Böbe pofonegyszerű pogácsája.

Megbeszéltük nejemmel, hogy a pofonegyszerű jelző kitűnően illik erre a pogácsára. Meglepetésemre a "Böbé-t" Ő maga javasolta elé. Kevesen hívják Böbének. A keresztvízzel az Erzsébetet kapta, szeretett anyósom után, de az Erzsébet asszony pogácsája nem az Ő stílusa. Mostantól tehát ezen a néven fog bekerülni a gasztronómia történelmébe ez a valóban baromira egyszerű, és gyors pogi. Gyors, hiszen nem kell keleszteni, hanem a szaggatás után azonnal mehet a sütőbe. Ajánlom, hogy a receptben foglalt mennyiségeket rögtön érdemes megduplázni, mert garantáltan pillanatok alatt el fog fogyni, még melegen.

Ezekből készül:
50 dkg. liszt,
20 dkg. margarin,
1/2 dl. tej,
1/2 csomag friss élesztő,
1 kiskanál só,
2 tojás sárgája, (a fehérjét felhasználjuk a kenéshez)
1 pohár tejföl, (2 dl.)
reszelt sajt, (kb. 150 g.)

Egy tálban elmorzsolom a liszttel a margarint, és a sót. Közepén, kis mélyedésbe beleteszem a tojások sárgáját, a szétmorzsolt élesztőt, és 1 evőkanálnyi kivételével a pohár tejfölt. Jól összedolgozom. Pihentetni nem kell! Ujjnyi vastagra kinyújtom, majd pogácsaszaggatóval kivágom a pogácsákat. (javaslom a kisebb méretűt, mert szebbek lesznek pogácsáink)
A pogácsákat először a félretett tojás fehérjével, majd vékonyan tejföllel kenem meg, és a tetejére kis halomban reszelt sajtot teszek. Sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatom, vigyázva, hogy ne érjenek össze, mert kicsit duzzadnak!
Előmelegített sütőben először 200 fokon, majd később kicsit csökkentve a hőmérsékletet aranyszínűre sütöm.
sajtos rudat is lehet készíteni belőle úgy, hogy a kinyújtott tésztát tojásfehérjével, majd tejföllel megkenem, reszelt sajttal beborítom, majd pizza, vagy derelyevágóval csíkokat vágok belőle.

Fóliával letakarva több napig nem szárad ki, de frissen a legfinomabb.

Kolbászos, túrós pogácsa.

Egy éve hivatalos voltam egy rendhagyó színházi bemutatóra, ami főként a gasztronómiáról szólt. Barátaim rendezésében a Gyulai Kolbász Színház társulatának vendégei voltunk Párommal, és másokkal együtt. (itt olvashatsz róla) Vendéglátóink a kitűnő műsor mellett, egy kis kolbásztörténelemmel, és finom étkekkel, italokkal traktáltak bennünket.

Akkor kóstoltam a kolbászos, túrós pogácsát, (a képen) amit már akkor elhatároztam, hogy én is elkészítem saját változatomat. Mivel úgy érzem kitűnően sikerült rekonstruálnom az akkori ízeket, saját pogácsám, kísértetiesen hasonlít az akkor megkóstoltra. Mivel most mi is vendégeket vártunk, előző nap ezzel melegítettem be a fő attrakcióra, a bőrős malacsültre, amit fűszeres főtt-sült krumplival, és párolt káposztával tálaltam. Ezekről egy korábbi bejegyzésemben részletesen írtam.

Ez az, ha az embernek más dolga is van, mert már jó három hete elkezdtem megírni ezt a bejegyzést, de most elhatároztam, addig nem állok fel, míg be nem fejezem. Még a végén elfelejtem, hogyan is csináltam. Csak úgy megérzésre minden leírt recept nélkül, de hogy nektek könnyebb dolgotok legyen, most leírom, hogyan készült, és így megmarad az utókornak is.

