Uborkasaláták.

Uborkaszezon van. Ez azt jelenti, hogy kovászolok, ha pedig azt nem, gyorsan összedobok valamilyen salátát. Számomra a saláta létszükséglet. Saját kertemben, csak néhány tő paradicsom van, de ezek bőséges termést ígérnek. Az uborkával már nem kísérletezek, mert néhány éve kudarcot vallottam vele, így ilyenkor, amikor valóban uborkaszezon van, megveszem magamnak a piacon, vagy nagykereskedelmi lerakatokban. Környékünkön több ilyen is van, így olcsón lehet hozzájutni uborkához. Leggyakrabban a legegyszerűbb uborkasalátát készítem, még Nagyanyám bevált receptje alapján.

Besózom a meghámozott, majd felszeletelt uborkát, kicsit állni hagyom, kicsavarom, majd almaecettel, kevés cukorral, vagy szorbittal, apróra vágott fokhagymával, vagy fokhagymaporral keverem. Apróra vágott, vagy szárított kaprot is teszek hozzá, és összekeverem. Néhány órára hűtőbe teszem, majd ismét megkóstolom. Ha szükséges utánaízesítem, mert az állás következtében változhat az íze. 
Ez tehát a leggyakrabban készített uborkasalátám receptje, de mint más saláták esetében, ez is nagyon sokféleképpen készíthető. 

A tzatziki szintén közismert, de mivel korábban arról már írtam nem fecsérlem rá a szót. Azt meg kell említenem még, hogy a múltkor különleges módon csináltam meg a tzatzikivel töltött uborkatekercseket. Ha  nem adok a látványra, akkor is finom a tzatziki, hiszen egy éve egy lakodalomba rendeltek tőlem a teljes vendégseregnek. Biztosan meg tudta volna csinálni a szakács is, de valamiért bennem bíztak. Én meg legjobb tudásomat beleadva megcsináltam a salátát, csak az alapanyagokat és munkadíjként egy üveg bort kaptam cserébe. Ezt így csináltam:  

3 kígyóuborkát nagy lyukú reszelőn lereszeltem, megsóztam, majd kicsavartam. Tejföl és joghurt keverékét tettem hozzá, 450 grammot. Csinálhatjátok szimplán joghurttal, vagy tejföllel is, de a hazai joghurt nem azonos a Görög sűrűségével. 5 nagy gerezd szétnyomott fokhagyma, apróra vágott kapor, és egy kávéskanál mustár lett még hozzákeverve. 
A mennyiség többszörözhető, és ha szükséges, ti is el tudjátok készíteni, akár 30 uborkából is. 

A napokban tejfölös uborkasalátát csináltam, és mert rájöttem, még nem írtam meg egyszer sem hogyan készítem, most ezzel sem maradok adós. Míg a tzatzikit, és más uborkasalátákat legtöbbször kígyóuborkából csinálom, ehhez fürtös uborkát választottam. Ezzel kapcsolatban egy kockázati tényező van, mert ha az uborka öregszik, megkeseredhet. Nagyobb mennyiségnél is, ha egy keserű példány kerül a salátába, elronthatja az egészet. Elkerülhetjük ezt, ha az uborkák levágott végeit megnyaljuk. Azt, amit egyébként kidobunk. Nálunk ez sem vész kárba, mert kutyusom ezt is, valamint más zöldségfélék hulladékát is imádja. 
A tejfölös uborkasalátát így csináltam:

A fürtös uborkát meghámoztam, majd 4 mm-es szeletekre vágtam. (Lehet gyalulni is a vastagabb fokozattal.) Megsóztam, és egy órát állni hagytam. Ezalatt levet engedett, amit leszűrtem róla. Csak annyi tejfölt tettem rá, amennyivel laza állagú lett a massza. Nem az volt a célom, hogy sűrű legyen, megálljon benne a kanál. (készíthető tejföl, és joghurt keverékéből is.) 1 kanál extra szűz olívaolajat és kevés szárított kaprot adtam még hozzá. (frissen vágott még jobb) Granulált fokhagyma is került a keverékbe, és kevés frissen őrölt bors.

A saláta, még a fűszerezés után is engedett kevés levet, ami nagyon lazává tette a salátát, de ez volt a cél. Nem akartam, hogy nagyon krémes legyen, mert erre izgultam be. Ha eredetileg kicsavarom a levet engedő uborkát, és több tejfölt teszek hozzá, ezt az eredményt értem volna el. Csinálhatjátok só helyett ételízesítővel is, mert azzal könnyebb dolgotok van. Én viszont nem szívesen használom az ételízesítőket, és egyéb fűszerkeverékeket, kivéve, ha én keverem őket. Azokba viszont nincs tartósítószer. Az uborkasalátának nincs is szüksége tartósításra, hiszen legrosszabb esetben sem áll el néhány napnál tovább. És nem azért, mert megromlik!

Töltött uborkanaszádok.

Sokat gondolkoztam, hogy koptassam-e a billentyűzetet, ennek a saláta jellegű kajának a kapcsán. Aztán rábeszéltek. A képet már megosztottam, de sokaknak piszkálta fantáziáját, mert felizgatta őket a látvány. Annyit érdemes hozzáfűznöm, hogy egy hete kísérletképpen elköltöttem 2500 forintot, és kipróbáltam, hány ételt tudok csinálni ebből a meglehetősen szerény összegből. Eddig kilencet, de van még egy a tarsolyban, és rendelkezek a hozzávalókkal is. Szokásomtól eltérően, most egyáltalán nem fogtok receptet látni, mert az útmutatásaim alapján, másból is készíthető ez a hihetetlenül látványos, ámbátor kicsit giccses kreáció. A lényeg, hogy mindenkinek tetszett, aki látta. Kevesen kóstolhatták meg, de aki megtehette, annak ízlett.

Ha feladat van, akkor beindul az agyam. Hússal készült saláta volt a feladat, és én így oldottam meg. Valahol láttam már hasonlót, de nem emlékszem, hol. Szerencsére, valahogy tudat alatt előjött egyik éjszaka agyam rejtett zugaiból a kép, és azonnal felírtam, ezt kell elkészítenem. Kellett hozzá az is, hogy fűszeres csirkemájpástétomot is csináltam ezzel egy időben, így a töltelék részben adott volt.

A hajókat ugyanis májpástétommal töltöttem meg, amire apró kockákra vágott sonkát szórtam, majd fűszeres májdarabok kerültek rá. Ez volt a töltelék. Az alap kígyóuborka volt, 2 db, melyek végeit levágtam, majd hosszában kettévágtam őket. Ha gyengébb lett volna a héja, akkor nem hámoztam volna meg, de ebben az esetben jobbnak láttam így csinálni. Az uborkák közepét kivágtam keskeny pengéjű késsel, (egész könnyedén) maradékot salátának félretettem. A vitorlákat szeletelt uborkából csináltam.

Zöldséghámozóval egyenletes csíkokat vágtam, amit méretre vágtam, majd a megfelelő hosszúságúra szabott bambuszpálcára szúrtam. A két kígyóuborka végéből tehát nyolc hajó lett volna, de mivel az egyik nagyon görbe volt, azt nem dolgoztam fel. A hajó zászlaját színes kápia paprikából szeleteltem a megfelelő formára.

A bambuszpálca vitorlákat, csak akkor szúrtam bele a hajócskákba, amikor már el voltak rendezve a fodros salátával borított, megfelelő méretű tányéron. Nem dísznek szántam őket, mert csak ehető kajákat adok ki kezeim közül. Egész kis armada lett belőlük. Bevallom, nekem a vártnál jobban ízlett. Egyet meghagytam másnapra kíváncsiságból, mert nem tudtam mennyire fogja megviselni a hűtőben töltött éjszaka. Bár az uborka nem lett megsózva, a töltelék sótartalma így is kicsit amortizálta a félretett töltött ubit. A pálcára szúrt vitorla is kicsit megvonult, így mindenkinek azt ajánlom, ha nincs ideje frissen csinálni, ne tervezzen ilyet a salátás asztalra. Ha viszont van egy kis idő rá, akkor mindenképpen ajánlom,  mert nagyon  feldobja  más hidegtálak mellett a látványt. 

Még egy nagyon fontos dolog. Mással is meg lehet tölteni. Mindenképpen valamilyen krémes tölteléket ajánlok hozzá, mondjuk franciasalátát, vagy sajtsalátát. Nem nehéz elkészíteni, mégis ajánlom, először próbáljátok meg, kisebb mennyiségben. Én is így tettem, mert csak három uborkavéget dolgoztam fel. Egész jól!