2015. január 11., vasárnap

Kapros, tejfölös zúzapaprikás


Elsinkófált írásaim többségét pótoltam már, melyeket valaki szándékosan törölt bográcsos oldalamról. Tulajdonképpen, haragom már elszállt, hisz a lényeg, a recept minden esetben megmaradt. Azt pedig, ami körítésként mellé volt csatolva, emlékeim alapján újraírtam. Nem úgy mint eredetileg, hiszen az ember nem másológép. Jó kis agytorna volt emlékezni az aktuális történésekre, és felidézni ismét a múltat.
Ezt a receptet például, néhány másikkal együtt, a Kifőztük Magazin szerkesztőjének kérésére írtam akkor. Néhány hónapja blogoltam mindössze, és meglepetésként ért, hogy máris felfigyeltek munkámra. Bevallom, nagyon jól esett! Kérték küldjek egy listát, miket gondoltam ki elkészítésre, majd kiválasztottak közülük ötöt, amiket rendben meg is csináltam. Addigra viszont megszoktam már, ha valamit elkészítek, röviddel utána le is írom, majd megosztom receptjét. Ebben az esetben viszont várnom kellett. Májusban kezdtem hozzá az ételek készítéséhez, de receptjeim, csak az augusztusi számban jelentek meg. Az etikához hozzátartozik, ha felkérésre csinálok valamit, akkor a felkérő elsőséget élvez. Így igen nehéz volt megvárnom, hogy receptjeim csak hónapok múltán jelenjenek meg. Meg kellett szoknom, mert idővel más felkérések is érkeztek, amikor hasonló cipőben jártam.
Térjünk vissza írásom lényegére a kapros, tejfölös zúzapaprikáshoz. Szívesen fogadtam a felkérést, és örültem, hogy a szerkesztőség ezt választotta a megadott ételek közül. Rendben le is közölték, és úgy osztom meg, ahogyan a magazinban akkor 2013. augusztusában megjelent. 


Hozzávalók 4 - 6 személyre:



1 kg zúza
2 fej hagyma
3 gerezd fokhagyma, apróra vágva
1 db paradicsom
1 db zöldpaprika
1 csokor kapor, finomra aprítva
1 dl fehérbor
kevés só és bors 
1 kávéskanál őrölt pirospaprika
200 g főzőtejszín
1 evőkanál liszt a habaráshoz

A hagymát apróra vágva, kevés zsiradékon megfonnyasztom, megsózom. A megmosott, átvizsgált, szükség szerint darabokra vágott zúzát hozzátéve, fehéredésig pirítom. Beleöntöm a bort és a felaprított paprikát, paradicsomot is hozzáteszem. Annyi vízzel öntöm fel, hogy ellepje, majd fedő alatt főzöm.
Mikor a zúza megpuhult (addigra a hagyma, paprika, paradicsom is szétfő), kevés főzőlevet kivéve, azt a tejszínnel és kevés liszttel, csomómentesre keverem és enyhén behabarom.
A zúzott fokhagymát és a finomra vágott kaprot is hozzátéve, meghintem őrölt paprikával, majd felforralom.
Frissen őrölt borsot adok hozzá és tálalom. Galuskát, vagy pirított házi tarhonyát, valamint zöld fűszerekbe (snidling, kapor) forgatott tejföl golyóbisokat adok mellé.
Bográcsban elkészíthető étel, a mennyiségeket ki-ki saját edénye, és a vendégül látni kívánt személyekhez igazíthatja. Ez a mennyiség, 4-6 fő vendégül látásához elegendő. Minden bográcsos ételhez ajánlom a száraz fehér, vagy vörösbor használatát. Mire az étel elkészül, az alkoholtartalom elpárolog, a bor savtartalma viszont segít a hagyma szétfőzésében, az esetleges leragadások feloldásában, nem utolsó sorban, kitűnő ízt kölcsönöz ételünknek.





A recept tehát ebben a formában jelent meg a Kifőztük Magazin 2013.augusztusi számában. Fázisképek nem készültek hozzá más írásaimmal ellentétben, így jelen cikkemben sem tudom receptemet ezekkel illusztrálni. Akkurátus emberként viszont rengeteg képet csináltam a kész műről több beállításban is. Így aztán volt miből válogatnom ehhez a bejegyzéshez is. A zúzapaprikás pedig nagyon finom volt. Másik írásomban viszont több képet is láthattok a főzés rejtelmeiről. Abban ráadásul, kicsit még egyszerűbben készült a zúzapörkölt. Vagy paprikás? Nekem mindegy csak finom legyen!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése