Szürkemarha pörkölt bográcsban (almával)

Anyósommal nem a viccekből ismert viszony van köztünk, hanem igazi jó barátság. Feleségemet igen fiatalon hozta világra, így köztünk sincs nagy korkülönbség. Viszonyunkat talán az jellemzi legjobban, hogy míg lányai - a falusi szokásoknak megfelelően - magázzák, velem tegező viszonyban van.

Ez a kiváltság egyedül a fiatalabb unokákat illeti meg rajtam kívül. 50. szülinapom óta kerültem annyira bizalmas viszonyba vele, hogy tegezem. 
A szülinap pedig mindenkinek nagy ünnep. Ha neki van szülinapja, akkor is mindig valamivel készül. Sokkal többel, mint azt elképzelni lehetne. Nem is értem, hogy van benne annyi energia. Természetes, hogy ahol lehet, három lánya is segít, abban, amiben tud. Én is, mert ráérek, a másik, hogy imádok főzni. Adott volt az alapanyag, az 5 kilónyi szürkemarha, és rám lett bízva, hogy csináljak belőle pörköltet. Az előkészület fél órát igényelt, a főzésre 3 órát szántam. Mint kiderült kitűnő időérzékkel!

Hozzávalók:

5 kiló marhahús, 
1,5 kiló hagyma,
2 fej fokhagyma,
3 db paradicsom,
3 db zöldpaprika, (a paprika, és paradicsom fagyasztott volt, de friss is jó a pörköltbe)
1 db csípős paprika,
2 db alma,
2 dl Vitaprik (sós, darált, enyhén csípős paprika)
4 kanál őrölt pirospaprika,
1 kanál köménymag,
1 kávéskanál só (mivel a Vitaprik eleve sós volt)
1 kávéskanál őrölt bors,
2 dl száraz fehérbor.


A hagymát megtisztítom, majd félkarikára vágom. (ennél apróbbra nem kell, mert a hosszú főzés alatt úgyis szétfő) A fokhagymát megtisztítom, kés lapjával szétnyomom. A húst megmosom, leöblítem, majd kockákra vágom. Utána ismét átöblítem. 

A hagymát zsíron elkezdem párolni, enyhén megsózom, majd hozzáadok 1 kanálnyi köménymagot. Azzal együtt kicsit pirítom, majd a fokhagyma negyedét is beleteszem a bográcsba. A húst is hozzátéve, fehéredésig pirítom. 5 perc pirítás után felöntöm 1 deci száraz fehérborral, kevés vízzel, és belekerül a fagyasztott 3 db paprika, és ugyanennyi paradicsom. A paradicsom egészben, a paprikák csíkozva, mert így lett lefagyasztva. Használhatunk lecsót is. 

Hozzáadtam a darált paprikát (Vitaprik, Pritamin) Mivel ez enyhén csípős, ezúttal 1 db csípős paprika került a bográcsba a fagyasztóból, de az is ki lett véve mikor már csak a csumája, és a bőre maradt. Ekkor kóstoltam meg először. Ilyenkor még egyáltalán nincsenek összeérve az ízek, de a sót már érezhetjük, kell- e még bele. Nem kellett. Mivel beszereztem bográcsomhoz egy megfelelő méretű fedőt, azt is rátettem, majd időnként fordítva rajta, egy óráig főztem. Most kavartam meg először, de előtte kihalásztam a paradicsomok közben levált héját. Ismét megkóstoltam, de még csak a szaftját. Újabb főzés következett a fedő alatt, majd forgatások. Fél óra múlva, bátorkodtam egy darab husit is villámra tűzni, és megállapítottam, hogy fél óra, és kész a pöri. Ekkor tettem hozzá az őrölt borsot, és a fokhagyma félretett háromnegyedét, valamint két darab feldarabolt almát. Igen! Jól olvassátok, almát! Egy éve annyira ízlett a zsűrinek almával készített vadpörköltem, hogy a legízletesebb étel díjjal jutalmazták.
Négy kanál őrölt pirospaprikát kevés fehérborral elkevertem, majd azt is hozzáadtam a már fortyogó pörköltléhez. Ekkor nyerte el végleges színét, és ízét a pörkölt, így még egyszer megkóstoltam. Kikértem, elsősorban csípősségéről mások véleményét is, mert nem szerettem volna eltúlozni az erejét. Úgy, ahogy terveztem, pontosan három óra alatt főztem készre bográcsom tartalmát.

Én tehát ezzel vettem ki a részem a Mama szülinapjára készített ételek sorából, és meg lettem dicsérve. Az 5 kiló hús látszólag soknak tűnik, de Anyósom mindig túlbiztosítja a hasonló vendéglátásokat. Jellemző, hogy kisebb római légiót is jól tudna lakatni az asztalra felhordott ételekkel, és senki nem távozik üres kézzel hazafelé sem. De nála már csak ez a szokás.
Sokáig élj erőben egészségben Mama!

Ez az írás az utolsó azok sorában, amit újraírtam, mert valakinek szúrta a szemét, és letörölte más bejegyzéseimmel együtt. Bevallom a haragom már régen elszállt, és kicsit jó is volt felidézni az emlékeket, és újraírni a történéseket. Eddig is azért blogoltam, hogy írásaim egyfajta virtuális naplóként üzenjenek leendő leszármazottaimnak, vagy csak időnként magam is fellapozzam az emlékeket tartalmazó oldalakat. 
A napló pedig nincs lezárva, hiszen remélem még sok-sok emlékkel telnek meg lapjai!