Flinstone pecsenye batátás zöldségkörettel . . . ( Zsűnek barátnője is van)

Hősnőm Zsű történetét már olvashattátok itt de kalandjai ebben a részben, és valószínűleg még többször is folytatódni fognak. Ismerjétek meg új barátnőjét is!


Csengettek. 

Édi volt az, a szomszéd lány. Vérbeli plázacica, igazi bombázó. Tény, hogy még női szemmel is igen szemrevaló volt. Azt, hogy miből írta a nagydoktoriját, senki nem tudta, de szerintem, senki nem is firtatta. Nem ezért szerették!

Lécci,lécci,lécci... - hadarta el gyorsan Édi, még a nyitott ajtóban. Jön haza Ádi este, és kikötötte, hogy valamit főznöm kell. Ha nem, akkor visszavonja a szolibérletemet, meg ezentúl busszal kell járnom. Az meg nagyon ciki lenne! Még el sem hoztam a szervizből a kis rózsaszín bogaramat, de hogy is néznék ki magassarkúban a buszon, vagy ne adj' Isten a metrón. Kész égő lenne! Szóval valami kaját kellene csinálni, de nem hozathatok sem pizzát, és nem rendelhetek étteremből sem. Szóval SK! Tudod mi az? És most tette fel az új műkörmöket a pedisem. A kozmetikus csaj azt monda, neki az anyukája eszébe véste, a férfi szívéhez, a hasán keresztül vezet a legrövidebb út. A fodrász, két hajcsavarás közben meg azt, hogy ő egy arasszal lejjebb, sokkal biztosabb utat talál mindig. Szóval itt vagyok, bepánikolva! Valamit adni kell este Ádinak, de nem lehet pizza, nem hozathatom étteremből, nekem kell megcsinálnom. 

Te főztél már? - kérdezte Édi Zsűtől.  Természetesen, és nem, olyan nagy dolog. - Mondta Zsű.  És igazat mondott, mert hozzá volt szokva. 
Akkor lécci,lécci,lécci! Neked adom a fél szolibérletemet, és ha be mersz ülni mellém, elviszlek plázázni. 
Na erre nem lesz szükség! Szívesen segítek, de neked kell megcsinálnod. - mondta Zsű.  

Mi van otthon, vásároltál már egyáltalán valamit? Erre eddig még soha nem volt szükség. - felelte Édi.
Akkor most elmegyünk a boltba. Tudod ott a plázában, a földszinten, a Rossmann mellett. 
A két lány végiglibbent tehát a pláza aulájában, szenvedélyes férfipillantások gyűrűjében. Érdekes. - gondolta Zsű. Értem soha nem csináltak még ekkora felhajtást. Azért jól esett neki is, az átlagosnál sokkalta nagyobb figyelem. Édi már megszokta, és láthatóan élvezte. Azt is, hogy valóban a középpontba kerültek. Két csinos lány, mindkettő más, de nagyon szerethetőek. Még a hentes is, - akinél Zsű törzskuncsaftnak számított - most hangos "kezüket csókolom hölgyeim" köszöntéssel üdvözölte őket. 

Mit szeretnél csinálni? Mit szeret Ádi? -kérdezte Zsű. Rengeteget. - köpte rá a választ gyorsan Édi. Húst, hússal! Tudod, kell neki a kalória, az egész napos kondi után. A proteinnel meg nem lehet jól lakni. 
És Te mit szeretnél enni? Én csak paleózok egy kicsit, mert sokat nem merek. Még a végén otthagy az Ádi. Az meg marha ciki lenne, mert hozzászoktam már ehhez az élethez. 

Te mi az a szép husi? - bökött rá Édi, a pultban magát kellető szeletre. Az Frédi szelet. - felelte a hentes. Adhatok neki nevet?  - nézett rá Zsűre is kérdőn Édi.  Adjál.  Akkor én Flinstone pecsenyének fogom hívni. Jó? Ádinak is így mutatom meg, ha segítesz. Megszületett tehát, a műalkotás neve is. Találó. Nem is olyan butuska ez a lány! - gondolta Zsű. 

Keressünk még hozzá valamit, de valami olyat, amit én is megehetek, és nem hízok el tőle. - mondta Édi. De Ádinak ez nem lesz kevés? Inkább tömöm magam, csak maradjon velem! 
Drágám! Bármit ehetsz, csak ne vidd túlzásba! Nem a Norbi update, az egyedüli egészséges étel ám! A húst megeheted körettel, és sok salátával is. Az jó lesz! - örvendezett Édi. És Ádinak biztosan ízleni fog. Meg örülni is fog, mert egészséges, sőt még protein sem kell mellé.
Nézd ezt a gyönyörű batátát. - mondta Zsű. 
Az meg mi? Édesburgonya Drágám. Nem hallottál még soha róla? Pedig sok benne a vitamin, az ásványi anyag, és kevés benne a kalória. Most krumplival keverjük, répával, és cukkinivel. Úgy többnek fog kinézni, és még finomabb is lesz. Ádinak biztosan ízleni fog!

Lehetek a barátnőd? Olyan szimpi vagy, és köszike, hogy segítesz!
Zsű reggel, amikor felébredt, még nem gondolta, hogy ma az irgalmas szamaritánus szerepét szabja rá a sors, de ha már így alakult, belenyugodott, sőt még örült is neki. Már barátnője is van. Kicsit még élvezte is a szitut. Nem kívánt ma példabeszédet sem tartani, mert eltelt az idő a plázában. Igaz, hogy az élelmiszer kivételével sehol nem vett semmit, de Édi mindenhova beköszönt. Látszott, mindenhol jól ismerik. Ez kicsit neki is jól esett. Nem bánta cseppet sem, hogy nem cicababaként éli azt életét, de jól érezte így magát. Lám, az Édi-féléknek sem fenékig tejfel az élete. Zsűnek még soha nem kellett rettegnie attól, mi lesz, ha szolibérlet-megvonásban részesítik. Vagy, ha csak minden két hétben mehet pedikűröshöz? Mi lenne? Semmi. 

Ádit  még nem ismerte, de Édi valahogy szimpatikus lett neki. Érzéseiben, pedig még soha nem csalódott.

Nekiálltak tehát, és jót röhögött magában Zsű, mert Édi tán még soha nem viselt kötényt. Hát nem egy Mesterszakács! Majd megszokja, - gondolta. Meg kell tanulni fontos dolgokat, ha érvényesülni akar az életben. De nem vágta el a kezét! Ezt már nem is gondolta volna, bár mindig rajta tartotta szemét újdonsült barátnőjét. Az pedig, állandóan csacsogott. Jól esett  hallgatni. Közben főztek ezerrel. Értelmes lány ez az Édi. Csak a neve! Nincs neked valami normális neved? De! Neked Vica vagyok. És a két lány, végigdumálta az egész délutánt, közben főztek, és főztek, és főztek. Gyorsan ment a munka. Észre sem vették, eltelt az idő, de a kaja kész lett. Te ez olyan jó! - szagolt bele a levegőbe Vica. Eszembe jutott, amikor a nagyinál a sparhelt mellett, kinyalhattam a tálat a piskóta után. Szegény, már régen nem él! - panaszkodott. Pedig biztosan segítene, ha tudna, és ha még élne. 
Olyan gyorsan telt az idő, hogy észre sem vették, amikor már elosztották igazságosan kétfelé, a megfőtt ételt. Nagyon szép! - örvendezett Vica. És én is segítettem. Kerülte az én főztem kifejezést, de látszott, ezt akarta mondani. És igaza is volt. Valószínű, a régi ösztönös mozdulatok szabadultak fel benne, és szívből örült a sikernek. 
Gondolom, már kíváncsiak lettetek, mit főztek a lányok. Elárulom:

Hozzávalók:

1 nagyobb (1,30 kg.) Frédi szelet   (bőrös sertéscomb)
1,5 kg krumpli, 
1 nagyobb batáta, (édesburgonya, kb. 70 dkg.)
3 db. kisebb cukkini,
4 - 5 szál sárgarépa, 
4 fej hagyma,
3 szelet (ujjnyi) füstölt szalonna,
1 nagyobb csokor kakukkfű,
1 db. csípős hegyes paprika, mag nélkül,
2 kanál étolaj.

A burgonyát, az édesburgonyát megtisztítjuk, kockákra vágjuk. A sárgarépát , és a cukkinit felkarikázzuk, a hagymákat félkarikákra vágjuk. Megsózzuk, megborsozzuk a zöldségeket, és olajjal nagyobb sütőtálban, vagy tepsiben összeforgatjuk, a tálban egyenletesen elterítjük.

Ráfektetjük az előzetesen sóval, frissen őrölt borssal bedörzsölt Frédi szeletet. Mellétesszük a kimagozott csípős paprikát, a hús tetejét beborítjuk 3 db. ujjnyi szeletre vágott füstölt szalonnával, és a kakukkfű ágakkal. Alufóliával letakarva, 200°-on 140 percig sütjük. A végén a fóliát levéve, pár percig még pirítunk a húson.  A megsült húst, a zöldségkörettel, friss salátával tálaljuk.

Vica!   "I think this is the beginning a beautifull friendship" jutott eszébe Zsűnek az ismert mondat, a Casablanca című filmből. Ez mit jelent? - kérdezte Vica. Azt Drágám, hogy barátok vagyunk! És a két lány megölelte egymást, mielőtt Vica ellibegett a becsomagolt bőséges adaggal, saját két keze munkájával. 
Aztán majd mondd el, hogy ízlett-e Ádinak amit csináltál! 

Örülök, hogy segíthettem. - Szólt még a maga után immár kevert illatfelhőt húzó Vica után Zsű. Jó volt együtt dolgozni, - és valóban így is érezte! Jó volt ma jót cselekedni, angyal módra!



A történet folytatódott, amit itt olvashatsz.