2015. július 16., csütörtök

Gyuvecs / dzsuvecs


A lecsó, és minden fajtája megunhatatlan. Múlt nyáron a friss paprika, és paradicsom dömpingje idején, többféle lecsót elkészítettem. Magam, és családom bőrén szerettem volna kipróbálni a különféle lecsók jótékony hatását. Csináltam Olasz peperonata-t, Török menemen-t Francia ratatouille-t, mindet saját elgondolásaim szerint. Mivel idén visszavonhatatlanul ismét eljött a lecsószezon, újabb lecsók készülnek konyhámban. Most a balkáni lecsóról a gyuvecsről, vagy dzsuvecsről írok, de lecsót megszámlálhatatlan módon lehet csinálni, így néhány napon belül sor kerül egy újabb lecsó jellegű étel elkészítésére. Az minden bizonnyal az arab világban ismert saksuka, avagy shakshuka lesz, mely ételt az izraeli konyha is magáénak tartja. 
Mindenféle lecsó nem jöhetne létre, ha nincs paprika, paradicsom, és hagyma. E három alapanyag nélkül nincs lecsó! Külön tájegységenként változó, hogy az elengedhetetlen hozzávalókon kívül mi mehet még a lecsóba. Szinte minden! Innen ered a mondás is: mehet a lecsóba. 
Eljutottunk szerintem ahhoz a ponthoz, amikor beindultak az ízlelőbimbók, így nem csigázok tovább senkit. Nálam ezek mentek a lecsóba, tehát a gyuvecsbe.


1 fej nagy főzőhagyma,
25 dkg. paradicsom (ekkora volt az első termés a kertemben)
3 db. lecsópaprika,
1/2 piros kaliforniai paprika,   (lehet több is)
1/2 padlizsán,
3 gerezd fokhagyma,
2 szál kakukkfű,
kis csokor petrezselyem zöld,
1 dl. száraz fehérbor,
só, frissen őrölt bors,
1 kisebb csili,
1 bögre rizs, (előfőzve)
1+ 2 kanál olíva olaj.


A hagymát, és a paprikát felkarikáztam, külön edényekben tároltam. A paradicsomot apró darabokra vágtam, a padlizsánt kisebb cikkekre daraboltam. A fokhagymát a lehető legapróbbra aprítottam. Serpenyőben, a következő sorrendben pirítottam a hozzávalókat. Elsőként kevés olíva olajon a hagymát, kicsivel később a fokhagymát, majd a paradicsomot, valamint a padlizsánt, és a kimagozott apróra vágott csilit. Megsóztam.  A kakukkfű ágacskákról a leveleket lesodortam a petrezselyem zöldet apróra vágtam, és azt is hozzáadtam. Felöntöttem 1 dl. száraz fehérborral, és hozzáadtam a paprikát is mindkét fajtát egyszerre. Én szeretem, ha a paprika a mások által készített lecsókhoz képest kicsit roppanósabb, de aki puhábban szereti, hamarabb is hozzáteheti. Az előfőzött rizst is hozzákevertem, és még 2 kanál olíva olajjal is megöntöztem. Hagytam, hogy az ízek összeérjenek, és friss borsot őröltem a lecsómra. 





ebben az étteremben ettem először gyuvecset.
Természetes, hogy ez csak egy módja a gyuvecs elkészítésének. Ezen kívül számtalan más formában is elénk kerülhet. Emlékszem arra a Bolgár étteremre, ahol bárányhússal együtt főzték a gyuvecset. Rég volt, szép volt, igaz volt! Ifjú házasok voltunk, és a Bolgár tengerparton töltöttünk 2 hetet. Soha annyi sopszkát, a mindenhol kapható Bolgár salátát,  cacát, a tengeri apró halat, és mivel nekem bejött gyuvecset is ettem bárányhússal. Paprikás krumplit, és lecsót is, amit a magammal vitt gázfőzőn a kempinglakók csodálkozása közepette többször főztem. Bulgáriában bárányhússal együtt főzve ettem gyuvecset, de Szerbiában az imént leírthoz hasonló ételt ettem hús nélkül. Ott dzsuvecsnek hívták. Mindkettő ízlett, mivel én nem zárkózok el idegen konyhák,  - sokszor különlegesnek számító - ízeitől.
A lecsószezon pedig még nem ért véget! Hamarosan újabb tájegység lecsója lesz porondon. Vagy inkább tányéron!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése