Krumplisaláta újhagymával, lestyánnal, petrezselyemzölddel.

Tegnap jártam a piacon. Nem a vásárlás volt a fő célom, merthogy hó vége van, de két csomag újhagymát vettem, meg bosszúságomban, két csomó medvehagymát, amit gyökerestől téptek ki élőhelyéről. Annyira el volt fonnyadva, hogy féláron ideadták. (egyébként, a szemétbe került volna)

Ma ezt a két csomót dolgoztam fel, maradéktalanul.

Ami viszont keverte a biztosítékot, az volt, hogy láttam az egyik termelőt, több kilónyi újhagyma zöldet a kukába dobni. Méltatlan ehhez, az egyébként kitűnő alapanyaghoz. Gyorsan elhatároztam, hogy népszerűsítem, ezt a nélkülözött finomságot. Merthogy, nagyon finom. Nem csak a szeletelt újhagyma, hanem a zöldje is. Másik bejegyzést is írtam róla, így nem ismétlem élményeimet, hanem az újhagyma zöldjéből készített pestomat
itt megnézhetitek. 

Fázisok a krumplisali készítéséről.

Egy munkával, rögtön két finomságot készítettem. A pesto mellett, csináltam krumplisalátát is. Abból, ami van. Néhány szem krumplit megőriztem a  legutóbbi főzéskor, az újhagyma rendelkezésemre állt, a tegnap kapott lestyán, oly szép volt, hogy nem maradhatott ki, a még ősszel elszórt petrezselyem magok, gyönyörű bokrot növesztettek. Így, majd minden megvolt a finom krumplisalihoz. Fehérbort is tartok mindig itthon, így a munka közben belém is, de a salátába is került a nedűből.

Erről már az életben nem fogok leszokni! Általában, nem receptet írok, hanem leírom, hogy készítettem ételemet. Most is így lesz.
A krumplit héjában, sós vízben feltettem főni. Addig felszeltem a további hozzávalókat. Az újhagymát vékony karikákra, a petrezselyem, a lestyán zöldjét, nem túl apróra vágtam. Kevés sót tettem rá, majd összeforgattam. Közben elkészítettem  a pestot, és a krumpli is megfőtt. Meghámoztam, karikára vágtam, majd hozzáöntöttem kevés fehérbort, almaecetet, olíva olajat, és összekevertem a zöldekkel. Mivel az ucsó fokhagymát is elhasználtam a pestohoz, fokhagymaport szórtam rá, (ezt is én készítettem a múlt nyáron) őrölt borssal, és még egy kis sóval beállítottam a végleges ízt. Nem biztos, hogy holnap, nem kell kicsit utána sózni, mert a krumpli szívja magába a sót. Jól teszi!

Elkészülvén.

Egy biztos! Ismét bebizonyítottam, hogy az újhagymának, nem csak a föld alatti része használható. A zöldje, ugyanolyan kellemes alapanyag, és mindent meg fogok tenni népszerűsítéséért.
Remélem, kicsit most is sikerült!

Pesto, újhagyma szárából.

Róla szól írásom. Főleg, a szárról!

A tavasz derekán járunk, és lassan lecseng a medvehagyma őrület. Ennyi medvehagymás receptet, posztot még nem láttam. Legutóbb, a Gyulai Pálinkafesztiválon, három medvehagymás pogácsát volt lehetőségem megkóstolni. Főztünk, és a vendégeinknek, épp ez jutott eszébe. Két margarinos, hajtogatott, és egy szintén hajtogatott, (tekert) vajas pogi volt köztük. A vajas jobb lett! Még a másik két alkotó is megjegyezte, hogy legközelebb vajjal készítik. Majd jövőre! Merthogy a medvehagyma szezonnak vége.

Az így árult medvehagymát, nem biztos,
hogy sikerül elültetni. A földből kitépve
annyira sérülhet gyökere, hogy elpusztul. 

Láttam viszont a neten keringő, sok medvehagymás kép közt egyet, ami kicsit felnyomta agyamat. Olyan medvehagymát árultak, ami gyökerestől lett kitépve a földből. 
A medvehagymának, csak a levele használható, és azzal, hogy gyökerestől tépjük ki, hosszú időre kiirtjuk a medvehagyma populációt. 
A medvehagyma szaporodása, hosszú ideig tart!

Bosszúságomban, kimentem a piacra, és én is találkoztam ugyanilyen módon árult medvehagymával. A kofa féláron ideadta a két csomót, mert annyira el volt fonnyadva, hogy... Kísérleti jelleggel, eldugtam. Az eredményről be fogok számolni. Egyáltalán nem biztos, hogy megfakad. (néhány hagyma életre kelt, és idén tavasszal már sikerült pogácsát csinálnom a levelekből)

Róla szól írásom. Az újhagyma száráról.

A másik, ami miatt nemtetszésemet fejeztem ki, a hihetetlen pazarlás. Mindjárt elmondom, mire gondolok.

Így szárítottam nyáron, az újhagyma szárát.

Újhagymát vettem. A kofa, rögtön le akarta tekerni a szárát. Rá kellett szólnom, hogy ne csinálja! Megkérdezte, miért van szükségem rá! Úgy kellett bizonygatnom, hogy rendkívül sok mindenre használható. Mivel neki is elmondtam, nem tarthatom titokban. Nincs is szándékomban, hiszen arról vagyok híres, hogy megosztom tapasztalataimat. 
A piacról hazafelé jövet viszont, majd infarktust kaptam! Láttam mikor az egyik árus, több kilónyi újhagymaszárat dobott ki. Ez már nekem is sok volt!

Kapóra jött kedves Gasztopajtim, Farkas Betti felkérése, hogy nekem szeretné átadni a stafétát, a Gasztroblogok oldalon. 
Ismeretségünk egy évre tehető. Egymás ellen indultunk egy versenyen, és barátok lettünk. Köszönettel tartozok neki! Talán, azért kezdtem blogolni, mert hatással volt rám oldala, a gasztronómia szeretete. Meg a verseny, és a sok elismerés. Köszönöm!
Most, hogy hosszan írtam az előzményekről, jöjjön végre az újhagyma. Annak is az egyik legfinomabb, de méltatlanul hanyagolt része, a szára. 

Újhagyma szárítva, morzsolva. 

Én, nagyon sok mindenbe használom. Kevesen tudják, hogy kitűnően szárítható. A legínségesebb, téli hónapokban is van a nyáron szárított, karikázott, majd morzsolt újhagymaszárból. A legegyszerűbb dolog a szárítása. Karikára szelve, szellős helyen, tálcán, félárnyékban szárítani a nyári hónapokban, majd bébiételes üvegben, felcímkézve tárolni, míg el nem jön a következő szezon. Jól osztottam be! Már csak egy üveg maradt! 
Mire használható? Mindenre! Mindenre, amibe hagymát tennél, és azt szeretnéd, hogy ne legyen túl karakteres, a hagyma íze. Salátákba, paprikásba, de szinte minden ételbe. Az újhagyma viszont sokkal gyengébb, mint a vöröshagyma. Ugyanaz a hagyma íz, de lényegesen lágyabb. Ha főzöl vele, nem kell az elején hozzáadnod. Elég, ha ezt a vége fele teszed. Gyorsan szétfő! 

Tudom, tudom! Elvárjátok, hogy ne csak a süket dumát olvassátok, hanem végre valami receptet, vagy legalább receptszerűséget is kapjatok, a pénzetekért. Mert az idő pénz! Még az az idő is, amit bejegyzésem olvasásával töltetek.

Így készítettem az újhagyma szárából pestot.

Hirtelen felindultságomban, két módon hasznosítottam az újhagyma szárát. Meg fogtok lepődni! Pestot is csináltam belőle. Nagyon finom pestot! 

A frissen készült pestom, üvegbe zárva. 

Nem én lennék, ha nem kísérleteznék. Nem tudom miért van, de eddig szinte semmit nem tudtam elrontani. Ezt sem! 
Az újhagyma zöld szárát felszeltem, friss lestyánt, és petrezselyem zöldet vágtam hozzá, néhány fokhagymagerezddel, erdei mogyoróval, olívaolajjal, kevés sóval, őrölt borssal összeturmixoltam. Ennyi az egész. Nem csináltam sokat, de néhány napig elég lesz. Pirítósra kenve, saláta, tükörtojás mellé, tésztára, húsos tölteléknek, de raviolihoz is ajánlom. Tudom, semmi köze az eredeti pestohoz, mert az bazsalikomból készül, fenyőmaggal. De a pesto zúzottat jelent, és mindenre értelmezhető, ami zöld, és finom.
Így készítettem tehát én, az újhagyma szárából pestomat. Meg kell jegyeznem, hogy pár nappal később újabb adagot csináltam, a mogyoró helyett hántolt napraforgót használva.

Így sikerült. Hamar el fog fogyni.

Próbáljátok ki! Nem fogtok csalódni! Azt, hogy a kuka mélyén végezze ez a finom, de méltatlanul nélkülözött alapanyag, nem érdemli meg! Jobb sorsra érdemes!

Záradék: Bejegyzésemet április végén írtam, és egyik legolvasottabb írásommá vált. Köszönöm a figyelmet!
Illő beszámolni a tapasztalatokról is. Az eredmény kíváncsivá tett, és kísérletképpen néhány kis üveggel készítettem még, pár nappal később. Jelentem! A mai napig tökéletes minőségben tudom használni. Mindenféle tartósítószer nélkül, csak olajat csorgatva a tetejére tárolom, azóta is, szobahőmérsékleten. Most pedig július közepe van. A felhasználásával kapcsolatban is csak jókat tudok írni. Készült belőle ravioli, lazaccal, spagettivel tálaltam, salátákra tettem belőle, de szinte mindenbe tehető, ami csak eszedbe jut. Az újhagyma szárból, de a felkarikázott újhagymából is jelentős mennyiséget szárítottam, és úgy tűnik, a legközelebbi szezonig el vagyok látva vele.
Tapasztalataim megerősítettek abban, hogy bátran ajánljam mindenkinek a módszeremet.