2015. november 15., vasárnap

Erdélyi fűszeres marhakolbászkák (mics máshogyan)




Aki ismeri, tudja, hogy a romániai, erdélyi vásárok, búcsúk, egyéb jeles ünnepek elmaradhatatlan szabad tűzi, rostonsült étele a mics. (miccs, mititej, mici) Eredetéről, megoszlanak a vélemények. Míg egyesek szerint, oly sok más étellel együtt, ez is a török hódítók által került Erdélybe, és az ott élő lakosság körében gyorsan meghonosodott. Ezután, már román ételként vált ismertté, közkedveltté.

Mások szerint, a már megismert, eredetileg bélbe töltött kolbászkákat egy bukaresti vendéglős kínálta nagy sikerrel vendégeinek, de amikor a bél elfogyott, nem hagyhatta cserben a fogadó éhes vendégeit. Így kézzel formázta meg, az immár bél nélküli kolbászkákat, és így tette a faszénparázsra. Bár román nyelvtudásom hiányos, a rossz nyelvek szerint erre utal neve is, a kicsike kolbászkákra célozva. Az is tény, hogy szerte a Balkánon ismerik, hasonló módon készítik, csupán tájegységenként kapott más - más nevet. De mindenhol a legkedveltebb gyors sültek közé tartozik. Gyorsaságát annak köszönheti, hogy előre bekeverhető, sőt kötelező is pihentetni sütése előtt. Elkészítése is rendkívül egyszerű.



Vannak szerencsésebbek, - köztük én is - akik közel laknak a romániai határhoz, így sűrűm juthatnak hozzá jó áron, előre bekevert, előhűtött, esetleg fagyasztott, megformázott micshez, de akik nincsenek ily szerencsés helyzetben, azok se essenek kétségbe! Házilag is könnyen elkészíthető, és nem is kell hozzá különleges szakértelem. Családunk egyik nagy kedvence. Magam is kipróbáltam többször, és egyszer sem vallott kudarcot tudományom.

Kipróbált, bevált receptem több is van a kolbászkák elkészítésére, már több írásom is van róla. Régebben így csináltam, idén nyáron pedig más darált húsokból készített finomságokként így. Nem vagyok tehát gyakorlatlan benne!

Kétféle módszerem van a kolbászkák formázására. Ha valakinek van darálója, amire töltőcső is szerelhető, azzal könnyebb. Ha ez nincs, akkor sem szabad kétségbeesni. Elég kilapítani a húst egy nagyobb lepényformára, majd kés fonákjával elosztani egyenlő nagyságú darabokra, amit aztán egyenként, enyhén olajos kézzel, könnyen rudacskákra sodorhatunk. Így egyenlő méretű kolbász formájú, közel azonos súlyú adagokat kapunk.

Most csak kicsit változtattam a más leírt recepten, az adott körülmények hatására. Nem tettem bele például, csak marhahúst! Azt kaptam. Máskor kevert, marha, sertés, és bárányhúst is használtam hozzá. Úgy tán kicsit zamatosabb sütés után a keverék, de valószínű az alaplével történt érlelés hatására, most is tökéletes lett. A legfinomabb vásári miccsel is vetekedett így kolbászkám. Ismét lejegyeztem így a receptet, mivel kicsit, de újra másképpen csináltam, mint legutóbb. 






Hozzávalók 6 személyre:

1 kg. darált marhahús,
1 nagyobb fej hagyma,
5 gerezd fokhagyma,
só,
őrölt bors,
1 kávéskanál szódabikarbóna, 

1 kávéskanál szárított, morzsolt csombor (borsikafű),
1 kávéskanál szárított kakukkfű,
kevés csont alaplé.

A darált húsokat sóval, kevés borssal, reszelt, vagy nagyon apróra vágott hagymával, fokhagymával, kevés szárított, morzsolt csomborral (borsikafűvel), kakukkfű levéllel, 1 kávéskanál szódabikarbónával, kevés leves alaplével jól összedolgozzuk. Éjszakára hűtőbe rakjuk. Másnap a húsokból apró kolbászkákat formálunk, és faszénparázson grillen, vagy sütőben, tepsiben, esetleg bő, forró zsiradékban megsütjük. Legjobban a faszenes grillt ajánlom!





Most tehát hasonló módon csináltam, mint ahogy az nagyobb vásárokban, esetleg a máriapócsi búcsúban kapható Erdélyben. Úgy, ahogy azt jobb helyeken adják eléd, sült hasáb krumplival, kovászos uborkával. Az uborkát tényleg csak jobb helyeken kaphatjátok meg, és főleg nyáron, hiszen az erdélyi emberek is precízek, akár románok, akár magyarok is legyenek. Nem ellenségük saját pénzüknek, így a koviubit is maguk készítik a pecsenyesütők saját, jól bevált receptjeik szerint. Fa, vagy műanyag hordóban árulják. Bizonyos helyeken ugyanúgy, - mint nálunk - más ételekhez, mint például a virslihez, tubusból nyomják a papírtálcára a mustárt. De mindig hosszú sorok kígyóznak a sütödék előtt, legyenek azok akárhol. Mert az emberek szeretnek finomat enni, bárhol is éljenek, szerte a világban!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése