Aki ért egy keveset a nemzetközi gasztronómiához, a gazpachot hideg paradicsomlevesként azonosítja be. Pedig a gazpachonak vannak piros, (paradicsomos) fehér, zöld, és más színű változatai is. Attól függően, hogy mi kerül bele. Spanyolország (Andalúzia), és a szomszédos Portugália a fő lelőhelye. Alkotórészei a kenyér, az olívaolaj, és a fokhagyma. Ezek mellett avokádó, uborka, petrezselyem, oregánó, paprika, görögdinnye, szőlő, tenger gyümölcsei kerülhetnek bele. Na meg a paradicsom! A paradicsomból készített verzió a legjobban ismert a világon, de ez is készülhet rusztikus, vagy jobban pépesített változatban. Már a turmixgép megismerése előtt is csináltak gazpachot, de akkor lényegesen fáradságosabb munkával, hisz a pépesítés más módját alkalmazták.
Hozzávalók, egy paradicsomimádó (ez én vagyok) részére:
6 db. paradicsom,
1/4 kígyóuborka,
1/2 lecsópaprika,
4 gerezd fokhagyma, (én az átlagosnál többet teszek bele, mert szeretem)
1 kisebb fej hagyma,
1 szikkadt kenyérvég, bagett, kruton,
3 evőkanál extra szűz olívaolaj,
1 evőkanál vörösbor ecet,
csipet só, frissen őrölt bors,
kevés friss oregánó, bazsalikom levél, petrezselyem zöld.
A kenyeret kevés vízbe áztatom, majd kicsavarom. A paradicsomok kocsányát kivágom, kereszt alakban bevágom, majd egy percre forró vízbe mártom, és kivéve hideg vízbe teszem. Ezek után a héja lehúzható róla.
A hagymát apróra darabolom, a fokhagymát kés lapjával szétnyomom, a paprikát, és az uborkát apró kockákra vágom, majd mindet műanyag keverőedénybe teszem. A zöld fűszereket, a sót, a frissen őrölt borsot, az olíva olajat, és a vörösborecetet is hozzáadva kézi mixerrel összedolgozom. Annyira, hogy szétzúzzam, de mégis maradjanak benne darabos alkotórészek itt - ott. Ez, természetesen saját ízlésedre van bízva.
Már említettem, hogy éltem a szabadság jogával, így nem követtem mindent szó szerint. Nem tettem például jeges vízbe az edényt a mixelés közben. A javasolt egy éjszakás hűtőszekrényben töltött kalandot is kihagytam. Elvégre, magamnak csináltam, én döntöm el, mikor kajálom meg.
Eldöntöttem, meg is ettem. Nem stílusom a dicsekvés, így most sem teszem. Pedig lenne mire!
Update.: A következő alkalommal szigorúan betartottam a magam elé tűzött határidőt, így a mintavételen túli mennyiséget, csak másnap kóstoltam meg. Így tán még finomabb volt, de elképzeltem egy kis halványító zeller ízt hozzá. Legközelebb, valószínű úgy próbálom ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése