2015. február 15., vasárnap

Mexikói zöldséges tészta.


Kedvet kaptam hozzá! Éppen zöldséges ételeket készítettem, és a pillanatnyi ötlettől vezérelve gyorsan kifőztem egy adag tésztát a zöldségekhez. Mindössze két adagnyit készítettem, de ez a szerény mennyiség bebizonyította, hogy máskor is érdemes lesz ezt a párosítást megvalósítani.
Miért mexikói? A ma divatos válasszal: Csak! Zöldséges ragu tésztán, csupa olyan alapanyaggal ami akár lehetne mexikói is, csípősen, így ez jutott eszembe. És nem azért, mert a közismert mexikói fagyasztott zöldségkeverékből készült, mert abból egy gramm nincs benne. Imádom a zöldségfélék feldolgozását! Jobb kezem részleges bénultsága miatt, nekem ez felüdítő gyakorlat, ezzel tudom bizonyítani azt, hogy még képes vagyok alkotni. Legjobban zsülienre szeretem vágni a zöldségeket. Ez azért is jó, mert gyorsabban puhulnak meg ebben az állapotban, de mégis roppanósak maradnak.
Megint belebonyolódok az előjátékba, de ki akar a recept helyett gasztro pettinget?

Íme a recept:

1 szál sárgarépa,
4 fej kisebb gomba, 
1 marék zöldbab, 
1 marék zöldborsó, 
1/2 színes paprika,
1 db. paradicsom,
1/2 lilahagyma,
1 szál újhagyma,
só, frissen őrölt bors,
csilipehely ízlés szerint,
kevés olíva olaj.

Széles metélt (tagliatelle) tésztát tettem fel sós, forró vízben főni.
A lila hagymát megtisztítottam, hosszában felcsíkoztam. A sárgarépát csíkokra (zsülienre) vágtam, a paprikát is felcsíkoztam, a paradicsomot apró kockákra, a gombát rusztikus szeletekre vágtam. Látványban, inkább a gombát akartam kihangsúlyozni, és úgy érzem sikerült is.
A hagymát, és a sárgarépát egyszerre pirítottam kevés olíva olajon, majd megsóztam, és hozzányomtam 1 fokhagymát. A paradicsomot is hozzátettem, majd a gombát, a zöldbabot is. Borsot őröltem rá, hozzáadtam a csilipelyhet, (lehet, hogy kicsit többet mint mások) és 2 percre lefedtem a serpenyőt. Hozzáadtam a zöldborsót, a felcsíkozott paprikát, és 5 perc alatt fedő alatt készre pároltam. 
A tésztát leszűrtem, és a zöldséges raguval tetején tálaltam. 1 szál újhagymát felkarikáztam, és azzal szórtam meg fogyasztás előtt.



Ennyi a storry, ami nem is annyira különleges! Az történt mint máskor. Ha főzök, elfelejtkezek magamról, és észre sem veszem, hogy megéheztem. Ez most sem történt meg, csak gyanús volt, hogy órák óta nem ettem még. Éhes nem voltam, de hogy elejét vegyem későbbi esetleges szenvedésemnek, egy finom, egészséges, tészta egytállal csillapítottam, még mielőtt jelentkezett volna.

Ja! A kerámia edényt, amiben tálaltam a viszkis rablóként megismert Ambrus Attila készítette. A börtönben kitanulta a fazekasságot, és mióta szabadult, ebből él. Én meg vagyok elégedve munkájával, és döntésével is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése