Bográcsos szarvaspörkölt.

Hacsak nem csapatommal, valamilyen eseményen főzök, a bográcsozás, akkor is alkalomhoz kötődik. Ezúttal is így történt, mert kaptam barátomtól 3 kilónyi gyönyörű szarvashúst, pont akkor, amikor kedves vendégeket vártunk.

Évente egyszer látogatnak Gyulára, és a fürdő nyújtotta pihenés mellett hozzánk is eljönnek egy jó beszélgetésre, az eltelt egy év alatt felhalmozott élmények megosztására. Unokatestvéremről, és családjáról van szó, így sosem volt kérdéses, hogy a vendéglátás feladatából, én veszem ki jobban a részem, feleségem, csak asszisztál. Szívesen teszem. Nem várják el, hogy extra kajákat tegyek eléjük, de még soha nem maradtak éhesen. Szerencsére. A minden évben kicsit idősebb gyerekek miatt kicsit mindig gondolkodnom kell a kaján, sőt előfordult, hogy telefonos segítséget kértem, és leinformáltam a gyerekek esetleges finnyásságát. Eddig sosem volt probléma. Most, hogy ajándék alapanyagból tudtam dolgozni, ami szemre is gyönyörű volt, megint jól sikerült bográcsost tudtam eléjük tenni.

A szarvaspörköltet a megszokott rétegelt módon készítettem. Ennek a lényege az, hogy alulra a csontosabb húsok kerülnek, erre egy réteg hagyma, paprika, paradicsom, és fűszerek, majd a színhús, amit újabb hagyma, paprika, paradicsom réteggel zárok le. A bográcsot addig, míg fel nem rottyan, csak forgatom, vizet nem töltök alá. Később, ha szükséges pótlom a vizet, és már meg is kavarom a pörköltet.

Hozzávalók kisebb vendégseregre: (10-12 fő)

3 kg. csontos szarvashús,

5 fej hagyma,

fél fej fokhagyma,

4 közepes paradicsom,

3 nagyobb paprika,

1,5 kanál só,

2 kanál őrölt pirospaprika,

1 kávéskanál egész kömény,

kevés őrölt bors,

1 dl. száraz bor.

2 kanál zsír.

A bográcsban felolvasztottam a zsírt, majd a nagyon csontos darabokat tettem a bogrács aljára. Erre került a kevésbé csontos, majd a színhús. Először a félkarikára vágott hagymát, és a szétnyomott fokhagymát, valamint az apró darabokra vágott paradicsomot, és a felkarikázott paprikát is ráterítettem a húsra. Megsóztam, a köményt, és kevés borsot is rászórtam. 

Ezután, csak néhányszor fordítottam a bográcson.Az alján lévő csontok miatt nem volt nehéz dolgom. Addig főztem, míg a hagyma, és a tetejére tett paprika, és paradicsom közt megjelentek a forrás nyomai, a buborékok. Ekkor kavartam meg először, és annyi vízzel öntöttem fel, amennyi ellepte. A vizet időnként pótoltam. Az első jelek, hogy a pörkölt kezd megfőni abból láthatók, hogy a csontokról kezd leválni a hús. Kiválasztottam a legnagyobb darabot, és amikor azon is már alig volt hús, akkor tettem hozzá az őrölt pirospaprikát. Ezután, már csak ismét fel kellett forralni, és készen volt a pörkölt. Ha akarod, ízesítheted enyhén csípősre, vagy akár erősre is. A vad elbírja, ha Te is bírod. Tehetsz hozzá borókát, erdei gombát is, de most a gyereksereg miatt, nem került a bográcsba ezekből.

Ez az írásom sem az eredeti. Több másikkal együtt le lett törölve bográcsos oldalamról, amit nem is indítottam újra, hanem ide, a fő helyre hoztam, hiszen ezt többen olvassák. Lassan a végéhez közeledik a cikkek újraírása, ami azért volt fontos, mert bejegyzéseim naplóként is működnek magam, és majdani leszármazottaim számára. Egy perc alatt fosztott meg időlegesen ismeretlen jótevőm sok emléktől, de szerencsére a memóriám mélyéről sikerült előásni őket. A receptek pedig sok helyen megvoltak, mert gyakorló gasztrobloggerkén megosztottam őket. Azért vannak. Nem?