Imádok kísérletezni ételeimmel, de ezt nem nyereményekért teszem!
Mégis, életem nem első, de egyik legnagyobb gasztronómiai sikerét, egy Facebookon kiírt pályázatnak köszönhetem. Ez indított el, a gasztrobloggerek rögös útján.
Megnyertem egy versenyt, aminek eredményeként, több alkalommal részt vehettem volna, egy neves budapesti főzőiskola által lebonyolított, mexikói ételeket bemutató, és azokat elkészítő tanfolyamon. Amikor ezt megtudtam, persze, hogy rettentően megörültem. Azonnal szembetaláltam magam viszont, a realitások magas falával! Gyorsan rájöttem, a tanfolyam ugrott. Gyulaiként, Budapestre kellet volna járnom hétvégenként több alkalommal, ami utazással, azok költségeivel, esetleges szállás, étkezés, és egyéb anyagi ráfordításokkal járt volna. Utánaszámoltam! Nyereményem több mint kétszer annyit vont volna el a család költségvetéséből, mint amennyi havi rokkant nyugdíjam teljes összege. Sajnos egyedül nem tudok közlekedni sem, tehát feleségem segítségét is igénybe kellett volna vennem. Felajánlotta ugyan, de nem éltem (nem élhettem) vele. Így aztán osztottam, szoroztam, és fájó szívvel döntöttem! Felajánlottam a tanfolyamon való részvételt ingyen valakinek, aki mindaddig teljesen ismeretlen volt számomra. Biztosan jól érezte magát helyettem a szerencsés, de különösebben nem bántott a dolog. Azóta viszont, számtalanszor fordult már elő hasonló eset. Magyarország sajnos nagyon Budapest-centrikus, így már sok alkalommal nem tudtam hasonló okok miatt, (állítólag megérdemelt) nyereményemet igénybe venni.
De ez a díj akkor nagy lökést adott! Elindította gasztronómiai pályafutásomat. Az sem lenne nagyképűség, ha karriernek nevezném működésemet, mert sikeresnek érzem magam. A sors ugyan jelentősen megtépázta egészségemet, sokat elvett tőlem, de adott érte cserébe valamit. Sok barátot, tapasztalatot, és rengeteg sikert! Több pályázaton, receptversenyen nyertem már azóta, igen nívós díjakat. Idén sem szűkölködtem bennük! Nem szállok viszont harcba mindenhol, mindenféle nyereményért! Nem veszek részt lájkolós, szavazós játékokon! Azokat meghagyom olyanoknak, akik csak erre vannak ráhangolódva. Nem vetem meg őket, de tény, hogy többnyire vitatható pályaművekkel nyernek állandóan, majd mindig ugyanazok a személyek. Jó játékot kívánok nekik!
Most viszont ismét azon az oldalon veszek részt munkáimmal, ahol a kreativitás is számít valamelyest. Azokkal tehát biztosan nem fogok versenybe szállni, akikről az imént említést tettem. Itt zsűri fog dönteni, és az étel képe is igen fontos. Ha nem az a legfontosabb?!
Ismét annak a konzervgyártó cégnek, fantáziát is igénylő pályázatán veszek részt tehát, amely elindította pár éve a pályámat. Nem titok, a Bonduelle-ről van szó. Náluk úgy tűnik, a kreativitás is sokat nyom a latban. Becsületből veszek részt újra a pályázaton! A kiírás szerint, olyan fotókat kell készíteni, majd feltöltenem a versenybe, melyen jól látható a konzerv Gold chili, ami egyébként igen finom.
Feleségem, amikor megtudta szándékomat, meglepett rögtön az alapanyaggal. Szinte azonnal elkészítettem két ételemet a konzervvel, de kedvet kaptam a többihez is. Inspirált! Kezdetektől követem a Bonduelle Facebook oldalát, de felhívta a versenyre figyelmemet, egy kedves ismerősöm is. Tanácsot kért, én pedig szívesen adok mindig, mindenkinek tanácsot. Azonnal kigondoltam egy receptet, amiről gyors összefoglalót írtam, de ez a tény azonnal gondolkozásra is késztetett. Így aztán rövid idő alatt több étel receptjének vázlata fogalmazódott meg bennem elvi szinten.
