Egy pici privát ünneplés, és Karácsony újra.

Egy éve történt, (2012.12.27.) hogy megírtam életem első blogbejegyzését, ami óriási változást hozott életemben. Blogger lettem. Nem a statisztikáról fogok süketelni, bár azzal is meg lehetne tölteni néhány nyomtatott oldalt. Most viszont magyarázatra szorulok, hiszen első bejegyzésemet, Karácsony a Mamánál címmel nem ezen az oldalon írtam meg. Az ünnepeinknek külön blogot szántam, és kicsit később indítottam fő, a gasztronómiával foglalkozó oldalamat. (2013.01.11.) Itt vagyunk most. 
Ez az oldalam pedig, a mai napon egy éves.

Első írásom, a karácsonyról szólt. Arról az ünnepről, amit minden évben családi körben, Drága Anyósomnál ünneplünk. Idén sem volt máshogyan, de változott a helyzet. A Mama lebetegedett, megműtötték, és most lábadozik. Az ünnep viszont nem marad el, és még áthelyezni sem lehet későbbre. Így aztán idén a Lányok többet vállaltak magukra. Feleségem, és sógornőim. A Mama szerencsére jól van, de a szokásos vendéglátást nem tudta volna egyedül magára vállalni. A Karácsony viszont a legnagyobb ünnep, amit illő módon kell megünnepelni. Ilyenkor együtt a család. A karácsonyi menü elkészítése több napot vesz igénybe. Eddig is sokat segítettek a lányok, de most minden feladat rájuk hárult. Meg rám is kicsit, mert én sem szerettem volna tétlen maradni. Most felsorolás következik az asztalra került ételekről, elején azokkal, amik itthon, saját konyhánkban készültek: 
Töltött káposzta, 12 literes fazékkal, rozmaringos csülök, borsos, mustáros sertésszűz, franciasaláta, kapros, lilahagymás krumplisaláta, almás-diós koszorú, boci szelet, meggyes-diós kevert süti. Helyben, már a Mamánál készült az orjaleves, a sült hurka-kolbász, és még kevés friss, húsos tepertő is került az asztalra. Sógornőm sütött csirkét, amihez még gyorsan készítettünk krumplit, valamint hozott még mézes sütit, és leveles tésztából készített fűszeres, sajtos rudakat, és pogácsákat. Almás pite is került még az asztalra, másik sógornőm jóvoltából.

Mama a lányaival.

Most néhány dolog kimaradt az elmúlt évekhez képest, mert a Mama mindig csinált méteres kalácsot, kincsesbánya sütit, de Párom ezeket nem szokta sütni, így azokkal a sütikkel váltottuk fel a régieket, amikre Ő van berendezkedve. Minden nagyon finomra sikerült szerencsére! Mindannyian túl vagyunk már az izgatottságon, hiszen a lányok, és én is jártasak vagyunk a konyhában. Mindegyiknek családja van, és rutint szerzett már sajátjai ellátásában. Legtöbbet nejem, hiszen a legidősebb lány, és ifjú korától jól forgatja a fakanalat. Így aztán természetes, hogy magára vállalta a munka legnagyobb részét. Élvezettel tette! Mint ahogy én is, hiszen kiosztottuk a feladatokat magunk közt. Én bepácoltam a husikat, megcsináltam a salátákat, övé lett a töltött káposzta elkészítése, a húsok sütése. Másnap korán keltünk, hiszen már a Mama konyhájában az Ő feladata volt az orjaleves főzése, a kolbász-hurka, a tepertő sütése. Amiben tudtam segítettem, amiben nem, azt dokumentáltam. A töltött káposztát csak melegíteni kellett, de jövőre nem így lesz. Úgy döntött Párom, hogy jövőre itthon összekészíti a káposztát, de azt is a Mamánál főzzük.
Eljutottam idáig, és most meg fogom szakítani a bejegyzés írását, mert minél több receptet szeretnék mostani írásomba is becsempészni. Azt pedig csak úgy tehetem meg, hogy külön-külön mindet előre megírom, és idehozom azokat. Természetesen, most is vannak előregyártott blogok, hiszen az elmúlt évben sem voltam tétlen. Vannak viszont olyan írások, amik az elmúlt napokban jöttek létre, és vannak, amiket csak később illesztek a megérdemelt helyére. Az első írásom szülinapján kezdtem hozzá, és fő oldalam születésnapján adom közzé bejegyzésem. Így kétszer ünnepelhetek.

