Csípős - savanyú leves, csirkemell csíkokkal

Azt szeretem igazán, amikor többféle ételt készítek, és már az előkészítés is tervezést igényel. Van, amikor ugyanazok az alapanyagok kerülnek többféle ételbe, de más a feldolgozás módja. Egyikhez karikára, másikhoz hasábra, esetleg zsülienre kell vágni pl. a répát. Ugyanez természetesen más alapanyagokra is vonatkozik.
Ha kínaira van kedve a családnak, az mindig az én reszortom. És általában, sosem állok meg egyfélénél. A kínai étkezés egyik jellemzője, hogy legalább annyiféle ételt raknak az asztalra, ahány fő kajál, plusz még egyet. Ez a köreteken kívül értendő természetesen. A leves például náluk, nem feltétlenül az első fogás.
A kínai levesről, majd mindenkinek a csípős-savanyú ugrik be elsőre.

Előző írásomban egy másik kínai jellegű étel - az édes-savanyú csirkemáj - kapcsán a kínai konyha uniformizálódásáról értekeztem hosszabban, és valóban így van. Az igazi kínai ételek nagyon szűk választékát találhatjuk meg a kínai gyorsétkezdékben, és erről részben mi tehetünk. A kínai alkalmazkodik hozzánk. Azt főz nekünk, ami a legjobban ízlik. Néha nem is azt, hanem amit mi választunk az étel neve alapján. Az illatos, omlós csirkének már a neve is sejtelmes, és szinte kínálja magát.

A csípős-savanyú levessel is ez a helyzet, bár sokakat láttam már csalódni, legyinteni az ebéd után. Tény, hogy egészen más az ízvilága, mint a miénk. Már előző írásomban is kifejtettem, szerintem, minden hozzánk betelepült kínaiból lehet szakács. Vannak köztük igen tehetséges, valóban mesterien főző szakácsok, de a többség (szerintem!!!) semmilyen ez irányú végzettséggel nem rendelkezik. Az itt lévő kínaiak 90%-a el akar adni nekünk valamit, 10%-a pedig főz. Van, amikor egész jól. Van viszont, mikor nem!
Én több mint 30 éve ettem először kínai kaját, és igazán finomat. Így aztán, nem ment el egy életre a kedvem tőle. Volt egy időszak, mikor sűrűn ebédeltem kínai étteremben, ahol látványosságnak számítottam, hiszen a népes közönségből, csak páran használtunk evőpálcikát. Volt, amikor csak én. Főleg a gyerekeknek nagyon tetszett, nekem pedig kevésbé, hogy mutogattak rám.
Ezért sokszor megmaradtam, csak a levesnél. A levesből pedig nem volt választék. Csak a csípős-savanyú. Ez volt az első kínai kaja amit főztem, bár teljesen a magam feje után mentem. Nem akarok nagyképűnek tűnni, de szerintem elsőre jobban eltaláltam, mint a "kicsi kínai" aki naponta főzött ránk. A leves alkotórészeiből, ízéből, rögtön rájöttem, hogyan, miből készül. Nagyon különbözik a saját levesem, a gyorskajáldában felszolgáltaktól! Nincs benne annyi keményítő, és lényegesen több benne a hasznos anyag. Magam, és családom ízlése szerint. 
Írtam már receptet korábbi levesemről, de mivel most egész másként csináltam, nem azt frissítettem, hanem újat írtam.
Ideje rátérni a hasznos információkra, így itt a lényeg:
8 literes fazekat használtam, így a mennyiségeket ez alapján kalkuláljátok magatoknak!

Hozzávalók:
1 csontos csirkemell,
3 kis fej hagyma, csíkozva,
4 sárgarépa, (vékony, hosszú) karikázva,
1/4 káposzta, vagy kínai kel, (a zsengébb része csíkozva)
1 db. lecsópaprika felcsíkozva,
1 üveg (350 g.) mungóbab csíra,
5 csiperkegomba tönkje felcsíkozva, (mehet hozzá szeletelt csiperke, vagy más gomba is. Eredetileg fafül gombával készül)
1 hüvelykujjnyi friss gyömbér apróra vágva,
4 db. kisebb csilipaprika, (tehető hozzá hegyes, csípős zöldpaprika is)
1/2 póréhagyma
4 tojás,
3 kanál szójaszósz,
1 kanál almaecet (ha van rizsecet)

A csirkemellet, annyi sós vízben, hogy éppen ellepje, feltettem főni. Mikor szükség volt rá, a habját leszedtem. Közben felaprítottam a többi hozzávalót. A répákat karikára, a hagymát, a paprikát, és a káposztát csíkokra, a gombáknak csak a tönkjeit karikáztam bele, de lehet szeleteket is beletenni. A friss gyömbért nagyon apróra daraboltam.
A közben megfőtt csirkemellet kiemeltem, és hűlni hagytam. A főzővízbe beletettem a feldarabolt hagymát, és a többi hozzávalót a paprikacsíkok kivételével. Kínai ötfűszer keverék, és 4 kisebb csili is került a fazékba. A csípősséget, mindenki saját ízlése alapján, kóstolással határozza meg!  1 kanálnyi almaecet is került hozzá. (ha van rizsecet, az még jobb) 1 üveg (350 g.) mungóbab csíra, valamint karikázott póréhagyma is a fazékba került.

Szójaszószt is adtam hozzá 2 kanálnyit. Eredeti tervemben üvegtészta is szerepelt, de mivel így is elég tartalmasnak találtam a levest, azt nem adtam hozzá. A paprikacsíkokat is beletettem, majd 4 db.  tojást lazán felvertem, és keverés mellett belecsorgattam a levesbe. 3 kanál keményítőt meleg vízzel csomómentesre kevertem, majd enyhén besűrítettem vele a levest.

Mint az eddigiekből kitűnik, egy alkotórész kivételével minden, szinte szokványos. A mungóbab csírát akciósan vettem legutóbb, és tudtam, hogy a legközelebbi leveshez fogom felhasználni. Nem tettem hozzá viszont bambuszrügyet, sem fafül gombát, mert alkalmazkodtam a körülményekhez. Előző receptemhez érkezett kérdést is egyszerűen kezeltem. Ha valaki allergiás a szójaszószra, ne tegyen bele. A kínai szakácsok is szabadon kezelik ezeket a dolgokat. Lehet viszont, hogy én még szabadabban. A cél szentesíti az eszközt! Márpedig az én célom, minden esetben az, hogy finomat főzzek. Ennek a nemes célnak az érdekében, az eszközöket pedig nem válogatom meg.