Tonhalas endívia saláta olíva, és tökmagolajjal.

A gasztroblogger is ember. Az ember pedig gyarló, és örül a legapróbb ajándékoknak is. Igen sűrűn van szerencsém kisebb-nagyobb nyereményekhez mostanság, de nem hajtok rájuk. Igaz időnként beszállok olyan receptes játékokba, ahol zsűri értékeli munkánkat. Köztük természetesen az enyémet is. Lájkolósba, szavazósba soha, mert azokon az dönt, kinek hány barátja, ismerőse van, esetleg megvette-e azt a pár ezer forintos kütyüt, amivel saját receptjének szavazatszámát tudja növelni. Ezek a csalók (nem tudom másnak nevezni őket, mert ezt csinálják állandóan) általában nyernek is! Mindent nyernek, mert elindulnak válogatás nélkül egy körömcsipeszért is, hiszen már nem tudnak másként élni!

Most tehát nyeretem egy receptfeltöltő alkalmazáson (nem szavazóson) egy szerény, de hasznos ajándékot. Egy kis flaska tökmagolajat. Amellett, hogy bizonyos koron túl élettanilag is rendkívül hasznos, (prosztataproblémák kezelésére) tökéletes a különféle salátákhoz is. De nem lennék Gasztropajti, ha rögtön nem azon járt volna csökevényes agyam, vajon mit csináljak elsőként a tökmagolajjal. Vacsoraidő volt, és úgyis tervben volt egy egyszerű saláta, így a végeredmény adott volt. Mondhatnám, előre el volt rendelve. 

Ennél egyszerűbbet nem is tudtam volna kitalálni. Csak körül kellett nézni a hűtőmben, felmérni az adottságokat, és kiválasztani a saláta végleges formáját. Ha nem lettem volna türelmetlen, tudtam volna mást is csinálni. Kertemben biztosan találtam volna még néhány paradicsomot, csábított a füstölt szalonna illata is, valamint a múltkor nyertem egy csomó finom száraztésztát, (köztük kifejezetten salátának való szép színeseket is) de első választásom a már előkészített tépkedett endíviára esett. Kiegészítőket sem volt nehéz találni, mert kevés citromot, fél lila hagymát, a hűtő rejtekéből pedig kevés tonhal konzerv maradékot, és néhány olajbogyót kapartam össze. Az olíva olaj, és a mától saját kizárólagos tulajdonomat képező tökmagolaj, pedig adott volt a salátához. 
Pofonegyszerű volt, de azért leírom mit, miből, és hogyan:

150 g. tépett endívia saláta,
1/4 citrom,
1/4 fej lila hagyma,
néhány szem fekete olajbogyó,
kevés tonhal,  (kb. egy konzerv fele)
kevés extra szűz olíva olaj,
pár csepp tökmagolaj.

A salátát széttépkedtem, (nem vágom, mert a vágási felületek rövid állás után megbarnulhatnak) a lila hagymát félkarikákra vágom, rácsorgatom 1/4 citrom levét, kevés extra szűz olíva olajat, elmorzsolom rajta a tonhalat, megszórom néhány felezett olajbogyóval, megöntöm kevés tökmagolajjal. Más fűszerezésre, tehát sózásra, borsozásra nem volt szükség!

Aztán amikor készen lettem, és a fotózásra került sor rájöttem, tényleg belenyúltam a mézes bödönbe. A tányért, amin tálaltam salátámat, szintén nyertem. Az olíva olajat is. Most a tökmagolajat is. Mondjátok, hogy nem szép az élet!