Orjaleves, természetesen a Mama 
csigatésztájával.

Lássuk a menüt, az asztalra kerülés sorrendjében. Idén nem készült halászlé, hanem nagyon finom orjalevessel kezdtük a karácsonyi lakomát. Azok kedvéért, akik nem tudják: az orja a sertéskaraj csontja, jó húsosan, a levesben pedig a hozzáadott zöldségek, a csont, és a hús kifőzött aromájával. Tanácsos a zsírosabb részeket főzés előtt eltávolítani, mert nem az adja levesünk ízét. Elkészítésének módját ide kattintva elolvashatod.

A saját adagom.

Ezután jött a töltött káposzta, vagy ahogy Anyósom nevezi a szárma. Mivel délszláv gyökerekkel rendelkezik, ez a megnevezés megmaradt. A töltött káposztát sokféleképp nevezik, de a lényeg majdnem mindig egy nagyon finom étel. Párom, és én is úgy szeretjük, ha forrázott káposztalevelekbe töltünk, és csak egy rész savanyú apró kerül hozzá, valamint van benne füstölt, és bőrös hús, esetleg kevés kolbász is. Mivel a káposztához illik a kapor, és a csombor (borsikafű) az is szokott időnként kerülni a fazékba. Karácsonyra küldtem egy receptet, a Recepttár receptversenyére, és díjat is kaptam rá, így ezt hozom ide, mert ha a szakmai zsűri méltónak találta díjazásra, akkor veletek is nyugodtan megoszthatom. A kapros szárma receptjét itt láthatod.

Mivel az ünnep előtt úgy döntött a családi kupaktanács, hogy inkább a hidegen is fogyasztható ételekre koncentrálunk, (ezek tovább elállnak, és könnyebb elcsomagolni is őket) többféle sült húst, disznótoros finomságokat, salátákat hamis majonézzel, párolt káposztát készítettünk még. És természetesen sütiket, mert anélkül nem ünnep az ünnep.

Sógornőm jóvoltából szert tettünk, gyönyörű szűzpecsenyére, amit két nappal az ünnep előtt pácoltam be. A pácolás sorsára jutott a bőrös csülök is, így másnap már befűszerezve várták a sütést.
A szűzpecsenye elkészítését már leírtam külön bejegyzésben, így azt ugyanerről az oldalról idehozom. Csak ide kell kattintanod érte. 

A csülök elkészítéséről most külön nem írtam, viszont kitűnő recepttel szolgálhatok korábbról. Akkor lecsós krumplit is készítettünk mellé, így egy lényegesen részletesebb recepttel találkozhattok. A rozmaringos csülök, lecsós krumplival recept itt olvasható.

Hurka, kolbász, frissen sült tepertő is került az asztalra, és a sültek mellé többféle saláta.

Akik ismernek tudják, nagy salátarajongó vagyok, és állítólag egész jól csinálom akár a friss, akár a majonézes jellegű cuccokat. Soha nem használok kész majonézt. Nem azért, mert nem ízlik, hanem mert jobban szeretem saját, jól bevált receptem szerint, hamis majonézzel készíteni a salátákat. Aki eddig kóstolta, ugyanezen a véleményen volt, mert mindenkinek ízlett mindegyik.

Most felsorolás következik, mert volt rá időm az elmúlt napokban, hogy az összes elkészítését leírjam, és a recepteket egy kattintással megnézhetitek.
A franciasalátát így készítem.
A kapros-lilahagymás krumplisalátám ilyen.
A virslisalátát így szoktam csinálni.
A virslisalátát ugyan nem karácsonyra, hanem szilveszterre készítettem, de idehozom, mert az is illik az ünnepi asztalra. 

