2014. szeptember 2., kedd

Peperonata. az Olasz lecsó.


Nem vagyok lecsológus, de tény, hogy nagyon szeretem, minden formájában. Egyrészt mert paradicsomfüggő vagyok, másrészt mert Magyar. Na nem teng túl bennem, a nemzeti öntudat, és bizony megeszem minden nemzet kulináris csúcstermékeit, de azért a lecsó, az lecsó. Hülyeségeket beszélek. Most jöttem rá, hogy nem is a Magyar lecsóról van szó, hanem Olasz kuzinjáról.
A legtöbb nemzetnek megvan a maga lecsója. Eddig is tudtam, hiszen sokat már el is készítettem, de a minap felhívta rá a figyelmem, egy a neten keringő lecsóhatározó. A menemen-t a Török lecsót azonnal megcsináltam. Az előbb pedig Olasz unokatestvérét, a peperonata-t kóstoltam meg. Természetesen saját készítményemet. Nem meglepő, hogy előtte ennek is utánanéztem. Nem kell feltétlenül hinni egy kiadványnak, aminek a hiteles forrását nem tüntették fel, és a mai világban illik vigyázni. Nehogy valaki megtévesszen, és hamis infókat töltsön fel! Megnéztem! Csak tiszta forrásból. A taljánhoz alig konyítok, bár mikor jó pár éve Olaszhonban voltam, a pincért elkápráztattam a "questa birra non e fresca" (ez a sör nem túl hideg) megszólalásommal, igen meglepődött. Onnan én voltam a Cézár, bár mást sem tudtam. Hihetetlen nyelvérzékemet többször is bizonyítottam. Húsz liter helyett 12 liter benzint kértem a kúton, egy meglehetősen csinos hölgytől, aki inkább kéjhölgynek nézett ki mint benzinkutasnak. Az előbbiekkel egyébként tele voltak a mellékutak. Az sem zavarta őket, hogy hites feleségem mellettem ült, ők ajánlották  szolgáltatásaikat. Néha igen erőszakosan. Jól elkeveredtem a lecsótól! Most kerestem a kapcsolatot a lecsó, és a hölgyek közt, de rájöttem mindkettő k...va jó!
De csapjunk bele a peperonata-ba!
A mi Magyar lecsónk, és Olasz társa közt, szinte semmi különbség nincs. Ha úgy tartja kedvem, én is rakok foghagymát saját, (Magyar) lecsómba, sőt petrezselyem zöldet, és bazsalikomot is tettem már bele. (ez utóbbit kísérletképpen, és mert minden paradicsomos ételbe illik) Azt is olvastam, hogy a derék taljánoknál is, ahány ház, annyi lecsó. És mindenki a sajátjára esküszik. Főleg Szicíliában, de máshol is az a szokás dívik, ha megkérdezed: milyen volt a kaja? A kötelező válasz: jó-jó, de azért a Mamma főztjénél nincs jobb. Csak azért, mert még nem kóstolták az enyémet! De nagy arc vagyok! Persze, hogy nekem is ezt mondanák, de én jobban hiszek családom tagjainak, és nagy lecsórajongó fiamnak, Áronnak.
Márpedig, neki ízlett! Ez a lényeg, és mivel megint túllihegtem a lényeg mellett a körítést, jöjjön végre a dőlt betűs rész. Nálam, ez a fontos, nem úgy mint egyes szerződéseken!



Hozzávalók két éhes ember számára:

3 nagyobb hagyma,
5 db. lecsópaprika, (ízlés szerint csípős is az enyhébb fajtából)
4 nagyobb paradicsom,
4 gerezd fokhagyma,
kevés friss petrezselyem zöld, és bazsalikomlevél, (végső esetben jó a szárított is)
1 evőkanál olíva olaj.
só, őrölt bors,
1 dl. száraz fehérbor.


A hagymákat félkarikákra vágom, de nem túl vékonyra. A paprikákat kicsumázom, majd szélesebb (1 cm.) karikákra vágom. A paradicsomot, a legapróbbra darabolom. A fokhagymákat kés lapjával szétnyomom, majd felaprítom.
Serpenyőbe kevés olíva olajat öntök, majd mikor elég meleg a hagymát, és a fokhagyma felét megdinsztelem. Kicsit megsózom, hozzáadom a paradicsomot, majd kevés bort öntök rá. (Ez nem az én happym, hanem a bor savassága jót tesz az étel harmóniájának, és a hagymát is puhítja. Az alkoholtartalma elpárolog, mire az étel kész lesz.) A karikázott paprika is hozzákerül, vele együtt a zöld fűszerek, és az aprított fokhagyma másik fele is. (a friss fokhagyma, még jobban kiemeli az étel olaszos ízvilágát) Pár tekerés borsot őrlök rá, és néhány perc pihenés után, tálalható is az étel. Nem kell nagy feneket keríteni neki, mert kenyérrel tökély. Akár magvassal, vagy fehér kenyérrel is. Zsemlével, de bármilyen paninivel is, ahogy az Olasz mondja.





Megint bő lére engedtem a beszámolót. Nem tanultam marketinget, de tudom, mindig be kell csomagolni az árut. Mondhatom másként is: Azt, amire szükséged van, nem a legszembetűnőbb polcra kell tenni, hanem kutasson kicsit a vásárló. Ez történik minden áruházban. Ahhoz, hogy eljuss, az általad megvásárolni kívánt termékhez, először át kell verekedned magad, az akciós cuccokon, amiket meg sem akartál venni. Nektek is a végén sikerült megtalálni a lényeget. A peperonata receptjét. Higgyétek el, megérte!


2 megjegyzés:

  1. Kapitán Mária Zöldség és gyümölcs konzerválása című 1936-ban kiadott könyvében szerbpaprika néven szerepel a lecsó.Megjelenik a lecsó szó is, de zárójelben. Finom lehet ez az olasz változat, gazdagabb az ízvilága mint a megszokottnak, el fogom készíteni. Köszönöm a receptet!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Mária! A lecsó szót már ismerték elődeink. Elterjedését Európában, és meghonosodását pl. a volt szovjet államokban a konzervgyárakból exportált lecsónak köszönhetjük. Hamarosan megcsinálom a szerb lecsót is,amit gyuvecsnek hívnak. Ez majdnem olyan, mint a Bolgár dzsuvecs. Mindkettőben padlizsán is van.

      Törlés