Sopa de ajo... Spanyol fokhagymaleves.

Már nem emlékszem, melyik főzőműsorban láttam ezt a levest régebben, de a közelmúltban videó formájában is elém került Főrdős Zé, alias Szárnyas Ízvadász interpretálásában. Már első alkalommal is megfogott egyszerűsége, és az, hogy szinte nem kell hozzá semmi. Az eredmény, mégis egy rendkívül finom, és tartalmas leves, amivel baromira jól lehet lakni. Nem is rabolom tovább drága időtöket, hanem leírom, hogyan fogjatok hozzá.

Kell hozzá:

1 fej fokhagyma, 
1/2 szál vékony házikolbász, (eredetileg chorizoval csinálják, de az nálunk nehezen kapható, és miért ne magyarosítsunk rajta)
2 tojás, 
2 szelet szikkadt kenyér, 
csont alaplé, de jó hozzá a víz is,
csipet őrölt pirospaprika,
só, frissen őrölt bors, kevés borecet, vagy almaecet.

A fokhagymát gerezdjeire szedtem, majd kevés olajon, fedő alatt kb. 5 perc alatt serpenyőben megsütöttem. Ezt csinálhatod úgy is, hogy a fokhagymát egészben, kevés olajat ráöntve lefóliázod, és sütőben megsütöd.  Ha több adagot készítettem volna, én is így tettem volna, de egy adagért nem indítottam be a sütőt. Fő a takarékosság! A megsült fokhagymát meghűtöttem, a héjából kinyomtam. Villával, kevés alaplét hozzáadva összetörtem. A kolbászt apró kockákra vágtam, majd a serpenyőben zsírjára pirítottam. A megpirult kolbászdarabokat kivéve a kolbászzsíron, a kenyérszeleteket enyhén megpirítottam. A kolbász darabokat a serpenyőbe visszatéve felöntöttem 2 csésze alaplével, és belekevertem az összetört fokhagymát is. Mivel a kolbász fűszeres, a  sóval, és borssal óvatosan bántam, csak megmutattam a levesnek. Pár csepp vörösborecettel tettem még ízletesebbé. Kevés őrölt pirospaprikát tettem még hozzá a szép színe kedvéért. Mikor felforrt, két tojást külön külön kis edénybe kiütöttem, majd a serpenyőbe csúsztattam. Így hasonló lett a buggyantott tojáshoz, de mivel serpenyőben csináltam, még szebben sikerült.
Tányérba szedtem, a tetejére a pirítóst, majd a tojást is rátettem, és vágott snidlinggel szórtam meg. 

Azt hiszem, a leírásból is kiderült, tényleg marhára egyszerű, finom leves készült percek alatt. Alig igényelt alapanyag feldolgozást, nem kellett rántani, habarni, de még turmixolni sem, mégis egy kitűnő, rusztikus állagú laktató leves lett a végeredmény. Biztosan nem ez volt az utolsó alkalom, hogy elkészült konyhámban. Mivel én ezzel a levessel jól laktam, nem volt értelme nagyobb mennyiségben elkészíteni. Természetesen, ha több személyre főztem volna, nem serpenyőben, hanem fazékban készítettem volna el a levesemet. Mivel utálok mosogatni, így volt a praktikusabb!
A spanyoloknak azt üzenem, hogy most sem csalódtam gasztronómiai kultúrájukban, Főrdős Zének pedig azt, hogy szárnyaljon, ízleljen, és vadásszon tovább!