Fügés toszkán saláta.

Hirtelen ötlet vezérelt, meg a viszonylagos jóllakottság. Reggel többet ettem mint más napokon, délben jól laktam legényfogó levessel, de vágytam még valamire. Egy finom salátára. Úgy tettem, mint a tengeralattjáró periszkópja. Körbetekintettem, és kiszúrtam néhány alapanyagot. Különösen nem fogok belebonyolódni a receptbe, sőt azon is gondolkoztam, egyáltalán közzétegyem-e legújabb kreációmat, de nekem nagyon ízlett. Hátha nektek is fog.
Endíviából, rukkolából, (lehet kapni keverékként is) egy - egy marék a tálba, meglocsolva olíva olajjal, természetesen olyannal, ami nem veszítette el az ártatlanságát, kevés balzsamecettel, 1 szál felkarikázott újhagymával, 1 friss füge elnegyedelve, majd az egész kevés reszelt sajttal is megszórva. Tulajdonképpen ennyi lenne.

Minek tovább magyarázni. A salátákhoz különös kötődésem van, mert nyáron, napokig képes vagyok rajtuk élni. Különösen paradicsomszezonban. Tehettem volna kedvenc gyümölcsömből is rá, de az utóbbi napok esős időjárása szétrepesztette a paradicsomokat, így kénytelen voltam kihagyni. Kár! Így is jól esett, és bátran merem ajánlani mindenkinek.
Kicsit kesernyés a rukkolától, édes a fügétől, savanyú a balzsamecettől, enyhén sós a sajttól, tehát az összes fő íz megvolt benne. Glutamátot nem tettem rá, de akkor az ötödik, az umami íz sem hiányzott volna belőle. Igaz, nekem így sem hiányzott.