A sokadik töltött paprika. Megint egy kis furfanggal!

Nem azért főzök(ünk), hogy blogjaim száma növekedjen egy újabb étellel. Esetleg el tudjak vele dicsekedni, na nézzétek megint mit csináltunk! Vannak kedvencek, szezonális ételek, amik akár többször is készülhetnek konyhánkban rövid szünetekkel, de mindig apróbb változtatásokkal. Gondolom, másoknál is így van! Egy étteremben is vannak egy bizonyos idő után visszatérő ételek. Persze ezek sem készülnek mindig egyformán. 
Soha nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba, és ez a mondás a kajára is érvényes. Nálunk legalábbis így van. Azoknál, akik maguk találják ki a menüt, nem receptből főznek, ez így természetes. Mindig kicsit változtatunk a kaján, kétszer ugyanúgy sosem csináljuk. Azért írok többes számban, mert feleségem tökéletes háziasszony, így Ő sem megy a szomszédba egy kis furfangért. Mostanában Ő főz sűrűbben, mert én még gyógyulófélben vagyok.

Ő döntött a töltött paprika mellett, és láttam a bevásárolt alapanyagokon pénteken, hogy megint más lesz, mint a többi eddigi. Sokadik, de az alaprecept mindig ugyanaz. Ezért fel sem fogom tölteni egyetlen receptoldalra sem, hiszen csupán egy új variációja lesz ennek a finom nemzeti eledelünknek. Még rövid ideig én csak asszisztálok betegségem miatt, de remélem, már hamarosan teljes értékű leszek a konyhában! Úgy csinálnám már!
Miben más, mint az eddigiek? Program volt hétvégén, fiam költözött új lakásba. Rendbe kellett hozni! Nejem ezért egész hétvégére tervezett, és mivel tudvalevőleg a töltött káposzta mellett a töltött paprika is annál jobb, minél többször melegítik, ezt ettük egész hétvégén. Ezért már péntek délután megfőzött egész hétvégére.

Hogy mégse lehessen megunni, kevés füstölt hús, és csontozott csülök is került a legnagyobb fazekunkba. És nem csak töltött paprikák, hanem húsgombócok is sorakoztak benne. Így akárhányszor szedtünk belőle, mindig más akadt a merőkanálba. A húsgombócokat a kisebbik nagyon szereti tejföllel, aki pedig a töltött paprikát kedveli, abból vett többet, így mindenki igénye ki lett elégítve. Én kevés füstölt húst, és egy kis bőrös csülköt vettem magamhoz, bőséges mártással.
A mennyiségek szinte dekára azonosak a korábban többször készített töltött paprikánkkal, így most csak ki kell egészítenem a receptet a füstölt oldalassal, a csontozott csülökkel, valamint kevés friss paradicsommal is. Kertünk tele van zamatos Lucullus parival, miért veszne pocsékba? Most tehát saját receptemet fogom plagizálni, ami nem büntetendő! Bár mások is így tennének!

Hozzávalók 12 személyre:

1.5 kg. tölteni való paprika,
2 kg. darált sertés dagadó, vagy lapocka,
30 dkg. füstölt oldalas,
80 dkg. csontozott sertéscsülök,
3 fej hagyma,
2 marék rizs,
2 tojás,
só,
őrölt bors,
300 g.  paradicsomszósz, 
1/2 kg. friss paradicsom,
kevés zsír,
3 kanál liszt a rántáshoz.

A szép, egészséges megmosott paprikák csumája ki lett vágva. A töltelék hozzávalóit (darált hús, rizs, só, őrölt bors, apróra vágott, vagy reszelt hagyma, tojás) összekeverjük, majd lazán a paprikákba töltjük. A maradék húsból gombócokat gyúrunk. Nagyobb fazékban, először a füstölt hús, majd az apróra vágott paradicsom, arra a töltelékek lettek sorba rakva. A töltelékek közé is nagyon apróra darabolt paradicsomok kerültek, majd a gombócok, és így tettük fel főni, annyi enyhén sós vízben, amennyi ellepte. A vízbe beleöntjük a paradicsomszószt is.
Ekkor rántást készítettünk zsírból, lisztből, kevés őrölt pirospaprikából állandó kavargatás mellett, majd azt hideg! vízzel felöntve hozzáadtuk a fazék tartalmához. Rövid főzés után besűrűsödik a szósz is, és kész az étel.

Tudom, igen bőségesnek tűnik a mennyiség, de rájártunk. Ráadásul úgy alakult, hogy szívesen látott vendégek érkeztek szombaton ebédidőben, így legalább nem maradtunk szégyenben.
Írásaimat más esetben, fel szoktam tölteni különféle receptoldalakra, önálló receptként is, de ez esetben, most nincs bőr a pofámon erre. Megmarad blognak, mert így is hasznos. Néha ugyan furcsa keresésekkel találkozok a forgalmi statisztikában, hogy magam is meglepődök. Azért azokat is figyelemmel kísérem, mert sosem lehet tudni, mivel használhatok. Néhány érdekesnek tűnő címszó, már sokszor adott ötletet. 
Nálam nem a mennyiség az irányadó, hanem a receptem minősége, egyszóval az elkészítendő étel pontos leírása. Az, hogy egyel kisebb szám áll feltöltött receptjeim mögött, hidegen hagy! Kár, hogy másokat az is zavarja, hogy egyáltalán  recepteket osztok meg, és azokat mások is olvassák. Nem túlzok, higgyétek el! Sok az irigy! Szerencsére Ti vagytok többen, akik valóban hasznosnak találják munkámat. De az akadékoskodókból sajnos egy is sok! Remélem, az is olvassa, akiről a történet szól, és magára ismer!