Babgulyás bográcsban, német vendégeknek.

Bérfőzést nem, de más, baráti társaságban való bográcsozást mindig szívesen vállalok. 

Nem először fordult már elő, hogy Német testvérvárosunk Ditzingen küldöttségének főzzek. Most is egy régóta ismert, baráti társaság jött, és megkértek a szervezők, hogy valami olcsó, magyaros, bográcsost készítsek a vendégeknek. Adott volt a keret, és három lehetőséget kínáltam, melyek közül a babgulyásra esett a választás. Kalkulációmra jellemző, hogy a megadott összeget mindössze 20 Ft, azaz húsz magyar forinttal léptem túl. Én sem értem, hogyan sikerült, mert húsz főre szólt az előzetes tervezet. 

Mindent bevásároltam, otthon előkészítettem, másnap pedig csak főzni kellett. 
Eredeti írásomat, melyet másokkal együtt egy "jóakaróm" megheckelt, és letörölt, még az előkészítés közben elkezdtem írni. Előre dolgoztam tehát kicsit. Soha nem csináltam még ilyet, de kivételesen előre megírtam a receptet, melyen alig változtattam később. Nem mintha szükség lett volna konkrét receptre, mert nem papírral megyek főzni, hanem bográccsal, fakanállal. Kivételesen azonban a receptet is megírtam a hozzávalókkal, és az elkészítés módjával, mert fordult már elő ugyanebben a társaságban, hogy igényt tartottak a dokumentációra is. Az előzőleg főzött ételem is nagy sikert aratott. Soha semmit nem titkolok mások előtt, így most elébe mentem, az esetleges problémának.

Mivel pedig előtte való napon ünnepeltem a születésnapomat, kellően fel is voltam töltődve energiával.

A németek ismerik a babgulyást, bár nem ebben a formában. Nagyon ízlett nekik a füstös, magyaros íz, a sűrű zöldséges babos egytálétel.

Ezekkel kezdtem hozzá:

2 kg. tarkabab,
1 közepes füstölt csülök, (1 kg.)
1 pár füstölt kolbász (400 g. enyhén csípős)
1 kg. sertés lapocka.
2 db. nagyobb paradicsom,
3 db. zöldpaprika,
1 csomag leveszöldség (répa, petrezselyem)
1 db karalábé,
2 csomag kész csipetke (2 x 200 g.)
1 doboz tejföl, (450 g.)
őrölt pirospaprika,
4 fej hagyma,
néhány babérlevél,
1 db. csípős zöldpaprika,
kevés almaecet,
kevés liszt a habaráshoz,
só,
5 gerezd fokhagyma,
1 kisebb csokor lestyán levél,
néhány szál csombor (borsikafű)

A csülköt, és a babot előtte átöblítem, majd éjszakára külön-külön edényben beáztatom. A bab majd háromszorosára dagad, így számolni kell vele! A répát, a petrezselyem gyökeret karikára, a karalábét hasábokra vágom. A hagymát nagyon apróra kockázom, a fokhagymát kés lapjával megnyomom, majd azt is felaprítom. A lapockát felkockázom.
A beáztatott babot felöntöm bőven vízzel, és 3 kanál sót teszek hozzá. Alágyújtok a bográcsnak. Két kanál almaecetet, néhány babérlevelet teszek bele. Hozzáteszem a beáztatott csülköt is középen bevágva, és az apróra vágott hagyma, a szétnyomott fokhagyma egy része is belekerül.
A petrezselyem zöld, 1 kis csokor lestyán, és 2 szál csombor (borsikafű) is megy a lébe. Ezeket a végén kiveszem.

Felforralom. Egy kis idő után hozzáadom a kockázott húst is. Megkóstolom, ha szükséges fűszerezem. Addig főzöm, míg a csülök leválik a csontról. Mikor ez megtörtént, a csülköt kiemelem, és hagyom kihűlni. A bab közben fő tovább. 
Az apróra vágott paradicsomot, paprikát is hozzáadom, valamint a karikázott répát, petrezselyem gyökeret, és a karalábét is.
A csípős, hegyes paprikát csak megvágom, és egészben kerül a bográcsba. Közben felkockázom a már megfőtt, meghűlt csülköt, és a kolbászt is felkarikázom. Ezeket is beleteszem, valamint a kész csipetkét is, és mikor úgy érzem minden megfőtt, a léből keveset kiveszek, 2 kanál tejföllel, 1 púpos kanál liszttel, 1 kanál őrölt pirospaprikával, csomómentesre keverem, és behabarom vele a gulyást.

Bár előzetesen 20 személyre szólt a megrendelés, biztonsági tartalékkal is számoltunk. A lényeg az volt, hogy mindenkinek jutott bőven repeta, és én is hazahoztam saját adagomat, amit másnap le is fotóztam mielőtt elfogyott volna. Jellemző! A gasztrobloggert arról lehet megismerni, hogy főzés közben állandóan fényképez, és mire a többiek az asztalhoz ülnek, már jól lakott az illattal, a látvánnyal. 
Akár így is történhetett volna velem is, de a baráti társasággal hosszan beszélgettünk, söröztünk, boroztunk. A társalgás nem volt nehéz, mert a német mellett angolul is kitűnően megértettük egymást, sőt mivel a hosszú évek során, már-már családi kapcsolatok is kialakultak, van aki már a magyar nyelvvel is kitűnően boldogul. Én pedig ígéretet kaptam arra, hogy megtartanak szakácsként, így gondolkozhatok a legközelebbi bográcsozás újabb receptjén. Szívesen teszem, natürlich!