Sütik névnapra. ( I. rész )

Nejemmel hosszú ideje tartós kapcsolatban élünk. Kisebb vita szokott kerekedni mindig belőle, hogy valóban honnan is számítható hivatalosan, de én minden esetben, az eredetig nyúlok vissza. Tény, hogy 36 éve, így ilyen tájékon, valamikor pont Erzsébet nap környékén vetettem először sokatmondó pillantásokat rá, Gyula egyik neves presszójában. Akivel éppen akkor ott ültek, a szintén azonos, Balázs Erzsébet névre hallagató, szomszédja, iskolatársa, unokatestvére volt. Szerelem első látásra? 

Azután kerestük egymás társaságát is. Időnként meg is találtuk! Nejem aktív közösségi lény volt, én pedig szórakoztatóipari szakmunkás. (diszkóztam)

Később egy szalagavatón, ahova barátom  (neves zenész, az R-go együttes későbbi gitárosa) unszolására mentem el, (titokban csajozni) valahogy úgy adódott, hogy egy lány, akárhova is fordultam, mindig látóterem középpontjába került. Kölcsönösen kerestük, egymás pillantását. Másfél évre rá, a feleségem lett. Azóta mindig kisebb népünnepély az Erzsébet-nap számomra, amit cseppet sem bánok. Nejem a legidősebb Balázs lány a három testvér közül, és mivel Anyósom is Erzsébet, a névnapok összevont ünneplése természetes, már megszokott. A család összejön tehát minden évben. Mivel azonban nekünk magunknak is rengeteg barátunk van, nem meglepő, hogy az első hullámban ismerőseinket, barátainkat illik vendégül látni, valamilyen szerény harapnivalóval.

Mivel nejem rendkívül ügyes háziasszony, ezt a feladatot magára is vállalja, hosszú évek óta. Huzamos elfoglaltságra is számíthat, hiszen elsők a barátok, a tekés csapat, (mert nejem a fiúkat megszégyenítő ügyességgel gurít rendszeresen) majd következnek a néptáncosok, (akikkel hetente egyszer szintén közös elfoglaltságuk van, valamint a munkatársak is elvárják az Erzsébet - napi sütiket.  Majd amikor már látszólag vége lenne a köszöntések sorának, Anyósomnál folytatódik a dáridó. Egyre több terhet igyekeznek levenni a Mama válláról a lányok, sógornőim, de főként nejem. Ő a legidősebb lány, bár cseppet sem látszik rajta. A családi eseményeinkről másik oldalamon rendszeresen be szoktam számolni, de most kivételesen itt teszem meg, természetesen újra sok recepttel. Idén, főként sütikkel. Más ételek is készülnek, de azok nem kapcsolódtak szorosan a névnaphoz. 

Nézzük tehát sorban!


Időrendben is, elsőként a sajtos párnácskák készültek el, és míg a többi süti a futószalagon várakozott, a párnácskák novemberi tavaszban letakarva, a teraszon pihentek. 

Sűrűn meg lettek zavarva pihenés közben, mert valahogy a konyharuha időnként fellibbent a párnácskákat rejtő nagy cseréptálról. Ilyenkor, valami megmagyarázhatatlan módon, mindig eltűnt egy részük. Sebaj, majd lesz újabb adag. - konstatáltuk örömmel. Összesen, ha jól emlékszem, nyolc tepsi készült két alkalommal, de már mindnek csak a hűlt helye maradt. Hamarosan még újabb adag is várható, mert a családi esemény még csak tervezés alatt áll. Az időpontot egyre nehezebb összehangolni, hiszen a lányok külön családokat alapítottak már régen.  Ennek a sütinek a receptjét nejem jegyzetei "puska" nélkül is bátran le mertem írni, hiszen jelen voltam a sütésnél, és oda is tudtam figyelni. Mivel érdekel is a téma, erre igen fogékony vagyok. Így a recept először másik oldalamon volt olvasható, de a technikának köszönhetően már itt is elérhető.  Azért a könnyebb elérhetőség kedvéért, bemásolom ebbe az írásba is, a sajtos párnácskák részletes receptjét. Így, több fázisképet is láthattok. Ez pedig sosem árt! Vannak vizuális  típusok, és néha kifejezetten kérik az elkészítés folyamatát, képekben is.

Hozzávalók:

600 g. liszt,

300 g. margarin,

2 tojás,

1 csomag élesztő,

200 g. reszelt sajt,

3 kanál tejföl,

1/2 kanál só.

A lisztet elmorzsoljuk a margarinnal. Közepébe krátert csinálunk, beleütjük a tojások sárgáját, beleszórjuk a sót, és belemorzsoljuk az élesztőt.