Szintén idehozom azt is, ahogy a párolt káposztát csinálom, mert az is készült karácsonykor, és kitűnő a sült húsok mellé. A párolt káposztát mindig gyümölccsel, és borral csinálom, már évek óta. Nem használok viszont hozzá cukrot, csak édesítőszert, azt is csak ritkán. Nem a mások által alkalmazott receptet használom, tehát nem a cukor karamellizálásával kezdek, hanem saját, kipróbált módszeremet alkalmazom. Körtét, vagy almát szoktam hozzáadni, de van mikor sárgarépa, mazsola, pezsgő is kerül a párolt káposztámba. A legutóbbit almával csináltam, így azt a receptet hozom ide, ami a legutóbbira a legjobban hasonlít. Ide kattints érte.

Mi maradt még? A sütik! Mint mindig, ezek az étkek, az ünnepi asztal koronái. A Mama ilyenkor szokott készíteni méteres kalácsot, kincsesbányát, töltött ostyát, és más sütiket. Mivel idén a lányokra hárult ez a szerep is, most mások kerültek az asztalra. Semmivel sem gyengébb minőségben, mit bármikor ezelőtt, sőt megállapítottuk, hogy jól jött a hagyományok felrúgása.

Sógornőim is sütöttek, így mézeskalács, sós, leveles tésztából készített rudacskák, és almás pite is kínálta magát. Mindezek mellett az a háromféle süti, amit a számomra legkedvesebb lánya a Mamának sütött, már előző nap. Meggyes-diós kavart sütit, almásat kuglóf formában, boci szeletet, amit van, aki kráter szeletként ismer. Az utóbbi időben, nagyon rákapott a sütkérezésre.

Egyre nagyobb rutinnal csinálja, és kihasználja az elmúlt évben nyert sütőformákat, melyeket kifejezetten azért választottam, hogy neki is a kedvébe járjak. Már ahol lehetett választani. Szerencsére szépen gyarapodott a sütő alkalmatosságok sora, hiszen kapcsos kuglófformát, sütőformát, piskótatorta formát, püspökkenyér formát is nyertem, a többi rengeteg edény, fűszer, utalvány, és mások mellett. Enyém lett a Receptrangadó, főétel kategóriájának első díja is.

Sikeres volt az elmúlt év, és remélem, idén sem maradnak el a jutalmak. Külön öröm, hogy a nyeremények nagy része, szakmai zsűrizés eredménye. Mióta a sors kicsit elbánt velem, a gasztronómia felé fordultam, és ez tartja bennem a lelket.
De vissza a sütikhez! Hamarosan megírom a többi süti receptjét is, de mivel a legfinomabb, a diós-meggyes már receptesítve van, most azzal kezdek. Isteni finom lett! Különösen azért, mert a darált dió mellett, apró, vágott diódarabok is vannak benne, így elkülönülnek az ízek benne, amik mégis tökéletes harmóniát adnak a sütinek. Itt láthatod, hogyan készült a meggyes-diós süti.

Ezzel akár véget is érhetne a felsorolás, de a két ünnep között elkészítettem a kocsonyát is, ami többnyire szintén a Mama reszortja volt eddig. Majdnem úgy csináltam mint Ő, de kicsit mégis másként. Kicsivel több répával, ami egyáltalán nem rontotta el. Természetes, hogy erről is írtam, így a kocsonya receptjét itt megnézheted.

Más volt az idei karácsony, mint az eddigiek. Jó volt így! Soha nem vették még ki a részt a LÁNYOK ennyire a karácsonyi készülődésből. Mindig segítettünk annyit amennyit tudtunk, de a Mama nemrégen ünnepelte a 70.-et, a terhek java részét le kell venni a válláról. Normális családokban ez így van. Annak ellenére, hogy minden alkalommal szívesen csinálta, idén belenyugodott, hogy több segítséget kap, mint máskor. Most viszont saját feleségem szemében láttam felgyúlni azt a tüzet, amit eddig a Mamáéban láttam, minden ünnep előtt. 
A készülődés örömét!

Rozmaringos csülök, "csöves" lecsós krumplival.

Már két bejegyzést írtam, a csőben sült ételekről, de biztos nem állok meg ennyinél, mert a "csöveseknek" mostanában, se szeri, se száma. Értsd úgy, ahogy akarod! Másik blogomban már foglalkoztam a "csőben sült étel" jelentésével így arra most nem térek ki. Ha kíváncsi vagy itt olvashatsz róla. 

Rozmaringos csülök, lecsós krumplival.

Ezt az étket akkor készítjük, mikor eljön az ideje. Szezonja van a lecsó hozzávalóinak. A paprikának, és paradicsomnak. A köretként funkcionáló lecsós krumplira indultam rá először. Minden húsos ételhez ajánlatos, de rászorultság esetén, akár egytálként is fogyasztható. Télen is el lehet készíteni, de az anyagiak nálunk beleszólnak a menübe. Kivéve persze, a felső tízesnek. De ők, nem a lecsós krumplira izgulnak fel.  Egyébként is finomabbat lehet, a nyáron kapható friss, Magyar áruból csinálni, mint télen a marokkói, vagy melegházi nyersanyagból. Annak ellenére, hogy rövidebb idő alatt elkészül, mint a mellé rendelt rozmaringos csülök, ezzel indítok. 
Lehet egyszerre is dolgozni a kettőn.

A lecsós krumpli köretként,
de akár önmagában is ízletes étel.

Mi kell hozzá? Krumpli, hagyma, fokhagyma, paprika, paradicsom, só, bors, petrezselyem zöld, bazsalikom, kakukkfű. A két utóbbi zöld fűszert ízlésed szerint, helyettesítheted mással is, de én kipróbáltam. Higgyétek el, ezekkel fenséges! Az arányokon, ízlésed szerint változtathatsz, de az én általam javasolt mennyiség a következő:
2 kila krumpli, meghámozva, felszeletelve, 4-5 fej hagyma, karikára vágva, 4-5 gerezd fokhagyma apróra, 4-5 db. lecsópaprika, és 6-7 db. közepes paradicsom, felkarikázva. A hozzávalókat, a már jó előre kikészített sütőtálba, vagy tepsibe halmozod. Zsiradékra nincs szükség! Kezdd a krumplival! Sózd meg kicsit, őrölj borsot rá. Jöhet a hagyma, fokhagyma, majd a paprika, végül a paradicsom. Erre is tegyél egy kis sót, borsot, aprítsd rá a zöld fűszereket, majd mehet az egész a lerbe. Vagy a csőbe! Ha nincs teteje a táladnak, fóliázd le. A fólia alatt középmeleg sütőben 1 óráig sülhet. A fóliát, csak a legvégén kell levenni, és így is pirulhat kicsit. A sütiknél jól bevált tűpróbát itt is alkalmazhatod. Ha minden erőlködés nélkül  lecsusszan az aljáig, és koppan az üvegen, vagy a fémen, akkor megpuhult a krumpli is. Bátortalanabbak, vehetnek mintát is belőle. Ez utóbbi a biztosabb megoldás. 

Így néz ki a sütés előtt...

Most, hogy a "csövest" így kitárgyaltuk, jöhet az én rozmaringos galambom! Beszélek hülyéket! Természetesen a sertéscsülökről van szó, ami mint tudjuk nem tollas jószág, így galambként szóba sem jöhet. Az imént leírt "anyaghoz" arányaiban, két kicsontozott csülökre van szükség. 
Ha nem boldogulsz a csontozással, kérd meg a hentest!  
(A csontokból, kitűnő levest lehet csinálni, zöldséggel, répával, karalábéval, zellerrel, finommetélttel.) 

És így a sütés után.

