Fűszeres halfilé, zöldségsaláta talpon, forralt borban párolt körtével.

Csütörtök este nejem, hazatérve a munkát követő bevásárlásból azzal fogadott, halat szeretne enni a hétvégén, és ennek érdekében határozott lépéseket is tett. Vett halszeleteket, mellé káposztát, lilakáposztát, és sárgarépát is, mert a hűtőpultban látott kész salátakeveréket drágának találta. Igaza volt. Majd tízszeres áron vette volna meg a feldolgozott keveréket, így sokkal olcsóbb volt. A munkának, ezek szerint nagy az ára. Én meg kapható vagyok mindenre, ami valamivel precízebb munkát igényel az átlagosnál, és szeretem működtetni beteg kezem. Ez számomra ingyen van, és értéket teremtek. Igaz múlandót, mert gyorsan elfogyott. De az is érték, amivel jól lakunk. Nem?

A káposztát, nem nehéz szálasra vágni, de a répával más a helyzet. Van ugyan olyan hámozóm, ami csíkokat vág a zöldségből, de az valamelyik fiók mélyén röhögött rajtam. Rajtam viszont ilyen semmiségek nem fognak ki. Rég megtanultam már, hogy miként vágjak vékony, hosszú csíkokat zöldségekből. A hámozóval hosszú, vékony szeleteket vágok, majd késsel hosszant, vékonyan felcsíkozom. Így zöldségspagettit kapok. A csíkozó-hámozóval könnyebb lett volna, de az elszabotálta munkámat. A káposzta, lilakáposzta, és sárgarépa keverékét csak enyhén megsóztam, egy lilahagymát csíkoztam bele, és meglocsoltam kevés almaecettel, és olíva olajjal.

De nem ezzel kezdtem. A pénteken kapott két szép körtét is gondolatban tányéromra képzeltem. Illatosan, édesen, fűszeresen. A pikantériát pedig az adta, hogy karácsonyi hangulatot varázsoló, fűszeres forralt borban pároltam meg. Nem kerítettem neki nagy feneket. A körtéket meghámoztam, hosszában kettévágtam, majd 1 deci bor, és 1 deci víz keverékében megmikróztam 15 percig. Csinálhattam volna gázon is, de így könnyebb volt. A bor, és víz keverékbe forralt bor keveréket tettem, ami egész fahéjat, csillagánizst, szegfűszeget. és más hozzáillő fűszereket is tartalmaz. Tettem még bele 1 kanál szorbitot is, ami cukorpótló. Ezt melegen szervíroztam.

A hal készítését nejem vállalta magára. Olyan fűszermalmot választott hozzá, ami tengeri sót, szárított citromhéjat, rozmaringot, fehérborsot, mustármagot tartalmazott. Más már nem is kellett hozzá, csak egy kis vaj, majd sütőben, alacsony hőfokon fél órán keresztül, amolyan meleg marinádban pácolódtak a halfilék. Ezután, rövid sütés következett serpenyőben, és kész volt az ebéd.
Nejem, még krumplipürét is készített mellé, de én saját elképzelésem szerint tálaltam. Mivel kivételesen, csak ketten ültünk a hétvégi asztalnál, tökéletesen megfelelt. 

Én ezzel, az előételnek tűnő tányérral is jól laktam, igaz, némi repetát is tehettem volna rá. Szerencsére volt miből.