Kovászolt karfiol, más zöldségekkel.... krumplival kovászolva.

Rövid ideig gondolkoztam, melyik oldalamra is tegyem írásomat. Más kovászos cuccaimmal, kert oldalamon találkozhattok, (fent a főmenüben megtalálod) de mivel karfiol, még véletlenül sem terem azon a néhány négyzetméteren, amit megművelek, úgy döntöttem, ide pakolom. Tegnap újraszerkesztettem blogoldalaimat, és kicsit csinosítottam rajtuk. Nem mintha annyira ráértem volna, de mivel én is fejlődök, velem együtt fejlődnek oldalaim is. Eddig is átjárhatók voltak, de úgy érzem, sikerült még könnyebbé tenni más írásaim elérhetőségét. (ha véletlenül nem így van, kérlek figyelmeztessetek!)

Szóval karfiol! Imádom savanyítva! Én vezettem rá Drága Anyósomat, és el is láttam nyersanyaggal, sőt a receptet is megbeszéltük. Egyszer, valahol kóstoltam hasonlót, és a továbbiakban nem tudtam lemondani róla. Csemege ízesítéssel, de csípősen szeretem. Az más, mert az savanyúság, ez viszont kovászolt. Nagy a különbség! A savanyút, ecetes, sós, cukros felöntőlével, fekete borssal, korianderrel, babérral, mustármaggal, esetleg kaporral, tormával készítjük. Na és csípősen. Én közepes csípősséggel szeretem, ami azt jelenti, hogy nem égeti végig azt az utat, amin lefelé halad, de kellemes utóíze marad, hosszabb ideig. Fontos tapasztalatot kell megosztanom! Ha túlzásba visszük a csípős paprika fogyasztását, "másnaposság" léphet fel! A jelzőt kicsit elvonatkozva értsétek! Tudjátok! Van, amikor elöl, és hátul is csípős, néhány óra különbséggel. Ha nem zabálok be belőle, - bár a kísértés megvan - akkor nincsenek problémáim. 
Illik néhány szót szólnom a csilikről. Valóban csiliket használok. Kivételesen, nem a magyar, csípős paprikákat, hanem a kertemben cserepekben, balkonládákban termelt rengeteg fajta csilit. Mikor melyiket. Azt, ami éppen a kezem ügyébe akad. Az pedig akad rendesen. Eldöntöttem, hogy az ajándékba kapott erős paprikából, saját csilijeim hozzáadásával paprikakrémet készítek "zöld pokol" néven.
Most veszem észre, hogy megint a rosszabbik énem jött elő! Ha leülök a gép elé, törnek elő a gondolatok, és nem tudom visszafogni magam! Mindig elkalandozok valamerre. Szóljon már rám végre valaki!
Tudjátok mit?! Azt teszem közzé, amit saját FB oldalamon reggel megosztottam:

Hétfőn ígéretet tettem, ha készen van, beszámolok a kísérletemről. Előtte körülnéztem a neten, és mivel sehol nem találkoztam vele, lehet, hogy én készítettem el elsőként. Ha nem, akkor is én publikálom először. Szívesen teszem, mert isteni lett! 
A képen látható mennyiségek kicsit csalnak, mert csalamádét is készítettem ugyanekkor, így az ahhoz való alapanyagok is köztük vannak. Az üvegbe kb. 3 kisebb 2. osztályú karfiol, 3 sárgarépa, 1 fej hagyma, 1 paradicsom (pritamin) paprika, 1 húsos fehér paprika, 5 gerezd fokhagyma, (vékony csíkokra szelve) 3 db krumpli, (szeletelve) 2 db csilipaprika, szárított kaporszár, és 2 szál kakukkfű került. A hozzávaló zöldségeket, a fokhagyma kivételével blansíroztam (leforráztam) és ezzel a lével öntöttem fel. Az üvegbe 2 kanál só került, a tetejét kaporszárakkal szorítottam le, és 3,5 nap alatt készült el. (volt egy kissé borúsabb nap) A karfiol, minden aromát átvett!!! Csípős, enyhén kapros, hagymás, fokhagymás íze minden várakozásomat felülmúlja! 

Bátran ajánlom tehát mindenkinek, hiszen nem kell vesződni vele mint a savanyúságok dunsztolásával, nincs benne tartósító, a leve visszaönthető, és hűtőben több napig eláll. A levéből lehűtve ittam, és az is nagyon finom hűsítő. Persze csak azoknak, akik szeretik a csípőset. Ha nem, kevesebb csilivel készítsétek!

A tisztánlátás végett, most péntek van. Ennyi idő kellett tehát a szürethez.

A lé, kitűnő hűsítő!

Mivel a Facebookon osztottam meg, jöttek rögtön a kommentek. Még egyszer el kell oszlatnom azt a hitet, hogy savanyúságot készítettem. Nem! Ez kovászolva van. Egészen más eljárás, egészen más az eredmény. Mindkettő finom, de ebben nincs tartósító. Nem is arra készült, hogy az újévi sültek mellé legyen feltálalva. Mint már írtam, mi is készítünk savanyúságot, majdnem ugyanebben a felállásban, de ez mégis más. Nem szoktam feleslegesen kérkedni, de az idei kovászolt cuccok közül, tényleg ez a legjobb. Eddig! Mert vannak ám terveim!

