Ismerjétek meg Zsűt . . . Fűszeres oldalas, zöldséges krumpliágyon. (A feladat)

Reggel Zsű, az Első Osztályú Konyhaangyal, kicsit rosszkedvűen ébredt. Nyomasztotta, az Angyalok Kamarája által mára előírt kötelező "Feladat"

Hiába teljesítette előző nap hibátlanul a szabadon választott repülést, ászpilótát megszégyenítő módon, dupla orsóval átsuhanva a Dunán felállított akadályok közt, át a Lánchíd alatt. Még a Blahán, az ingyen ételért sorban állóknak is mosolyt varázsolt szájuk szegletébe. Ma azonban, kicsit megrendítette a "Feladat" súlya. Igazából az, hogy még nem is ismerhette magát, a "Feladatot" 
Zsű a nevével sem volt igazán megelégedve! GasztroAngyal szeretett volna lenni. Úgy érezte, ez a név sokkal közelebb állna hozzá. Talán, jobban is illene rá! Aztán kiderült, hogy egy közönséges földi halandó, már levédette ezt a titulust, így ez már ugrott. Pedig nem csak a repülésben, a konyhában is profi volt Zsű. Igaz, nem nevezett a Konyhafőnök műsorába, mert túl lealacsonyítónak tartotta volna, a halandókkal való versengést. Neki küldetése van! "Feladatokat" kell megoldani!
Ezért gondosan beolajozta szárnyait, és azok ízületeit a frissen, hidegen sajtolt legfinomabb olíva olajjal, majd bemelegített. Tett egy kört a nappaliban, csinált néhány figurát, zizegett kicsit, majd örömmel konstatálta, hogy már jó a kedve. A szárnya tövébe varratott "I Love you" felirat is diszkréten, ám tökéletesen kivehetően villant ki visszafogott, mégis rendkívül kívánatos, csábos bájai közül. Valljuk be őszintén! Nem volt egy csontkollekció. Azt a kort már rég kinőtte. De ezt ma már senki nem is kívánta volna! Nem modell volt, hanem Angyal. Nem is az évszázadokkal ezelőtti divatos, posztreneszánsz stílusú, de valódi hús - vér tünemény volt, aki mindent megmutat magából, az áttetsző pongyola sejtelmes redői mögött. Annyit, amennyi éppen szükséges, de egy grammal sem többet. Gondold hozzá a többit, de ne légy túl kíváncsi! Nem provokált, de tisztába volt egyedi adottságaival, senkiéhez nem hasonlítható bájaival. A pongyolára sem véletlenül esett a választás. Lehetett volna csipkés kombiné is, de egy pongyolában mégis kötetlenebb a mozgás, mint az ugyancsak izgató, lenge ruhadarabban. Az otthonka is szóba kerülhetett volna, de hogyan néz már ki, egy Első Osztályú Konyhatündér otthonkában? Ugyanígy, a kötény is el lett vetve! Ennél még a jogging is jobb! Az legalább kiemeli gusztusos idomait, vágyat gerjeszt a zsűriben, de főként a "Feladat" később kijelölésre kerülő alanyában is. 
Ezt várta Zsű a legjobban! Vajon ki lesz az? Érdektelen lesz, vagy teljesen fogékony testi adottságaira és egyéb nem átlagos képességeire? Tisztában volt páratlan tulajdonságaival, de mégis nő volt első sorban. Nő nagybetűvel. Emellett, valódi Angyal. Első Osztályú, tán osztályon felüli. Minden létező apró trükkel, turpissággal megáldva, ráadásul szerinte mindene ott volt, ahol éppen lennie kellett. Mások szerint is! Mivel Átlagon felüli konyhatündér is volt (mert az Angyal vizsgája mellett jeles különbözetije volt tündérségből is) az esélyesek közt tartották számon. Már nem csak a zsűrit kellett levennie a lábáról, hanem a "Feladatban" kijelölt személyt is, akinek a megnyerése lényegesen többet nyomott a latban, mint holmi zsűri véleménye.
Erre koncentrált tehát! A "Feladatot", mindenek elé helyezte! Az Szent volt számára. Le akarta nyűgözni azt, akinek a véleménye, szerinte mindenkinél többet ér! Neve lényegtelen, mert csak megzavarná az olvasót. Történetünk főszereplője, mint már eddig is kiderült Zsű, az Angyal, aki még mindig türelmetlenül várta a "Feladatot." 
Aztán végre az Angyalok Kamarája elé kérették. Zsű szíve nagyot dobbant, amikor választott a "Feladatok" közül. Ezért kellett ennyit rinyálni? - gondolta magában! Teljesen szokványos, majdnem hétköznapi "Feladat", semmi extra felkészültséget nem igényel, még egy közönséges halandónak sem okozhat gondot. Majdnem mondott egy kacifántosat is meglepetésében. De második gondolata, már a "Feladat" volt. Koncentrált, hogy minél tökéletesebb legyen minden, ne érje szó sem a ház elejét, sem a hátulját, az eddig tökéletesen karbantartott karosszériát. Ha úgy tetszik: a nézését, a járását, a csípőjének a ringását. Ezekkel a kiemelkedő tulajdonságaival, tisztában volt Zsű is, de nem kívánt előnyt kovácsolni belőlük. Ezért becsülettel felkészült a "Feladatra"   Tervezett, előkészített, feldolgozott, végrehajtott, tehát minden műveletet abban a sorrendben, ahogyan az egy Első Osztályú Angyaltól, elvárható lenne. Mielőtt repült volna egy levezető kört, pontosan végre is hajtotta a "Feladatot" Ezt pedig a következő módon végezte. 
Eddig Zsű természetfeletti hatalommal rendelkezve jórészt a mennyekből szemlélte a halandókat, és a "Feladat" kiválasztottját, de most rövid időre földre szállt Angyalként mások számára is leírja a "Feladatot," csak azért, hogy másoknak se okozzon gondot, ha éppen apró angyalkodásra támad kedvük.

