Shakshouka / saksuka a Közel - Kelet lecsója.

A lecsó jellegű ételek rendkívül népszerűek szerte a világban. Magam is imádom minden változatát, és már évek óta figyelemmel kísérem más nemzetek lecsóit. Több változatát el is készítettem már, köztük az Olasz peperonata-t, a Török menemen-t a Francia ratatouille-t, legutóbb pedig a Balkáni gyuvecs, vagy dzsuvecs néven kínált lecsót. Ezeken kívül természetesen a lecsós ételek számtalan változata készült már konyhánkban, hiszen a nyár üde színfoltja, a nyári ételek királynője a lecsó bármelyik változata. 

A lecsóőrület apropója, egy az interneten tavaly ilyenkor keringő "lecsóhatározó" volt, amit mikor megláttam, elhatároztam végigfőzöm a kínálatot. A mostani volt az utolsó a képzeletbeli feladatok közt, de ez nem azt jelenti, hogy leállok a lecsókkal. 
Nyáron nem tudok lecsós ételek nélkül élni! Tegye fel a kezét, aki tud!? Szerintem napokon belül a most elkészültön kívül újabb lecsók jönnek kolbásszal, virslivel, rizzsel, más gabonafélékkel, (hajdinával, kölessel, esetleg gerslivel) Lényeg az, hogy szinte minden mehet a lecsóba. Most viszont szigorúan a Közel - Kelet lecsójára koncentrálok, amit több nemzet is magáénak tart. Az arab, török, libanoni,  tunéziai, marokkói, egyiptomi, algériai, de még az izraeli konyha is sajátjaként tartja számon a saksukát. Ha minden igaz, eredetileg berber eredetű az elnevezés, a Chackhouk név ma is gyakori Tunéziában. Az általunk ismert, és készített lecsóktól annyiban különbözik, hogy többnyire buggyantott, vagy tükörtojással teszik tartalmasabbá az ételt. Készítik vas, öntöttvas serpenyőben, cserépedényben, vagy a tajine néven ismert, különleges formájú cserép főzőedényben is. 
Ennyit a saksuka etimológiájáról, hiszen elsősorban nem történetíró, hanem gasztronómiát szerető blogger vagyok, és olvasóim receptet akarnak. Kívánságuk pedig parancs, és máris leírom, én hogyan csináltam sajátomat. Nem szentírás, csupán irányadó, de kipróbált, finom étel van a tarsolyomban.

Hozzávalók:

5 db. paprika, (vegyesen lecsó, kápia, kaliforniai)
5 db. paradicsom,
1 nagy fej hagyma,
3 gerezd fokhagyma, 
0,5 dl. olíva olaj,
kevés zöldség alaplé, (kb.  1 dl.)
4 db. tojás,
petrezselyem, esetleg koriander zöld,
1  kávéskanál őrölt római kömény, 
1 kis rúd fahéj,
1 kisebb csili,
só, frissen őrölt bors.

A hagymát félkarikára vágjuk, a fokhagymát szétnyomjuk, nagyon apróra daraboljuk. A paradicsomokat minél kisebb darabokra, de legalább nyolcba vágjuk, a paprikákat felkarikázzuk. A hagymát 1 kanál olíva olajon megdinszteljük, majd felöntjük zöldség alaplével, vagy kevés vízzel.

A muszlim konyha nem használ bort vallási okokból, de Allah időnként elfordítja a fejét. A feldarabolt paradicsomokat is hozzátesszük, valamint a karikákra vágott paprikát is. Megsózzuk, megborsozzuk. A szétnyomott, apróra vágott fokhagymát, a felaprított petrezselyem, és (vagy) koriander zöldet, a római köményt, és a fahéj rudat is a lecsóba tesszük. A csilit félbevágjuk, magját eltávolítjuk (ha csípősebben szeretjük ezt nem muszáj) és ezt is hozzáadjuk. Addig főzzük míg minden íz összeérett, de a paprika megőrizte roppanósságát. Tálalás előtt a fahéjrudat kivesszük.
Készíthetjük úgy lecsónkat, hogy az elkészült étel tetejére buggyantjuk a tojásokat, vagy ha valaki fél a szalmonella fertőzéstől, előre elkészített tükörtojásokkal tálalja a saksukát.

Ugye, hogy nem ördöngösség? Tudtam én! Ismét színesebb lett étkezési palettánk egy kitűnő lecsóétellel, amit bárkinek szívből ajánlok. 
Vannak kivételek! Azon keveseknek, akik nem szeretik a lecsót semmilyen formájában sem, van egy kitűnő rántott csirkecomb receptem!