Márványos, és meggyes.. Ez ám a piskóta!

Ünnepeltünk! Ilyenkor mindig valamivel nagyobb a készülődés, mint egyéb napokon. Különösen, ha az ünnepelt, a nem várt "ajándék". 
Áron fiunk, tényleg ajándék volt, a javából. Két csemeténk közt, tíz év korkülönbség van, de nem azért, mintha nem akartuk volna megörvendeztetni "kistestvérrel" nagyobbikat. Így hozta a sors. Sok örömet kaptunk már mindkettőtől! A szülő, ilyenkor mit tehet? Igyekszik az ünnepet, emlékezetessé tenni. Főleg, ha kerek évfordulóról van szó. Mindketten otthonosan mozgunk a konyhában, de ezt a nemes feladatot Feleségem vállalta magára. Én csak figyelmes szemlélője, és dokumentálója voltam a történteknek. És mivel nem titkosítottuk a jegyzőkönyveket 99 évre, így most ti is megtudhatjátok, mi készült Gasztropajtiék konyhájában. 

Egész jól sikerült a kép. És nem csak a kép!!!

Egyik kedvenc sütink, a "márványos meggyes". Nem darált carrarai, vagy tardosi márványból készült, hanem piskótatésztából, csokiból, kakaóból, dióból, és magva vesztett meggybefőttből. Ha ezzel felcsigáztam az érdeklődéseteket, akkor nyugodtan olvassátok tovább!

Így készül.

Nem először készítette már Párom. Most is mint máskor, nagyon finomra sikeredett. Igaz, hogy szokott méltatlankodni, az állagot illetően, (szerinte nem sikerült olyan márványosra, mint azt szerette volna) de nekem nagyon tetszett. És nem csak a látvány, hanem a kulináris élvezeti érték is. Nem vagyok egy "sütizabáló" típus, de ezt megkóstolva, bizony repetáltam belőle. Úgysem kell mostanában mennem laborvizsgálatra!

Szép, és finom.

Tudom, hogy most a receptet várjátok! Na arra várhattok még egy kicsit! Nem mintha, nem írnám le, hogyan készült, de nem vagyok egy száraz, receptleírós típus! Inkább elmagyarázom, körülírom. 
A hűtőnyitással kezdünk. Nyolc tojás kiszámolva, feltörve, sárgája, fehérje szétválasztva.  (Ti is megszagoljátok a tojást, mielőtt szétválasztjátok?) Mindkettő külön, külön felverve.  

Aki tud piskótatésztát csinálni, a következő mondatokat hagyja ki, aki nem, az pedig vésse fejébe! A tojásokon túl vagyunk! A nyóc tojathoz, kell még nyolc kanál cukker, és nyolc kanál liszt. Itt van egy kis különbség a mértékek közt! 

Ez az előző sütésből maradt.

Mert a két nyolc nem ugyanannyi. A cukor mértéke, olyan legyen, mint a zalai dombság, vagy inkább a rónaság, a liszt, pedig inkább hasonlítson a Notre Dame-i toronyőr hátához! Tehát a cukor csapott, a liszt púpos! Ezek után keressük elő a zacsek sütőport is. Mert, hogy erre is szükség van. 

Ez is az előző. Ez nem piskóta,
hanem kavart tészta! Így is,
úgy is jó lett!

A fehérjét felverjük a cukorral, majd ebbe óvatosan belekeverjük a tojás sárgáját, és a sütőporral elkevert lisztet. 
Kaptam egy kis pontosítást! Már megírtam, és közzétettem a bejegyzést, de nejem észrevételezte a hibát, így azonnal javítom. Szóval: R2-D2, a robot, csak a fehérje felverésében serénykedett! Azt addig kell robotolni, míg, ha fejére állítod sem esik ki belőle. Mármint a fehérje. Vagy Artuditu?


Emlékszem, hogy gyerekkoromban, hosszú percekig kavarhattam a piskótatésztát. Jutalomból, kinyalhattam a tálat. Most is megtehetném, de már nem vagyok annyira édesszájú. 

Hát nem gyönyörű?

Ha kikevertük a piskóta alapot, válasszuk ketté a tésztának valót. Csak úgy szemre! Az egyik adag legyen kevesebb, és értelemszerűen, a másik több! A kevesebbe keverjünk, egy kis kakaóport! Egyéni meglátás, érzés szerint! 

Nem lehet otthagyni!

Újabb alkotás.

Az újabb eredmény.

A tészta megvan. A sütőtálat, vagy tepsit kivajazzuk! Elosztjuk benne a világos, és a sötét töltelékeket. Kicsit megszórjuk darált dióval, majd megmárványozzuk. Ez úgy a legegyszerűbb, hogy villával, vagy kanál nyelével, összehúzzuk a rétegeket. Vízszintesen, függőlegesen. Ha akarod, lehet észak-dél, vagy kelet-nyugat irányban is csinálni. Betájolhatod akár Mekka irányában is! 
Ha ezzel is megvagy, akkor jöhet a szórás. A meggyszórás! Két megoldás van! Vagy benne hagyod a magot a meggyben, és akkor anyáznak a ráharapók, vagy kimagozod, és a menybe mész! Én ez utóbbit ajánlom.  Van még egy trükk, amit nem hallgathatok el! Ha lisztben megforgatod a meggyet, akkor nem megy át Búvár Kundba! Nem süllyed le a cucc aljára. Ha ezt elmulasztod, akkor sincs probléma. Akkor viszont a süti alján találod a meggyeket! Mélyen beágyazva az altalajba. Ha mindennel megvagy, mehet a sütőbe. Úgy 30 percre. Nem árt elvégezni a tűpróbát sem. 

Vigyázz! Gyorsan fogy!

Gyengébbek kedvéért, ez abból áll, hogy megszúrod a sütit, és ha kihúzva nem ragacsos a "tű", akkor minden OK. Ha mázgás, akkor sülhet tovább. Most, hogy mindent kitárgyaltunk, már csak szeletelni kell a sütit, és megszórni porcukkerrel. Ez utóbbi, feltételes módban! Van aki nem szereti, ha "elhavazzák" a sütit. Ők, megehetik cukorszórás nélkül is. Nem hagyhatom ki, hogy a mi konyhánk "okoskonyha". Nem olyan, mint az okostelefon, mert nálunk a konyhatündér az okos. Az előző, banános piskótatortáról megmaradt csoki mázat, ugyanis könyörtelenül újrahasznosította. Szépen rácsurgatta, a süti tetejére. Hangulatos, és finom réteget kölcsönözve ezzel, a már kész finomságnak. Jöhet a kóstolás!


Néhány édesszájú, jó étvágyú fiatal, és a sütid, hamar az enyészeté lesz. 
De ez így is van rendjén!

Ui.: Ha esetleg nem tudtátok kihámozni a sok süket duma közül, itt megtaláljátok csak a receptet.