Rozmaringos, fűszeres oldalas, zöldséges krumpliágyon:

Hozzávalók: 

2 kg. sertésoldalas,
2 kg. krumpli,
80 dkg. sárgarépa,
20 dkg. petrezselyem gyökér,
1/2 zeller,
1/2 fej fokhagyma, 
4 fej hagyma,
1 csilipaprika, 
1 kanál olvasztott mangalica zsír,
néhány ág rozmaring, kevesebb curry levél, vagy kakukkfű,
só, frissen őrölt bors.

Elkészítés: Az oldalast minden oldalán bedörzsöljük kevés olvasztott mangalicazsírral, zúzott fokhagymával, sóval, őrölt borssal. 
Ezután megtisztítjuk, majd kockákra vágjuk a krumplit, a sárgarépát, a petrezselyem gyökeret, és a zellert. Tepsi aljára terítjük a zöldségeket, rászórjuk az ízlés szerint felvágott vöröshagymát is. Csak enyhén sózzuk. A tetejére tesszük a befűszerezett oldalast egyben, mellé rozmaring, és más hozzá illő zöld fűszereket, amiket a sütés után kiemelünk. (illik hozzá még a zöld curry fűszernövény, de nem az őrölt curry, a kakukkfű is) (kertemben mások mellett ezek is megtalálhatók)

Lefóliázva, nem a legmagasabb hőfokon 90 percig sütöm (Igen! Valóban másfél óráig, mert ezalatt a zöldségfélék a kisült hús levével megszívják magukat, fűszerekben gazdagok lesznek, elegendő levet gyűjtenek maguk alá ahhoz, hogy párolódjanak)
A legvégén, a fólia levételét követően, a hús is kap egy kis ropogós kérget, valamint az addig csak párolódott zöldségfélék is veszítenek bőséges levükből is. A csilipaprikát is megvághatjuk, de ha csak az egyedi aromájára tartunk igényt, nyugodtan hagyjuk egészben a tepsiben. 
A fűszeres, zöldséges krumpliágyon sült oldalast, csontjaira párhuzamosat felvágva tegyük vendégeink elé, de legjobb, ha rájuk bízzuk adagjuk kitálalását. 

A "Feladat" tehát végre lett hajtva! Áradó örömében Zsű rögtön tett egy tiszteletkört a kijelölt légtérben, a már tökéletesen végrehajtott "Feladat" illatfelhője kíséretében.

Tudom, írásom hangvétele szokatlan. Az eddigiekben megjelenők, fantáziám szülöttei, valós személyekre egyáltalán nem hasonlítanak! 
Zsű a főszereplő, az Első Osztályú Konyhatündér is csak véletlenül szerepel írásomban. Bárki állíthatja, de semmilyen hasonlatosság nincs közte, és szeretett feleségem közt! Azért ez utóbbi nézését, meg a járását, meg a csípőjének a ringását, száz aranyért nem adnám! Meg a főztjét sem!

Itt a vége, de ne fuss el véle. Vagy ha mégis, ne a kajával, mert én is szeretnék enni belőle! Az írásban is meg lehet éhezni ám!

Az angyali fotókat, a neten találtam, az ételek képei kivételével. Azokat én készítettem.

Zsű kalandjai pedig folytatódtak. Új írásomban, már barátot is szerzett magának. A történetről itt olvashattok.