Hajában főtt krumpli, szalonnazsírral.

Egy gasztrobloggernek, nem csak az a kötelessége, hogy véleményt mondjon ételekről, új kajákat találjon ki, hanem a hagyományok ápolása is. A minap, eszembe jutottak fiatalkori, de főleg katonaéveim. Sűrűn leptek meg bennünket a csoportos étkezéseknél, ezzel a finomsággal. Na nem ebben a formában, hanem csak úgy odalökve tányérunkra egy szem krumpli, kevés olvasztott zsír, és kenyér, ami beléd fér. 

 

Szortíroztam régi emlékeimet. Katonaképeimet nézegetve jutott eszembe más emlékek mellett ez a vacsorára, oly sűrűn tálalt finomság is. Megjegyzem, ez sokkal finomabb volt, mint az általunk, nemes egyszerűséggel "gyíkhúsnak" titulált konzerv vagdalthús, amit épp a lejárati idő előtt, vagy épp azután toltak orrunk elé. Akkor mások voltak a normák.
Most viszont, kedvet kaptam, a régi emlékek nyomán. Bátran javaslom másoknak is!

 

A hűtőben lapuló szalonnáról jutott eszembe. Kombinációs készségem egész jó, így nem volt nehéz kiötölni a vacsorát. Gyorsan feletettem néhány krumplit sós vízben főni, és közben kakastaréjra vágtam a szalonnát. Azt külön serpenyőben sütöttem, fokhagymával, kevés őrölt paprikával. Ez utóbbit, csak a vége felé adtam hozzá, mert nem akartam, hogy megkeseredjen. 

 

Közben megfőtt a kolompír is, így a kihűlt krumplik meghámozása után, máris tálalhattam. 
A kisült zsírt, természetesen újrahasznosítottam, hol a finom, puha, fehér kenyeret, hol a szeletekre vágott krumplit tunkolva. Természetesen, a kisütött szalonna is az enyészetté vállt.
De jó volt egy kicsit nosztalgiázni. Érdekes, hogy egy idő után, a kellemetlen emlékekre nem emlékezünk. 
Így szépült meg számomra, a hajába főtt krumpli, sült zsírral!
De jó, hogy eszembe jutott!!!

Tálalva.