2014. július 30., szerda

Vegyes saláta savanyúságlével.



Annyi salátát csináltam már - legutóbb éppen a pót - születésnapomra, - hogy elsikkadt figyelmem felette. Minden, a hétvégén készült ételről beszámoltam már, de a legvégén jutott csak eszembe, van még egy saláta is. Nem is érdemelt volna figyelmet, de rájöttem, hátha ez is érdekel valakit, hiszen gyakorlatilag semmit nem tettem bele ami ízesítette volna, csak egy kis maradék csemegeuborka lével locsoltam meg. Így is tökéletes lett. A nyers zöldségek, a paprika, paradicsom, az uborka, és a lilahagyma ízei keveredtek, amit nem nyomott el a más esetben ecetes, olíva olajos öntet. Egyébként sem szoktam kiönteni a savanyúságok levét, ha tehetem ezzel ízesítem salátáimat. 
Kivételesen, nem fogok receptet írni. Nincs értelme, mert a salátáknak nincs receptje. Ezeket érzéssel kell összeállítani, az ízesítésüket érzékszerveink, elsősorban ízlelés alapján kell végezni. Azért leírom, mit tettem a tálba.  3 db. kígyóuborkát felkockázva, 5 db. paradicsomot, 4 db. különféle színű paprikát, szintén kockára vágva.
Azt is elárulom, hogy más ételeket is készítettem, így a paprika, paradicsom szebb darabjai kerültek a salátába, a többit nagyon apróra vágva belefőztem a pörköltbe, amit ugyanezen a napon készítettem. Mivel csináltam még franciasalátát is a kaszinótojás alapjaként, az abba tett csemegeuborka levét mentettem meg a salátámhoz. Semmit nem tettem, csak a feldarabolt zöldségekhez 1 nagyobb lilahagymát csíkoztam, majd ráöntöttem a 7 decis uborka leszűrt levét. Ennyi. Mire a pörkölt megfőtt, már tálalható volt mellé a saláta. Nem csak a pörkölthöz, hanem az ugyanekkor sült tepsis csirkecombhoz is tökéletesen illett.
Azt hiszem leírásomból, és a csatolt fotókból kiderül salátám rendkívüli egyszerűsége, és ha van maradék savanyúság lé, kedvet kaptok az elkészítéséhez.







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése