Marhalábszár-pörkölt bográcsban.

Hiánypótló írás következik, mert marhahúsból számtalanszor csináltam már pörit bográcsban, és fazékban is. Úgy emlékszem, még le is írtam valamikor jó egy éve hogyan csináltam, de mivel valaki minden írásomat letörölt bográcsos oldalamról, annak is nyoma veszett. Marhalábszár-pörköltet álmomból felkeltve is tudok készíteni, így  a meglévő képeket felhasználva újraírom a receptet, mert igény van rá. Blogomon, a keresési kulcsszavak közt több esetben felfedeztem a marhalábszárat így hozom a receptet. 
Az a bizonyos alkalom, amikor végigfotóztam a bográcsozást, egy zenés-táncos rendezvényen történt. Nincs értelme titkolózni, hiszen életem egy részét zeneszolgáltató kisiparosként, tehát diszkósként töltöttem. Állítólag egészen jól csináltam, és harminc év távlatából még mindig sokan emlékeznek a diszkóimra. Meghívtak tehát egy diszkós találkozóra azzal a nem titkolt hátsó szándékkal, ha már ott vagyok, főzzek is valamit. Én leadtam a rendelést, és jó gazda módjára a szervező bevásárolt. Az alapanyagok feldolgozására elég volt fél óra, így hamar a tűz is nyalta a bográcsok alját. Én meg a boros poharat, mert jól esett. Megint elveszek az emlékekben, de ideje rátérni a tényleges receptre.

Hozzávalók:

5 kg. marhalábszár felkockázva,
1,5 kg. vöröshagyma feldarabolva,
5 gerezd fokhagyma,
20 dkg. füstölt szalonna,
1 kis kanál köménymag,
60 dkg. zöldpaprika, 1 db. csípős paprika,
30 dkg. paradicsom,
só,
3 kanál őrölt pirospaprika,
2 dl. száraz vörösbor.

A szalonnát felcsíkoztam, majd zsírjára pirítottam. A sült szalonnát kivettem, és a zsírhoz hozzáadtam a darabolt hagymát, és a szétnyomott fokhagymát. Kicsit dinszteltem, majd hozzáadtam a köménymagot, amit kicsit kipattogtattam. (megpirítottam)
A kockázott marhalábszárat is beletettem, valamint a felkarikázott paprikának felét, és a paradicsomokat egészben úgy, hogy a csumáját kivágtam, és kereszt alakban bevágtam. Később a paradicsomok héját le tudtam húzni, és egészben kiemeltem a bográcsból. A húst kicsit pirítottam addig, míg ki nem fehéredett. Felöntöttem annyi vízzel, hogy éppen ne lepje el, majd megsóztam. A bográcsba került a felkarikázott paprika másik fele, és az erős paprika is félbe vágva. Ezután két órahosszán át főtt, a bográcsot időnként megforgatva, és az elfőtt lét időnként pótolva. Közben próbát végeztem a húson. Mikor úgy éreztem megfőtt a paprikát csomómentesre kevertem vörösborban, és hozzáöntöttem a bogrács tartalmához. Rövid rotyogtatás után kész volt a pörkölt. 

Közben én megtartottam saját D.J. műsoromat, és a többiek addig ettek. Minden flanc nélkül, friss puha kenyérrel, mert a köret főzésére nem volt idő, és edény. A kritikákat azért begyűjtöttem, és jól estek. Bevallom, majdnem mindig úgy járok, hogy mire a kajálásra kerülne a sor, én már jól lakok az illattal, és már nem kívánom az ételt. Épp ezért hazahoztam egy jó adagot, amit másnap egy kis főtt krumplival jó ízűen megettünk feleségemmel.
Jól sikerült buli volt, szórakoztattam, és szórakoztam.

És hogy máskor is csináltam már marhapörköltet, néhány bizonyíték, bár gondolom, senki nem kételkedik benne.