Saláta karácsonyi maradékokból.

Amikor elmúlt karácsony, de a hűtő meg tele a maradékokkal, és igazán vágynál már egy kicsit könnyebb kajára nyisd ki a hűtőt, nézz körül, miből készíthetsz salátát! Biztosan találsz olyat, ami kitűnően alkalmas erre a célra. Más ünnep után, a hétvégi maradékokból is elkészítheted, de tudatosan főzhetsz is úgy, hogy felkészülsz a maradékok újrahasznosítására. 

Én most ezeket találtam:
Főtt leveszöldségek, (sárgarépa, gyökér, karalábé, zeller, főtt fokhagyma)
főtt hús, (orja a csontról lefejtve)
kevés lilahagyma,
szívsaláta, vagy fejes saláta, esetleg bármilyen friss salátakeverék,
kevés balzsamecet, és extra szűz olíva olaj,
ha van, kevés reszelt sajt.

A főtt húst feldaraboltam, a főtt zöldségeket is, majd óvatosan, hogy ne törjön összekevertem tépkedett szívsalátával, és toszkán salátakeverékkel. (endívia, rukkola, csíkozott sárgarépa, lila káposzta. Lilahagyma karikákat is adtam a keverékhez, majd kicsit megöntöztem balzsamecettel, valamint extra szűz olívaolajjal. Félkemény sajtot reszeltem tetejére. A nehéz karácsonyi ételek után jól esett egy könnyebb kímélő étel. 
Tejfölből, kevés mustárból, főtt tojás sárgájából, sóból, őrölt borsból készített hamis majonézzel is összekeverhetjük, de pirított kenyérkockákkal is tálalhatjuk.

Bevallom, két adagnyit csináltam, de mire ezeket a sorokat leírtam, észrevétlenül elfogyott az összes. Nagyon jól esett, így biztosan nem várom meg a következő karácsonyt a legközelebbi salátámhoz!

Pesto, újhagyma szárából.

Róla szól írásom. Főleg, a szárról!

A tavasz derekán járunk, és lassan lecseng a medvehagyma őrület. Ennyi medvehagymás receptet, posztot még nem láttam. Legutóbb, a Gyulai Pálinkafesztiválon, három medvehagymás pogácsát volt lehetőségem megkóstolni. Főztünk, és a vendégeinknek, épp ez jutott eszébe. Két margarinos, hajtogatott, és egy szintén hajtogatott, (tekert) vajas pogi volt köztük. A vajas jobb lett! Még a másik két alkotó is megjegyezte, hogy legközelebb vajjal készítik. Majd jövőre! Merthogy a medvehagyma szezonnak vége.

Az így árult medvehagymát, nem biztos,
hogy sikerül elültetni. A földből kitépve
annyira sérülhet gyökere, hogy elpusztul. 

Láttam viszont a neten keringő, sok medvehagymás kép közt egyet, ami kicsit felnyomta agyamat. Olyan medvehagymát árultak, ami gyökerestől lett kitépve a földből. 
A medvehagymának, csak a levele használható, és azzal, hogy gyökerestől tépjük ki, hosszú időre kiirtjuk a medvehagyma populációt. 
A medvehagyma szaporodása, hosszú ideig tart!

Bosszúságomban, kimentem a piacra, és én is találkoztam ugyanilyen módon árult medvehagymával. A kofa féláron ideadta a két csomót, mert annyira el volt fonnyadva, hogy... Kísérleti jelleggel, eldugtam. Az eredményről be fogok számolni. Egyáltalán nem biztos, hogy megfakad. (néhány hagyma életre kelt, és idén tavasszal már sikerült pogácsát csinálnom a levelekből)

Róla szól írásom. Az újhagyma száráról.

A másik, ami miatt nemtetszésemet fejeztem ki, a hihetetlen pazarlás. Mindjárt elmondom, mire gondolok.

Így szárítottam nyáron, az újhagyma szárát.

Újhagymát vettem. A kofa, rögtön le akarta tekerni a szárát. Rá kellett szólnom, hogy ne csinálja! Megkérdezte, miért van szükségem rá! Úgy kellett bizonygatnom, hogy rendkívül sok mindenre használható. Mivel neki is elmondtam, nem tarthatom titokban. Nincs is szándékomban, hiszen arról vagyok híres, hogy megosztom tapasztalataimat. 
A piacról hazafelé jövet viszont, majd infarktust kaptam! Láttam mikor az egyik árus, több kilónyi újhagymaszárat dobott ki. Ez már nekem is sok volt!

Kapóra jött kedves Gasztopajtim, Farkas Betti felkérése, hogy nekem szeretné átadni a stafétát, a Gasztroblogok oldalon. 
Ismeretségünk egy évre tehető. Egymás ellen indultunk egy versenyen, és barátok lettünk. Köszönettel tartozok neki! Talán, azért kezdtem blogolni, mert hatással volt rám oldala, a gasztronómia szeretete. Meg a verseny, és a sok elismerés. Köszönöm!
Most, hogy hosszan írtam az előzményekről, jöjjön végre az újhagyma. Annak is az egyik legfinomabb, de méltatlanul hanyagolt része, a szára. 

Újhagyma szárítva, morzsolva. 

Én, nagyon sok mindenbe használom. Kevesen tudják, hogy kitűnően szárítható. A legínségesebb, téli hónapokban is van a nyáron szárított, karikázott, majd morzsolt újhagymaszárból. A legegyszerűbb dolog a szárítása. Karikára szelve, szellős helyen, tálcán, félárnyékban szárítani a nyári hónapokban, majd bébiételes üvegben, felcímkézve tárolni, míg el nem jön a következő szezon. Jól osztottam be! Már csak egy üveg maradt! 
Mire használható? Mindenre! Mindenre, amibe hagymát tennél, és azt szeretnéd, hogy ne legyen túl karakteres, a hagyma íze. Salátákba, paprikásba, de szinte minden ételbe. Az újhagyma viszont sokkal gyengébb, mint a vöröshagyma. Ugyanaz a hagyma íz, de lényegesen lágyabb. Ha főzöl vele, nem kell az elején hozzáadnod. Elég, ha ezt a vége fele teszed. Gyorsan szétfő! 

Tudom, tudom! Elvárjátok, hogy ne csak a süket dumát olvassátok, hanem végre valami receptet, vagy legalább receptszerűséget is kapjatok, a pénzetekért. Mert az idő pénz! Még az az idő is, amit bejegyzésem olvasásával töltetek.

Így készítettem az újhagyma szárából pestot.

Hirtelen felindultságomban, két módon hasznosítottam az újhagyma szárát. Meg fogtok lepődni! Pestot is csináltam belőle. Nagyon finom pestot! 

A frissen készült pestom, üvegbe zárva. 

Nem én lennék, ha nem kísérleteznék. Nem tudom miért van, de eddig szinte semmit nem tudtam elrontani. Ezt sem! 
Az újhagyma zöld szárát felszeltem, friss lestyánt, és petrezselyem zöldet vágtam hozzá, néhány fokhagymagerezddel, erdei mogyoróval, olívaolajjal, kevés sóval, őrölt borssal összeturmixoltam. Ennyi az egész. Nem csináltam sokat, de néhány napig elég lesz. Pirítósra kenve, saláta, tükörtojás mellé, tésztára, húsos tölteléknek, de raviolihoz is ajánlom. Tudom, semmi köze az eredeti pestohoz, mert az bazsalikomból készül, fenyőmaggal. De a pesto zúzottat jelent, és mindenre értelmezhető, ami zöld, és finom.
Így készítettem tehát én, az újhagyma szárából pestomat. Meg kell jegyeznem, hogy pár nappal később újabb adagot csináltam, a mogyoró helyett hántolt napraforgót használva.

Így sikerült. Hamar el fog fogyni.

Próbáljátok ki! Nem fogtok csalódni! Azt, hogy a kuka mélyén végezze ez a finom, de méltatlanul nélkülözött alapanyag, nem érdemli meg! Jobb sorsra érdemes!

Záradék: Bejegyzésemet április végén írtam, és egyik legolvasottabb írásommá vált. Köszönöm a figyelmet!
Illő beszámolni a tapasztalatokról is. Az eredmény kíváncsivá tett, és kísérletképpen néhány kis üveggel készítettem még, pár nappal később. Jelentem! A mai napig tökéletes minőségben tudom használni. Mindenféle tartósítószer nélkül, csak olajat csorgatva a tetejére tárolom, azóta is, szobahőmérsékleten. Most pedig július közepe van. A felhasználásával kapcsolatban is csak jókat tudok írni. Készült belőle ravioli, lazaccal, spagettivel tálaltam, salátákra tettem belőle, de szinte mindenbe tehető, ami csak eszedbe jut. Az újhagyma szárból, de a felkarikázott újhagymából is jelentős mennyiséget szárítottam, és úgy tűnik, a legközelebbi szezonig el vagyok látva vele.
Tapasztalataim megerősítettek abban, hogy bátran ajánljam mindenkinek a módszeremet.

Tormás, tejfölös, tojássaláta.

Róla szól a mai írás.

Ezzel a versikével indultam neki húsvétkor, de mivel a legénységtől, már tényleg messze állok, nem volt bőséges a piros tojás termés. Azt viszont tudtam, hogy nem fogom archiválni a tojásokat, mert hát szűkében vagyunk az alapanyagoknak, és mindent újra kell hasznosítani. Kitaláltam azt is, hogyan készítem el a szerény mennyiséget. 
Bevallom, nem gondoltam, hogy ennyire jól fog sikerülni. Nem először csináltam már tojássalátát, sőt kombináltam már krumplival, babbal is. De ez, minden várakozást felülmúlt. Tegnap újrahasznosítottam a maradék sonkát, és észrevettem a hűtő sarkában megbúvó tormamaradékot. Rögtön tudtam, hogy ez kell nekem! Nem sokat vesződtem a cuccal, mert a tojás már főtt volt ugye! A héjuk feltörése után, a leglényegesebb rizikófaktor is kiesett, mert mind egészséges volt. Sem a kotlós, sem én, nem ültünk rajta túl sokáig!

A tojásokat félbevágtam, a fehérjét felszeleteltem, a sárgát, külön edényben gyűjtöttem. A sárgája mellé, 1 fej hagymát csíkoztam, majd megsózva, kicsit állni hagytam. Addig újhagyma szárat, és snidlinget is vágtam keveset, majd citromlét, olíva olajat, őrölt borsot, 3 evőkanál tejföllel jól elkevertem. Mivel a hagymát, előzőleg sóztam, az nem került bele. Összeöntöttem a hagymát, a fehérjét, és az előbb kikevert masszát, és óvatosan tettem hozzá 1 kávéskanál  ecetes tormát. Majd még egyet, mert közben megkóstoltam. Az, hogy nagyon finom lett, nem fejezi ki hűen a kulináris élményt. 
Mindezt, öt locsolkodós piros tojásból hoztam össze. 
Megérte!

Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a maradék sonkát szintén újrahasznosítottam. Abból carbonara spagettit készítettem.

Húsvéti sonka újrahasznosítás... carbonara spagetti, vagy rakott, sonkás tészta.

Húsvét után majd mindenhol marad egy kis füstölt főtt sonka. Elég száraz étel, de fel lehet turbózni, aminek két módját ismertetem.
Elsőként, a carbonara spagettit.

A carbonara spagetti készítése a vénámban van. Én sonkából, (ha van füstölt is) a mártást, tojásból, tejszínből, reszelt sajtból készítem. Az eredeti carbonara természetesen nem ebből készül. Ahhoz vagy pancettát, (hasaalja szalonnát) de inkább 
guanciale (pofaszalonnát) illik használni. Húsvét után, viszont beérjük a maradék sonkával.  A sonkát, nagyon apróra vágom, a tejszínből, tojásból, reszelt sajtból kikutyulok egy löttyöt, amivel a pirított sonkát felfőzöm. Szoktam hozzá tenni, nagyon apróra vágott hagymát, fokhagymát is. Jól meg is borsozom, mivel füstölt sonka is van benne, óvatosan sózom. A kifőzött spagetti tetejére halmozott ragut, a tálaláskor megszórom reszelt sajttal. (az eredeti recept szerint parmezánnal)
Ha ehhez nem fűlik a fogunk, rakott, sonkás tésztát is készíthetünk belőle.

Csinálhatjuk makaróniból, vagy penne tésztából, amit előtte, félkeményre (al dente) főzünk. Ezt sütőtálba, vagy magasabb szélű tepsibe rakjuk, majd egy réteg morzsolt sonkát, kevés reszelt sajtot teszünk rá, és az egészet, újabb réteg tésztával fedjük le. Sózni nem kell, mert a sonka elég sós. Kevés őrölt borsot viszont tehetünk rá, mert ettől csak finomabb lesz.
Öntünk rá, tejszínből, vagy tejfölből, tojásból, kevés lisztből kavart mártást, majd a tetejét reszelt sajttal megszórva, mehet a sütőbe. 
a tészta előfőzött, a sonka is főtt, tehát, csak rá kell pirítani a sajtot a tetejére. Rövid idő, kb. 15-20 perc alatt elkészül. Ha tejfölből készítjük a masszát, kevés tejet is önthetünk hozzá, hogy ne legyen túl sűrű.

Lelkem rajta, de én jobban szeretem a sonkát ebben a formában. Nem szeretem a száraz ételeket. Ha Húsvétkor sonkát eszek, azt is (ha tehetem) franciasalátával eszem. Vagy megcsinálom az egész maradékot, sonkás, tejfölös, tojássalátának, lila hagymával. De az már egy újabb recept!