Ezután a tettek mezejére léptem. Elsőként az egyik kedvenc salátafélémet, az igen laktató, mégis nagyon egészséges tésztasalátát kreáltam. Rengeteg receptem díjaként, több helyről "bezsebelt" tészta, és más alapanyagok borítják kamrám polcait, így azok egy részét is felhasználtam. Rögtön leírtam a receptet is, melyet másik oldalamon azonnal megjelentettem. Igen jóízű étel született gondolkozásom eredményeként, de ezúttal a fotókra sokkal jobban koncentráltam, mint máskor.
Hozzávalók 2 fő részére:
200 g. színes zöldséges penne tészta, (lehet más tészta is)
150 g. vegyes fagyasztott zöldség, (country mix: sárgarépa, brokkoli, karfiol)
50 g. fagyasztott zöldbab,
150 g. csilis morzsolt kukorica konzerv, (gold chili)
2 szál újhagyma, (zöldjével együtt)
kevés olíva olaj,
1 kanál fűszeres szőlőmagolaj,
1 kanál balzsamecet,
1 kiskanál halszósz,
só,
kevés frissen őrölt bors.
A tésztát sós, lobogó vízben megfőzzük fogkeményre. (al dente) A fagyasztott zöldségeket, a zöldbabot, és a country mixet, szűrőben, egy percre forró vízbe mártjuk. (blansírozzuk) Ezután lecsöpögtetjük, majd kevés olíva olajon megpároljuk őket. (a csípős kukoricát, a zöldbabot, a brokkolit, a karfiolt, és a felkarikázott újhagymát egyaránt) Kevés balzsamecettel meglocsoljuk, majd kiskanálnyi halszószt is csurgatunk rá. Enyhén sózzuk csak, mert a halszósz is sós kicsit, majd a párolt zöldségeket, a tésztára halmozzuk. Pár tekerés borsot is elbír. Tálalás előtt kissé megöntözzük a fűszeres szőlőmagolajjal.
Azon melegében elkészült újabb kreációm is, ami ismét egy saláta lett. Tudni kell, hogy imádom a salátákat. Különösen nyáron, de más évszakokban is képes vagyok, napokig csak salátákon élni. Szeretem őket, valamint jót tesznek egészségemnek is. A csilis kukorica enyhén csípős, pikáns íze pedig különleges élményt adott hozzájuk. Ezt így csináltam.
Hozzávalók 2 fő részére:
200 g. kukoricakonzerv, (Gold csili)
3 szál újhagyma,
3 kanál tejföl,
kevés só,
1 kávéskanál balzsamecet,
kevés fehér bors,
pár csepp tökmagolaj.
A kukoricakonzerv, enyhén csípős, apróra vágott csilit is tartalmaz. Az újhagymát apróra karikáztam, elkevertem a tejföllel, a kukoricával, a balzsamecettel, majd kicsit megsóztam. Enyhén meg is borsoztam. Néhány csepp tökmagolaj is került rá.
5 perces, különleges, pikáns saláta lett belőle.
De nem álltam meg itt!
Van egy ételféleség, amit nagyon szeretek teenager korom óta, de soha nem sikerült még úgy, ahogyan igazán szerettem volna. Mindig kihívást okozott! Nagyon igényes vagyok ugyanis magammal szemben.
Az aszpikkal készült ételekről, valamint a különféle imbiszekről van szó. Gyerekkoromban, de később is mindig csodáltam Szegeden, a Korzó Imbisz hűtőpultjain látható hidegtálakat. Ezek falatkák, és más ételköltemények voltak, és a lehető leglátványosabban kínálták magukat. Nem volt egyik sem mindennapos étel. Volt, amikor csak azért utaztam több száz kilométert, hogy valamilyen újabb, általam addig nem kóstolt finomságot megízleljek.