A sajtot közepes, vagy nagyobb lyukú reszelőn lereszeljük, 1/3 észét, és a tejfölt a tésztába keverjük. Mikor már a tészta jól gyúrható, 1 órán át langyos helyen ruha alatt kelesztjük. 

Lisztezett deszkán, ujjnyi vastagra nyújtjuk, tetejét megkenjük felvert tojásfehérjével, megszórjuk egyenletesen reszelt sajttal, majd derelyevágóval ízlés szerinti csíkokra, vagy kisebb kockákra vágjuk. 

A tészta nyújtását, vágását, és a többi műveletet, több részletben is végezhetjük. Sütőpapírral bélelt tepsiben, 190 °-on, arany színűre (kb. 20 perc) sütjük. Ez a sütődtől függ. Ebben az esetben, párnácska alakot kapott a a tészta, a sütés közben.

A lényeg, a falatnyi méretben volt.

Elkészíthetitek pogácsaként is ugyanebből a tésztából, akár kevés szezámmaggal megszórva, vagy csak "simán" sajtosan.

Nem időrendben ugyan, de újabb névnapra készült süti jellegű alkotás az a muffin is, ami most jelentősebb mennyiségben készült  el, csillapítva a névnapi köszöntők kielégíthetetlen étvágyát. Ez egy jól bevált alaprecept adaptálása volt, erre a kivételes alkalomra. Nejem többnyire ezt a receptet használja apró változtatásokkal minden muffinjához, így most is ezt tette.

Most nem 12, hanem 18 muffin sült, így valamivel több mennyiségből készült mint az alapreceptben lett leírva, de ezek nagyobb része olyan adalékanyag volt, melyek csak a végső ízesítésben, valamint a mennyiség növelésében játszottak szerepet. 

Hozzávalók 18 db. muffinhoz:

150 g.  cukor,
200 g. vaj,
2 ek. kakaó, 
3 tojás,
180 g. liszt, 
1/2 cs. sütőpor,
100 g. dió,
50 g. mazsola, 
100 g. tört csokoládé (maradék díszek, figurák)

A lágy vajat összekeverjük a cukorral, a vaníliás cukorral, majd a tojásokat is hozzáadva, mixerrel simára keverjük. A sütőporral kevert lisztet apránként hozzáadva, a kakaóval együtt csomómentesre keverjük. A tört csokoládét, a darabolt(nem darált) diót, a mazsolát is belekeverjük. A homogén tésztát, egyenlő mennyiségű adagokban elosztjuk a papírformákban.

180 fokra előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt megsütjük. Nem árt elvégezni a tűpróbát sem.

Kétségtelen, hogy amikor először közzétettem saját csoportomban az elkészült sütemények fotóit, ezzel dicsérve Párom talpraesettségét, hozzáértését, a most következő kefires, citrusos kocka receptjére voltatok a legtöbben kíváncsiak. Ez az idő is eljött! Elkészült a recept is. Van, ahol ez fordítva történik, és először van meg a recept, amit aztán akkurátusan lemásol a háziasszony, (esetleg ki is nyomtat) de felénk más a szokás. Az ünnep előtt nejem közel két hétig tervezett, jegyzetelt, majd papírra is vetette a már kész recepteket, és a tervek alapján készítette el a süteményeket. Minden recept leírása is felelősségteljes feladat! Pontos mennyiségeket kell tartalmaznia, részletesnek, érthetőnek kell lennie, nem szabad tévútra vezetnie az olvasókat. Így, körültekintően írtam le ennek a különleges, kefires, citrusos kockának a receptjét is. 

Természetesen most is a fázisképekkel magyarázom el még érthetőbben a folyamatot. 

Hozzávalók:

4 tojás,

3 pohár kefir,

(minden hozzávalót 1,5 dl.-es kefires pohárral mérünk)

4 pohár liszt,

1 pohár étolaj,

1 csomag sütőpor,

3 kanál kristálycukor,

50 g. mazsola,

100 g. dió,

1 nagyobb narancs, és a héja reszelve.

A tojásokat a cukorral habosra keverjük, hozzáadjuk a kefirt, az olajat, majd a sütőporral elkevert lisztet. Mérőeszközként a kefir poharát használjuk. Belekeverjük a darabolt narancsot, a diót, a mazsolát, majd olajjal kikent tepsibe terítjük.

Előmelegített sütőben készre sütjük 30 perc alatt.

Van még két süti, amit mások is készítettek már hasonló módon, esetleg más alapanyagok elhasználásával. Nejem először körtével csinálta, a receptjeimért éppen akkor nyert sütőformák egyikében, a koszorúban. Azóta többször használta már a formát, de mindig kicsit változtatott az eredeti recepten, amit gondos kutató munkának köszönhetően fedezett fel. (egy sütőporos tasakon)  Körtével így csinálta.  Annyira azonban ismerhettek már, hogy tudhatjátok, most is új pontos receptet fogok mellékelni az almás koszorúhoz is. Ez pedig a következő:

Hozzávalók:

400 g. liszt,

200 g. cukor,

3 tojás,

200 g. vaj (esetleg margarin)

1 csomag sütőpor,

1 dl. tej,

100 g. dió,

3 db. alma,

1 mokkás kanál őrölt fahéj,

pár csepp rum aroma,

3 csapott evőkanál kakaópor,

3 csapott evőkanál cukor,

kevés porcukor a szóráshoz.

Az almákat meghámozzuk, majd vékony cikkekre vágjuk. Megszórjuk fahéjjal és kevés cukorral. 

A vajat a cukorral, a tojásokkal elkeverjük. Állandó keverés mellett hozzáadjuk a tejet, és a sütőporral elkevert lisztet. A keverék 2/3 részét a kivajazott koszorúformába terítjük, majd rásorakoztatjuk az almákat. A maradék tésztába belekeverjük a kakaóport és a darált diót. Előmelegített sütőben aranysárgára sütjük. Tűpróbával lehet ellenőrizni, hogy átsült-e. A koszorúformában hagyjuk kihűlni. Tetejét porcukorral megszórva tálaljuk.

Lassan elérkeztem jelen írásom végéhez, hiszen már csak egy sütit kell bemutatnom. Az  eddigiek, és ez is az utóbbi napok finomságai, nejem ügyes kis kezecskéinek munkái. Gyorsan, be is mutatom, mielőtt a tőlem megszokott bőbeszédűségem nem megy mindenki agyára. Ez most az utolsó tehát pillanatnyilag, de lesz még folytatás, hiszen nejemnek szenvedélyévé kezd válni a sütés. Ez pedig most egy rendkívül egyszerű, kavart süti lesz. Viszonylag gyorsan elkészül, és sokan készítik hasonló módon. Ezt is megbolondította Párom, kevés naranccsal, mazsolával, dióval, és ez is mint a többi, a "nagy siker volt" kategóriába tartozva, gyorsan elfogyott. Így készült a gyümölcsös, rumos, kavart süti.

Ehhez is jár itt is a recept, a többi ismertetésénél már megszokott fázisfotókkal együtt.

Hozzávalók:

200 g. vaj (margarin)
200 g. kristálycukor,
150 g. liszt,
150 g. darált dió,

100 g. mazsola,

1 db. apróra vágott narancs, 

4 tojás,

1/2 csomag sütőpor,

pár csepp rum aroma.

A lisztet, és a sütőport egy nagy tálba szitáljuk. A tojásokat a cukorral habosra keverjük, a liszttel elkeverjük, majd a vajat hozzámorzsoljuk. A mazsolát, a durvára vágott diót, a darabolt narancsot, esetleg más aszalt gyümölcsöt is eldolgozzuk a tésztában.

Előmelegített sütőben, kivajazott, kilisztezett tepsiben aranybarnára sütjük. Mázat is tehetünk rá, de porcukorral meghintve is kitűnő.

Gondolom, senkinek nem okozott gondot, hogy most egész gyűjteményt kaptatok, amolyan süteményes könyvet, amit bármilyen ünnepnapra elővehettek, és többféle finomságot is készíthettek belőle. A bejegyzés, talán kicsit zsúfolt, de önállóan is megtekinthetőek rajta a receptek, és nagy előnye, hogy mind egy helyen van. Jómagam nem vagyok ugyan nagy sütipárti, (minek kerteljek, hiszen ez az igazság) mégis tudom, a legkeresettebb receptek mind édességekről íródnak. Saját blogoldalaimon is, mindegyiken a sütemények a legnépszerűbbek. Ezek pedig majdnem mind nejem munkái. Most is lesz öt újabb, a választék bővítésére.

Annak pedig aki készítette, a magam példájából kiindulva talán ez a legfontosabb. Ha egyszerűen ízlik a süti, viszik mint a cukrot. Jó látni amikor a rengeteg tálcáról, tárolódobozból ürülnek a finomságok. Jól esik a dicséret is, de az ember nem ezért csinálja. Egyszerűen azért, mert a munka örömöt okoz, és annál jobb a világon nincs!

Folytatása következik...