Ezek a nem ehető hozzávalók.

Nagyon fontos dolog, hogy a krumpli nem azért lett beletéve, hogy azt is megegyétek! Ez volt a legfontosabb alapanyag, hiszen ez biztosította a kovászoláshoz szükséges keményítőt. Ennek hatására indult be a tejsavas erjedés, ami a kitűnő végeredményt hozta. Hiába mondják, hogy ó-krumplival kell kovászolni, szerintem, az idei is ugyanazt azt eredményt hozza. A keményítő a lényeg!
Rájöttem! Érdemes megosztani a közösségi oldalon kísérleteimet, mert az esetleges kérdésekre adott válaszokat is bele tudom építeni bejegyzésembe. 
Köszönöm, hogy ennyien figyelemmel kíséritek munkámat!

Ez a csalamádé, ugyanakkor készült, mint a kovászos zöldségek. Mivel említést tettem róla, úgy érzem illik bemutatni.

Update!:

És mivel a kísérlet, nem kísérlet, ha nem végezzük el többször, ragaszkodtam az ismételt próbához. Jól tettem! Nem volt kétséges előttem az újabb siker, de kíváncsian vártam az eredményt. Most más zöldségfélével kevertem a karfiolt. Az uborkával. Nem hiszem, hogy ne ismerné országunkban mindenki a kovászos uborkát, de ezzel a fűszerezéssel, akár önállóan is érdemes kipróbálni az ubit. Így pedig maga a tökély! A piacon járva, az árusítás vége felé, mindig olcsóbban lehet hozzájutni a maradékhoz. Így történt azzal a másfél kiló uborkával is, amit kovászolásra szántam. Ugyanott volt egy fej karfiol, amin a jelentkező szeplők, rögtön másodosztályúvá minősítették az árut. Vettem még 5 répát, lila hagymát, fokhagymát, és mivel otthon volt kapor, szárítva, és frissen is, csiliből közel harmincféle van kertemben, minden megvolt az új kísérlethez. 

Az uborkákat megmostam, a végeit levágtam, de a biztonság kedvéért, minden levágott darabot megnyaltam, a keseredettség ellenőrzése miatt. A szokásos módon bevágtam, és vártak sorukra. A karfiolt rózsáira szedtem, a répát megpucoltam, és feldaraboltam. Nem nagyon apróra, mert a kovászolt földség úgy jó, ha van valami a tányéron. Azt már tudtam, hogy a répa, és a karfiol, a kovászolás során nem fog megpuhulni. Így maradtam a jól bevált forrázásnál. (blansírozás) A forrásban lévő vízbe, egy percre tettem bele mindkét zöldséget, majd szűrővel kivettem. Később ezt a vizet használtam az üveg felöntésére. A többi anyagot is felvagdostam. A lila hagymát szeletekre, a fokhagyma gerezdeket minél vékonyabbra. Minél nagyobb felületen tud kioldódni a fokhagyma aromája, annál többet ad át az üveg tartalmának. A csilipaprikákat is szeletekre vágtam. Ezúttal habanerot használtam, ami közepesen csípős fajta. (Ez a megállapítás szubjektív, mivel aki szereti a csípőset, más a kapszaicin érzékenysége, mint másoknak.) Az öt literes üveg aljára a nagyon vékonyra szelt három krumpli egyikét tettem, erre az uborkákat állítgattam sorban, majd megszórtam a fokhagyma egy részével, a hagymát, és a csilit rétegeztem rá, valamint újabb réteg krumpliszeleteket. A friss kapor is ide került. Erre jöttek a sárgarépa darabok, és a karfiol rózsái. Szárított kaprot is tűzdeltem az üvegbe, majd újabb krumpliszeletekkel zártam a sort, és végül két evőkanál só, és a már nem forró, de még meleg víz is az üvegbe került. A tetejét szárított kaporszárakkal szoktam biztosítani, mert a kovászolás során, a cucc igyekszik az üveg szája felé, ha nem zárom bele az edénybe. Napra tettem, de két hűvösebb nap következett. Nem estem kétségbe, mert éreztem, nem lehet baj, ha néhány napon belül változik az idő. Így történt, és ha nem is kánikula de jó idő jött, biztosítva az erjedést. Hétfőn tettem üvegbe, és szombaton szüreteltem. 
A múltkori kísérletemhez hasonló kitűnő eredményt kaptam! Nem nagyon tudok különbséget tenni a két üveg tartalma közt, mert nem egyszerre készült el. Ez kicsit csípősebb lett, és mivel a múltkor nagyobbik fiam azt mondta, jobban szereti a karfiolt kicsit roppanósabban, most rövidebb ideig blansíroztam. 
Javaslom tehát mindenkinek, nyugodtan kísérletezzen hozzám hasonlóan. 

Mivel az elmúlt évben végzett kovászolásokról összefoglalót írtam, idehozom azt is, hogy lássátok, milyen változatosan lehet elvégezni ezt az ősi savanyítási módszert. Ha ide kattintasz, megnézheted!
Jó kovászolást!