Nem minden kocsonyásítható! Az állati eredetű alapanyagokkal nincs különösebb probléma, de egyes gyümölcsökkel, viszont eleve kudarcra van ítélve a munka. Tanácsos tehát elolvasni a zselésítő anyag használati útmutatóját, mielőtt több órás munkánk kárba veszne! Különösen akkor, ha több rétegben zselésítünk. Erre hosszú idő is szükséges. Minden réteget külön-külön le kell hűteni, addig nem dolgozhatunk tovább, míg az adott réteg meg nem szilárdul. Csak ezután jöhet a következő. Tehát, igen babra munka házilag! De a türelem, kocsonyát terem! Az sem mindegy, milyen formába töltjük az aszpiknak való zselét. Napjaink technológiai vívmányainak köszönhetően, a szilikon formáknál, erre a célra jobb nem létezik. Nem ragad, különösebb kezelés nélkül könnyen kifordítható belőle az elkészült mű.
A következő két étel, egy időben készült. A most leírt lett készen később, de csak azért, mert minden fázis után, várni kellett a zselatin dermedésére. Megérte! Finom, valamint rendkívül látványos lett a végeredmény. Az "Aszpik a négyzeten" fantázianevet adtam neki. A következőképpen csináltam:
Hozzávalók:
2 tojás,
1 szál sárgarépa, (zsülienre vágva)
1/8 uborka, (vékonyan felcsíkozva)
4 szelet sonka, (felcsíkozva)
200 g. konzerv kukorica, (Gold chili)
1 csomag színtelen növényi zselatin,
1/2 liter hús alaplé.
A tojásokat keményre főzzük, megtisztítjuk, majd a formától függően feldaraboljuk. A zselatint a használati útmutató alapján készítjük el, hús alaplével elkeverve. (kocsonyalé is használható hozzá, ez esetben zselatinporra nincs szükség.) Kevés zselatinos alaplevet öntünk a forma aljára, majd először a tojásokat rendezzük el esztétikusan rajta. A rétegezés mindenkinek saját ízlése szerint történik, de szükséges minden réteg után szilárdulásig hűteni! Ezután vékonyra csíkozott sonka, uborka, és sárgarépa került a formába. Erre is hús alaplé, és a zselésítő por keveréke került. Újabb hűtés után, a megmaradt zselésítővel elegyített hús alaplé lett elkeverve a csilis kukoricakonzervvel, majd az egész a forma tetejére lett terítve. Szilárdulásig a hűtőben pihent. Ha szilikonos formát használunk, úgy a legkönnyebb tálalni, mert akkor csak rövid időre meleg (nem forró!) vízbe kell mártani, és közvetlenül a tálalásra elkészített tányérra helyezni, majd a formából kinyomni az aszpikos különlegességünket.
Tanácsos a tálaló tányért felülről ráfektetni, majd együtt megfordítani a formával. Az összeállításnak csak saját fantáziád szabhat határt.
Az ünnepi asztal dísze lehet, de nem sokáig, hiszen hamar elfogy.
Három a Magyar igazság, egy a ráadás. - így tartja a mondás. Én is tartottam hozzá tehát magam, hiszen mint már említettem, kétféle ételt készítettem egy időben. Az előző kettővel együtt, az már négy. Azok viszont már korábban elfogytak. De ez utóbbi kettő, a hűtőben elfért, én pedig dupla sikerélménnyel lettem gazdagabb. Na meg egy újabb finom étellel, amit már meg is mutatok. Ennek az "Aszpikos, csípős kukoricasaláta-tortácska." nevet adtam.
Ezen a módon készült:
Hozzávalók: (2 adag)
200 g. csilis kukoricakonzerv (Gold chili)
2 szál újhagyma,
1 csapott kanál mustár,
1 kanál tejföl,
só,
frissen őrölt bors,
néhány levél friss petrezselyem zöld,
1 csomag színtelen zselatinpor,
1/2 liter húsleves alaplé.
A zselatint a húslevessel elkeverjük, majd a használati utasítás szerint kicsit felfőzzük.(nem forraljuk!) Egy nagyobb lapos tányérba 4 - 5 mm. vastagon elterítjük a zselatin kisebb részét. Hűtőbe tesszük. (ezt díszítésre fogjuk használni)
A csilis kukoricát összekeverjük a mustárral, a tejföllel, enyhén megsózzuk, megborsozzuk, valamint a felaprított petrezselyem zölddel, és a felkarikázott újhagymával is elkeverjük. Hozzákeverjük a feloldott zselatint is. Beletölthetjük formákba, vagy kisebb tálkákba is, amiket hosszabb hűtés után a forma oldalait, kívülről meleg vízbe mártva kifordítunk a tálaló edényre. (Javaslom a szilikonos formákat) Én a zselatin enyhe merevsége után töltöttem a tányérra, (nem formáztam) és hűtőbe tettem. A közben megszilárdult, külön tányérban lévő zselatint apró kockákra vágtam, majd kikapartam a tányérból, és körben rászórtam a kitálalt salátatortácskára.
Jól esett ismét gondolkodni, és alkotni! Szükségem is van rá időnként! A gasztronómia lett életem egyik nagy célja! (ha nem a legnagyobb?) Most, hogy ezt a bejegyzésemet írom, éppen sérülten teszem. Elestem, és elrepedt a combcsontom. Szerencsémre, a tervezett ételeket, még a baleset előtt elkészítettem, csupán az aszpikos kockám tálalása, fotózása maradt a legvégére. De ilyen apróságok sem állíthatnak meg! Mint látható, ezzel is megbirkóztam, Párom apró segítségével. Ismét jót játszottam az ételeimmel. Ez pedig, - mint már oly sokszor - nagyon jól esett!
Végezetül ismerjétek meg a bejegyzés főszereplőjét.
Nem vagyok nagyétkű! Most úgy hozta a sors, hogy pár napig, kísérleteim tárgyát, a Bonduelle Gold chili konzervet tekintettem elsődleges táplálékomnak. A puding próbája ugyanis az evés! Amit elkészítettem, mi sem természetesebb, hogy meg is kóstoltam. Mivel jól esett, megettem mindent az utolsó falatig. Nem csalódtam most sem. Bizonyítottam, főként magamnak. Az alkotás pedig gyógyít! Csontrepedést figyelmen kívül hagyva, nem foglalkozok a fájdalmakkal, hanem kedvenc tevékenységemre koncentrálok. Családom mellett, ez az életem értelme!
Úgy tűnik, a nyereményeső ezzel nem ért véget. Két napja értesítettek, de már közben meg is érkezett nyereményem, amellyel a Kreatív Konyha ismét elismerte munkámat. Köszönöm Bonduelle! Ismét van néhány finom ételre való alapanyagom. A nyereményhez tartozó kosárnak meg Feleségem fog nagyon örülni. Meg is érdemli!
Mégis, életem nem első, de egyik legnagyobb gasztronómiai sikerét, egy Facebookon kiírt pályázatnak köszönhetem. Ez indított el, a gasztrobloggerek rögös útján.
 |
| Ez volt akkori díjnyertes ételem, a "töltött bagett" Más kísérleteimmel együtt erről is írtam. |
De ez a díj akkor nagy lökést adott! Elindította gasztronómiai pályafutásomat. Az sem lenne nagyképűség, ha karriernek nevezném működésemet, mert sikeresnek érzem magam. A sors ugyan jelentősen megtépázta egészségemet, sokat elvett tőlem, de adott érte cserébe valamit. Sok barátot, tapasztalatot, és rengeteg sikert! Több pályázaton, receptversenyen nyertem már azóta, igen nívós díjakat. Idén sem szűkölködtem bennük! Nem szállok viszont harcba mindenhol, mindenféle nyereményért! Nem veszek részt lájkolós, szavazós játékokon! Azokat meghagyom olyanoknak, akik csak erre vannak ráhangolódva. Nem vetem meg őket, de tény, hogy többnyire vitatható pályaművekkel nyernek állandóan, majd mindig ugyanazok a személyek. Jó játékot kívánok nekik!
Most viszont ismét azon az oldalon veszek részt munkáimmal, ahol a kreativitás is számít valamelyest. Azokkal tehát biztosan nem fogok versenybe szállni, akikről az imént említést tettem. Itt zsűri fog dönteni, és az étel képe is igen fontos. Ha nem az a legfontosabb?!
Ismét annak a konzervgyártó cégnek, fantáziát is igénylő pályázatán veszek részt tehát, amely elindította pár éve a pályámat. Nem titok, a Bonduelle-ről van szó. Náluk úgy tűnik, a kreativitás is sokat nyom a latban. Becsületből veszek részt újra a pályázaton! A kiírás szerint, olyan fotókat kell készíteni, majd feltöltenem a versenybe, melyen jól látható a konzerv Gold chili, ami egyébként igen finom.
Szeretem a pikáns ízeket! A fotózásban is tettem szert, már némi gyakorlatra, a versenyt tehát nekem találták ki.
Ezután a tettek mezejére léptem. Elsőként az egyik kedvenc salátafélémet, az igen laktató, mégis nagyon egészséges tésztasalátát kreáltam. Rengeteg receptem díjaként, több helyről "bezsebelt" tészta, és más alapanyagok borítják kamrám polcait, így azok egy részét is felhasználtam. Rögtön leírtam a receptet is, melyet másik oldalamon azonnal megjelentettem. Igen jóízű étel született gondolkozásom eredményeként, de ezúttal a fotókra sokkal jobban koncentráltam, mint máskor.
Hozzávalók 2 fő részére:
150 g. vegyes fagyasztott zöldség, (country mix: sárgarépa, brokkoli, karfiol)
50 g. fagyasztott zöldbab,
150 g. csilis morzsolt kukorica konzerv, (gold chili)
2 szál újhagyma, (zöldjével együtt)
kevés olíva olaj,
1 kanál fűszeres szőlőmagolaj,
1 kanál balzsamecet,
1 kiskanál halszósz,
só,
kevés frissen őrölt bors.
A tésztát sós, lobogó vízben megfőzzük fogkeményre. (al dente) A fagyasztott zöldségeket, a zöldbabot, és a country mixet, szűrőben, egy percre forró vízbe mártjuk. (blansírozzuk) Ezután lecsöpögtetjük, majd kevés olíva olajon megpároljuk őket. (a csípős kukoricát, a zöldbabot, a brokkolit, a karfiolt, és a felkarikázott újhagymát egyaránt) Kevés balzsamecettel meglocsoljuk, majd kiskanálnyi halszószt is csurgatunk rá. Enyhén sózzuk csak, mert a halszósz is sós kicsit, majd a párolt zöldségeket, a tésztára halmozzuk. Pár tekerés borsot is elbír. Tálalás előtt kissé megöntözzük a fűszeres szőlőmagolajjal.
Azon melegében elkészült újabb kreációm is, ami ismét egy saláta lett. Tudni kell, hogy imádom a salátákat. Különösen nyáron, de más évszakokban is képes vagyok, napokig csak salátákon élni. Szeretem őket, valamint jót tesznek egészségemnek is. A csilis kukorica enyhén csípős, pikáns íze pedig különleges élményt adott hozzájuk. Ezt így csináltam.
Hozzávalók 2 fő részére:
200 g. kukoricakonzerv, (Gold csili)
3 szál újhagyma,
3 kanál tejföl,
kevés só,
1 kávéskanál balzsamecet,
kevés fehér bors,
pár csepp tökmagolaj.
A kukoricakonzerv, enyhén csípős, apróra vágott csilit is tartalmaz. Az újhagymát apróra karikáztam, elkevertem a tejföllel, a kukoricával, a balzsamecettel, majd kicsit megsóztam. Enyhén meg is borsoztam. Néhány csepp tökmagolaj is került rá.
5 perces, különleges, pikáns saláta lett belőle.
De nem álltam meg itt!
Van egy ételféleség, amit nagyon szeretek teenager korom óta, de soha nem sikerült még úgy, ahogyan igazán szerettem volna. Mindig kihívást okozott! Nagyon igényes vagyok ugyanis magammal szemben.
Az aszpikkal készült ételekről, valamint a különféle imbiszekről van szó. Gyerekkoromban, de később is mindig csodáltam Szegeden, a Korzó Imbisz hűtőpultjain látható hidegtálakat. Ezek falatkák, és más ételköltemények voltak, és a lehető leglátványosabban kínálták magukat. Nem volt egyik sem mindennapos étel. Volt, amikor csak azért utaztam több száz kilométert, hogy valamilyen újabb, általam addig nem kóstolt finomságot megízleljek.
Nem minden kocsonyásítható! Az állati eredetű alapanyagokkal nincs különösebb probléma, de egyes gyümölcsökkel, viszont eleve kudarcra van ítélve a munka. Tanácsos tehát elolvasni a zselésítő anyag használati útmutatóját, mielőtt több órás munkánk kárba veszne! Különösen akkor, ha több rétegben zselésítünk. Erre hosszú idő is szükséges. Minden réteget külön-külön le kell hűteni, addig nem dolgozhatunk tovább, míg az adott réteg meg nem szilárdul. Csak ezután jöhet a következő. Tehát, igen babra munka házilag! De a türelem, kocsonyát terem! Az sem mindegy, milyen formába töltjük az aszpiknak való zselét. Napjaink technológiai vívmányainak köszönhetően, a szilikon formáknál, erre a célra jobb nem létezik. Nem ragad, különösebb kezelés nélkül könnyen kifordítható belőle az elkészült mű.
Hozzávalók:
2 tojás,
1 szál sárgarépa, (zsülienre vágva)
1/8 uborka, (vékonyan felcsíkozva)
4 szelet sonka, (felcsíkozva)
200 g. konzerv kukorica, (Gold chili)
1 csomag színtelen növényi zselatin,
1/2 liter hús alaplé.
Tanácsos a tálaló tányért felülről ráfektetni, majd együtt megfordítani a formával. Az összeállításnak csak saját fantáziád szabhat határt.
Az ünnepi asztal dísze lehet, de nem sokáig, hiszen hamar elfogy.
Három a Magyar igazság, egy a ráadás. - így tartja a mondás. Én is tartottam hozzá tehát magam, hiszen mint már említettem, kétféle ételt készítettem egy időben. Az előző kettővel együtt, az már négy. Azok viszont már korábban elfogytak. De ez utóbbi kettő, a hűtőben elfért, én pedig dupla sikerélménnyel lettem gazdagabb. Na meg egy újabb finom étellel, amit már meg is mutatok. Ennek az "Aszpikos, csípős kukoricasaláta-tortácska." nevet adtam.
Ezen a módon készült:
Hozzávalók: (2 adag)
200 g. csilis kukoricakonzerv (Gold chili)
2 szál újhagyma,
1 csapott kanál mustár,
1 kanál tejföl,
só,
frissen őrölt bors,
néhány levél friss petrezselyem zöld,
1 csomag színtelen zselatinpor,
1/2 liter húsleves alaplé.
A zselatint a húslevessel elkeverjük, majd a használati utasítás szerint kicsit felfőzzük.(nem forraljuk!) Egy nagyobb lapos tányérba 4 - 5 mm. vastagon elterítjük a zselatin kisebb részét. Hűtőbe tesszük. (ezt díszítésre fogjuk használni)
A csilis kukoricát összekeverjük a mustárral, a tejföllel, enyhén megsózzuk, megborsozzuk, valamint a felaprított petrezselyem zölddel, és a felkarikázott újhagymával is elkeverjük. Hozzákeverjük a feloldott zselatint is. Beletölthetjük formákba, vagy kisebb tálkákba is, amiket hosszabb hűtés után a forma oldalait, kívülről meleg vízbe mártva kifordítunk a tálaló edényre. (Javaslom a szilikonos formákat) Én a zselatin enyhe merevsége után töltöttem a tányérra, (nem formáztam) és hűtőbe tettem. A közben megszilárdult, külön tányérban lévő zselatint apró kockákra vágtam, majd kikapartam a tányérból, és körben rászórtam a kitálalt salátatortácskára.
Végezetül ismerjétek meg a bejegyzés főszereplőjét.
 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése