Paradicsomsaláta almával. megint kísérleteztem.

Sűrűn megnézem blogoldalam statisztikáit. Arról rég leszoktam, hogy a számok érdekeljenek, bár a kezdetekben jól esett látni azt, hogy mennyien kíváncsiak írásaimra. Elsősorban az érdekel, mire kíváncsiak az érdeklődők. A forgalom forrásai opcióban, megtalálhatók azok, milyen keresési kulcsszavakat használtatok. Felfigyeltem már többször is, hogy néha, sehol le nem írt ételekre vagytok kíváncsiak. Ezeket felírom, gondolkozok rajta, és ha eljött az ideje, elkészítem, ha úgy látom, van benne fantázia. 

A múltkor több formában találkoztam a paradicsomsaláta almával, almás paradicsomsaláta keresési kifejezéssel. Tudtam, hogy van benne fantázia, mert úgy éreztem illenek egymáshoz az ízek, de több napot gondolkoztam mit tegyek hozzá. Az sem mindegy milyen almával kombinálom, mert a különféle almánknak is más az íze. Pénteken kaptam két gyönyörű zöldalmát ebédem mellé, és rögtön tudtam megvan a hiányzó láncszem. Már csak az ízesítéshez szükséges katalizátorra volt szükség, de az is hamar meglett.

A lilahagyma biztos hozzávaló volt. Majd minden paradicsomsalátámban megszokott alapanyag, így nem volt kérdés, hogy ezzel kezdek. Vékony csíkokra szeltem, majd megsóztam. A két szép zöldalma jött. Meghámoztam, és ezt is felszeleteltem. A zöldalma masszívabb rokonainál, nem könnyen törik szét. Mikor ezekkel készen lettem, felmértem a szükséges paradicsom mennyiségét. Ezekből is a masszívabb Lucullus, és másik nagyobb méretű fajtát választottam, összesen tíz darabot. Az almát rögtön kevés citromlé, és száraz fehérbor keverékébe forgattam, így nem barnult meg. Ez is tudatos volt, mert a bor, és a citromlé is az ízesítés része lett. A máskor sűrűn használt bazsalikomos ízesítést petrezselyem zöldre változtattam. Azért, mert közben rájöttem, mi lesz az, ami a saláta pikantériáját, végső ízét fogja adni. Picit belekóstoltam, és azonnal tudtam, mit teszek még hozzá.

Előre szólok, választásom, sokak számára nagyon meglepő lesz. Ha valaki valamennyire jártas a Távol-Keleti konyhában, biztosan hallott már a teriyaki szószról. Rá esett választásom. Könnyű nekem, mert konyhámban sűrűn készülnek ázsiai ételek, tudom kombinálni az ízeket, és ismerem is azokat.

A teriyaki szósz, a Japán konyha, egyik legismertebb mártása, és elsősorban húsokhoz, halakhoz, de más ételekhez is előszeretettel használt szószféle. A szójaszósz, a mirin, és cukor, vagy méz keveréke. Édeskés, pikáns, nagyon enyhén alkoholos szószféle. Elárulom, a teriyaki szósszal készült csirkénél kevés finomabb van a világon. (saját vélemény)
Akkor foglaljuk össze még egyszer, miből készült:

1 nagyobb fej lilahagyma megtisztítva, vékony félkarikákra vágva, 2 db. zöldalma cikkekre vágva, felszeletelve, 1 kávéskanál citromlé, 1 evőkanál száraz fehérbor, 10 db. nagyobb paradicsom, kevés petrezselyem zöld, csipetnyi só, 1 evőkanál teriyaki szósz.

Az elkészítés módját már az előzetesben körülírtam, így azt nem ismétlem meg. Az viszont tény, hogy a vártnál is ízletesebb saláta lett a végeredmény. Tudom, ezt főleg a teriyaki szósznak köszönhetem, épp ezért másokat is biztatok arra, ha van lehetősége rá, próbálja ki a Japánok eme kitűnő találmányát erre, vagy más ételek elkészítésére. 
És mivel tegnap bevásároltam az ázsiai alapanyagokból, én is tovább bővítem ismereteimet, és tapasztalataimat. Név nélkül írom, de időnként meg kell ragadni a nagyobb áruházláncok akcióit. Többnyire félkész, vagy kész ételeket kínálnak, de ha valaki be meri vállalni (mint én) érdemes a fűszer, és alapanyag kínálatot végignézni. Tegnap többféle fűszerkeveréket, szószt vásároltam, de rizstészták, sőt szusi alapanyagok is kerültek a kosárba.

A salátát pedig megkóstoltam kb. két óra állás után, hogy összeértek-e az ízek. Összeértek. A kóstolást nem tudtam abbahagyni, és megettem az egészet egy ültő helyemben. Ez lett az ebédem, és a vacsorám is. Szerintetek kellett még valami ezek után?