Réteges borkocsonya.

Előrebocsájtom, hogy annál, ahogyan én csináltam, sokkal könnyebben is elkészíthető a borkocsonya. De én már csak ilyen vagyok! Soha nem az egyszerűbb végén fogom meg a dolgokat, és genetikailag belém ivódott, hogy imádok kísérletezni. 
Édesapám, akitől szakmámat is örököltem órás, és igazi polihisztor volt. És hihetetlenül türelmes. Soha nem siette el a munkát. Ha valamit több napon át kellett finomítani, kivárta az időt. Sokszor hónapokig dolgozott egy számára kedves munkatárgyon, és mindig látszott a végeredményen a rá fordított idő, a szeretet, amivel munkáját végezte. 

A borkocsonya készítésénél előre terveztem, hogy ha úgy csinálom, ahogyan kigondoltam, több napra lesz szükségem. Rászántam az időt, volt türelmem kivárni az egyes fázisok közti szükséges időt. Türelemre azért volt szükség, mert három rétegű kocsonyát terveztem, és addig nem készíthettem el az újabb réteget, míg az előző meg nem szilárdult. Ez minden réteg esetében több óra, de még jobb, ha egy egész éjszaka állt a hűtőben, vagy mint most a hűvös teraszon, ahol letakarva nem foglalta a helyet mások elől. 

A rétegek, önállóan is megállják helyüket, ízletesek, de én kombináltam az összetett ízélményt. Alsó rétegként édes, forralt bor fűszerekkel főzött rozé bort tettem a pohárba, erre egy vaníliás, tejszínes réteg került, a legtetejét pedig egy citrusos, fehérboros sor zárta.
A lelke a desszertnek a bor, és a zselatin volt. Lapzselatint használtam, amivel könnyű dolgozni, de kevés gyakorlat azért szükséges hozzá. Fontos tudni, hogy friss gyümölcshöz nem alkalmazható, mert folyóssá válik, és nem is köt meg a zselatin. Felforralás közben rövid idő alatt a fehérjebontó enzim is hatását veszti, így teljes értékű lesz a zselatin a gyümölcsök esetében is. Aszalt, kandírozott gyümölcsök használata esetén tökéletes. 

Így készült.

Első réteg: félédes rozé bor alap, forralt bor fűszerekkel.
3 dl. rozé bor, 2 lapzselatin, 1 evőkanál forralt bor fűszerkeverék, 2 db csillagánizs, 2 ek. szorbit, vagy cukor.
Második réteg: 200 g. habtejszín, 2 lapzselatin, 1 csomag vaníliás cukor, 1 kanál szorbit, vagy cukor, 1 csipet só.
Harmadik réteg: 3 dl. száraz fehérbor, 2 lapzselatin, 1 lime leve, 1 kávéskanál szorbit, vagy cukor.

Az első réteg esetében a bort a forralt bor fűszerekkel, a cukorpótlóval együtt felforraltam, majd leszűrtem. A zselatin lapokat hideg vízben 5 percre beáztattam, majd kinyomkodtam, és hozzáadtam a meleg borhoz. Feloldódás után poharakba adagoltam, majd több óráig hűtöttem.

A második rétegnél, a tejszínhabot, mielőtt kitöltöttem volna a dobozából, jól felráztam, és összekevertem a vaníliás cukorral, egy csipet sóval, (a csipet só, még jobban kiemeli az édes, és a vaníliás ízeket) és a cukorpótlóval. A zselatint hideg vízbe beáztattam, majd 5 perc után kinyomkodtam, és 1 dl. meleg tejjel elkevertem. Mikor feloldódott, mindet csomómentesre kevertem, és újabb réteget tettem belőle a poharakba. 
Mikor a második réteg is megszilárdult, a fehér bort felmelegítettem a lime levével, (jó a citromlé is) a zselatint ebben az esetben is beáztattam, kinyomkodtam, majd a még meleg bor, citromlé, és édesítő keverékéhez adtam. 
Ez egy újabb réteget alkotott a poharakban, és mikor egy nap múlva megdermedt, lime karikákkal díszítettem meg a poharat. 

Jól okoskodtam! A három réteg különböző ízesítéssel önállóan, de mégis komplex módon viselkedett. Az ízek keveredtek, és igazán finom desszert került az asztalra. 
Érdemes volt kísérletezni!