Mivel a csülköt megszabadítottuk a csonttól, adjunk neki egy kis száraz pácot. Ez állhat sóból, borsból, mustárból, akár kevés őrölt pirospaprikából, de ínségesebb időkben használhatsz zacskós por alakú kész fűszerkeveréket. Grill, vagy sült hús felirattal. Előre is bepácolhatod, mert akkor jobban átjárják az ízek! A bőrét ne sózd meg! Ha mégis megteszed, nem lesz annyira ropogós. Márpedig mi ezt szeretnénk. Nem említettem még a fokhagymát, pedig igen fontos hozzávaló. Ennyi husihoz, minimum egy, de inkább két fej fokhagymát használok el. Szépen meghámozom, félbevágom a gerezdeket, és annyit dugdosok el a csülökbe, amennyit csak tudok. Mélyen a bőr alá, és a husiba is. Keskeny pengéjű késsel beleszúrok, majd a lyukba gyömöszölöm, a "vámpírriasztót" Mikor a tűzdeléssel megvagyok, hosszában, és keresztben is beirdalom a bőrös részt. Ezzel az oldalával felül, kerül a sütőbe ez is. Mellé, vagy rá, mehet még két szál rozmaring is. Miden sült mellé ajánlom! Zsiradék hozzáadására alig van szükség, de csak sertészsírt tegyünk hozzá! Az egész mellé 1evőkanálnyi elég. Hogy biztos legyél a dolgodban, egy kis pohár vizet is töltsél a tepsibe.
Már magyarázkodtam, hogy a köret leírásával indítottam, de az elkészítést ezzel kell kezdeni. Mármint a husival. Ennek több időre van szüksége! Majdnem kétszer annyira, mint a tettestársának. Ha a "csövesek" találkoznak, abból csak jó sülhet ki. Higgyétek el, így fog történni! Természetesen, ez is fólia alatt kezdi csöves pályafutását, amitől csak jó sokára szabadítjuk meg csülkeinket. Ha levetted a fóliát, a beleöntött víz elpárolog, és zsírjára sül a husi. Mondhatnám, hogy most nyugodtan leülhetsz meginni, a gondosan előkészített sörödet, de gondold meg! A sörre szükség van még. Mikor leveszed a fóliát, kevés árpaszörppel kell kenegetni, locsolgatni a bőrös részt. Ettől, még ropogósabb lesz. Ezért érdemes, legalább két üveggel félretenni erre a nemes alkalomra. Egyik pocaké, másik csülöké. Ha a lé vészesen elfogy a tepsiben, és még úgy érzed nincs kész az étek, pótolhatod nyugodtan sörrel. Az alkohol úgyis elpárolog belőle. Ha finnyás vagy, tegyél rá vizet. De csak akkor, ha úgy kívánja a zsíros szaft. 

Színes, ízes egyéniség.

Ha pedig már minden megsült, tálalhatsz. A lecsós krumpli sem száradt ki. A paprika, paradicsom, hagyma triumvirátus, ízes levet engedett, ami megáztatja az edény alján búvó krumplit. Ilyenkor még tehetsz valamit. Választhatsz! Vagy feláldozod a csülökszaftot az íz oltárán, és meglocsolod vele a lecsós krumplit, vagy elteszed nehezebb időkre. Én ez utóbbit részesítem előnybe, mert reggelire, vacsorára, nincs finomabb egy pecsenyezsírral megkent friss szelet kenyérnél. Akár lilahagyma karikákkal!
A készültségi állapotot szemrevételezéssel, szúrópróbával, vagy mintavétellel tudod megállapítani. Amíg a hús nem sült meg rendesen, nincs értelme a bőrt sem pirítani. Ez a művelet, az utolsó 20 percben maradéktalanul elvégezhető. 

Na és mit teszel akkor, mikor nincs nyár, nincs lecsó. Gyakorlott szakácshoz méltón, nem gyötörnek kétségek. A csülök megsül, a köret, meg lehet hagymás, tepsis burgonya. Ezt is többször kipróbáltam, ezért nagy lelki nyugalommal merem közkinccsé tenni. A húsból kisült fokhagymás zsír, kiválóan alkalmas egy újabb finom köret elkészítésére. 
Tudjátok mit? Arról írok egy újabb blogot. Nem is írok, hiszen már írtam. Szilveszterkor, ugyanis hasonló módok készítettünk malacsültet. Tepsis, hagymás krumplival, párolt káposztával. Ebben a blogban, több más étel mellett ezt is megtaláljátok.  Keressétek a linkjét!  Itt megnézhetitek!