Hacsak nem csapatommal, valamilyen eseményen főzök, a bográcsozás, akkor is alkalomhoz kötődik. Ezúttal is így történt, mert kaptam barátomtól 3 kilónyi gyönyörű szarvashúst, pont akkor, amikor kedves vendégeket vártunk.
Évente egyszer látogatnak Gyulára, és a fürdő nyújtotta pihenés mellett hozzánk is eljönnek egy jó beszélgetésre, az eltelt egy év alatt felhalmozott élmények megosztására. Unokatestvéremről, és családjáról van szó, így sosem volt kérdéses, hogy a vendéglátás feladatából, én veszem ki jobban a részem, feleségem, csak asszisztál. Szívesen teszem. Nem várják el, hogy extra kajákat tegyek eléjük, de még soha nem maradtak éhesen. Szerencsére. A minden évben kicsit idősebb gyerekek miatt kicsit mindig gondolkodnom kell a kaján, sőt előfordult, hogy telefonos segítséget kértem, és leinformáltam a gyerekek esetleges finnyásságát. Eddig sosem volt probléma. Most, hogy ajándék alapanyagból tudtam dolgozni, ami szemre is gyönyörű volt, megint jól sikerült bográcsost tudtam eléjük tenni.
A szarvaspörköltet a megszokott rétegelt módon készítettem. Ennek a lényege az, hogy alulra a csontosabb húsok kerülnek, erre egy réteg hagyma, paprika, paradicsom, és fűszerek, majd a színhús, amit újabb hagyma, paprika, paradicsom réteggel zárok le. A bográcsot addig, míg fel nem rottyan, csak forgatom, vizet nem töltök alá. Később, ha szükséges pótlom a vizet, és már meg is kavarom a pörköltet.
Hozzávalók kisebb vendégseregre: (10-12 fő)
3 kg. csontos szarvashús,
5 fej hagyma,
fél fej fokhagyma,
4 közepes paradicsom,
3 nagyobb paprika,
1,5 kanál só,
2 kanál őrölt pirospaprika,
1 kávéskanál egész kömény,
kevés őrölt bors,
1 dl. száraz bor.
2 kanál zsír.
A bográcsban felolvasztottam a zsírt, majd a nagyon csontos darabokat tettem a bogrács aljára. Erre került a kevésbé csontos, majd a színhús. Először a félkarikára vágott hagymát, és a szétnyomott fokhagymát, valamint az apró darabokra vágott paradicsomot, és a felkarikázott paprikát is ráterítettem a húsra. Megsóztam, a köményt, és kevés borsot is rászórtam.
A bográcsban felolvasztottam a zsírt, majd a nagyon csontos darabokat tettem a bogrács aljára. Erre került a kevésbé csontos, majd a színhús. Először a félkarikára vágott hagymát, és a szétnyomott fokhagymát, valamint az apró darabokra vágott paradicsomot, és a felkarikázott paprikát is ráterítettem a húsra. Megsóztam, a köményt, és kevés borsot is rászórtam.
Ezután, csak néhányszor fordítottam a bográcson.Az alján lévő csontok miatt nem volt nehéz dolgom. Addig főztem, míg a hagyma, és a tetejére tett paprika, és paradicsom közt megjelentek a forrás nyomai, a buborékok. Ekkor kavartam meg először, és annyi vízzel öntöttem fel, amennyi ellepte. A vizet időnként pótoltam. Az első jelek, hogy a pörkölt kezd megfőni abból láthatók, hogy a csontokról kezd leválni a hús. Kiválasztottam a legnagyobb darabot, és amikor azon is már alig volt hús, akkor tettem hozzá az őrölt pirospaprikát. Ezután, már csak ismét fel kellett forralni, és készen volt a pörkölt. Ha akarod, ízesítheted enyhén csípősre, vagy akár erősre is. A vad elbírja, ha Te is bírod. Tehetsz hozzá borókát, erdei gombát is, de most a gyereksereg miatt, nem került a bográcsba ezekből.
Ez az írásom sem az eredeti. Több másikkal együtt le lett törölve bográcsos oldalamról, amit nem is indítottam újra, hanem ide, a fő helyre hoztam, hiszen ezt többen olvassák. Lassan a végéhez közeledik a cikkek újraírása, ami azért volt fontos, mert bejegyzéseim naplóként is működnek magam, és majdani leszármazottaim számára. Egy perc alatt fosztott meg időlegesen ismeretlen jótevőm sok emléktől, de szerencsére a memóriám mélyéről sikerült előásni őket. A receptek pedig sok helyen megvoltak, mert gyakorló gasztrobloggerkén megosztottam őket. Azért vannak. Nem?
Ez az írásom sem az eredeti. Több másikkal együtt le lett törölve bográcsos oldalamról, amit nem is indítottam újra, hanem ide, a fő helyre hoztam, hiszen ezt többen olvassák. Lassan a végéhez közeledik a cikkek újraírása, ami azért volt fontos, mert bejegyzéseim naplóként is működnek magam, és majdani leszármazottaim számára. Egy perc alatt fosztott meg időlegesen ismeretlen jótevőm sok emléktől, de szerencsére a memóriám mélyéről sikerült előásni őket. A receptek pedig sok helyen megvoltak, mert gyakorló gasztrobloggerkén megosztottam őket. Azért vannak. Nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése