ezúttal gombával. Na meg jó magyar házi tarhonyával. Nagyon finom lett. Gyorsan el is fogyott, de mivel mindent dokumentálok, az elkészítés módját megőriztem az utókor számára. Lássuk a receptet, de először a kész csilit:

Gombás-babos csili akár vegetáriánusoknak is.


Hozzávalók:
500 g szárazbab (legjobb a vörös)
3 fej hagyma,
4 gerezd fokhagyma,
500 g gomba,
1 db paprika,
1 db hámozott paradicsom.
1,5 bögre tarhonya,
5 dl paradicsomszósz,
1 dl száraz fehérbor,
néhány babérlevél,
1 kanál őrölt paprika,
1 kanál ecet,
1 kávéskanál petrezselyem zöld,
1 kávéskanál bazsalikom, 
1 kávéskanál csilipehely, (ízlés szerint lehet több is)
kevés só,
1 kanál olíva olaj

Elkészítés:
A babot előző este beáztatom, majd néhány babérlevéllel, kevés ecettel, sós vízben felteszem főni. Mikor majdnem megfőtt leszűröm. Közben a hagymákat apróra vágom, a fokhagymát szétnyomom, majd kevés olíva olajon üvegesre párolom. Kevés száraz borral felöntöm, és megsózom. Hozzáadom a főtt babot, és a paradicsomszószt. 1 db apróra vágott paprikát, és 1 hámozott paradicsomot is hozzáteszek. Ízlés szerinti mennyiségű csilipaprikát adok hozzá, beleteszem az őrölt paprikát, és fedő alatt főzöm. Mikor majdnem kész, a zöld fűszereket is hozzáteszem, és jól összekavarom. A lángot elzárom, öt percig fedő alatt hagyom, hogy összeérjenek az ízek. Ha szükséges utánaízesítem.

Ez volt tehát az első étel, amivel párhuzamosan mások is készültek. Három a magyar igazság, egy a ráadás, így rögtön négy is.

Míg főtt a csili, ráértem előkészíteni a többit. Elhatároztam, hogy egy olyan ételt készítek, ami már régen tervben volt. A gombából is többet vettem, a babból meg volt, és a legszebb gombafejeket kiválogattam, azzal a sanda szándékkal, hogy megtöltöm. Mégpedig babkrémmel. Fasírt is készíthető babból, így miért ne lehetne használni tölteléknek.

Bevallom, nekem ez még jobban ízlett mint a csili. Szinte egyszerre készültek el, így nem kellett sokat várnunk a kóstolásra. Ennek is itt a receptje:

Babkrémmel töltött gombafejek, fűszeres, tejfölös mártogatóval.

Hozzávalók:
Annyi gombafej, amennyi a saját sütőtáladba egymás mellé belefér. 
Az én 20 x 28 cm-es tálamba 15 db fért el.

A töltelékhez:
20 dkg főtt bab,
1 tojás,
néhány szelet kenyér bele, vagy egy zsemle,
1 kanál házi darált paprika (vagy Erős Pista)
10 dkg kenőmájas,
kevés őrölt bors,
kevés petrezselyem zöld.

A mártogatóhoz:
2 dl tejföl,
1 kanál mustár,
kevés só,
kevés frissen őrölt bors,
kevés petrezselyem zöld,
2 szál karikára vágott újhagyma.

Elkészítés:
A sós, babérleveles vízben megfőzött babot összekeverjük egy tojással, kenyérbéllel, vagy tépkedett zsemlével, 1 kanál házi sós, darált paprikával, kevés petrezselyem zölddel kézi mixerrel összedolgozzuk, pépesítjük. 
A gombafejeket belülről körbevágjuk, majd a töltelékkel megtöltjük. Kevés olíva olajat alá csorgatva, 10 perc alatt előmelegített sütőben megsütjük. Használható hozzá konzerv bab is. Ha van kevés maradék, melegszendvics krémként elhasználható.
A mártogató hozzávalóit összekeverem, a gombafejekkel együtt tálalom.

Ez már a második étel volt aznap, de még koránt sincs vége. Fiammal nagyon szeretjük a gombás ételeket, így kiéltük ezúttal a gomba iránt tanúsított, egyáltalán nem ferde hajlamainkat. Kisebbik fiam, érdekes módon, rá sem hederít a gombára. Mivel elkészült a csili, amihez paradicsomszószt is használtam, ezt úgy adagoltam, hogy maradjon kevés a svéd gombához is. Régen nagyon szerettem, egészen addig, amíg egyszer nem teljesen frisset tettek elém. Ez enyhe megfogalmazás volt! A gombás ételeket - mint tudjuk - nem lehet sokáig tárolni. Néhány napig a hűtőben eláll, de tovább nem. Ezért mindig annyit érdemes készíteni, amennyi rövid idő alatt el is fog fogyni. Na nálunk, ez a svéd gomba nem tartott sokáig. Igaz, nem vittem túlzásba a mennyiséget, de még aznap estére a hűlt helye maradt csak.

Svéd gombasaláta:

A gombát felszeleteltem, a hagymát felcsíkoztam, a fokhagymát kés lapjával szétnyomtam. A hagymát, fokhagymát kevés olíva olajon megpároltam. Kevés száraz bort öntöttem hozzá, sóztam, borsoztam, és lefedtem. Így kb. 10 percig tovább pároltam. Hozzátettem a szeletelt gombát, és felöntöttem paradicsomszósszal. Szárított bazsalikomot, és kevés szárított petrezselymet, valamint egy kanálnyi balzsamecetet adtam hozzá. Rövid további főzés után ment a hűtőbe.

30 dkg gomba,
1 fej hagyma,
3 gerezd fokhagyma,
kevés olíva olaj,
1 dl száraz fehérbor,
kevés só,
kevés frissen őrült bors,
2 dl paradicsomszósz,
1 kávéskanál bazsalikom,
1 kávéskanál szárított petrezselyemzöld,
1 evőkanál balzsamecet  került hozzá.

Mivel volt még egy kevés gomba, valamint annyival több tejfölt fűszereztem meg, hogy maradt egy újabb gombasalátához is, így azt is megcsináltam. Ez, tulajdonképpen a maradék újrahasznosítása, ami tudatos volt. A gombasalátát ugyanis szeretem, (szeretjük) tejfölösen is. A paradicsomos, svéd gomba lényegesen karakteresebb, ez utóbbi jóval lágyabb ízű a tejföl miatt. Ez sem érte meg a másnapot! Igaz, hogy ebből készítettem a legkevesebbet, de a két adag elegendő volt. Természetesen, előtte felmértem az igényeket. Végül is fél kiló babot, egy kiló gombát dolgoztam fel, ami pazar vacsorával szolgált négy fő számára. Úgy tűnik, ismét érdemes volt kísérletezni. Akik ismernek tudják, soha nem főzök receptből. Néhány éve a sors súlyos, maradandó betegséggel gyötört meg, de úgy érezte, hogy a tűrt szenvedésért ajándékba ad egy különleges képességet. Azóta gondolatban is megérzem az ízeket, és sűrűn főzök kitűnő ételeket álom közben. Szerencsére ilyenkor felriadok, és reggel is eszembe jutnak álmaim. Sok nyertes receptem származik álmaimból. Viszont ez az utolsó gombás étel nem szerepelt álmaimban, egyszerűen menet közben alakult ki. Megcsináltam a svéd gombához az alapot, és felét azonnal kivettem, még mielőtt a paradicsomszószt hozzátöltöttem volna. Ekkor jutott eszembe ugyanis a tejfölös mártás, amit a töltött gombafejekhez szerettem volna kikavarni, és úgy döntöttem, ezzel is készítek egy salátát. Jól döntöttem ismét! Így aztán a kettőt fizet, négyet kap akcióban, kitűnő kaják készültek rövid idő alatt. A babot, és a gombát kellett vennem csak, mert minden más volt itthon, és azt is elárulom, amikor megláttam a gyönyörű gombát beakciózva, nem volt szívem otthagyni. Azt, hogy mit készítek belőle, csak az elkövetkező két nap alatt döntöttem el. Egész jól sikerült minden!

Adós vagyok még a tejfölös gombasaláta receptjével is, és ne várjatok hiába!

Hozzávalók:
20 dkg gomba,
1 fej hagyma, lila hagyma, vagy 1 csomó újhagyma,
2 gerezd fokhagyma,
kevés olíva olaj,
kevés száraz fehérbor,
só, őrölt bors,
2 dl tejföl.

A gombát, és a hagymát felszeletelem, a fokhagymát szétnyomom. A hagymát kevés olíva olajon üvegesre párolom, a fokhagymával együtt. Hozzáadom a szeletelt gombát is. Kevés borral felöntve, tovább párolom. Megsózom, megborsozom. Hagyom kicsit hűlni, majd hozzákeverem a tejfölt. Ha van, újhagymát szeletelek hozzá.

Termékeny voltam. Rájöttem, én nem a mennyiségért, azért, hogy minél több írásom jelenjen meg csinálom azt, amit csinálok. Saját Facebook oldalamon a napokban hosszabban értekeztem erről. Én nem azért főzök, hogy írjak róla, hanem arról írok, amit főztem. Természetesen, le is fotózom amit készítettem, de nem manipulálom az ételt a fotó kedvéért. Az van a képen, amit barátaim, családom elé teszek. Lehet, hogy kevesebbet írok mint mások, de nem érdekel. Az utóbbi hetek tapasztalatai rámutattak, nagyon különbözök másoktól. Nem tudnék csalással versenyezni bármilyen díjért. Vannak, akik egy hűtőmágnesért is ölni tudnának. Én nem ilyen anyagból vagyok gyúrva. A szakmai elismerésnek viszont nagyon örülök. Többet jelent, mintha valamilyen luxusutazást nyertem volna egy lájkolós játékon, amiken egyébként nem is vettem részt eddig sem, és ezek után sem fogok. Ha így lenne, az már nem én lennék! Bízom benne, sokan vannak hozzám hasonlóak!