A "csőbe húzott" rakott krumpli esete.

Amikor meghallja az ember a "csőben sült étel" kifejezést, elgondolkodik. Mit is jelent ez? Milyen csőben? Annak idején, mikor eleink kemencében sütöttek, a kemence kisebb rekeszét hívták csőnek. Gasztronómiai értelemben a csőben sütés (gratinírozás) sütőben vagy grillsütőben történik. Az előfőzött ételt mártással bevonjuk, majd a felső rétegét megpirítjuk. Ajánlatos a gratinírozást közvetlenül a tálalás előtt végezni, nehogy az étel kiszáradjon. (forrás: naturanet)

Rakott krumpli. "csőben" sütőben sülve. Igazi Hungarikum.

Most, hogy a kifejezés tisztázódott, lássuk, miért vetemedtem arra, hogy a rakott krumpliról írjak. Ez is magyaros étel. Nem másért, mert jóféle házikolbász kerül a rétegek közé. Mert hogy ezt az étket rétegelni kell. Nem igényel különösebb jártasságot, a gasztronómia titkos ösvényein. Kezdők is nyugodtan nekivághatnak! Ugyanolyan eséllyel pályázhatnak babérokra, mint a profik. Na és kinek nem esik jól a siker? Minden háziasszony (háziúr) örül, ha megdicsérik főztjét. Na és ezt a kaját nem igazán lehet elszúrni. Ha betartjátok a következőkben leírtakat, akkor semmiképpen.
A nevében van, hogy krumpliból csináljuk. Mindegy, hogy nevezik. Erdélyben, például a következő neveken ismerik: bandurka, bolyóka, csicsóka, földialma, grulya, gurulya, india, kartifli, kolompér, krumpér, krumpli, kukulyó, péra, piskó, pityere, pityóka, svábtök, tojórépa. 
Latin neve: Solamen tuberosa. Nem tévesztendő össze a tubarózsával, abból ugyanis nem lehet rakott krumplit csinálni!

A rakott krumpli hozzávalói:
Főtt krumpli, főtt tojás,
házikolbász, tejföl.

Kicsit művelődtünk, de vissza a rakott krumplihoz. Vagy mindegy minek nevezzük. A végeredmény majd minden esetben, egy finom étel, amivel akár egy egész vendégsereg is jól lakhat. Mint minden ételnél itt is fontos, a megfelelő előkészület. Én, és Párom, mindig előfőzzük a krumplit. Sós vízben. Én hájában, Őnagysága meghámozva. Az eredmény ugyanaz. A főtt krumpli. Al dente! Így mondják Itáliában. Fogkemény. Nem paprikás krumplit csinálunk ugyanis. Annyira kell előfőzni, hogy ne essen szét.

Fázisképek, az elkészítésről.

Még szeletelés közben sem. A tojást is főzni kell. Azt nem elő, hanem keményre. Nem hiszitek el, de láttam már olyat, hogy tükörtojásból csinálták a rakott burgonyát. Biztosra mentek! És elérkeztünk, a fő ízesítő finomsághoz, a felülmúlhatatlan házikolbászhoz. Máris eszembe jutott, hogy Húsvét környékén, nálunk mindig szokik lenni rakott krumpli. Anyósom együtt főzi üstben, a sonkát, kolbászt, és a tojást. Próbáltátok már? Ízorgia! Átjárják egymást a füstölt, sós ízek. Jut belőle a tojásnak is. 
Míg a krumpli, és a tojás fő, felszeletelhetjük a kolbászt, vagy szalámit. Nem baj, ha szétforgácsolódnak kicsit a szeletek, úgyis el lesznek rejtve a kíváncsiskodók szemei elől. Valahová, a cucc közepére. Valamelyik rétegbe.

Szépen rétegezve.  A rétegek
közé beszivárgott mártással.

Akár többe is. És ha már, szóba kerültek a rétegek, van egy biztos pont a rétegkutatásban. Az alsó, ami minden esetben szeletelt krumpli. Persze, csak a sütőalkalmatosság kivajazása után. Nálunk, majd mindig, egy nagyobb üvegtál tölti be ezt a nemes szerepet. Nem csak azért, mert jól néz ki benne a kész kaja. Viszonylag , magas pereműnek kell lennie. Így lehet több réteget egymásra halmozni.

Elkészült művünkben is
szépen kivehetők a rétegek.

És akkor lássuk a rétegeket, szépen sorban. Mint említettem, kivajazzuk az edényt. Alulra kerül, egy réteg főtt, szeletelt kolompír. Jön egy réteg tojás, szintén szeletelve, majd a kolbászréteg következik. A felével meg is vagyunk. Ide ugyanis kerül, egy kis tej, tejföllel, nagyon kevés liszttel, sóval, és nyers tojással csomómentesre keverve. A kikevert mennyiség, valamivel kevesebb mint fele. Újabb rétegződés következik! A sorrenden lehet változtatni, de a lényeg a lényeg. Felül, megint krumplinak kell lenni. Azt pedig betakarjuk, a maradék mártással, ami úgy néz ki, mint a palacsintatészta, csak kicsit folyósabb.

Amikor az ember nem ad 
a tálalásra. Győzött az éhség!

A fűszerezéssel óvatosan bánjunk, mert a kolbász, tartalmazza azt a sós, füstölt ízt, amitől igazán finom lesz ételünk. Mielőtt betennénk a "csőbe" takarjuk le alufóliával, vagy tegyük rá a tál tetejét. Sokáig nem kell sütni. Elég annyira, hogy a tejfölös massza, kicsit rápiruljon a tetejére.
Bár javasolt kicsit pihentetni, de ez sosem következik be. Ha nyugszik egy kicsit, akkor szebben lehet tálalni. Tapasztalatból mondom. Bármennyire is sikerült csőbe húzni a rakott krumplit, akkor lehet ízlésesen a tányérra helyezni, ha kicsit hűlt. Szépen lehet szeletelni, adagolni.
Ha keveset adunk a látványra, akkor nyugodtan essünk neki azonnal. Mindegyik esetben, igazi gasztroélményben lesz részünk. 
És le lehet aratni a babérokat! Sok sikert!
Mennyiségeket azért nem írtam, mert mindenkinek egyéni ízlésére, a tálja, tepsije méretére bízom a hozzávalók arányát. Na meg a jó étvágyú falatozók létszámára!