Hozzávalók:

900 g. bl 55-ös finomliszt,
2 csomag porélesztő,
250 g. tehéntúró,
200 g. házi szárazkolbász,
1 dl. rozmaringos olíva olaj (lehet fűszer nélküli is)
150 g. vaj,
3 kanál tejföl,
kevés só,
2 db tojás + 1 a tetejére kenéshez,
1 fej lila hagyma,
1 - 1,5 dl víz

A lilahagymát a lehető legapróbbra, a kolbászt nagyon kis kockákra vágom, a túrót szétmorzsolom, és összekeverem a lisztet, a porélesztőt, a fűszerolajat, a sót, a túrót, a kolbászt, a lilahagymát a tojással. Összemorzsolom a vajjal, kevés vízzel, majd jól összedolgozom. Lehet géppel is, de én kézzel jó 10 percig dagasztottam. 30 percig kelesztettem meleg helyen, majd nyújtódeszkán kilapogattam. Lehet nyújtani is, de én csak kézzel 1 cm körüli vastagságúra szétnyomkodtam. Kisebb lisztezett pogácsaszaggatóval kivagdostam, majd felvert, enyhén sós tojással, ujjbeggyel megkentem. Sütőpapírral bélelt tepsiben, előmelegített, kb. 200°-os sütőben 25 perc alatt aranybarnára sütöttem.

Két nagy tepsi lett belőle, és bőven elég volt vendégeimnek, és családomnak.
Jó hangulatú estét töltöttünk együtt, amihez nagyban hozzájárult ez a finom pogácsa is.

Gyulai házikolbászos tátika.

Épp ideje, hogy írjak valamit a november közepén esedékes sütkérezésről is. Lesz dolgom, mert Kedvesem, Erzsébet lévén ilyenkor lázban ég. Nagyon jó háziasszony, és kezdi átvenni Anyósomtól a sütikészítés népszerű feladatát. Egyre többet süt, és egyre finomabbakat. Nem szégyelli keresgélni a recepteket, mert nem csak a felmenőitől örökölteket, hanem a mások által kipróbált dolgokat is szívesen elkészíti. 
Itt van egy kis probléma, mert sűrűn találkozunk, hibás receptekkel. Sokszor, komoly gasztronómiai jártasság szükséges hozzá, hogy az esetleges hibákat kijavítsuk. Egyre több a receptes játék, verseny, ahova néha bottal csinált receptgyártók is jelentkeznek. Nem mindig tisztességes módon! Az egyik jelenség a lopás. A közelmúltban vettem észre, hogy az egyik receptoldalra a vélt nyeremény reményében, az egyik felhasználó, csak másolt recepteket töltött fel. Nem is akárhonnan, hanem Stahl Judit oldaláról. Tisztelem, becsülöm Judit minden irányú képességét, így a főzni tudását is. Tökéletesek ételei, kitűnő a stílusa, egyszóval az Ő receptjeiben maximálisan megbízok. Megbízok általam nagyra becsült bloggertársaim kipróbált, fázisképekkel illusztrált receptjeiben is, hiszen tudom, elkészítették, és ha esetleg nem úgy sikerült mint azt gondolták, nem osztják meg, csak a hiba kijavítása után. Nem minden esetben bízok meg viszont, a különféle receptversenyekbe beküldött receptekben, mert ott a mennyiség néha a minőség rovására megy. A beküldött receptekért pont, és nyeremény jár, ezért sokan olyan reciket töltenek fel, amiket ki sem próbáltak. Vagy úgy adják meg a hozzávalókat, hogy mások feltöltött receptjét alkalmazva, egyik hozzávalóból elvesznek egy keveset, másokhoz hozzáadnak valamennyit, ezzel már sajátjukként tüntethetik fel azt. Na ebből van a legnagyobb probléma! Különösen sütik készítésénél, fontosak a kimért mennyiségek. Ha sütiket készítünk, mi is kimérjük a hozzávalókat, de mi van, ha egy az előbb említett módon másolt receptről van szó?! Ezért, csak valóban, ellenőrzött recepteket használjunk. Olyanokat, amiket arra hivatott szakácsok, cukrászok, nem pedig egy promóciós játék ügyfélszolgálatának, valamelyik alkalmazottja hagy jóvá, sok esetben anélkül, hogy átnézné a receptet. Saját tapasztalatom, amit az imént írtam.
Ha írok, - esetleg ízlelés után - receptet egy általam megkóstolt ételről, (fordult már elő többször is) ellenőriztetem, és csak jóváhagyás után töltöm fel. Ebben az esetben mindenkit figyelmeztetek rá, hogy szubjektív recept, saját ízérzékemnek köszönhetően írtam az elkészítés módjáról. 
Néhány éve, súlyos betegségem után vettem észre, hogy a sorstól kaptam a sok rossz után egy új jó tulajdonságot is, miszerint megérzem az ízeket az általam megkóstolt ételben. Ez az ízérzék, gondolatban is létezik, így össze tudok állítani fejben egy ételt. Ennek a képzelt ételnek is érzem az ízét. Ezért fordult elő többször is, hogy teljesen új ételt gondoltam ki, esetleg megálmodtam, hogyan készítsem el. Egyre többet álmodok az ételekről is. De kaptam egy rossz szokást is, miszerint blogomban, mindig nagyon bő lére engedem a mondandómat, és kacskaringós úton jutok el a lényegig, a valódi mondandóig, a receptig. Egy idő után rájöttem, hogy ha a receptet, az élkészítés módját dőlt betűvel írom le, akkor olvasóim, könnyen le tudják szűkíteni a lényeget.
Most tehát jöjjön a lényeg, a szubjektív süketelést később folytatom.

Hozzávalók 10 személyre:

2 csomag leveles tészta (2x500 g.)
1 hosszú szál gyulai házikolbász
2 tojás sárgája
kevés reszelt sajt

A fagyasztott leveles tésztát kiolvasztom, majd lisztezett deszkán vékonyra (3-4 mm) kinyújtom. 

A karikára vágott kolbászokat a tészta szélétől 5 centiméterre felsorakoztatom, köztük 3 centis közöket hagyva, és a tészta szélét visszahajtom rá. 
Úgy szaggatom ki pogácsaszaggatóval, vagy likőrös pohárral, hogy a felhajtás is beleessen. Ezzel a kis pogácsák az egyik oldalukon rögzítődnek, és a sütés közben a leveles tészta csak a másik oldalon fog kinyílni.
A pogácsákat sütőpapírra sorjázzuk, megkenjük tojás sárgájával, megszórjuk reszelt sajttal, és előmelegített sütőben, 200 fokon készre sütjük.
Gyönyörű, egyik oldalon tátogó pogik lesznek belőlük.
Elkészíthető virslivel is, azt viszont érdemes ketchupba, vagy mustárba forgatni előtte.

Ennyi tehát a lényeg, és a végeredmény fenomenális. A kis pogácsák élvezeti értékét jelentősen növeli a kikandikáló tartalom, ezért neveztem el tátikának. Olyanok, mintha egy nyíló száj lenne, és a kikandikáló "nyelv" szinte biztat rá, hogy helyezd saját nyelvedre, kóstold meg.
Elárulom, valamivel több maradék keletkezik mint más esetben, de ezzel is lehet hasznos dolgot csinálni. A maradék leveles tésztát ismét össze kell gyúrni, ismét kinyújtani, majd egyszerűen köményes rudakat, vagy  újabb pogácsákat lehet készíteni belőle. Tátikákat már nem, mert a tészta elveszti az újabb összegyúrás után levelességét, de omlós puhaságát nem. 
Ha kicsit több idő van a készítésre, megcsinálható házi leveles tésztából is, de az lényegesen macerásabb, és nem biztos, hogy megéri.
Az eredmény viszont minden esetben biztos siker!