Zöldséges penne padlizsánkrémmel.

Nem nyugszom!  Egyszerűen imádok alkotni, és nem a nyeremények érdekelnek. Azokat is kapok egész sűrűn, de nem ezért csinálom. Az alkotás nálam a főzés, az ételkészítés szinonimája, lételem. Ha valaki korlátoz benne, ez nem csak lelki, hanem testi fájdalmat is okoz.
Megláttam egy pályázatot. Nyerni is lehet vele, de ez a legkevesebbet sem érdekel. Nálam az a lényeg, hogy valami újat, nem mellesleg finomat is csináljak magam, és mások örömére. Adott volt egy recept, amit a Gyermelyi Facebook oldalán láttam meg. Azonnal felvillanyozott! Láttam benne valami fantáziát. Bevallom olyan ütősnek azért nem találtam, (elnézést a kitalálójától) de én nem abból a fából vagyok faragva, aki nem mondja meg őszintén a véleményét. De főleg nem alakítja át, saját kénye - kedve szerint azt a  receptet, amivel nincs teljesen megelégedve. Néhány napig gondolkodtam, (mert időnként azt is szoktam) és újraterveztem az ételt, mert szerintem így lenne még finomabb. Nagyobbik fiam, - aki rajtam kívül megkóstolta - ugyanígy vélekedett és jól belakott belőle, tehát a kaja nem, hogy nem volt bukás, hanem másnak is bátran ajánlhatom. Ahogy megkóstolta, Görögország jutott neki eszébe róla. Én is régi emlékeim alapján csináltam, de ahogyan az lenni szokott nálam, alaposan újragondolva. Padlizsánkrémes, hagymás tésztának írták le, de másként csináltam, így átkereszteltem. Bátran mertem sokkal többféle zöldséget tenni az ételbe, mint az az eredeti receptben olvasható. Sokkal görögösebbre is sikerült!  Könnyű, de tartalmas tésztaétel lett belőle, vacsorára pont elégséges. És egészséges!
Azt hiszem eljutottam oda, hogy már egyre többen kíváncsiak arra is, hogyan csináltam, így nem tartom tovább titokban.
De először megosztom az eredeti receptet, amit képernyőfotóval kimásoltam. 

Azt már elárultam, hogy lényeges különbségek vannak az eredeti, és saját receptem közt. Több dologban más volt a véleményem az étel alkotójával ellentétben. Remélem, és biztos is vagyok benne, hogy nincs harag! 
Itt van például a padlizsán. Nagyon szeretem, és bátran kijelenthetem: véremben van a padlizsán többféle elkészítési módja, de túlzásnak találtam, hogy 3 egész padlizsánt használjak fel 500 g. tésztához. Magát az 500 g. tésztát is túlzónak találtam, így lényegesen kevesebb mennyiséget főztem meg. Persze, ha nagyobb vendégsereget akarunk jóllakatni?!.. Annyi már egy bazi nagy Görög lagzihoz is elég lenne.
És még egy! Többször jártam már úgy, hogy nem kaptam egy előírt alapanyagot elkészítendő ételemhez, és most is ez történt. Égen - földön nem volt színes zöldséges penne, így natúrral pótoltam. Az eredeti recepttel ellentétben más zöldségféléket is tettem ételembe, mert így jobbnak találtam.

A kép is megtévesztő kicsit, ami az eredetiről készült, mert nagyítóval sem találtam az eredeti receptben semmi pirosat, a paradicsomon kívül. Azok a rikító piros szálas darabok pedig legkevésbé sem hasonlítanak paradicsomra, inkább kaliforniai paprikának nézem őket. Megjegyzem, az csak javít rajta! Mivel rendkívüli állományjavító, egyben kitűnő roppanós elem, a sárgarépa sem hiányozhatott az ételből. Néhány enyhe kritikát említettem az eredeti recepttel kapcsolatban, de én már csak ilyen vagyok. Mindig a jobbító szándék motoszkál bennem, és ha nincs szigorú előírás arra, hogy tökéletes másolat készüljön az adott ételről, miért ne?
Én tehát így kezdtem hozzá, és ezek voltak szükségesek 2 fő részére:

1/2 padlizsán, 
1 db. hámozott paradicsom, 
1/2 piros kaliforniai paprika, 
1 új főzőhagyma zöld szárával együtt,
1 nagyobb sárgarépa,
1 kisebb csili,
1 db. közepes lila hagyma, 
2 gerezd fokhagyma, 
só, frissen őrölt bors, 
1 dl. száraz fehérbor, 
1 kis csokor snidling, 
néhány szál kakukkfű,
kevés olíva olaj,
reszelt füstölt sajt ízlés szerint, (félkemény)
200 g. penne tészta.

A padlizsánt félbevágtam, enyhén megsóztam, 1 db. középen félbevágott hámozatlan fokhagymával 5 percig mikróztam. (a sütőt feleslegesnek tartottam felmelegíteni ezért) A fokhagymát meglocsoltam olajjal a mikrózás előtt. Mikor meghűlt, a padlizsánt a héjából kikapartam, a sült fokhagymagerezdeket kinyomkodtam, majd kevés aprított snidlinggel, borssal, (só már volt benne) és olíva olajjal villával összenyomkodtam. Kevés sült padlizsánt félretettem a raguhoz. 
A zöldségek közül a sárgarépát, és a paprikát zsülienre vágtam, a főzőhagymát, és a lila hagymát  apróbbra, illetve félkarikákra vágtam, a főzőhagyma zsengébb részét, és a zöldet felkarikáztam. Minden feldolgozott zöldségfélét kisebb külön edényben gyűjtöttem a főzésig.
Fazékban vizet forraltam, majd az eltávolított csumájú, tetején keresztben bevágott paradicsomot belemártottam addig, míg a héja nem kezdett enyhén ráncosodni. A paradicsomot kiemeltem, héját lehúztam, majd a vizet megsóztam, és ugyanabban a vízben megfőztem a tésztát. Fog kemény (al dente) állapotra, mert az utóbb megfőzött raguval szándékomban állt összeforgatni, és keveset együtt főzni.
A raguhoz kevés olíva olajban megdinszteltem a főzőhagymát, a felcsíkozott sárgarépával együtt, majd hozzáadtam a nagyon finomra aprított fokhagymát, a mag nélküli felaprított kis csilit, a száráról lesodort kakukkfű leveleket, a lila hagymát, a hagyma aprított zöldjét. A serpenyőbe tettem a hámozott paradicsomot, amit szétnyomkodtam. Felöntöttem kevés száraz fehérborral, és fedő nélkül hagytam összefőni kevés ideig. Tettem a raguhoz keveset az előzőleg elkészített padlizsánkrémből is. Mikor a ragut kellően krémesnek találtam, a főzővízből kivett tésztát is hozzáadtam, és jól elkevertem. A kitálalt adagokra füstölt sajtot reszeltem, ami kellően ráolvadt a tetejére. Külön pirításra, esetleges mikrózásra nem találtam okot. 

Ezután jött a MEÓ. Minden étel, és nem csak a puding próbája az evés, és megkóstolva derül ki, ehető-e az étel. Fiam nagy gourmet, és bár ebéd után volt, rövid gondolkodás után mégis nekiállt. Én a saját adagomat a fotók után magamévá tettem, de elsősorban Gergő véleményére voltam kíváncsi. Megjegyezte, hogy egy nagyobb adag pörkölt után nem igazán kímélő ételt csináltam, ellenben mind elfogyott. A szakácsnak ez a lényeg! Hiába a dicsérő szó, ha a kaja a tányéron marad!

Mivel viszont üres tányért kaptam vissza, megnyugodva a jól végzett munka tudatában, átgondoltam újra munkám gyümölcsét. A padlizsánkrém eredetileg szerves eleme az ételnek, de jelen esetben csak a szebb tálalás érdekében tettem mellé is egy keveset. Gergőnek jól esett, és azt is rálapátolta a tészta tetejére. Újabb bizonyíték, hogy érdemes főzni! Nem bántam meg, hogy ismét újragondoltam egy ételt! Bizonyára az eredeti is igen finom lehet, de elolvasva a receptet úgy éreztem, és biztos voltam benne, hogy valamit még tehetek, és tettem is hozzá.

Adott tehát a lecke! Mivel a pályázat nyilvános, más is elkészítheti az ételt, és jelentkezhet a játékba. Alkossatok finomat, és csináljatok jobbat mint én! Örülök, ha más is indul, esetleg az enyémnél is jobb recepttel. Nekem a gondolkodás öröméért  már megérte! Jó kis agytorna volt!

Update: Újabb képernyőfotó következik, mert volt hozadéka is agytekervényeim tornáztatásának. Nem is vettem észre,  hogy volt valamilyen eredménye a pályázatomnak, de vannak  barátaim is, akik szóltak. A hónap egyik háziasszonya lettem! Tehát hamarosan kiegészül konyhánk felszerelése néhány zacsek tésztával, liszttel, egy köténnyel, egy kifogókesztyűvel, tésztamérleggel, és tésztaszűrő készlettel. Köszönöm! Úgy tűnik megérte kicsit gondolkozni!
De az, hogy "háziasszony" lennék, enyhén szólva abszurd.